Adj hálát — Jehova messiási Királysága uralkodik!

„Hálát adunk neked mindenható Jehova Isten . . . mert átvetted nagy hatalmadat és királyként uralkodni kezdtél” (JELENÉSEK 11:17).

1. Mit jelentett ki a Őr Torony Társulat elnöke 1911-ben, európai körútja után?

EZERKILENCSZÁZTIZENEGY elején C. T. Russell, a Őr Torony Társulat elnöke egy bibliai előadás-sorozatot tartott Európa nagyobb városaiban. Előadói körútját kommentálva, Russell a következőket írta a Az Ór Torony 1911. május 15-i számában: „Meglepetéssel tapasztaltuk a jólét oly sok bizonyítékát mindenütt . . . Olvasóink tudják, hogy néhány év óta ennek a Korszaknak a végét várjuk a bajok félelmetes idejével, s azt várjuk, hogy nagy hirtelen és teljes erővel fog az kitörni nem sokkal 1914 októbere után, amely időpont, amennyire az Írásokat megérthetjük, a pogányok idejének — a földi uralmak pogány kézbe való átengedésének — a végét jelenti; tehát azt az időt, amikor a Messiás királyságának el kell kezdeni a hatalom gyakorlását.” Vajon valóra vált ez a várakozás?

2. Hogyan foszlott szerte a béke 1914-ben, és milyen szomorú következményekkel járt ez?

² Az 1914-es esztendő első felében úgy tűnt, hogy a világ biztonságban van a háborútól. De ez a béke hirtelen szertefoszlott, amikor egy szerb férfi 1914. június 28-án meggyilkolta az osztrák trónörököspárt. Ausztria—Magyarország nemsokára hadat üzent Szerbiának. Oroszország Szerbia mellé állt, ezért Németország augusztus 1-jén hadat üzent Oroszországnak. Azután augusztus 3-án Németország hadat üzent Franciaországnak, Nagy-Britannia pedig augusztus 4-én Németországnak, Montenegro augusztus 7-én Ausztria—Magyarországnak. Japán augusztus 23-án hadat üzent Németországnak, Ausztria—Magyarország augusztus 28-án Belgiumnak. Sokan azt hitték, a háború hamarosan véget ér. Ehelyett a történelem addig ismert legkiterjedtebb háborújává fejldődött; további 19 ország részvételével olyan vérfürdővé lett, amely több mint 13 000 000 katonai és polgári személy életébe került, és több mint 21 000 000 nyomorékot és sebesültet hagyott maga után.

3., 4. Mi történt a Társulat főhivatalában 1914. október 2-án, péntek reggel?

³ Ezerkilencszáztizennégy október 2-án reggel a New York-i Brooklynban, a Őr Torony Társulat főhivatalának tagjai előtt Russell kijelentette: „A pogányok ideje véget ért; királyaik ideje lejárt.” A Béthel-család, „az Isten háza” tagjai részéről lelkes taps fogadta a bejelentést.

⁴ Mi indokolta C. T. Russellnek és társainak jókedvét azon az októberi reggelen? Honnan ered a „pogányok ideje” kifejezés? Mi bizonyítja, hogy a pogányok ideje 1914 októberében véget ért? És milyen kihatással legyen ránk ez az esemény?

Jeruzsálem és a pogányok ideje

5. Honnan ered a „pogányok ideje” kifejezés?

⁵ A „pogányok ideje” vagy „a nemzetek meghatározott ideje” kifejezés Jézusnak a Jeruzsálem pusztulásával kapcsolatos nagy próféciájából ered (Lukács 21:5–36, Károli). Két nappal a prófécia elmondása előtt Jézus úgy mutatkozott be Jeruzsálem lakosainak mint az ő Messiásuk. Bár alázatos módon szamárháton vonult be a városba, a zsidók tömegei győzedelmi kiáltásokkal fogadták, ahogy a Zakariás 9:9 megjövendölte. „Áldott, aki Jehova nevében jön mint Király!” — kiáltozták hangosan (Lukács 19:28–40).

6., 7. Milyen rettenetes vérbűnnel terhelték magukat az első századi júdeaiak, és mi lett ennek a következménye?

