„Öltsük magunkra a világosság fegyvereit”
„Múlóban az éjszaka, a nappal közel. Vessük le hát a sötétség cselekedeteit és öltsük magunkra a világosság fegyvereit” (RÓMA 13:12).
1., 2. Hogyan reagáltak az első századi zsidók ’az igazi világosságra’, és ennek ellenére ez milyen előnyökkel jár?
JÉZUS KRISZTUS „az igazi világosság, amely mindenfajta embernek világosságot ad” (János 1:9). Amikor i. sz. 29-ben Messiásként eljött, ahhoz a nemzethez jött, amelyet Isten az ő tanúivá választott, és amely — legalábbis névlegesen — átadta magát Jehovának (Ésaiás 43:10). Sok izraelita várt a Messiásra, és közülük számosan ismertek néhány rá vonatkozó próféciát. Azonfelül Jézus Palesztina minden részében prédikált, sokaságok előtt mutatva be jeleket. Tömegek gyűltek össze, hogy őt hallgassák, és nagy hatást tett rájuk mindaz, amit láttak és hallottak (Máté 4:23–25; 7:28, 29; 9:32–36; János 7:31).
2 Ennek ellenére a zsidók nagy többsége végül is elutasította Jézust. János evangéliuma mondja: „A saját otthonába jött, de a saját népe nem fogadta be őt” (János 1:11). Miért volt ez? A kérdésre adott válasz segíteni fog elkerülni, nehogy mi is ugyanazokat a hibákat kövessük el. Segít majd, hogy ’levessük a sötétség cselekedeteit és . . . magunkra öltsük a világosság fegyvereit’, elkerülve ezáltal az olyan kedvezőtlen ítéletet, amelyben az első századi Izrael részesült (Róma 13:12; Lukács 19:43, 44).
A vallási hatalmak részéről jövő szembenállás
3. Hogyan bizonyultak ’vak vezetőknek’ a zsidó vallásvezetők?
3 Izraelben a vallásvezetők elsőként utasították el a világosságot. Annak ellenére, hogy a tanítók ’jártasak voltak a Törvényben’, egy olyan jogászi szabályrendszert írtak elő az embereknek, amely gyakran ellentétben állt Isten Törvényével (Lukács 11:45, 46). Így ’érvénytelenné tették Isten szavát az általuk lefektetett hagyományok által’ (Márk 7:13; Máté 23:16, 23, 24). „Vak vezetők” voltak ők, akik megakadályozták a világosságot abban, hogy ragyogjon (Máté 15:14).
4., 5. a) Hogyan reagáltak a farizeusok, amikor számos zsidó azon kezdett el tűnődni, vajon Jézus a Messiás? b) Milyen rossz szívállapotot árult el a farizeusok magatartása?
4 Egy másik alkalommal, amikor sok izraelita azon tűnődött, vajon Jézus a Krisztus, a megrémült farizeusok tisztviselőket küldtek ki, hogy letartóztassák őt. A tisztviselők üres kézzel tértek vissza, és ezt mondták: „Ember még sohasem beszélt úgy, mint ez.” A farizeusok azonban hajthatatlanok voltak, és ezt kérdezték a tisztviselőktől: „Csak nem tévesztett meg titeket is? A vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? De ez a sokaság, amely nem ismeri a Törvényt, átkozott.” Nikodémus, aki tagja volt a Szanhedrinnek, tiltakozott, mondván, törvénytelen dolog ítélkezni egy ember felett, mielőtt meghallgatták volna. A farizeusok rosszindulatúan felé fordultak és ezt mondták: „Talán te is galileai vagy? Kutass utána és lásd meg, hogy egyetlen próféta sem támad Galileából” (János 7:46–52).
