„A parancsolat fiává” válik

9., 10. Hol találtak rá Jézusra a szülei, miután visszamentek Jeruzsálembe, és milyen jelentősége volt a Jézus részéről megnyilvánuló kérdezgetésnek?

⁹ Némelyek amiatt panaszkodnak, hogy csak egy esemény került feljegyzésre Jézus gyermekkorából. Ennek ellenére sokan nem ismerik fel, milyen nagy jelentőségű ez az eset. A Lukács 2:46, 47 a következőkről számol be nekünk: „harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket. És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának [álmélkodtak, Vi] az ő értelmén és az ő feleletein.” Egy teológiai szótár azt a gondolatot veti fel, hogy a „kérdezgetni” szó görög megfelelője ebben az esetben nem csupán egy fiú kíváncsiságát jelentette. A szó bírói vizsgálaton, nyomozáson, keresztkérdéses kihallgatáson alkalmazott kérdezgetésre is utalhatott, sőt „a farizeusok és szadduceusok puhatolódzó és ravasz kérdéseire” is, mint amilyenekről a Márk 10:2 és 12:18–23 tesz említést (Kittel: Theological Dictionary of the New Testament).

¹⁰ Ugyanez a szótár így folytatja: „Tekintettel erre az alkalmazásra, megkérdezhetjük: Vajon nem úgy van-e . . ., hogy a [Lukács] 2:46 nem is annyira a fiú kérdezgetésben megnyilvánuló kíváncsiságára, mint inkább az Ő sikeres érvelésére utal? A 47. [vers] jól összeegyeztethető az utóbbi nézettel.”a Rotherham fordítása drámai szembetalálkozásként tárja elénk a 47. verset. „Mindazok pedig, akik hallották őt, magukon kívül voltak értelmétől és feleleteitől.” Egy bibliai szóképekkel foglalkozó mű megállapítása szerint álmélkodásuk azt jelenti, hogy „magukon kívül voltak, mintha csak ki akart volna esni a szemük” (Robertson: Word Pictures in the New Testament).

Továbbá e templomban lejátszódott esemény fényében Kittel munkája azt állítja, hogy „Jézus már gyermekkorában elindítja a konfliktust, amelyben ellenfeleinek végül is meg kell majd adniuk magukat”.

12. Mi jellemezte Jézus vallásvezetőkkel folytatott beszélgetéseit a későbbiekben?

¹² És meg is adták magukat! Évekkel később ilyenfajta kérdezgetés során kerekedett felül Jézus a farizeusokon, míg aztán nem merték „attól a naptól kezdve kérdezni többé” (Máté 22:41–46, Vi). A szadduceusokat hasonlóképpen elhallgattatta a feltámadás kérdésében, és „többé semmit sem mertek tőle kérdezni” (Lukács 20:27–40). Az írástudók sem jártak nagyobb sikerrel. Miután beszélgetést folytatott az egyikük Jézussal, „többé senki sem meri vala őt megkérdezni” (Márk 12:28–34).