⁶ Jézus azonban tudta, hogy a közvélemény hamarosan őellene fordul a jeruzsálemi vallásvezérek gyilkos gyűlölete következtében, akik atyjuk, az Ördög befolyása alatt állnak (1Mózes 3:15; János 8:44). Nem sok idő múlva, Nizán 14-én egy zsidó tömeg nagy hangon Jézus halálát követelte. „Az ő vére legyen rajtunk és gyermekeinken!” — kiáltozták a szabadkozó római kormányzó felé (Máté 27:24, 25). Ahelyett, hogy messiási Királyként fogadták volna el Jézust, a főpapok kijelentették: „Nekünk nincs királyunk, csak császárunk!” (János 19:15). Az igazi Messiást pedig kínoszlopra szegezték, hogy meghaljon, miután hamisan azzal vádolták, hogy lázadást szít Róma ellen és káromolja a zsidók Istenét (Márk 14:61–64; Lukács 23:2; János 18:36; 19:7).

⁷ Az isteni haragnak egész biztosan utol kellett érnie Júdea lakosait szörnyű vérbűnükért. Jeruzsálemet, annak nagyszerű templomával, nem nevezhették többé a „nagy Király”, Jehova „városá”-nak (Máté 5:35; Lukács 13:33–35). Néhány nappal Jézus halála előtt, a tanítványai elragadtatással beszéltek a város templomépületeiről. Válaszul Jézus megjövendölte: „Ami ezeket illeti, amit itt láttok: jönnek napok, amikor nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának” (Lukács 21:5, 6).

8. Amikor Jézus megadta ’a jelt’ azon eseményekre vonatkozóan, amelyek Jeruzsálem pusztulásához vezetnek, mi egyebet foglalt még bele?

⁸ Jézus tanítványai meglepődve kérdezték: „Tanító, mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jel, amikor bekövetkeznek?” (Lukács 21:7). Jézus válaszul pontosan bejelentette az eseményeket, amelyek Jeruzsálem pusztulásához vezetnek, és ezt a jelentőségteljes mondatot fűzte hozzá: „Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje” (Lukács 21:8–24, Károli). Jézus előre rámutatott valamire, ami Jeruzsálem pusztulásán felül történik — olyasmire, amire várni kell majd addig, „míglen betelik a pogányok ideje”. A „jel”-re utalva, Jézus ezt mondta: „Amikor látjátok ezeket megtörténni, tudjátok, hogy közel van az Isten királysága” (Lukács 21:31). A jelnek tehát kettős beteljesedése kellett, hogy legyen. Az első vagy kisebb méretű beteljesedés azt mutatja, hogy ’elközelített Jeruzsálem pusztulása’ (Lukács 21:20). A második és nagyobb beteljesedésnek pedig akkor kell eljönnie, amikor véget ér a pogányok ideje, és ez arra mutat, hogy „közel van az Isten királysága”. (Vö. Máté 24:3.)

Egy felsőbbrendű város kerül a földi Jeruzsálem helyébe

9. Mikor veszítette el Jeruzsálem a kiváltságos helyzetét, és mi az, ami a helyébe lépett?

⁹ Amikor Jézus azt mondta: „Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje”, vajon azt engedte sejteni, hogy a város visszakerül majd az Isten kegyébe? Nem. Isten szeretett Fiának a meggyilkolása után a földi Jeruzsálem örökre elvesztette különleges helyzetét, és egy sokkal magasabb rendű város, „az élő Isten városa, az égi Jeruzsálem” lépett a helyébe (Zsidók 12:22; Máté 23:37, 38; 27:50, 51).

10. Mit jelent az „égi Jeruzsálem” kifejezés?

¹⁰ Az „égi Jeruzsálem” kifejezést a Biblia annak az elpusztíthatatlan égi Királyságnak a leírására használja, amely királyságra a felkent keresztények elhívásban részesültek a (Zsidók 11:10; 12:22, 28). Amikor Pál apostol ezeket írta, a földi várost és annak templomát még megcsodálhatták a zsidók. Pál tehát arra emlékeztette a héber keresztényeket, hogy „nincs itt maradandó városunk, hanem komolyan keressük az eljövendőt” (Zsidók 13:14).

