A Mennybevitel — Isten által kinyilatkoztatott dogma?

A MENNYBEVITEL — a hittétel, amely szerint Mária, Jézus anyja, testestől ment az égbe — sok millió római katolikus szívének drága. George William Douglas történész megállapítja: „Szűz Mária mennybevitelét vagy mennybe vétetését hosszú időn át úgy tisztelték az emberek, mint ünnepeinek legnagyobbikát és mint az egyházi év egyik fő ünnepét.”

Katolikus teológusok azonban elismerik, hogy a Biblia nem úgy beszél Máriáról, mint aki ily módon ment volna az égbe. Valójában kevés katolikus van tudatában annak, hogy e kedvelt hittétel évszázadokon át vita tárgya volt, és elkeseredett vitatkozásokra adott alkalmat. De végtére is hogyan fogadta el az egyház Mária Mennybevitelét mint dogmát?a Van okunk arra, hogy isteni kinyilatkoztatásnak tekintsük azt? Az ezekre a kérdésekre adott válaszok nem pusztán elvont dolgok. Alapvető jelentőséggel bírnak minden olyan ember számára, aki szereti az igazságot.

Kialakul egy dogma

Talán meglepőnek tartod, hogy Jézus halála után az első századokban Mária mennybevitelének gondolata teljesen idegen volt a keresztényi gondolkodás számára. A katolikus teológus, Jean Galot ezt írja: „Kezdetben nem társították az emberek a keresztény közösséget a Mária halálára való emlékezéssel” (L’Osservatore Romano).

Miután azonban a háromságtan hivatalos egyházi hittétellé vált, egyre fontosabb szerep tulajdoníttatott Máriának. Olyan elragadtatást tükröző kifejezéseket kezdtek alkalmazni rá, mint „Isten Anyja”, „bűn nélkül fogant”, „Közvetítőnő”, „A Menny Királynője”. Idővel — érvel a teológus Galot — „nem tudta teljes mértékben kielégíteni a Mária tökéletességét elfogadó és a neki hódolni kívánó keresztényeket, hogy a kezdeti hagyomány hallgatott Mária haláláról. Ennek következtében leírások születtek a mennybevitelről, amelyek a népszerű elképzelés termékei voltak.”

Időszámításunk szerint a negyedik században kezdtek közkézen forogni az úgynevezett mennyekbe való átvitel apokrifjei. Ezek a szövegek fantáziaszülte beszámolókat tartalmaztak Mária feltételezett égbemeneteléről. Figyeld meg például az „Isten Szent Anyjának elalvása” című szöveget. Megírását nem másnak, mint János apostolnak tulajdonították mindeddig, de valószínűbb, hogy majdnem 400 évvel János halála után fogalmazódott meg. E hamis beszámoló szerint Krisztus apostolai csodálatos módon egybegyűjtettek Máriához, ahol látták, amint Mária meggyógyítja a vakokat, a süketeket, és a sántákat. Végül — az itt állítottak szerint — az apostolok hallották, amint az Úr így szól Máriához: „Íme, mostantól fogva a paradicsomba lesz áthelyezve értékes tested, és a te szent lelked a mennyben lesz az én Atyám kincsesházában felülmúlhatatlan ragyogásban, ahol angyali béke és öröm van, és lesz is szakadatlanul.”

Hogyan reagáltak a hívők az ilyen írásokra? René Laurentin máriológus a következőket mondja: „A reakciók nagyon különböztek egymástól. A leghiszékenyebbeket megtéveszti a csinos kis történet csillogása; nem gondolkodnak el rajta. Mások megvetik e következetlen beszámolókat, amelyek gyakran ellentmondanak egymásnak és nélkülözik a tekintélyt.” A mennybevitel teóriájának hivatalos elfogadása tehát küzdelemmel járt. A zűrzavart csak tetézte még az a tény, hogy Mária testének feltételezett földi maradványai iránt hódolattal viseltettek az emberek egyes helyeken. Ezt nehéz volt összeegyeztetni azzal a hitnézettel, hogy hústeste felvitetett az égbe.

A XIII. században Aquinói Tamás sok más teológushoz hasonlóan kitartott amellett, hogy lehetetlenség meghatározni a Mennybevitelt mint dogmát, minthogy „nem tanítják azt az Írások”. Ennek ellenére a hitnézet népszerűsége továbbra is fokozódott, és Mária feltételezett mennybevitelének ábrázolásai megsokasodtak — például olyan neves művészek is megfestették azt, mint Raffaello, Correggio, Tiziano, Carracci és Rubens.

