SIMEON

(a ’hall, meghallgatás; odafigyel’ jelentésű héb. alapszóból):

1. Jákob 12 fia közül a második. Azért Simeon lett a neve, mert ahogy az anyja, Lea mondta: „Ez azért van, mert Jehova meghallotta, hogy gyűlölt voltam, azért adta nekem ezt is” (1Mó 29:32, 33; 35:23–26; 48:5; 2Mó 1:1–4; 1Kr 2:1, 2).

Amikor az apja, Jákob Sikem közelében sátorozott, a korban közvetlenül utána következő öccsével, Lévivel olyan bosszúszomjas haragot mutattak ki, amely ésszerűtlenül nyers és kegyetlen volt. Az apjuk tudta és beleegyezése nélkül önkényesen bosszút álltak húguk, Dína meggyalázásáért, lemészárolva a sikemieket, s ezzel kitaszítottá téve Jákob egész családját (1Mó 34:1–31).

Simeon később is helytelenül cselekedett, amikor a testvéreivel kitervelték, hogy megölik Józsefet (1Mó 37:12–28, 36). Az nem derül ki, hogy Simeon mint második legidősebb fiú volt-e a hangadó a József élete elleni cselszövésben. Évekkel később, amikor József mint Egyiptom élelmezési főtisztviselője próbára tette a testvéreit, Simeont választotta, hogy megkötözze, és börtönben tartsa, míg a többiek el nem hozzák Benjámint Egyiptomba (1Mó 42:14–24, 34–36; 43:15, 23).

Amikor Jákob röviddel a halála előtt megáldotta fiait, rosszallóan idézte fel, hogy Simeon és Lévi milyen erőszakosan elbántak a sikemiekkel sok-sok évvel korábban. Ezt mondta: „Fegyvereik erőszak eszközei. Baráti körükbe ne kerülj, ó, én lelkem. Ne egyesülj gyülekezetükkel, ó, én lelkületem, mert haragjukban embert öltek, és önkényesen bikák lábainak az inát szegték. Átkozott legyen haragjuk, mert kegyetlen az, és bősz dühük, mert könyörtelenül cselekszik az. Hadd osszam csak szét őket Jákobban, és hadd szórjam szét őket Izraelben” (1Mó 49:5–7). Ha Simeon esetleg abban reménykedett, hogy megkapja az elsőszülöttségi jogot, melyet a bátyja, Rúben eljátszott, ezekkel a szavakkal Jákob kijózanította őt. Simeonnak hat fia született, az egyikük egy kánaánita asszonytól. A próféciával összhangban Simeon törzsi területe nem volt határos Léviével, hanem ez a két törzs ’szét volt szórva’, vagyis el volt különítve egymástól; sőt, Simeon részét még fel is osztották mint beékelt városokat Júda területén (1Mó 46:10; 2Mó 6:15; 1Kr 4:24; Jzs 19:1).

2. Izrael egyik törzse, mely Simeon hat fiának, Jemuelnek, Jáminnak, Ohadnak, Jákinnak, Cohárnak és Sáulnak a családjától származott (1Mó 46:10; 2Mó 6:15). Izrael pusztai vándorlása alatt Simeon Rúbennel és Gáddal együtt a hajléktól D-re táborozott, és ezt a háromtörzsenkénti beosztású egységet Rúben vezette. Vonuláskor ugyanezek a törzsek voltak együtt, és Simeonnak mind a táborban, mind a seregben Selumiel volt a fejedelme (4Mó 1:4, 6; 2:10–15; 10:18–20).

Csökken a törzs lélekszáma: Az első népszámláláskor, melyet egy évvel az Egyiptomból való kivonulás után tartottak, Simeon törzsében 59 300 húszéves és annál idősebb életerős, hadra fogható férfi volt (4Mó 1:1–3, 22, 23). Mintegy 39 évvel később azonban a második népszámláláskor kiderült, hogy a törzs nagy veszteségeket szenvedett, hiszen a törzsben csak 22 200 ilyen férfi volt. Ez több mint 62 százalékos csökkenést jelentett, sokkal nagyobbat, mint amekkorát bármelyik másik törzs tapasztalt (4Mó 26:1, 2, 12–14).

