Miért legyünk megbocsátók?

A ZSIDÓ tudós és író, Joseph Jacobs úgy írta le egyszer a megbocsátást, mint ami „a legmagasabb szintű és legnehezebb erkölcsi lecke az összes közül”. Sokan tényleg nagyon nehéznek találják kimondani a „Megbocsátok neked” szavakat.

Úgy tűnik, a megbocsátás sokban hasonlít a pénzhez. Mások javára fordíthatjuk önként és irgalmasan, de magunknál is felhalmozhatjuk fösvénységünkben. Az előbbi mód az Istennek tetsző út. A megbocsátás terén a bőkezű adakozás szokásait kellene kifejlesztenünk. Miért? Mert erre buzdít Isten, és mert a könyörtelen, bosszúvágyó szellem csak súlyosbíthatja a dolgokat.

Sokan mondják: „Nem esz meg a méreg; elégtételt szerzek!” Sajnos ma rengetegen élnek ilyen vezérelv szerint. Egy asszony például több mint hét éven át nem volt hajlandó szót váltani a sógornőjével, mert — ahogy az asszony mondja — „piszkosul elbánt velem, és soha nem tudtam megbocsátani neki”. De az ilyen „nem szólok hozzád” módszer ritkán elégíti ki a bosszúvágyat, amikor bocsánatkérést hivatott kikényszeríteni a hibáztatott félből vagy a büntetés fegyveréül szolgál. Inkább csak tartósabbá teheti az ellenségeskedést, teret engedve annak, hogy teljességre jusson a neheztelés. Ha nem törik meg a gyötrelem e körforgása, a bosszú erőteljes szorításai tönkretehetik a kapcsolatokat, sőt még az egészségünket is.

A könyörtelen szellem ártalma

Ha könyörtelen valaki, az ebből következő ellentét stresszt okoz. A stressz pedig súlyos betegségekhez vezethet. Dr. William S. Sadler ezt írta: „Senki sem tudja átlátni olyan teljesen, mint egy orvos, hogy elképesztően nagy azoknak az emberi bántalmaknak és fájdalmaknak a százalékaránya, amelyek közvetlenül vezethetők vissza az aggodalomra, a félelemre, az ellentétre . . ., az ártalmas gondolkodásra és a tisztaságot nélkülöző életvitelre.” De valójában mekkora kárt okoz az érzelmi zűrzavar? Egy orvosi kiadvány így felel erre: „A statisztika . . . kimutatta, hogy az orvoshoz forduló betegek kétharmadánál olyan tünetek ütköztek ki, amelyeket elmebeli stressz idézett elő vagy tett súlyosabbá.”

Igen, a keserűség, a neheztelés és a rosszindulat távolról sem ártalmatlan. Ezek az emésztő érzelmek olyanok mint a rozsda, amely lassanként marja szét a gépkocsi karosszériáját. A gépkocsi gyönyörűnek tűnhet kívülről, de a festék alatt romboló folyamat megy végbe.

Ennél is fontosabb, hogy ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani, amikor van alap az irgalomra, ez szellemileg is árthat nekünk. Jehova Isten szemében olyanokká válhatunk, mint a Jézus példázatában szereplő rabszolga. A rabszolgának hatalmas adósságot engedett el az ura. Mégis, amikor rabszolgatársa egy viszonylag jelentéktelen adósság elengedéséért könyörgött neki, ő nyersen és könyörtelenül bánt vele. Jézus világossá tette, hogy ha ehhez hasonlóan nem vagyunk hajlandók megbocsátani, akkor Jehova is megtagadja tőlünk bűneink megbocsátását (Máté 18:21–35). Ennélfogva ha könyörtelenek vagyunk, elveszíthetjük az Isten előtti tiszta lelkiismeretünket, sőt még reményünket is a jövőre nézve! (Vö. 2Timótheus 1:3.) Akkor hát mit tehetünk?

Tanulj meg megbocsátani

Az igazi megbocsátás a szívből fakad. Magában foglalja, hogy elnézzük a vétkes hibáját és lemondunk mindennemű bosszúvágyról. Ily módon Jehovára hagyjuk a végső igazságszolgáltatást és az esetleges megtorlást (Róma 12:19).