A kérdés megoldatlan maradt egészen a közelmúltig. A jezsuita Giuseppe Filograssi szerint katolikus tudósok még századunk első felében is folytatták az olyan „tanulmányok és fejtegetések” kiadását, amelyek „nem mindig kedveztek” a mennybevitel teóriájának. Sőt, voltak pápák — mint például XIII. Leó, X. Piusz és XV. Benedek, akik „meglehetősen tartózkodóak voltak az ügyben”. De 1950. november 1-jén az egyház végül határozottan állást foglalt. XII. Piusz pápa bejelentette: „Isten által kinyilatkoztatott dogmaként határozzuk meg azt, hogy földi pályafutásának a végén Isten Szeplőtelen Anyja, a mindenkor szűz Mária felvétetett testestől-lelkestől a mennyei dicsőségbe” (Munificentissimus Deus).

Mária testben való égbemenetele nem volt többé az egyéni tetszésre bízva a katolikusok körében — egyházi dogma lett. XII. Piusz pápa kihirdette, hogy „ha valaki . . . tagadni meri, amit Mi meghatároztunk, vagy szándékosan kételyeket mer támasztani azt illetően, annak tudnia kell, hogy alatta marad az isteni és katolikus hitnek”.

Amit valóban kijelentenek az Írások

De milyen alapon helyezkedett az egyház ilyen határozott álláspontra? XII. Piusz azt állította, hogy a Mennybevitel dogmája „végső fokon a Szentíráson alapul”. A Mária mennybevitele kapcsán gyakran felhozott, bizonyítékként idézett írásszövegek között szerepel a Lukács 1:28, 42. Ezek a versek így szólnak Máriáról: „Üdvözlégy kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál  . . .és áldott a méhed gyümölcse!” (Katolikus fordítás). A Mennybevitel tana mellett kiálló személyek azzal érvelnek, hogy mivel Mária „kegyelemmel teljes” volt, soha nem győzhette le őt a halál. Ezenkívül, mivel ’méhe gyümölcséhez’ hasonlóan ’áldott’ volt, ugyanolyan kiváltságokkal kellett rendelkeznie, mint Jézus — beleértve ebbe Jézus mennybemenetelét is. Meggyőző érvelésnek tartod ezt?

Először is, nyelvtudósok szerint a „kegyelemmel teljes” kifejezés nem pontos fordítás, és a Lukács által használt eredeti görög kifejezés helyesebb megfelelője: ’Isten kegyelmének tárgya’. A katolikus Jerusalem Bible ezért így adja vissza a Lukács 1:28-at: „Örülj, ily nagy kegyben részesült!” Nincs okunk arra következtetni, hogy Mária testben vitetett fel az égbe, csak azért mert nagy kegyben részesítette őt Isten. Az első keresztény mártírról, Istvánról szintén úgy beszél az 1865-ös Káldi fordítású katolikus Biblia, mint aki nagy kegyben részesült vagy ’teljes volt malaszttal [kegyelemmel]’ — és senki sem mondta még róla, hogy testben támadt fel (Cselekedetek 6:8, Kál).

De vajon nem részesült Mária áldásban vagy kegyben? De igen, azonban érdekes módon az Izrael bíráinak idejében élt Jáhel nevű asszonyt úgy tekintették akkor, mint aki „áldott az asszonyok között” (Bírák 5:24, Kál). Bizonyára senki sem érvelne amellett, hogy Jáhel szintén az égbe vétetett testestől. Ezenkívül a mennybevitel gondolata teljes egészében abból indul ki, hogy maga Jézus hústestben ment fel az égbe. A Biblia ezzel szemben azt mondja, hogy Jézus ’lélek [szellem, NW] szerint eleveníttetett meg’ vagy támadt fel (1Péter 3:18, Kál; vö. 1Korinthus 15:45). Pál apostol továbbá kijelenti, hogy „test és vér nem örökölheti Isten országát” (1Korinthus 15:42–50, K. f.).

Igaz, a Biblia valóban beszél egy égi feltámadásról, amely a szellemmel felkent hűséges keresztények számára van fenntartva. Az 1Thessalonika 4:13–17 (NW) azonban világossá teszi, hogy ez a feltámadás csak az ’Úr jelenlétekor’, e gonosz kor utolsó napjaiban kezdődik el. Addig is Mária halálalvásban marad más hűséges keresztények ezreivel együtt (1Korinthus 15:51, 52).

