Úgy tanítasz, ahogy Jézus tanított?

„Álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (MÁTÉ 7:28, 29).

1. Kik követték Jézust, amikor Galileában tanított, és hogyan reagált Jézus?

BÁRMERRE járt is Jézus, a tömegek köréje sereglettek. Bejárta „az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtelenséget”. Amint híre futott tevékenységeinek, „nagy sokaság követé őt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról” (Máté 4:23, 25). Látva az embereket, „megszánta őket, mivel olyan agyongyötörtek voltak és úgy lézengtek, mint a pásztor nélküli juhok”. Amikor tanított, érzékelhették az irántuk érzett szánalmát vagy gyengéd vonzalmát; olyan volt az, mint enyhülést hozó gyógyír a sebeikre, ami hozzá vonzotta őket (Máté 9:35, 36, Vida fordítás).

2. Jézus csodáin kívül mi vonzott még nagy tömegeket?

² Mily csodálatos fizikai gyógyításokat hajtott végre Jézus — leprásokat tisztított meg, süketeket tett hallóvá, vakokat látóvá, bénáknak adott erőt a járáshoz, halottakat keltett életre! Jehova erejének e bámulatos bizonyítékai, amelyek Jézuson keresztül nyilvánultak meg, biztos, hogy nagy számban vonzották a tömegeket! De nem csupán a csodák vonzották őket; a szellemi gyógyítás végett is nagy tömegek jöttek el, amelyről akkor történt gondoskodás, amikor tanított Jézus. Figyeld meg például, hogyan reagáltak, miután fültanúi voltak híres Hegyi beszédének: „mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (Máté 7:28, 29). A rabbijaik a régi időkben élt rabbiktól származó szájhagyományok idézésével támasztották alá tekintélyüket. Jézus az Istentől kapott hatalommal tanította őket: „A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem” (János 12:50).

Tanítása elérte a szíveket

3. Miben különbözött Jézus az írástudóktól és a farizeusoktól, ami az üzenetük megismertetését illeti?

³ Jézus tanítása nemcsak tartalmában különbözött az írástudókétól és a farizeusokétól — az Istentől jövő igazságok ellentétben az emberektől származó terhes szájhagyományokkal —, hanem abban is, ahogy megismertette azt. Az írástudók és a farizeusok öntelt és nyers emberek voltak, akik személyüket kiemelő címekre tartottak igényt gőgjükben, és gúnyos megvetéssel viszonyultak a tömegekhez mint „átkozott” néphez. Jézus azonban szelíd, jóindulatú, kedves, rokonszenves volt, gyakran tanúsított hajlékonyságot, és megszánta őket. Jézus nemcsak pontos szavakkal tanított, hanem szívéből fakadó megejtő szavakkal is, amelyek közvetlenül hatottak hallgatói szívére. Örömteli üzenetével magához vonzotta az embereket, arra késztette őket, hogy már kora reggel a templomba jöjjenek hallgatni őt, és csüngjenek rajta, boldogan figyelve rá. Tömegével jöttek hallgatni őt, és kijelentették: „Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!” (János 7:46–49; Márk 12:37; Lukács 4:22; 19:48; 21:38).

4. Mi volt az Jézus prédikálásában, ami különösen vonzotta az emberek sokaságát?

⁴ Az egyik ok, amiért vonzónak tartották az emberek a tanítását, bizonyára az volt, hogy szemléltetéseket alkalmazott. Jézus azt látta, amit mások, de úgy gondolkodott a dolgokról, ahogy ők sohasem. Mezőkön termő liliomok, fészket rakó madarak, magvető emberek, elveszett juhokat begyűjtő pásztorok, régi ruhákra foltot varró asszonyok, piactéren játszadozó gyermekek, hálójukat bevonó halászok — e megszokott dolgok, amelyeket mindenki látott, sohasem tűntek szokványosnak Jézus szemében. Bármerre tekintett is, látta, mit használhat fel Isten és Királysága szemléltetésére vagy arra, hogy kiemeljen valamit a körülötte lévő emberi társadalommal kapcsolatban.

5. Mire alapozta Jézus a szemléltetéseit, és mi tette hatékonnyá példázatait?

⁵ Jézus szemléltetései mindennapos dolgokon alapulnak, amelyeket sokszor láttak már az emberek, és amikor az igazságok összefonódnak gondolatban e jól ismert dolgokkal, gyorsan és mélyen belevésődnek a hallgatók elméjébe. Az ilyen igazságokat nem csak hallják; kép gyanánt látják elméjükben, és a későbbiekben könnyen visszaemlékeznek rájuk. Jézus példázatait az egyszerűség jellemezte, mentesek voltak a tárgyhoz nem tartozó anyagtól, amely csak akadályt emelt volna, és gátolta volna őket az igazságok megértésében. Vizsgáld meg például a barátságos szamaritánusról szóló példázatot. Életszerű képet kapsz arról, mit is jelent jó felebarátnak lenni (Lukács 10:29–37). Aztán itt volt a két fiú — az egyik, aki azt mondta, munkálkodni fog a szőlőben, de nem tette, a másik, aki azt mondta, nem fog munkálkodni, de munkálkodott. Gyorsan átlátod, hogy az igazi engedelmesség lényege: elvégezni a kijelölt feladatot (Máté 21:28–31). Senki sem bóbiskolt vagy kalandozott el gondolatban Jézus érdekfeszítő tanítása közben. Nagyon is lekötötte az embereket a figyelés és a látás egyaránt.