Amiért égi Jeruzsálemnek nevezik

11. Mit ábrázolt a földi Jeruzsálem, amíg el nem veszítette Jehova kegyét?

¹¹ Jeruzsálem hosszú időn át Izrael nemzetének fővárosa volt, amelynek a királyai „Jehova trónján ültek” (1Krónika 29:23). Azonkívül, Jehova szövetséget kötött Dáviddal arra, hogy a királyi hatalom mindörökre az ő családja tulajdonában marad. Ahogy a jelenlegi fővárosok, Washington, Moszkva, Camberra és Pretória arra szolgál, hogy azonosítsa mindegyik a maga kormányzatát, így Jeruzsálem a Bibliában szintén a dávidi királyság ábrázolására szolgál (2Sámuel 7:16; Lukács 1:32).

12. Hogyan kell alkalmazni a „pogányok ideje” kifejezést?

¹² Dávid királyságának korlátozott birodalma volt, amelynek területe az ősi Izrael Isten által megszabott határáig terjedt. A földi Jeruzsálem tehát csupán előképe volt az igazi messiási Királyságnak, amely az égből uralkodik és amelynek felségterülete az egész földre kiterjed (Zsoltárok 2:2, 7, 8; Dániel 7:13, 14; 2Timótheus 4:18). Ezért a The Time Is At Hand című könyv, amelyet a Őr Torony Társulat 1889-ben adott ki, világosan kijelentette: „A ’pogányok ideje’ kifejezést a mi Urunk a földi történelemnek arra a közbeeső időszakára alkalmazta, amely időszak Isten előképes Királyságának, az Izrael Királyságának eltávolítása (Ezékiel 21:25–27), és annak ellenképének, az Isten igazi Királyságának bevezetése és megalapítása között telt el.”

A pogányok ideje — mennyi ideig tart?

13. Mikor kezdődött a pogányok ideje és miért válaszolsz így?

¹³ Isten előképes királyságát a babiloni király, Nebukadnezár i. e. 607-ben megdöntötte. A hetedik zsidó hónap, a mi októberünk közepe táján az ország pusztán hevert b (2Királyok 25:8, 9, 22, 25, 26). Annak bizonyítékául, hogy ez isteni engedéllyel történt, Jehova Isten álmot bocsátott Nebukadnezárra. Az álomban egy fát látott, amelyet kivágtak és „hét idő” elteltével megengedték, hogy újra kinőjön. Az álom első beteljesedése akkor történt meg, amikor Nebukadnezárt visszahelyezték trónjára egy átmeneti őrültségi állapot után (Dániel 4:10–17, 28–36 [4:7–14, 25–34, Károli]).

14. Mi volt Nebukadnezár álmának fő tárgya?

¹⁴ Nebukadnezár álmának a tárgya azonban azt mutatja, hogy annak fő beteljesedése magában foglalja Isten előképes királyságát, amelyre vonatkozóan Nebukadnezár engedélyt kapott arra, hogy ’kivágják’. Az álom ezzel a kijelentéssel fejeződött be: „Hogy az élők megtudják, hogy a Legfelségesebb az uralkodó az emberiség királysága fölött, s hogy ő annak adja azt, akinek akarja, sőt az emberek közül a legkisebbet emeli fel arra” (Dániel 4:17, [4:14, Károli]).

15. Hogyan minősült Jézus „a legkisebb”-nek „az emberek közül”? (Máté 11:29)

¹⁵ Csupán egyetlen személy minősülhetett minden szempontból olyannak, hogy „a legkisebb”-nek nevezzék „az emberek közül”. Isten egyetlen-nemzett Fia bizonyult ilyennek azáltal, hogy önként elhagyta égi dicsőségét, hogy emberként és Jézusként szülessen meg, aki a legmegalázóbb és a legkegyetlenebb halált szenvedte el Sátán kezétől (Filippi 2:3, 5–11). Miután égi dicsőségre támadt fel, Jézusnak várnia kellett, míg letelik a pogány uralom hét ideje és mielőtt messiási Királyként elfoglalná trónját az emberiség felett (Zsidók 10:12, 13).

