A kimondott szavaktól a Szent Iratokig – Az írás és a korai keresztények

A HÍVŐ emberek megszámlálhatatlan nemzedékeken át sok-sok órát szenteltek annak, hogy olvassák, tanulmányozzák és értelmezzék a valaha feljegyzett leghíresebb iratok, a Keresztény Görög Iratok, közismert nevén az Újszövetség egyes részeit. Ezek az iratok a Biblia többi részével együtt óriási hatással voltak a világra, formálták az erkölcsöt, és számos irodalmi és művészeti alkotáshoz adtak ihletet. És ami a legfontosabb, több millió embernek segítettek – talán neked is – pontos ismeretet szerezni Istenről és Jézusról (János 17:3).

Az evangéliumokat, akárcsak a Keresztény Görög Iratok többi részét, nem közvetlenül Jézus halála után jegyezték le. Máté feltehetően 7-8 évvel, János pedig úgy 65 évvel később írta az evangéliumát. Hogyan tudták csalhatatlan pontossággal feljegyezni Jézus szavait és tetteit? Nem kétséges, hogy Isten szent szelleme fontos szerepet játszott a vezetésükben (János 14:16, 26). De miként tudták pontosan továbbadni Jézus tanításait, melyek végül a Szent Iratok részévé váltak?

„Gyakorlatilag írástudatlanok”?

Az elmúlt évszázadban néhányan úgy okoskodtak, hogy Jézus korai tanítványai valószínűleg nem jegyezték le Jézus tanításait és tetteit, hanem csak szóban mondták el az eseményeket. Például egy tudós kijelenti: „Több évtized is eltelt Jézus nyilvános szolgálata után, mire az evangéliumírók lejegyezték a szavait. Abban az időben minden, amit Jézusról tudni lehetett, szájhagyomány útján terjedt.” Más kutatók pedig egyenesen azt állítják, hogy Jézus korai tanítványai „gyakorlatilag írástudatlanok voltak”.a Továbbá azt mondják, hogy azokban az évtizedekben, amikor szájról szájra terjedtek a Jézus szolgálatáról szóló beszámolók, azokat kibővítették, átdolgozták vagy átfogalmazták. És az eredmény, legalábbis szerintük, egy igencsak pontatlan feljegyzés lett.

Egy másik, számos tudós által kedvelt elmélet szerint Jézus közeli zsidó tanítványai valószínűleg a rabbik tanítási módszerét követték, az ismétlés általi memorizálást, ami hozzájárulhatott a szóbeli pontossághoz. De a tanítványok csupán a szóbeliségre támaszkodtak? Vagy az írásnak is volt szerepe abban, hogy Jézus szolgálatának az eseményei ne merüljenek feledésbe? Valószínűleg volt, bár nem lehetünk benne teljesen biztosak.

Írás a mindennapokban

Az első században mindenféle ember tudott írni és olvasni. Ezzel kapcsolatban Alan Millard, a héber nyelv és az ókori sémi nyelvek professzora megjegyezte: „A görög, arámi és héber írás széles körben elterjedt volt, és a társadalom minden rétege használta . . . Ilyen környezetben végezte Jézus a munkáját.”

Arról az állításról, miszerint az evangéliumok szövegei „egy teljesen írástudatlan társadalomban születtek”, Millard professzor ezt írja: „Ez egy elég valószerűtlen elképzelés, [ugyanis] az emberek mindenfelé tudtak írni . . . Levonhatjuk hát a következtetést, hogy általában voltak jelen olyan emberek, akik le tudták írni, amit hallottak, akár maguknak, akár másoknak.”

A viaszos írótáblák minden bizonnyal könnyen beszerezhetők voltak, és ezekre bármit lejegyezhettek. Erre található egy példa a Lukács evangéliumának első fejezetében. Zakariástól, aki egy időre elvesztette a beszédképességét, megkérdezték, hogy milyen nevet akar adni a fiának. A 63. versben ezt olvashatjuk: „kért egy táblát [valószínűleg mutogatva], és ezt írta: »János a neve.«” A bibliamagyarázó szótárak szerint a „tábla” kifejezés egy írásra használt, feltehetően viaszos fatáblára utalhat. A jelenlévők közül valakinél lehetett egy ilyen tábla, amelyre Zakariás írhatott.

Egy másik példa azt mutatja, hogy az írótábla használata elterjedt volt akkoriban. A Cselekedetek könyvében arról olvasunk, hogy Péter egy tömeghez beszélt a templom területén, és erre szólította fel az embereket: ’Tanúsítsatok megbánást, hogy eltöröltessenek a bűneitek’ (Cselekedetek 3:11, 19). Egy bibliai szótárban ez áll az „eltöröl” szóról: „Az ezzel az igével kifejezett cselekvés itt, és talán egyéb helyeken is, a legnagyobb valószínűség szerint arra utal, amikor egy viasz írótábla felületét simává teszik az újbóli használatra” (The New International Dictionary of New Testament Theology).

