JÓAKARAT
A héber rá·cónʹ és a görög eu·do·kiʹa, valamint ezeknek a különféle formái arra utalnak, ami örömet szerez, illetve arra, amikor valakinek tetszik valami, és úgy is fordítják, hogy „gyönyörködés”, „jótetszés”, „tetszés”, „helyeslés”, „jóakarat” és így tovább.
Isten jóakarata: A Bibliában a fenti kifejezések Isten jótetszését, helyeslését és jóakaratát illetően használatosak (Zs 51:18; 106:4; Ef 1:5, 9). Isten egyértelművé teszi, hogy mire van szükség ahhoz, hogy a kedvére tegyünk, és ő határozza meg, hogy kiket fogad barátaivá, vagyis kik felé nyilvánítja ki a jóakaratát. Azok, akik elutasítják a Szavát, vagy fellázadnak őellene, nem részesülnek a jóakaratában, hanem inkább a nemtetszését vonják magukra (Zs 2:5; Héb 3:16–19).
Az emberek jóakarata: Ugyanezeket a szavakat használják az emberek helyeslésének kifejezésére, vagyis a részükről megnyilvánuló jóakaratra is (2Kr 10:7; Esz 1:8; Ró 15:25, 26). Pál apostol beszélt némelyekről, akik jóakaratból prédikálják a Krisztust (Fi 1:15). Ezek az őszinte keresztények jóakaratot mutattak az apostol iránt, és ezáltal Isten és a Fia iránt is, akiket Pál képviselt. Ennélfogva az ilyen személyek részesültek Isten jóakaratából (Pl 8:35; 10:32; 11:27). Egy másik példa az emberek mások iránti jóakaratára Pál apostol szavaiban található, melyeket a vér szerinti testvéreihez, a zsidókhoz intézett: „Testvérek, szívem jóakarata és értük való könyörgésem az Istenhez a megmentésükért van, igen” (Ró 10:1).
„A jóakarat emberei”: Amikor egy angyal bejelentette Jézus születését, akkor nem a zsidó vallási vezetők előtt jelent meg, hanem alázatos pásztorok előtt. Miután elmondta a pásztoroknak, hogy megszületett a Messiás, egy angyali sereg kijelentette: „Dicsőség fenn a magasságokban Istennek, és béke a földön a jóakarat emberei között!” (Lk 2:14). Az angyalok nem Isten ellenségeinek hirdettek békét, hiszen ők nem voltak békében vele. „»Nincs béke a gonoszok számára« – így szól Istenem” (Ézs 57:21). A Károli-fordítás így adja vissza a Lukács 2:14-et: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” De Isten nem általánosságban az embereknek hirdetett jóakaratot, és nem is azt értette ezalatt, hogy a békéje azokra is kiterjed, akik pusztán érzelgősségből vagy tisztelettudásból fordulnak hozzá. Isten inkább azokra utalt, akik az őszinte hitükkel örömet szereznek neki és a Fia követőivé válnak.
A modern bibliafordítások is összhangban vannak ezzel, tisztázva a gondolatot. A Budai-fordítás ezt írja: „békességben élnek a földön azok az emberek, akik Istennek jóakaratában részesülnek.” A Békés–Dalos-fordítás így adja vissza: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön Isten kedveltjeinek.” A Csia-fordításban ez olvasható: „a földön békesség az Istennek tetsző emberek között!” Más modern fordítások is hasonlóan fejezik ki ezt a gondolatot.