Jézus hajlékony volt, amikor ezt kívánta a szeretet

6. Mikor jelent rendkívül nagy segítséget, hogy ésszerűek vagy hajlékonyak vagyunk?

⁶ Sokszor előfordul, hogy amikor ésszerűségről beszél a Biblia, a lábjegyzet rávilágít arra, hogy e tulajdonság hajlékonyságot jelent. Az Istentől jövő bölcsesség hajlékony, amikor enyhítő körülmények mutatkoznak. Olykor ésszerűnek vagy hajlékonynak kell lennünk. A vének mutassanak készséget arra, hogy hajlékonyak legyenek, amikor ezt kívánja a szeretet, és alapot ad erre a bűnbánat (1Timótheus 3:3; Jakab 3:17). Jézus csodálatos példával járt elöl a hajlékonyság terén, mert eltekintett az általános szabályoktól, amikor ezt tette szükségessé az irgalom vagy a könyörület.

7. Milyen példák mutatnak rá Jézus hajlékonyságára?

⁷ Jézus egyszer ezt mondta: „A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.” De nem vetette el Pétert, még ha megtagadta is őt Péter három ízben. Enyhítő körülmények mutatkoztak, amelyeket Jézus nyilvánvalóan figyelembe vett (Máté 10:33; Lukács 22:54–62). Akkor is enyhítő körülmények mutatkoztak, amikor egy vérfolyásban szenvedő tisztátalan asszony megszegte a Mózesi Törvényt, mivel elvegyült a tömegben. Jézus őt sem ítélte el. Megértette kétségbeesését (Márk 1:40–42; 5:25–34; lásd még a Lukács 5:12, 13-at). Jézus meghagyta ugyan az apostolainak, hogy ne azonosítsák Messiásként, mégsem ragaszkodott mereven e szabályhoz akkor, amikor így azonosította magát egy szamaritánus asszonynak a kútnál (Máté 16:20; János 4:25, 26). Mindezen esetekben a szeretet, az irgalom és a könyörület tette indokolttá e hajlékonyságot (Jakab 2:13).

8. Mikor ferdítették el a szabályokat az írástudók és a farizeusok, s mikor nem tették ezt?

⁸ Más volt a helyzet a hajthatatlan írástudókkal és farizeusokkal. Ha úgy kívánta érdekük, megszegték a Sabbathra vonatkozó hagyományaikat, hogy vízközelbe vezessék ökrüket. Vagy ha az ökrük vagy a fiuk beleesett a kútba, megszegték a Sabbathot, hogy kimentsék a bajba jutottat. Az egyszerű emberekkel szemben azonban fikarcnyi hajlékonyságot sem mutattak! „Ujjokkal sem” akarták „azokat [a követelményeket] illetni” (Máté 23:4; Lukács 14:5). Jézus számára fontosabbak voltak az emberek a legtöbb szabálynál; a farizeusoknak viszont többet jelentettek a szabályok, mint az emberek.

„A parancsolat fiává” válik

9., 10. Hol találtak rá Jézusra a szülei, miután visszamentek Jeruzsálembe, és milyen jelentősége volt a Jézus részéről megnyilvánuló kérdezgetésnek?

⁹ Némelyek amiatt panaszkodnak, hogy csak egy esemény került feljegyzésre Jézus gyermekkorából. Ennek ellenére sokan nem ismerik fel, milyen nagy jelentőségű ez az eset. A Lukács 2:46, 47 a következőkről számol be nekünk: „harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket. És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának [álmélkodtak, Vi] az ő értelmén és az ő feleletein.” Egy teológiai szótár azt a gondolatot veti fel, hogy a „kérdezgetni” szó görög megfelelője ebben az esetben nem csupán egy fiú kíváncsiságát jelentette. A szó bírói vizsgálaton, nyomozáson, keresztkérdéses kihallgatáson alkalmazott kérdezgetésre is utalhatott, sőt „a farizeusok és szadduceusok puhatolódzó és ravasz kérdéseire” is, mint amilyenekről a Márk 10:2 és 12:18–23 tesz említést (Kittel: Theological Dictionary of the New Testament).

