Találj örömet a Királyság-reménységben!

„Örvendezzetek a reménységben! Tartsatok ki a nyomorúságban!” (RÓMA 12:12).

1. Miért találhatunk örömet a Jehovával való kapcsolatban, és minek a megtételére buzdította Pál a keresztényeket?

„A BOLDOG Isten” (1Timótheus 1:11). Milyen jól jellemzi ez a kifejezés Jehovát! Hogy miért? Azért, mert minden munkája nagy boldogságot hoz a számára. Mivel minden jó és boldogító dolog Forrása Jehova, az ő összes intelligens teremtménye boldogságot találhat a vele való kapcsolatban. Ezért Pál apostol arra buzdította a keresztényeket, hogy értékeljék Jehova Isten ismeretének örömteli kiváltságát, legyenek hálásak a teremtés minden csodálatos ajándékáért, és örömet találjanak az irántuk megnyilvánuló szerető-kedvességében. Pál ezt írta: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek!” (Filippi 4:4; Zsoltárok 104:31).

2. Milyen reménység hoz nagy örömet, és minek a megtételére kapnak buzdítást a keresztények e reménység tekintetében?

² Vajon megszívlelik a keresztények ezt a Pál által adott buzdítást? Minden bizonnyal! Jézus szellemi testvérei örömüket találják a dicsőséges reménységben, amelyet Isten megnyit előttük (Róma 8:19–21; Filippi 3:20, 21). Igen, ők tudják, hogy részt fognak venni az emberek — mind az élők, mind a holtak — jövőjét érintő nagy reménység beteljesítésében, szolgálva Krisztussal az ő égi Királyság-kormányzatában. Képzeld csak el, micsoda örömet jelent majd számukra a társörökösök kiváltsága: királyként és papként szolgálni! (Jelenések 20:6). Micsoda boldogság lesz számukra, hogy segíthetik a hűséges emberiséget a tökéletesség elérésében és segíthetnek irányítani földünk paradicsommá történő helyreállítását! Valóban, Isten minden szolgájának megvan ’az örökké tartó élet reménységének alapja, amelyet a hazudni nem tudó Isten örök idők előtt megígért’ (Titus 1:2). Ennek a nagyszerű reménységnek a kilátásában Pál apostol minden keresztényt így buzdít: „Örvendezzetek a reménységben!” (Róma 12:12).a

Igazi öröm — a szív egyik tulajdonsága

3., 4. a) Mit jelent az „örvendezni” kifejezés, és milyen gyakran kellene a keresztényeknek örvendezniük? b) Mi az igazi öröm, és mitől függ az?

³ „Örvendezni” azt jelenti: örömet érezni és kifejezni; ez nem jelent állandó eufórikus állapotot, vagy folytonos túláradó örömet. A Bibliában az „öröm”, „örvendezés” és „örülni” szavaknak megfelelő héber és görög igék az öröm belső érzését és külső megnyilvánulásait egyaránt kifejezik. A keresztények arra kapnak buzdítást, hogy ’továbbra is örüljenek’, ’mindenkor örüljenek’ (2Korinthus 13:11; 1Thessalonika 5:16).

⁴ De hogyan tud valaki mindig örülni? Ez azért lehetséges, mert az igazi öröm a szív tulajdonsága, mély belső tulajdonság, szellemi dolog (5Mózes 28:47; Példabeszédek 15:13; 17:22). Isten szellemének a gyümölcse, amelyet Pál rögtön a szeretet után említ (Galátzia 5:22). Mivel belső tulajdonság, nem függ külső dolgoktól, még testvéreinktől sem. Függ azonban Isten szent szellemétől. És mély belső megelégedettségből fakad, amely annak tudatából származik, hogy rendelkezünk az igazsággal, a Királyság-reménységgel és azt tesszük, ami tetszik Jehovának. Az öröm tehát nem csupán velünk született személyes vonás, hanem része „az új egyéniség”-nek, azon tulajdonságok összessége, amelyek mindenki mástól megkülönböztették Jézus Krisztust (Efézus 4:24; Kolossé 3:10).

5. Mikor és milyen külső megnyilvánulásai lehetnek az örömnek?

⁵ Bár az öröm a szívben rejlő tulajdonság, mindazonáltal alkalmanként ki is mutatható. Melyek az öröm alkalomszerű külső megnyilvánulásai? E megnyilvánulások az arc derültségétől kezdve egészen odáig terjedhetnek, hogy valaki valósággal ugrándozik örömében (1Királyok 1:40; Lukács 1:44; Cselekedetek 3:8; 6:15). Vajon ez azt jelenti, hogy azoknak az embereknek, akik nem beszédesek vagy nem mosolyognak mindig, nincs örömük? Nem! Az igazi öröm nem az állandó fecsegésben, nevetésben, mosolygásban vagy vigyorgásban nyilvánul meg. A körülmények határozzák meg az öröm különböző megnyilvánulásait. És nem csupán az öröm tesz bennünket hasonló szelleművé a Királyság-teremben, hanem a testvéri ragaszkodás és szeretet is.