Megjegyzendő azonban, hogy mivel „csalárdabb a szív mindennél, és gonosz”, nem mindig hajlik a megbocsátásra, még akkor sem, amikor ezt kellene tennie (Jeremiás 17:9). Maga Jézus mondta: „a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások” (Máté 15:19).

Hálásak lehetünk, hogy a szívünk kiképezhető a helyes dolgok cselekvésére. De a számunkra nélkülözhetetlen képzésnek magasabb forrásból kell származnia. Nem tudunk egyedül gondoskodni arról (Jeremiás 10:23). Egy Istentől ihletett zsoltáros felismerte ezt, és Isten irányításáért imádkozott. Imában könyörgött Jehovához: „taníts meg a te rendeléseidre! Add értenem a te határozataidnak útát” (Zsoltárok 119:26, 27).

Egy másik zsoltár szerint az ókori Izraelben élt Dávid király ’megértette’ Jehova „útát”. Első kézből tapasztalta, és tanult belőle. Ezért elmondhatta: „Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsoltárok 103:8, 13).

Tanulnunk kell, miként Dávid is tanult. Imateljesen tanulmányozd a tökéletes példát, amelyet Isten, valamint Fia mutatott a megbocsátásban. Így megtanulhatunk szívből megbocsátani.

Mindamellett okkal kérdezhetnék némelyek: Mi a helyzet a súlyos bűnnel? Minden bűnt meg kell bocsátani?

Igyekezzünk egyensúlyt tartani

Ha komoly sérelem éri az embert, mérhetetlen fájdalmat érezhet. Ez különösen akkor igaz, ha ártatlanul szenved valaki sérelmet egy súlyos bűn miatt. Egyesek talán még hitetlenkednek is: „Már hogyan tudnék megbocsátani az olyannak, aki álnok módon cserbenhagyott és fájdalmat okozott nekem?” Igen nagy bűn esetén, amely kiközösítést vonhat maga után, szükségessé válhat, hogy a sérelmet szenvedett személy a Máté 18:15–17 tanácsát alkalmazza.

Mindenesetre sok függhet a vétkestől. Megmutatkozott-e az őszinte megbánás valamilyen jele a helytelenség elkövetése óta? Megváltozott-e a bűnös, mi több, tett-e esetleg kísérleteket arra, hogy igazán helyrehozza a bűnét? Jehova szemében az ilyenfajta bűnbánat a megbocsátás nyitja, és még a valóban szörnyű bűnök esetében is így van ez. Jehova például megbocsátott Manassénak, aki Izrael történelmének egyik leggonoszabb királya volt. Mi alapján? Azért tette ezt Isten, mert Manassé végül megalázta magát, és megbánta hitvány útjait (2Krónika 33:12, 13).

A Bibliában a valódi bűnbánat magában foglalja az őszinte, hozzáállásbeli változást, az összes elkövetett helytelenség miatti szívbéli sajnálatot. Ahol helyénvaló és lehetséges, ott az is hozzátartozik a bűnbánathoz, hogy a bűn miatt sérelmet szenvedett személy kártalanítására is erőfeszítést teszünk (Lukács 19:7–10; 2Korinthus 7:11). Ahol nincs ilyen bűnbánat, ott nem bocsát meg Jehova.a Ezenkívül Isten nem várja el a keresztényektől, hogy azoknak is megbocsássanak, akik szellemi felvilágosultságnak örvendtek ugyan valamikor, de most szántszándékkal, bűnbánatot nem érezve gyakorolják a rosszat (Zsidók 10:26–31). Szélsőséges esetekben nagyon is elképzelhető, hogy nem helyénvaló a megbocsátás (Zsoltárok 139:21, 22; Ezékiel 18:30–32).