5 Vajon miért cselekedtek így egy Istennek önátadott nemzet vallásvezetői? Azért, mert rossz szívállapotot fejlesztettek ki (Máté 12:34). A közönséges emberekkel szembeni megvető nézőpontjuk önteltségről árulkodott. Az a kijelentésük, miszerint ’a vezetők vagy a farizeusok közül senki nem hitt benne’ azt a gőgös elbizakodottságot fejezte ki, hogy csak az a Messiás lehet a valódi, akit ők helyeselnek. Azonkívül tisztességtelenek voltak, amikor megpróbálták rossz hírnévbe keverni Jézust azzal, hogy Galileából jött, holott egy egyszerű kutatás kideríthette volna, hogy ő valójában Betlehemben született, a Messiás prófétailag bejelentett születési helyén (Mikeás 5:2; Máté 2:1).
6., 7. a) Hogyan reagáltak a vallásvezetők Lázár feltámasztására? b) Mit mondott Jézus, ami leleplezte a vallásvezetők sötétség iránti szeretetét?
6 A vallásvezetők e világossággal szembeni kérlelhetetlen ellenállása meggyőzően megmutatkozott, amikor Jézus feltámasztotta Lázárt. Egy istenfélő személy számára az ilyen tett annak a bizonyítéka lett volna, hogy Jézust Jehova támogatja. A vallásvezetők azonban csak egy lehetséges fenyegetést láttak ebben a kiváltságos helyzetük ellen. Ezt mondták: „Mit tegyünk, mivel ez az ember nagy jeleket tesz? Ha így hagyjuk őt, mindannyian hinni fognak őbenne, a rómaiak pedig eljönnek és elveszik tőlünk ezt a helyet és a nemzetünket is” (János 11:44, 47, 48). Ezért tanácsot tartottak, hogy megöljék Jézust és Lázárt, talán azt remélve, hogy ezáltal kioltják a világosságot (János 11:53, 54; 12:9, 10).
7 Ezért Isten népének ama vallásvezetőit önteltségük, gőgjük, szellemi tisztességtelenségük és hatalmas önzésük elvezette a világosságtól. Szolgálatának vége felé Jézus leleplezte bűnösségüket, mondván: „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mert bezárjátok az egek királyságát az emberek előtt; mivel ti magatok nem mentek be, akik menni igyekeznek, azokat sem hagyjátok bemenni” (Máté 23:13).
Önzés és büszkeség
8. Názáretben milyen események tárták fel némely ottani ember rossz szívállapotát?
8 Általánosságban az első századi zsidó emberek a szívállapotuk miatt azon vallásvezetők magatartását tükrözték vissza, akik elutasították a világosságot. Egyik alkalommal például Jézust meghívták, hogy beszéljen a zsinagógában, Názáretben. Ésaiás könyvéből olvasott és magyarázott meg egy részt, és a gyülekezet először figyelt rá. De amikor olyan történelmi összehasonlításokat végzett, amelyek önzésükre és hitetlenségükre világítottak rá, dühösek lettek és megpróbálták megölni őt (Lukács 4:16–30). Gőgjük — más rossz jellemvonásokkal együtt — megakadályozta őket abban, hogy kedvezően reagáljanak a világosságra.
9. Milyen helytelen indítékra derült fény egy nagy csoport galileainál?
9 Egy másik alkalommal Jézus csodálatos módon táplált egy nagy tömeget a Galileai-tenger mellett. E csoda tanúi ezt mondták: „Bizonyos, hogy próféta ez, aki eljött a világba” (János 6:10–14). Amikor Jézus egy másik helyre ment hajóval, a tömeg követte őt. Jézus azonban tudta, hogy sokan voltak közülük, akiket nem a világosság iránti szeretet indított erre. Ezt mondta nekik: „Nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok” (János 6:26). Igaza hamar bebizonyosodott, amikor számosan azok közül, akik követték, visszafordultak a világhoz (János 6:66). Az önző „milyen hasznom származik nekem ebből?” magatartás homályossá teszi a világosságot.