Mózes nem említette név szerint Simeont, amikor búcsúzóul megáldotta Izraelt. Ez nem jelenti azt, hogy a törzs nem kapott áldást, mivel a végén elhangzó általános áldás rá is vonatkozott (5Mó 33:6–24, 29). Mózes Simeont említette először azoknak a törzseknek a sorában, amelyeknek a Gerizim-hegyen kellett állniuk, míg elhangzottak az áldások (5Mó 27:11, 12).

Amikor arra került a sor, hogy kijelöljék az egyes törzsek területét az Ígéret földjén, kétségkívül figyelembe vették Simeon létszámcsökkenését. A törzs nem önálló, összefüggő területet kapott, hanem olyan városokat, melyek be voltak ékelődve Júda területébe. Így beteljesedett Jákob próféciája, melyet több mint 200 évvel korábban a halálos ágyán mondott (4Mó 34:16–20; Jzs 19:1–9; vö.: 1Mó 49:5–7). Simeon együtt szerezte meg Júdával ezt a területet a kánaánitáktól (Bí 1:1–3, 17). Ezenkívül Simeon örökségéből beékelt városokat különítettek el Lévi törzsének (Jzs 21:4, 9, 10; 1Kr 6:64, 65).

A későbbi bibliai történelemben: A simeonitákat időről időre megemlítik Izrael későbbi történelmében, mégpedig Dávid idejében (1Kr 4:24–31; 12:23, 25; 27:16), Asa napjaiban (2Kr 15:8, 9) és Jósiás korában (2Kr 34:1–3, 6, 7). Ez utóbbi utalás Jósiás reformjaira egyértelművé teszi, hogy bár földrajzilag Júda területén volt Simeon, politikailag és vallásilag az északi királyság sorsában osztozott. Úgy tűnik, Ezékiás napjaiban 500 simeonita megverte az amálekiták maradékát, és letelepedett a földjükön (1Kr 4:41–43).

Ezékiel és a Jelenések prófétai könyvében Simeon neve is feltűnik Izrael más törzseivel együtt. Ezékielnek az Ígéret földjéről szóló látomásában a Simeonnak kijelölt területsáv Benjáminé és Issakáré között feküdt, ’a szent adománytól’ D-re. De Simeon kapuját, mely a szent város d. részén volt, az Issakárról és a Zebulonról elnevezett kapukkal említik együtt (Ez 48:21–25, 28, 33). A Jelenések könyve 7. fejezetében leírt látomásban, mely a 144 000 elpecsételtről szól, Simeon a hetedik a törzsek sorában (Je 7:7).

3. Jézus anyjának, Máriának az egyik elődje (Lk 3:30).

4. Az az igazságos és istentisztelő idős férfi, aki ott volt a templomban azon a napon, amelyen József és Mária bemutatta a gyermek Jézust. Simeon kinyilatkoztatást kapott Istentől, hogy a halála előtt meglátja Krisztust. Ezért a karjába vette a csecsemőt, áldotta Jehovát, és szent szellemmel telve ezt mondta a kisfiú édesanyjának: „Ő sokak elesésére és talpraállására vettetett Izraelben”. Simeon azt is megjövendölte, hogy Máriát nagy bánat fogja sújtani, mintha kard járná át, amikor ez a fia gyötrelmes halált szenved (Lk 2:22, 25–35).

5. A Simon (Péter) név egyik alakja, melyet Jakab használt egyszer a jeruzsálemi tanácsban (Cs 15:14).

6. A szíriai Antiókiában levő gyülekezet prófétáinak és tanítóinak egyike, akik rátették a kezüket Barnabásra és Pálra, miután a szent szellem kijelölte őket a misszionáriusi munkára. Simeon másik, latin neve Niger volt (Cs 13:1–3).