¹⁰ Ugyanez a szótár így folytatja: „Tekintettel erre az alkalmazásra, megkérdezhetjük: Vajon nem úgy van-e . . ., hogy a [Lukács] 2:46 nem is annyira a fiú kérdezgetésben megnyilvánuló kíváncsiságára, mint inkább az Ő sikeres érvelésére utal? A 47. [vers] jól összeegyeztethető az utóbbi nézettel.”a Rotherham fordítása drámai szembetalálkozásként tárja elénk a 47. verset. „Mindazok pedig, akik hallották őt, magukon kívül voltak értelmétől és feleleteitől.” Egy bibliai szóképekkel foglalkozó mű megállapítása szerint álmélkodásuk azt jelenti, hogy „magukon kívül voltak, mintha csak ki akart volna esni a szemük” (Robertson: Word Pictures in the New Testament).

11. Hogyan reagált Mária és József a látottakra és hallottakra, s milyen gondolatot vet fel egy teológiai szótár?

¹¹ Amikor Jézus szülei végül megjelentek a helyszínen, „megdöbbentek” (Lukács 2:48, Újfordítású revideált Biblia). Robertson elmondja, hogy ebben a kifejezésben a görög szó jelentése: ’teljes erővel ütni, kiütni’. Hozzáteszi, hogy Józsefre és Máriára a „kiütés” erejével hatott, amit látott és hallott. Jézus már akkor bámulatos tanító volt bizonyos értelemben. Továbbá e templomban lejátszódott esemény fényében Kittel munkája azt állítja, hogy „Jézus már gyermekkorában elindítja a konfliktust, amelyben ellenfeleinek végül is meg kell majd adniuk magukat”.

12. Mi jellemezte Jézus vallásvezetőkkel folytatott beszélgetéseit a későbbiekben?

¹² És meg is adták magukat! Évekkel később ilyenfajta kérdezgetés során kerekedett felül Jézus a farizeusokon, míg aztán nem merték „attól a naptól kezdve kérdezni többé” (Máté 22:41–46, Vi). A szadduceusokat hasonlóképpen elhallgattatta a feltámadás kérdésében, és „többé semmit sem mertek tőle kérdezni” (Lukács 20:27–40). Az írástudók sem jártak nagyobb sikerrel. Miután beszélgetést folytatott az egyikük Jézussal, „többé senki sem meri vala őt megkérdezni” (Márk 12:28–34).

13. Mi tette jelentős epizóddá Jézus életében a templomban történteket, és mivel lehetett még tisztában a jelekből ítélve?

¹³ Miért éppen ez az esemény került kiválasztásra részletezés végett Jézus gyermekkorából, amely róla és a tanítókról szól, midőn a templomban voltak? Fordulópontot jelentett ez Jézus életében. Körülbelül 12 éves korában vált azzá, amire a zsidók „a parancsolat fia” kifejezést alkalmaznák; olyan személlyé, aki felelős azért, hogy a parancsolat minden előírását megtartsa. Amikor Mária arról a nagy bánatról panaszkodott Jézusnak, amelyet neki — Máriának — és Józsefnek okozott, a fia válasza azt sejtette, hogy valószínűleg tudatában van annak, hogy csodálatos módon született és messiási jövő vár rá. Az a megjegyzése sugallja ezt, mely szerint a szó szoros értelmében Isten az Atyja: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” Egyébként a Bibliában található feljegyzések között ezek az első olyan szavak, amelyek Jézus szájából hangzottak el, és azt sejtetik, hogy tisztában volt azzal, milyen szándékkal küldte őt a földre Jehova. Így hát teljes egészében igen nagy jelentőségű ez az epizód (Lukács 2:48, 49, Úf).

Jézus szereti és megérti a gyermekeket

14. Milyen érdekes gondolatokról szerezhetnek tudomást a fiatalok abból a beszámolóból, amely a templomban tartózkodó fiatal Jézusról szól?

¹⁴ Ennek a beszámolónak különösen fel kellene lelkesítenie a fiatalokat. Megmutatja, mennyire szorgalmas tanulmányozónak kellett lennie Jézusnak, ahogy a férfikor felé haladt. A templomban a rabbik el voltak ragadtatva „a parancsolat — e 12 éves — fiától”. De még mindig együtt dolgozott Józseffel az ácsműhelyben, továbbra is „engedelmes vala” neki és Máriának, s előrehaladt „az Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lukács 2:51, 52).

15. Hogyan támogatta Jézus a fiatalokat földi szolgálata idején, és mit jelent ez a mai fiatalok számára?

¹⁵ Jézus jelentős mértékben támogatta a fiatalokat földi szolgálata idején. Amikor a főpapok és az írástudók látták „a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének, és mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?” (Máté 21:15, 16; Zsoltárok 8:3). Napjainkban ugyanígy támogatja azon fiatalok százezreit, akik megőrzik feddhetetlenségüket, dicséretet szereznek Istennek, és akik közül némelyek az életük árán is ezt teszik!

