Majd i. sz. 36 táján Isten azt mondta Péternek, hogy menjen el egy római katonatisztnek, a nem zsidó Kornéliusznak a házába. Az, hogy Isten kitöltötte szent szellemét Kornéliuszra és a háznépére, egyértelművé tette Péter számára, hogy innentől kezdve a nem zsidók is megkeresztelkedhetnek vízben (Cs 10:34, 35, 44–48).

Vannak, akik úgy vélik, hogy a csecsemőket meg kell keresztelni. Azokra az esetekre hivatkoznak, amikor egész ’háznépek’ keresztelkedtek meg, például Kornéliuszé, Lídiáé, a filippi börtönőré, Kriszpuszé és Sztefanászé (Cs 10:48; 11:14; 16:15, 32–34; 18:8; 1Ko 1:16). Szerintük ez arra utal, hogy ekkor kisgyermekeket is megkereszteltek. Ám Kornéliusz háznépéből azok keresztelkedtek meg, akik hallgatták a szót, szent szellemet kaptak, nyelveken szóltak és magasztalták az Istent. Csecsemők erre nem képesek (Cs 10:44–46). Lídia „az Isten imádója volt. . ., és Jehova szélesre tárta a szívét, hogy odafigyeljen a Pál által mondottakra” (Cs 16:14). A filippi börtönőrnek ’hinnie kellett az Úr Jézusban’, ami azt sugallja, hogy a családjából a többieknek is hinniük kellett ahhoz, hogy megkeresztelkedhessenek (Cs 16:31–34). „Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró pedig hívővé lett az Úrban, és ugyanígy az egész háznépe is” (Cs 18:8). Mindebből arra lehet következtetni, hogy akkor keresztelkedhetett meg valaki, ha hallotta a szót, hitt Istenben és dicsőítette őt, amit csecsemők nem tudnak megtenni.