10. Hogyan reagált a világosságra a pogányok túlnyomó többsége?
10 Jézus halála és feltámadása után a hívő zsidók tovább vitték a világosságot a zsidóság más tagjainak, de kevés sikerrel. Ezért Pál apostol és mások ’a nemzetek világosságául’ szolgáltak, elterjesztve a Jóhírt más országokba (Cselekedetek 13:44–47). Sok nem-zsidó kedvezően reagált, de az általános reakció Pál leírása szerint ez volt: ’Mi a Krisztust prédikáljuk mint megfeszítettet . . . [az üzenetet, amely] a nemzeteknek bolondság’ (1Korinthus 1:22, 23). A legtöbb nem-zsidó azért nem fogadta el a világosságot, mert vakká tették a pogány babonák vagy a világi filozófiák (Cselekedetek 14:8–13; 17:32; 19:23–28).
’Akiket a sötétségből hívtak ki’
11., 12. Kik reagáltak kedvezően a világosságra az első században, és kik reagálnak kedvezően ma?
11 Az első században, a kedvező reagálás általános hiánya ellenére, sok olyan helyes szívű egyén volt, akit ’a sötétségből Isten csodálatos világosságára hívtak ki’ (1Péter 2:9). Ezekről írja János apostol: „Mindazoknak, akik befogadták őt [Krisztust], hatalmat ad, hogy az Isten gyermekeivé legyenek, mivel hitet gyakoroltak az ő nevében” (János 1:12). A világosságot szeretők i. sz. 33 pünkösdjétől kezdődően szent szellembe merítkeztek, és azzal a reménységgel váltak Isten fiaivá, hogy Jézussal uralkodnak együtt majd égi Királyságában.
12 Napjainkban történt meg Isten utolsó felkent fiainak a begyűjtése, és beteljesítve Dániel próféciáját „fénylenek, mint a kiterjedés fényessége . . . a sokaságot igazságosságra vezetik” (Dániel 12:3). Oly mértékben engedték világosságukat fényleni, hogy több mint négy millió „más juh” vonzódott az igazsághoz, és élvezi Isten előtti helyes állását (János 10:16). Ezek viszont világszerte visszatükrözik a világosságot, így ez a világosság most úgy ragyog, mint soha azelőtt. Ma, miként az első században, ’a sötétségnek nincs hatalma [a világosság] felett’ (János 1:5).
’Istennél egyáltalán nincs sötétség’
13. Mire figyelmeztetett bennünket János apostol?
13 Nekünk azonban soha nem szabad elfelejtenünk János apostol figyelmeztetését: „Isten világosság és a vele való egységben egyáltalán nincs sötétség. Ha azt állítjuk: ’Közösségünk van vele’, és mégis sötétségben járunk, hazudunk és nem gyakoroljuk az igazságot” (1János 1:5, 6). Nyilvánvalóan előfordulhat, hogy a keresztények ugyanabba a csapdába esnek, mint a zsidók, és míg névlegesen Istenről tanúskodnak, a sötétség cselekedeteit végzik.
14., 15. A sötétség milyen cselekedetei nyilvánultak meg magában az első századi keresztény gyülekezetben, és mit tanuljunk ebből?
14 Ez történt az első században. Komoly nézetkülönbségekről olvashatunk, amelyek Korinthusban voltak (1Korinthus 1:10–17). János apostolnak arra kellett figyelmeztetnie a felkent keresztényeket, hogy ne gyűlöljék egymást, Jakabnak pedig a tekintetben kellett tanácsot adnia némelyeknek, hogy ne adjanak megkülönböztetett tiszteletet a gazdagoknak a szegényekkel szemben (Jakab 2:2–4; 1János 2:9, 10; 3János 11, 12). Továbbá a Jelenések könyvében feljegyzettek szerint, amikor Jézus megvizsgált hét kis-ázsiai gyülekezetet, azt a megállapítást tette rájuk vonatkozóan, hogy azokbe betolakodtak a sötétség cselekedetei: a hitehagyás, a bálványimádás, az erkölcstelenség és az anyagiasság (Jelenések 2:4, 14, 15, 20–23; 3:1, 15–17). A keresztény gyülekezet azon korai napjaiban így sokan elhagyták a világosságot, néhányan kiközösítetté lettek, mások pedig teljesen kisodródtak ’a külső sötétségre’ (Máté 25:30; Filippi 3:18; Zsidók 2:1; 2János 8–11).