16. a) Milyen leckét tanított meg Jézus az apostolainak azáltal, hogy közéjük állított egy kisgyermeket? b) Melyik volt az az időszak Jézus életében, amely döntő fontosságú volt ugyan, de amelyben mégis időt fordított a gyermekekre?

¹⁶ Amikor az apostolok afelett vetekedtek, hogy melyikük a legnagyobb, Jézus ezt mondta a tizenkettőnek: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik: A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott” (Márk 9:35–37). Továbbá, amikor utoljára volt úton Jeruzsálembe, hogy szembenézzen a szörnyű megpróbáltatásokkal és a halállal, időt szánt a gyermekekre: „Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.” Azután „ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket” (Márk 10:13–16).

17. Miért volt könnyű Jézusnak kapcsolatot teremteni a gyermekekkel, és mire kell emlékezniük a gyermekeknek őt illetően?

¹⁷ Jézus tudja, milyen érzés gyermeknek lenni a felnőttek világában. Együtt élt a felnőttekkel, együtt dolgozott velük, tapasztalta, mit jelent alávetni magát nekik, és az abból fakadó melegség és biztonság érzését is átélte, hogy szeretik őt. Gyermekek, ugyanez a Jézus a barátotok; meghalt értetek, és örökké fogtok élni, ha engedelmeskedtek parancsainak (János 15:13, 14).

18. Milyen lelkesítő gondolatot őrizzünk meg elménkben, különösen a stressz vagy a veszély idején?

¹⁸ Jézus parancsainak cselekvése nem olyan nehéz, mint amilyennek tűnhet. Fiatalok, ő kész támogatni titeket és mindenki mást, miként azt a Máté 11:28–30-ban olvassuk: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat [vagy: „velem együtt hajtsátok magatokat az igám alá”, New World Translation With References lábjegyzet], és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Gondold csak el: miközben Jehovát szolgálva járod életutadat, Jézus ott lépdel melletted, s gyönyörűségessé teszi az igát, könnyűvé a terhet. Ez mindannyiunk számára lelkesítő gondolat!

19. Milyen kérdéseket vizsgálhatunk meg időről időre Jézus tanítási módszereivel kapcsolatban?

¹⁹ Miután áttekintettünk csupán néhányat Jézus tanítási módszereiből, vajon megítélésünk szerint úgy tanítunk, ahogy ő tanított? Amikor látjuk azokat, akik betegek fizikailag vagy éheznek szellemileg, vajon elfog minket a szánalom, és megtesszük a tőlünk telhetőt, hogy segítsünk nekik? Amikor másokat oktatunk, vajon Isten Szavát tanítjuk nekik, vagy egyéni elképzeléseinket, mint a farizeusok? Éberen figyelünk-e, hogy észrevegyük az olyan mindennapos dolgokat magunk körül, amelyek felhasználásával világosabbá tehetjük, megjeleníthetjük, kikristályosíthatjuk és magasabb szintre emelhetjük a szellemi igazságok megértését? Kerüljük-e, hogy mereven ragaszkodjunk bizonyos szabályokhoz, amikor az adott körülmények között az fejezné ki jobban a szeretetet és az irgalmat, ha hajlékonyan alkalmaznánk az ilyen szabályokat? És mi a helyzet a gyermekekkel? Ugyanolyan gyengéd törődést és szerető-kedvességet tanúsítunk irántuk, mint amilyennel Jézus vette körül őket? Buzdítod-e gyermekeidet, hogy úgy tanulmányozzanak, ahogy azt Jézus tette gyermekkorában? Határozott leszel-e cselekedeteidben, mint Jézus volt, de úgy, hogy melegséggel fogadod a bűnbánókat, miként a tyúk, amely szárnya alá gyűjti kiscsirkéit? (Máté 23:37).

20. Milyen örömteli gondolattal vigasztalhatjuk magunkat, miközben Istenünket szolgáljuk?

²⁰ Ha igyekszünk a tőlünk telhető legjobbat adni azért, hogy úgy tanítsunk, ahogy Jézus tanított, akkor biztosan megengedi, hogy ’vele együtt hajtsuk magunkat az igája alá’ (Máté 11:28–30, NW).

[Lábjegyzet]

Emlékszel rá?

◻ Miért sereglettek tömegek Jézus köré?

◻ Miért volt az, hogy Jézus időnként hajlékonyan kezelt bizonyos szabályokat?

◻ Mit tanulhatunk abból, hogy Jézus kérdezgette a templomi tanítókat?

◻ Milyen tanulságokat vonhatunk le Jézus gyermekekhez fűződő kapcsolatából?