16. Hogyan segített a Jelenések könyve a keresztényeknek, hogy kiszámítsák, mikor ért véget a hét idő?

¹⁶ De hogyan jutottak el Jehova Tanúi a hét idő hosszúságának a megértéséhez? A Biblia feltárja, hogy az „idő, idők és félidő”, vagy három és fél idő, egyenlő 1260 nappal (Jelenések 12:6, 14). Ennek a kétszerese, vagyis hét idő, 2520 nappal egyenlő. Annak a prófétai irányelvnek az alapján, amely szerint „egy napot egy esztendőért”, a hét idő 2520 évvel egyenlő (4Mózes 14:34; Ezékiel 4:6). E számítás szerint a pogányok ideje, amely i. e. 607 októberében kezdődött, 2520 évvel később, azaz, 1914 októberében ért véget.

17. Milyen örvendetes bejelentésnek a megtételére kellett hogy sor kerüljön 1914-ben?

¹⁷ Ezerkilencszáztizennégy októberében Jehova Isten trónra ültette az égi Királyságban szeretett Fiát, az Úr Jézus Krisztust. Végül, a keresztény János apostol látomása a Jelenésekben kezdett valóra válni és megtörténhetett a bejelentés: „A világ királysága a mi Urunknak [Jehovának] és az ő Krisztusának királysága lett, és ő királyként uralkodik örökkön örökké” (Jelenések 1:10; 4:1; 11:15). Milyen dicsőséges ez a hír, és milyen alapos oka lehet az összes társörökösnek és a Királyság-alattvalóknak is a legnagyobb örömre! (Jelenések 11:17).

18. Miért sújtják szomorú állapotok az emberiséget 1914 óta?

¹⁸ Igaz, az emberiség túlnyomó többségének nem sok örömben lehetett része 1914 óta. De a földön uralkodó nyomorúságos állapotok annak a bizonyítéka, hogy Sátán uralma a végéhez közeledik. Honnan tudjuk ezt? A Jelenések könyve megmutatta, hogy Isten Királyságának a felállítása háborút idéz elő az égben. Sátánt és a démonait ki kellett űzni az égből és a föld közelébe kellett száműzni. Miután János prófétai látomásban látta ezt a győzelmet, hangos szót hallott, amely ezt mondta: „Örüljetek ti egek és ti, akik bennük lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert az Ördög lejött hozzátok nagy haraggal, mint aki tudja, hogy rövid ideje van” (Jelenések 12:1–12).

19. Miért oly hálásak a keresztények azért, hogy ebben az időben élhetnek?

¹⁹ Az 1914 óta egyre rosszabbodó világhelyzet azt bizonyítja, hogy János látomása valósággá lett és vészesen közeledik minden olyan embernek a vége, aki nem hajlandó alárendelni magát Isten szuverén uralmának (Lukács 21:10, 11, 25–32). Milyen szívpezsdítő érzés ebben a csodálatos időben élni, amikor Jehova Isten, a Mindenható, lezárja az egész föld feletti szuverén uralmának vitakérdését! Azután a föld gyönyörű Paradicsommá lesz átalakítva, az igazságos emberi túlélők pedig tökéletességre jutnak. Még a halottak is feltámadnak és lehetőséget kapnak arra, hogy alkalmassá váljanak az örökké tartó életre (Jelenések 20:1–3, 12, 13; 21:3–5).

Újkori szükség a kiigazításra

20. a) Kik bizonyultak 1914 előtt Jehova igaz szolgáinak a földön? b) Milyen kiigazítást voltak hajlandók megtenni a hithű felkent keresztények?

²⁰ A bibliakutatók, ahogy akkor Jehova Tanúit hívták, már 38 évvel 1914 előtt rámutattak arra a dátumra, mint a pogányok idejének végét jelző esztendőre.c Mily nagyszerű bizonyítéka ez annak, hogy ők Jehova igaz szolgái! De ahogy Isten első századi szolgáinak, nekik is voltak téves várakozásaik. Például, arra számítottak, hogy a felkent keresztények 1914 októberében mindannyian felvitetnek az égbe. Azt is gondolták, hogy az 1914-ben elkezdődött háború közvetlenül Sátán világának a végéhez vezet.