15 Ezek az első századból származó beszámolók mind azt mutatják, milyen különböző módokon szivároghat be Sátán világának sötétsége egyes keresztények gondolkodásába, sőt akár egész gyülekezetekbe is. Résen kell lennünk, hogy ilyen dolgok soha ne történhessenek meg velünk. Hogyan tehetjük meg ezt?
Az új személyiség
16. Milyen helytálló tanácsot adott Pál az efézusiaknak?
16 Pál arra sürgette az efézusiakat, hogy ne legyenek többé ’szellemi sötétségben, és ne idegenedjenek el az Istenhez illő élettől’. Azért, hogy ne csússzanak vissza abba a sötétségbe, a világosság szerint át kellett alakítani a szívüket. Pál ezt mondta: „Távolítsátok el a régi egyéniséget, amely a korábbi magatartásotokhoz alkalmazkodik és amelyet félrevezető kívánságok megrontanak; hogy újuljatok meg az elméteket működtető erőben, öltsétek magatokra az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint lett megteremtve valódi igazságosságban és lojalitásban” (Efézus 4:18, 22–24).
17. Hogyan kerülhetjük el ma, hogy visszacsússzunk a sötétségbe?
17 Pál itt azt tanácsolja, mintegy radikális sebészetként, hogy távolítsuk el mindazt, ami korábban a részünket képezte, a régi egyéniségünket, és hagyjuk, hogy egy teljesen új szellem fejlődjön ki bennünk, mint az ’elménket működtető erő’. És ezt nem az új érdeklődőknek mondja, hanem az alámerített keresztényeknek. A személyiségünk megváltoztatása nem ér véget az alámerítkezéssel. Ez egy állandó folyamat. Ha leállunk azt illetően, hogy új egyéniséget fejlesszünk ki, előfordulhat, hogy a régi egyéniség újra a felszínre tör a maga gőgjével, önteltségével és önzésével együtt (1Mózes 8:21; Róma 7:21–25). Ez oda vezethet, hogy visszatérünk a sötétség cselekedeteihez.
„A tőled jövő világosságnál láthatunk világosságot”
18., 19. Hogyan írta le Jézus és Pál azt, hogy miről ismerhetők fel a „világosság gyermekei”?
18 Emlékezzünk rá, hogy az örök élet megszerzése attól függ, hogy kedvező ítéletben részesülünk-e Istentől, amely ítélet azon alapszik, mennyire szeretjük a világosságot. Ez utóbbi tényre utaló hivatkozása után Jézus ezt mondta: „Mindenki gyűlöli a világosságot, aki rossz dolgokat cselekszik, és nem jön a világosságra, hogy a cselekedetei rá ne bizonyuljanak. Az, aki az igazat cselekszi, a világosságra jön, hogy nyilvánvalóvá legyenek az ő cselekedetei, mivel azokat Istennel összhangban cselekedte” (János 3:19–21).
19 Pál támogatta ezt a gondolatot, amikor az efézusiaknak ezt írta: „Járjatok úgy, mint a világosság gyermekei. Mert a világosság gyümölcse ugyanis mindenfajta jóság, igazságosság és igazság” (Efézus 5:8, 9). Cselekedeteink tehát megmutatják, hogy a világosság vagy a sötétség gyermekei vagyunk-e. Jó cselekedetek azonban csak jó szívből fakadhatnak. Ezért kell őriznünk a szívünket, tudatában kell lennünk annak, hogy folyamatosan meg kell újítanunk egyéniségünket és óvatosaknak kell lennünk az elménket működtető szellemet illetően (Példabeszédek 4:23).