Az evangéliumi beszámolókból az is kiderül, hogy Jézus követői és hallgatói között voltak olyanok is, akiknek az írás feltehetően hozzátartozott a mindennapi munkájukhoz. Ott volt például az adószedő Máté és Zákeus (Máté 9:9; Lukács 19:2); egy zsinagógai elöljáró (Márk 5:22); egy katonatiszt (Máté 8:5); Johanna, Heródes Antipasz egyik főemberének a felesége (Lukács 8:3); valamint írástudók, farizeusok, szadduceusok és a szanhedrin tagjai (Máté 21:23, 45; 22:23; 26:59). Semmi kétség sem fér hozzá, hogy Jézus apostolai és tanítványai közül sokan tudtak írni, ha ugyan nem mindenki.

Tanulók, tanítók és írók

Ahhoz, hogy a tanítványok keresztény tanítók lehessenek, nemcsak azt kellett tudniuk, hogy mit mondott és tett Jézus, hanem azt is meg kellett érteniük, hogy a Törvény és a Héber Iratok próféciái miként alkalmazhatók Krisztusra (Cselekedetek 18:5). Érdekes, hogy Lukács írt egy összejövetelről, amikor is Jézus, röviddel a feltámadása után, találkozott néhány tanítványával. Mit tett Jézus? „Elkezdve Mózestől és az összes Prófétától, értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak az összes Írásban.” Nem sokkal ezután Jézus így szólt a tanítványaihoz: „»Ezek azok a szavaim, amelyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban.« Akkor teljesen megnyitotta elméjüket, hogy felfogják az Írások jelentését” (Lukács 24:27, 44, 45). Később a tanítványok „visszaemlékeztek rá”, hogy Jézus mit fejtett ki nekik (János 12:16).

Ezekből a beszámolókból arra következtethetünk, hogy az apostolok és a tanítványok biztosan szorgalmasan kutatták és tanulmányozták az Írásokat, és így teljes mértékben fel tudták fogni az Úrral, Jézus Krisztussal kapcsolatban látott és hallott dolgok jelentőségét (Lukács 1:1–4; Cselekedetek 17:11). Erről Harry Y. Gamble, a Virginiai Egyetem vallástudományi professzora ezt írja: „Aligha lehet kétségbe vonni, hogy már kezdettől fogva voltak olyan keresztények, valószínűleg csoportok, akik a zsidó írások elmélyült tanulmányozásának és értelmezésének szentelték magukat. Majd ezekből az írásokból megalkották a keresztényi hittételek írásos bizonyítékait, melyeket aztán alkalmassá tettek a keresztény prédikálásban való felhasználásra.”

Mindez arra enged következtetni, hogy Jézus korai tanítványai nem csupán a szóbeliségre hagyatkoztak, hanem odaszentelték magukat a tanulmányozásnak, az olvasásnak és az írásnak. Egyszerre voltak tanulók, tanítók és írók. Mindenekelőtt pedig szellemi emberek voltak, akik a szent szellem vezetésére támaszkodtak. Jézus arról biztosította őket, hogy ’az igazság szelleme’ majd ’eszükbe juttatja mindazt, amit mondott nekik’ (János 14:17, 26). Isten szent szelleme segített nekik, hogy vissza tudjanak emlékezni Jézus tetteire és szavaira, és abban is, hogy ezeket le tudják írni, még a hosszú idézeteket is, mint amilyen például a hegyi beszéd (Máté 5–7. fejezet). A szellem abban is támogatta az evangéliumírókat, hogy le tudják jegyezni Jézus imáit, és azt, hogy mit érzett időnként (Máté 4:2; 9:36; János 17:1–26).

Tehát az evangéliumírók kétségkívül felhasználtak szóbeli és írásos forrásokat is, de az általuk leírtaknak sokkal megbízhatóbb és jóval magasztosabb forrása volt: maga Jehova Isten. Ezért szilárd lehet a bizalmunk abban, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett”, és képes tanítani, vezetni, hogy Istennek tetszően tudjunk élni (2Timóteusz 3:16).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 14. oldalon]

Jézus követői között voltak olyanok is, akiknek az írás feltehetően hozzátartozott a mindennapi munkájukhoz

[Oldalidézet a 15. oldalon]

Isten szent szelleme segített Jézus korai tanítványainak, hogy vissza tudjanak emlékezni Jézus tetteire és szavaira

[Kiemelt rész/kép a 15. oldalon]

Írástudatlanok voltak az apostolok?

Amikor a jeruzsálemi elöljárók és vének „látták Péter és János nyíltságát, és felismerték, hogy iskolázatlan és egyszerű emberek, elcsodálkoztak” (Cselekedetek 4:13). Vajon az apostolok tényleg iskolázatlanok, vagyis írástudatlanok voltak? Ezzel az állítással kapcsolatban egy könyv megjegyzi: „Ezek a kifejezések valószínűleg nem szó szerint értendők, mintha Péter [és János] valóban iskolázatlan lett volna, és nem tudott volna írni és olvasni. Egyszerűen csak arra utalnak, hogy társadalmi szempontból mekkora különbség volt ezek között a befolyásos emberek és az apostolok között” (The New Interpreter’s Bible).

[Kép a 13. oldalon]

„Kért egy táblát, és ezt írta: »János a neve«”

[Kép a 13. oldalon]

Egy viaszos tábla íróeszközökkel az i. sz. első vagy második századból

[Forrásjelzés]

© British Museum/Art Resource, NY