21. Milyen fegyelmezésben részesültek az igaz keresztények az első világháború alatt?

²¹ Idővel azonban a felkent keresztények megértették, hogy még sok munka vár rájuk ezen a földön. Mivel kitartottak a nyilvános tanúskodásban az első világháború alatt is, kegyetlen üldözést kellett elviselniük a kereszténység papsága által felbujtott politikai hatalmasságok részéről (Zsoltárok 2:1–6). Az igaz keresztények tevékenységét súlyos csapás érte, amikor 1918. június 21-én a Őr Torony Társulat vezető tisztviselőit az Egyesült Államokban hamis vádak alapján 20 évi börtönbüntetésre ítélték.

22., 23. a) Mit tettek a hithű felkent keresztények 1919 óta, és milyen kétféle reagálás volt tapasztalható? b) Mi a hűtlen Jeruzsálem ellenképe?

²² Az első világháború 1918 novemberében hirtelen véget ért. Azután 1919. március 25-én a Őr Torony Társulat tisztviselőit szabadon engedték a börtönből. Később teljesen felmentették őket minden vád alól. A béke nem várt időszaka köszöntött ezekre a hithű felkent keresztényekre, azokhoz a lehetőségekhez hasonlóan, amelyek Krisztus első századi tanítványai számára nyíltak meg, miután i. sz. 33-ban a szent szellem ereje töltötte be őket (Cselekedetek 2:17–21, 41).

²³ A hithű felkent keresztények mint csoport, 1919 óta mindmáig buzgón engedelmeskedtek a parancsnak, amelyet Jézusnak a Máté 24:14-ben feljegyzett szavai foglalnak magukban: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.” Ennek eredményeként közel négymillióan szánták oda az életüket Krisztus „más juhai” közül Jehova szolgálatára a felkent maradékkal egységben (János 10:16). A kereszténység, a papság befolyására, továbbra is elutasítja a Királyság-üzenetet. Jobban kedveli az emberi politikai terveket, és Jehova Tanúinak üldözése a részéről párhuzamban van azzal a botrányos bánásmóddal, amelyben Júdea első századi lakosai részesítették Krisztust. S ahogyan Jehova végrehajtotta ítéletét Jeruzsálemen, úgy fogja végrehajtani az ellenképi hűtlen Jeruzsálemen, nevezetesen a kereszténységen is. És ahogyan az a nemzedék, amely hallotta Krisztus ítélet-üzenetét, tapasztalta az előre bejelentett pusztulást, úgy „semmiképpen nem múlik el” az 1914 óta és jelenleg is élő nemzedék, mielőtt a megjövendölt „nagy nyomorúság” bekövetkezik (Máté 24:21, 22, 34).

24. Mit kell most tennünk, hogy életben maradjunk Isten új világa számára?

²⁴ Mit kell tennünk, hogy túléljük a nagy nyomorúságot és életben maradjunk Isten új világa számára? Tekintet nélkül bármelyikünk korábbi téves várakozására, őrizkednünk kell attól, hogy elaludjunk keresztény feladataink tekintetében (Habakuk 2:3; 1Thessalonika 5:1–6). Akik képesek visszaemlékezni az 1914-től végbement eseményekre, egyre kevesebben lesznek. Résen kell tehát lennünk; nincs vesztegetni való időnk (Máté 24:42). Akik szeretnék túlélni Sátán gonosz világának a végét, azoknak most kivétel nélkül úgy kell cselekedniük, hogy abból kitűnjék, egyetértenek az ihletett szavakkal: „Hálát adunk neked mindenható Jehova Isten . . . mert átvetted nagy hatalmadat és királyként uralkodni kezdtél!” (Jelenések 11:17).

[Lábjegyzet]

Mit válaszolnál?

◻ Mit képviselt az ókori Jeruzsálem, de hogyan vesztette el megtisztelő helyzetét?

◻ Mikor kezdődött és mikor ért véget a pogányok ideje, és milyen megjövendölt következménnyel?

◻ Mit ábrázolt elő a hűtlen Jeruzsálem pusztulása?

◻ Honnan tudjuk, hogy közel van a nagy nyomorúság, és mit kell tennünk, hogy azt túlélhessük?

[Kép a 16. oldalon]

Jeruzsálem és temploma elvesztette megtisztelő helyzetét, Isten azonban továbbra is megáldotta Fiát, a Messiást, sőt közvetlenül beszélt hozzá az égből