ANNA

(kegy, könyörület):

1. Sámuel próféta anyja. Anna a férjével, a lévita Elkánával és annak másik feleségével, Peninnával együtt Ramataim-Cófimban, Efraim hegyvidékén élt. Anna sokáig meddő volt, míg Peninnának több gyermeke is született; Elkána mégis Annát szerette jobban. Peninna gúnyolta Annát a meddősége miatt, kivált olyankor, amikor Elkána évente egyszer elvitte a családját Silóba a hajlékhoz (1Sá 1:1–8).

Az egyik ilyen alkalommal Anna megfogadta Jehovának, hogy ha fia születik, odaadja a szolgálatára. Miközben némán imádkozott, Éli főpap csak szájának a mozgását látta, és először arra gyanakodott, hogy Anna túl sok bort ivott, és részeg. De amikor megtudta, hogy józan, és csak őszinte buzgalommal imádkozott, azt kívánta neki, hogy Jehova Isten teljesítse a kérését. Anna hamarosan teherbe is esett. Sámuel születése után addig nem ment újból Silóba, ameddig el nem választotta a kisfiát. Ígéretéhez híven felajánlotta őt Jehovának egy áldozat kíséretében, mely egy hároméves bikából, egy éfa lisztből és egy nagy korsó borból állt (1Sá 1:9–28). Később Anna minden évben, amikor Silóba ment, vitt egy új palástot a fiának. Éli ismét megáldotta az asszonyt, Jehova pedig újra megnyitotta a méhét, így még három fia és két lánya született (1Sá 2:18–21).

Szép tulajdonságokat lehetett fellelni Anna jellemében. Sokat imádkozott, alázatos volt, és igyekezett a férje kedvében járni. Évről évre vele ment, hogy áldozzanak a hajléknál. Óriási áldozatot hozott azzal, hogy lemondott a fia társaságáról, hogy állja a szavát, és kifejezze a háláját Jehova kedvességéért. Anyai szeretete nem hagyott alább, ami abból is látszik, hogy minden évben varrt egy új palástot Sámuelnek. Amikor Elkánával felajánlották Sámuelt, hogy a hajlékban szolgáljon, Anna a hálaadó énekében nagyon hasonló gondolatokat fogalmazott meg, mint Mária röviddel azután, hogy megtudta, ő lesz a Messiás anyja (Lk 1:46–55).

2. Áser törzséből való prófétanő, Fánuel lánya.

Anna mindössze hét évig élt a férjével, mielőtt megözvegyült, és amikor a gyermek Jézust bemutatták a templomban, már 84 éves volt. Ennek ellenére szüntelenül ott volt a templomban, ami nyilván azt jelenti, hogy a reggeli áldozattól az esti áldozatig, és így az a megtiszteltetés érte, hogy láthatta a kis Jézust, és tanúskodhatott mellette. ’Böjtöléseivel meg könyörgéseivel’ elkeseredését és őszinte vágyakozását fejezte ki. Ez egyáltalán nem meglepő, ha a zsidók évszázadok óta tartó elnyomatására gondolunk, meg a vallás elkorcsosulására, mely még a templomot és annak papságát is érintette. Mindenesetre Anna örömmel tanúskodott másoknak a szabadításról, melyet majd ez a leendő Messiás hoz el, bár valószínűleg nem számított rá, hogy életben marad, míg a gyermek felnő (Lk 2:36–38).