Olvasóink kérdezik

Mennyit kell adományoznom?

„A vidám adakozót szereti az Isten” (2Korintusz 9:7). Szerte a világon milliók ismerik ezeket a szavakat. Ám néhány templomba járó személy úgy érezheti, hogy többet kell adományoznia, mint amennyit megengedhet magának. Némely felekezet elvárja, hogy a tagjai egy meghatározott összegű adományt, vagyis tizedet adjanak. Ez azt jelenti, hogy valaki a jövedelme tíz százalékát az egyháznak adja.

Vajon a Biblia tényleg előírja, hogy egy konkrét összegű adományt kell adnunk? Mindannyian feltehetjük a kérdést magunknak: Nekem mennyit kell adományoznom?

Kötelező és önkéntes adományok a múltban

A Bibliából megtudhatjuk, hogy Isten világos utasításokat adott Izrael nemzetének arról, hogy mennyi adományt vár el tőlük (3Mózes 27:30–32; 4Mózes 18:21, 24; 5Mózes 12:4–7, 11, 17, 18; 14:22–27). Ezek az előírások nem róttak nagy terhet a népre. Jehova megígérte, hogy ha az izraeliták engedelmeskednek a törvényeinek, ’bővelkedni fognak minden jóban’ (5Mózes 28:1, 2, 11, 12).

Más esetekben az izraeliták önkéntesen annyit adományozhattak, amennyit szerettek volna. Például, amikor Dávid király arra készült, hogy templomot épít Jehovának, az alattvalói ’ötezer talentum értékű aranyat’a adományoztak (1Krónikák 29:7). Hasonlítsuk ezt össze azzal, amit Jézus figyelt meg. Látta, amint „egy szűkölködő özvegy két igen csekély értékű kis pénzérmét dob be” a templom egyik perselyébe. Mennyit ért az adománya? Csupán az egynapi bér 1/64-ed részét. Jézus mégis azt mondta, hogy ez a kis összeg is elfogadható (Lukács 21:1–4).

Kötelező a keresztényeknek egy meghatározott összeget adniuk?

A keresztények nincsenek az Izraelnek adott törvényszövetség hatálya alatt. Ezért nem kötelező egy meghatározott összeget adniuk Istennek. Ám az igaz keresztény gyülekezetben az adakozás nagy öröm forrása. Maga Jézus Krisztus a következőket jelentette ki: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35).

Jehova Tanúi önkéntes adományokból tartják fenn az egész világra kiterjedő prédikálómunkát. Ezeket az adományokat arra használják fel, hogy olyan kiadványokat nyomtassanak, mint amilyen ez a folyóirat is, valamint hogy Királyság-termeknek nevezett imádati helyeket építsenek és tartsanak fenn. Az adományokat sosem használják arra, hogy munkabért fizessenek belőlük. Néhányan, akik teljes időben végzik a tanítványképző munkát, kapnak némi támogatást, hogy fedezni tudják az utazási költségeiket és más személyes kiadásaikat. De senki sem követel magának ilyen támogatást. Valójában Jehova Tanúi túlnyomó többsége nem kap semmilyen anyagi segítséget a prédikálómunka végzéséhez. A legtöbben világi munkát végeznek, hogy fenntartsák magukat, épp úgy, ahogyan Pál apostol, aki sátorkészítőként dolgozott (2Korintusz 11:9; 1Tesszalonika 2:9).

Ha egy személy szeretné támogatni Jehova Tanúi munkáját, mennyit kell adnia? Pál ezt írta: „Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten” (2Korintusz 8:12; 9:7).

[Lábjegyzet]