5. Jézus — isteni természetű; isteni lény

(János 1:1 — „és a Szó isten [isteni természetű; isteni lény] volt”)

(görögül: καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος [kai the·oszʹ én ho loʹgosz])

1808	„és a szó egy isten volt”a	The New Testament, in An Improved Version, Upon the Basis of Archbishop Newcome’s New Translation: With a Corrected Text (London).
1829	„és a Logosz egy isten volt”b	The Monotessaron; vagy The Gospel History, According to the Four Evangelists (1. kötet; John S. Thompson; Baltimore).
1864	„és egy isten volt a Szó”c	The Emphatic Diaglott (J21, sorközi olvasat; Benjamin Wilson; New York és London).
1879	„és a Szó egy isten volt”d	La Sainte Bible (Segond-Oltramare; Genf és Párizs).
1928	„és a Szó isteni lény volt”e	La Bible du Centenaire (Société Biblique de Paris).
1931	„és isten volt az íge”	Új Testamentom (Kecskeméthy István; Skót Nemzeti Biblia-társulat; Budapest).
1935	„és a Szó isteni volt”f	The Bible — An American Translation (J. M. P. Smith és E. J. Goodspeed; Chicago).
1950	„és a Szó egy isten volt”g	New World Translation of the Christian Greek Scriptures (Brooklyn).
1975	„és egy isten (vagy istenféle) volt a Szó”h	Das Evangelium nach Johannes (Siegfried Schulz; Göttingen [Németország]).
1978	„és isteni természetű volt a Logosz”i	Das Evangelium nach Johannes (Johannes Schneider; Berlin).
1979	„és egy isten volt a Logosz”j	Das Evangelium nach Johannes (Jürgen Becker; Würzburg [Németország]).

Ezek a fordítások olyan kifejezéseket használnak, mint az „(egy) isten”, az „isteni lény” vagy az „isteni természetű”, mert a görög θεός (the·oszʹ) szó egyes számú főnévi állítmánykiegészítő, amely az ige előtt jelenik meg, és nem előzi meg határozott névelő. Ez névelő nélkül használt the·oszʹ. Azt az Istent, akinél eredetileg volt a Szó, vagyis a Logosz, a görög ὁ θεός kifejezés jelöli, vagyis a the·oszʹ az előtte lévő ho határozott névelővel. Ez névelővel használt the·oszʹ. A névelős szerkezetben lévő főnév egyénre, személyre utal, míg az ige előtt álló, egyes számú, névelő nélkül használt főnévi állítmánykiegészítő valakinek a tulajdonságára utal. Így hát Jánosnak az a kijelentése, hogy a Szó, vagyis a Logosz „(egy) isten”, „isteni lény” vagy „isteni természetű” volt, nem azt jelenti, hogy ő az az Isten volt, akinél volt. Egyszerűen csak a Szó, vagyis a Logosz bizonyos tulajdonságát fejezi ki, de nem azonosítja őt úgy, mint aki egy és ugyanaz Istennel.

A görög szövegben sok példa van az ige előtt álló, egyes számú, névelő nélkül használt főnévi állítmánykiegészítőre. Lásd például: Mk 6:49; 11:32; Jn 4:19; 6:70; 8:44, 48; 9:17; 10:1, 13, 33; 12:6; 18:37. Figyelemre méltó, hogy Kecskeméthy István így fordította a Jn 1:1-et: „és isten volt az íge.” Az Új világ fordításban a főnévi állítmánykiegészítő szerepét betöltő, névelő nélkül használt θεός kisbetűs magyar írásmódja („isten”) fejezi ki, hogy az alany tulajdonságáról vagy jellemzőjéről van szó. A Szentírás megerősíti ennek a fordításnak a pontosságát.

Philip B. Harner a „Minősítő értelmű, névelő nélkül használt főnévi állítmánykiegészítők: Márk 15:39 és János 1:1” című cikkében azt írta, hogy az olyan mondatok, mint amilyen a Jn 1:1-ben található mondat is, „névelő nélkül használt és az igét megelőző állítmánnyal elsősorban minősítő értelműek. Arra utalnak, hogy a logosznak theosztermészete van. Nincs alapja annak, hogy a theoszt mint állítmányt határozottnak tekintsük” (Journal of Biblical Literature, 92. évf.; Philadelphia, 1973, 85. o.). Cikkében a 87. oldalon Harner így következtetett: „Úgy gondolom, hogy a János 1:1-ben az állítmány minősítő értelme annyira meghatározó, hogy a főnév nem tekinthető határozottnak.”

a Angolból fordítva.

b Angolból fordítva.

c Angolból fordítva.

d Franciából fordítva.

e Franciából fordítva.

f Angolból fordítva.

g Angolból fordítva.

h Németből fordítva.

i Németből fordítva.

j Németből fordítva.