20., 21. a) Milyen különleges kihívással néznek szembe a keresztény családban született gyermekek? b) Milyen kihívással néz szembe minden gyermek, akinek keresztény szülei vannak?
20 Ez időnként azon gyermekek számára jelent különleges kihívást, akik Jehova önátadott Tanúinak gyermekeiként születtek. Miért? Nos, az ilyen gyermekek egyrészt csodálatos áldásokat élveznek. Mivel kora gyermekségüktől ismerik az igazságot, az ilyenek számára valójában soha nem szükségszerű, hogy első kézből tapasztalják, milyen Sátán világának a sötétségében lenni (2Timótheus 3:14, 15). Másrészt az ilyen helyzetben élő gyermekek némelyike természetesnek veszi az igazságot és soha nem tanulja meg igazán szeretni a világosságot. Ez volt a helyzet az első században a legtöbb zsidó esetében is. Ők Jehovának szentelt nemzetben nőttek fel, és bizonyos mértékig az igazság ismeretének birtokában voltak. De az nem volt a szívükben (Máté 15:8, 9).
21 A keresztény szülők Isten előtti felelőssége, hogy gyermekeiket a világosságban neveljék fel (5Mózes 6:4–9; Efézus 6:4). A gyermeknek végül mégis magának kell eljutnia ahhoz, hogy jobban szeresse a világosságot, mint a sötétséget. Magáévá kell tennie az igazság világosságát. Felnövekedése során Sátán világának néhány vonása vonzónak tűnhet számára. Vele egykorú társainak gondtalan vagy felelőtlen életmódja talán izgatónak tűnik. Az iskolában tanított szkepticizmus megnyerő lehet. De soha nem szabad elfelejtenie, hogy kívül a világosságon ’sötétség borítja a földet’ (Ésaiás 60:2). Hosszú távon ez az elsötétült világ semmi jót nem tud felajánlani (1János 2:15–17).
22. Hogyan áldja meg Jehova már most azokat, akik a világosságra jönnek, és hogyan áldja meg őket a jövőben?
22 Dávid király írta: „Nálad [Jehovánál] van az élet forrása; a tőled jövő világosságnál láthatunk világosságot. Tartsd meg szerető-kedvességedet azoknak, akik ismernek téged” (Zsoltárok 36:9, 10 [36:10, 11, Károli]). Azok, akik szeretik a világosságot, megismerik Jehovát, és ez életet jelent számukra (János 17:3). Szerető-kedvességében Jehova már most támogatja őket, és amikor elérkezik a nagy nyomorúság, átviszi őket egy új világba. Velünk is megtörténhet ez, ha kimenekülünk Sátán világának sötétségéből. Az új világban az emberiség visszakapja a Paradicsomban való tökéletes életet (Jelenések 21:3–5). Akik kedvező ítéletben részesülnek, azoknak kilátásuk lesz majd arra, hogy Jehova világosságában sütkérezzenek az eljövendő időkben. Micsoda ragyogó kilátás! És milyen erőteljes indítóerő arra, hogy ’levessük a sötétség cselekedeteit, és a világosság fegyvereit öltsük magunkra’! (Róma 13:12).
Emlékszel?
◻ Miért utasította vissza a legtöbb zsidó Jézus idejében a világosságot?
◻ Milyen mértékben ragyog a világosság napjainkban?
◻ Mire figyelmeztetnek az önzést és a gőgöt illetően az első századi példák?
◻ Mi nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megmaradjunk a világosságban?
◻ Milyen áldások várnak a világosságot szeretőkre?
[Kép a 14. oldalon]
A Jézus napjaiban élt zsidók többsége nem reagált kedvezően a világosságra
[Képek a 17. oldalon]
Az eltelt évtizedek alatt számos módon engedték fényleni a világosságot a tanítványképzésben
[Kép a 18. oldalon]
„Távolítsátok el a régi egyéniséget . . . és öltsétek magatokra az új egyéniséget”