Mária — a hit egyik asszonya

Biztos lehetsz afelől, hogy az eddig elmondottakkal nem akarunk tiszteletlenséget tanúsítani Mária iránt. Kétségtelen, hogy Mária példamutató asszony volt — olyan, akinek követésre méltó a hite. Készségesen vállalta a kiváltságos felelősséget, hogy anyja lesz Jézusnak, és az ezzel együtt járó összes megpróbáltatást és áldozatot is (Lukács 1:38; 2:34, 35). Józseffel együtt isteni bölcsességben nevelte Jézust (Lukács 2:51, 52). Végig ott maradt az oszlopon szenvedő Jézus mellett (János 19:25–27). És mint hű tanítvány, Jeruzsálemben maradt engedelmesen, s átélte, hogyan töltetett ki Isten szelleme Pünkösdkor (Cselekedetek 1:13, 14; 2:1–4).

Ha torz képünk van Máriáról, azzal sem a Teremtőt, sem Máriát nem tiszteljük. A Mennybevitel dogmája arra szolgál, hogy alátámassza azt a minden alapot nélkülöző állítást, amely szerint Mária közbenjárói szerepet tölt be Istennél. De vajon támogatta-e valaha is Jézus Krisztus az ilyen tanítást? Ellenkezőleg, ő ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (János 14:6, 14; vö. Cselekedetek 4:12). Igen, egyedül Jézus Krisztus — nem pedig Mária — jár közben a Teremtőnél. Jézus Krisztuson keresztül — nem pedig Mária által — kell Életadónkhoz járulnunk, hogy „segítséget kapjunk a szükség idején” (Zsidók 4:16, Revised Standard Version, Catholic Edition).

A Máriával kapcsolatos igazság elfogadása fájdalmas lehet némelyek számára. Legalábbis azt jelentheti, hogy fel kell adniuk néhány régóta fenntartott hitnézetet és dédelgetett elképzelést. De mégha fájdalmas is olykor az igazság, végül is ’szabaddá teszi az embert’ (János 8:32). Jézus azt mondta, hogy olyanokat keres az Atyja, akik ’szellemben és igazságban imádják’ őt (János 4:24, Csia fordítás). Az őszinte katolikusoknak kihívást jelentenek e szavak.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

MEGHALT MÁRIA?

Vajon ténylegesen meghalt Mária a feltételezett égbemenetele előtt? Katolikus teológusok teológiai dilemmában vannak e kérdést illetően. Egy teológiai szótár rámutat: „nehéz lenne a haláltól való mentesség kiváltságát Mária tulajdonságának tekinteni, amellyel még Krisztus sem rendelkezett” (Nuovo dizionario di teologia). Másfelől azt mondani, hogy Mária igenis meghalt, ugyanilyen nehéz kérdést vet fel. Kari Børresen teológus megjegyzi, hogy a „halál az örökletes bűnért járó büntetés, amely bűn [a »Szeplőtelen fogantatás« hittétele szerint] nem volt kihatással Máriára”. Akkor viszont minek az alapján halt volna meg Mária? Nem csoda, hogy XII. Piusz pápa gondosan elkerülte a Mária halálával kapcsolatos egész kérdést a Mennybevitel dogmájának meghatározásakor.

Szerencsére a Biblia tanítása mentes az ilyen zűrzavartól. Sehol sem tanítja — mégcsak nem is céloz rá —, hogy Mária „szeplőtelen fogantatás” által született volna. Ellenkezőleg, kimutatja, hogy Mária tökéletlen ember volt, aki megváltásra szorult. Ennélfogva Jézus születése után a templomba ment, és bűnért való áldozatot mutatott be Istennek (3Mózes 12:1–8; Lukács 2:22–24). Mint minden más tökéletlen ember, Mária végül meghalt (Róma 3:23; 6:23).

Ez az egyszerű igazság éles ellentétben áll azokkal a megválaszolhatatlan kérdésekkel, amelyeket a Mennybevitel dogmája vet fel.

[Kép a 26. oldalon]

Tiziano (kb. 1488—1576): A Szűz mennybevitele

[Forrásjelzés]

Giraudon/Art Resource, N.Y.

[Kép a 28. oldalon]

Mária elismerte, hogy megváltásra szoruló bűnös, mivel Jézus születése után bűnért való áldozatot vitt a templomba