Akár lehetséges a megbocsátás, akár nem, a súlyos bűn miatt sérelmet szenvedett személy egy másik kérdés mérlegelését is kívánatosnak tarthatja: Komoly érzelmi zűrzavarban kell maradnom, s rendkívüli fájdalmat meg haragot kell éreznem mindaddig, amíg teljesen meg nem oldódik a dolog? Gondolkodj el a következő példán. Dávid király rendkívüli fájdalmat érzett, amikor hadvezére, Joáb meggyilkolta Ábnert és Amasát, a „két férfit”, aki „igazabb és jobb” volt Joábnál (1Királyok 2:32). Dávid szóbelileg és kétségkívül Jehovához intézett imában is kifejezésre juttatta haragját. De Dávid érzéseinek teljességgel megmutatkozó hevessége az idő múlásával valószínűleg alábbhagyott. Nem uralkodott felette a harag halála napjáig. Sőt, Dávid továbbra is együtt dolgozott Joábbal, csak éppen nem bocsátott meg e bűnbánatot nem érző gyilkosnak. Dávid gondoskodott arról, hogy érvényre jusson végül az igazságosság (2Sámuel 3:28–39; 1Királyok 2:5, 6).

Időbe és fáradságba telhet, míg túljutnak kezdeti indulatukon azok, akiknek mások súlyos bűne okozott fájdalmat. A gyógyulás folyamatát nagyban megkönnyítheti, ha a vétkes elismeri helytelen tettét, és megbánást tanúsít. A bűn miatt sérelmet szenvedő ártatlan félnek azonban a helytelenséget elkövető személy viselkedésétől függetlenül is képesnek kellene lennie vigaszt és enyhülést találni a Jehova igazságosságáról és bölcsességéről szerzett ismeretében, valamint a keresztény gyülekezetben.

Azt is ismerd fel, hogy amikor megbocsátasz egy bűnösnek, ez nem jelenti azt, hogy jelentéktelennek tekinted a bűnt. A keresztény szemében a megbocsátás annyit jelent, hogy bizalomteljesen Jehovára bízza a dolgot. Jehova az egész világegyetem igazságos Bírája, és ő igazságot fog szolgáltatni a megfelelő időben. Ez az álnok „paráznák” és „házasságrontók” feletti ítéletet is magában foglalja majd (Zsidók 13:4).

A megbocsátás előnyei

A zsoltáros Dávid így énekelt: „Mert te, URam jó és megbocsátó vagy [kész vagy megbocsátani, NW], nagykegyelmű mindazokhoz, akik hozzád kiáltanak” (Zsoltárok 86:5, Czeglédy fordítás). Te is „kész vagy megbocsátani”, miként Jehova? Ez sok előnnyel jár.

Először is, ha megbocsátunk másoknak, ez jó kapcsolatokat segít elő. A Biblia a következőkre ösztönzi a keresztényeket: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is a Krisztusban megbocsátott nektek” (Efézus 4:32, Cze).

Másodszor, a megbocsátás békét eredményez. Ez nem csupán embertársakkal fenntartott béke, hanem belső béke is egyben (Róma 14:19; Kolossé 3:13–15).

Harmadszor, ha megbocsátunk másoknak, ez segít emlékezetünkbe idézni, hogy nekünk magunknak is szükségünk van a megbocsátásra. Igen, „mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róma 3:23).

Végül pedig, ha megbocsátunk másoknak, ez szabaddá teszi az utat az előtt, hogy megbocsássa Isten a bűneinket. Jézus kijelentette: „ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok” (Máté 6:14).

Gondold el, mennyi mindennek kellett foglalkoztatnia Jézust a halála előtti délutánon. Féltő gonddal vette körül tanítványait, szívén viselte a prédikálómunkát és főleg Jehova iránti feddhetetlenségét. Mégis, miről beszélt még a kínoszlopon átélt keserves kínjai közepette is? Többek között ezek voltak utolsó szavai: „Atyám! bocsásd meg nékik” (Lukács 23:34). Azzal utánozhatjuk Jézus tökéletes példáját, hogy szívből megbocsátunk egymásnak.

[Lábjegyzet]

[Képek az 5. oldalon]

Megértetted a könyörtelen rabszolgáról szóló jézusi példázat lényegét?

[Képek a 7. oldalon]

Ha megbocsátunk másoknak, ez jó kapcsolatokat segít elő, és boldogságot eredményez