6. Miért örülhetnek mindig a keresztények, még ha kellemetlen helyzetekkel néznek is szembe?

⁶ Az öröm egyik jellemző vonása a belső állandóság mint a keresztény új személyiségének szívből jövő sajátossága. Ez teszi lehetségessé az állandó örvendezést. Természetesen időnként megzavarhat bennünket valami, vagy szembekerülhetünk kellemetlen helyzetekkel. De a szívünk mélyén még akkor is örülhetünk. Néhány korai keresztény olyan uraknál szolgált, akiknek nehéz volt a kedvükre tenni. Vajon az ilyen keresztények is mindenkor örülhettek? Igen, mert ott élt a szívükben a Királyság-reménységük és az öröm (János 15:11; 16:24; 17:13).

7. a) Mit mondott Jézus a megpróbáltatás alatti örömről? b) Mi segít nekünk kitartani a megpróbáltatás alatt, és ki adta a legnagyszerűbb példát ebben a vonatkozásban?

⁷ Közvetlenül azután, hogy Pál apostol ezt mondta: „Örvendezzetek a reménységben! — hozzátette: — Tartsatok ki a nyomorúságban!” (Róma 12:12). Jézus szintén beszélt a megpróbáltatás alatti örömről, amikor a Máté 5:11, 12-ben ezt mondta: „Boldogok vagytok, amikor az emberek gyaláznak és üldöznek titeket . . . Örüljetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok az egekben.” Az örvendezés és az örömtől való ugrándozás itt nem feltétlenül betű szerinti külső megnyilvánulást jelent; ez elsősorban arra a mély belső megelégedettségre utal, amelyet olyan egyén érez, aki a próba alatti szilárd kitartásával örömet szerez Jehovának és Jézus Krisztusnak (Cselekedetek 5:41). Tulajdonképpen az öröm az, ami segít kitartani a megpróbáltatás alatt (1Thessalonika 1:6). Ebben Jézus mutatta a legnagyszerűbb példát. Az Írások ezt mondják nekünk: „A kilátásba helyezett örömért . . . elszenvedte a kínoszlopot” (Zsidók 12:2).

Örvendezés a reménységben — a nehézségek ellenére

8. Milyen nehézségekkel nézhetnek szembe a keresztények, de miért nem vehetik el a nehézségek egy keresztény örömét?

⁸ Az, hogy valaki Jehova szolgája, nem mentesít a nehézségektől. Adódhatnak családi gondok, gazdasági nehézségek, előfordulhat az egészség meggyengülése vagy szeretteink halála. Bár az ilyen dolgok szomorúságot okoznak, nem veszik el a Királyság-reménységben való örvendezésünk alapját, a belső örömet, amely a szívünkben van (1Thessalonika 4:13).

9. Milyen nehézségei voltak Ábrahámnak, és honnan tudjuk, hogy öröm volt a szívében?

⁹ Vegyük például Ábrahámot! Az élet nem volt mindig kellemes a számára. Voltak családi gondjai. Az ágyasa, Hágár, és a felesége, Sára, nem jöttek ki egymással, civódtak (1Mózes 16:4, 5). Izmael tréfát űzött Izsákból üldözve őt (1Mózes 21:8, 9; Galátzia 4:29). Végül Ábrahám szeretett felesége, Sára, meghalt (1Mózes 23:2). Ám mindezen nehézségek ellenére örvendezett a Királyság-Mag reménysége felett, az Ábrahám magva felett, aki által a föld minden családja áldásban részesül majd (1Mózes 22:15–18). Miután elhagyta otthonát, Ur városát, örömmel a szívében száz éven át kitartott Jehova szolgálatában. Ezért íratott róla: „Várta a szilárdan megalapozott várost, amelynek tervezője és alkotója az Isten.” Ábrahám hitét illetően — amit ő az eljövendő messiási Királyságba vetett — az Isten által Királynak kijelölt Úr Jézus ezt mondhatta: „Ábrahám . . . ujjongott azon kilátásnak, hogy megláthatja az én napomat, és meglátta azt, és ujjongott” (Zsidók 11:10; János 8:56).

10., 11. a) Milyen küzdelmet folytatunk mint keresztények, és hogyan kapunk segítséget? b) Mi pótolja azt a hiányosságunkat, hogy képtelenek vagyunk tökéletesen harcolni bűnös testünk ellen?

¹⁰ Nekünk mint tökéletlen embereknek ott van a bűnös testünk is, amellyel állandóan küzdenünk kell; és ez a harc, hogy azt tegyük, ami helyes, nagyon fárasztó. A gyengeségeink elleni küzdelem azonban nem jelenti azt, hogy nincs reménységünk. Pál elszomorodott ezen ellentét miatt, és ezt mondta: „Én nyomorúságos ember! Ki szabadít meg engem ettől a halálra szánt testtől? Hála legyen Istennek Jézus Krisztus, a mi Urunk által!” (Róma 7:24, 25). Tehát Jézus Krisztus által, és azon váltság által, amelyről ő gondoskodott, segítséget kapunk (Róma 5:19–21).

¹¹ Krisztus váltságáldozata pótolja ama hiányosságunkat, hogy képtelenek vagyunk teljes mértékben felvenni a harcot. Örvendezhetünk ennek a váltságnak, mert lehetővé teszi a tiszta lelkiismeretet és bűneink megbocsátását. A Zsidók 9:14-ben Pál beszél „Krisztus véré”-ről, amelynek hatalma van megtisztítani „lelkiismeretünket a holt cselekedetektől”. Így a keresztények lelkiismeretét nem kell, hogy terhelje a helytelenítés érzése és a bűntudat. Ez, valamint az a reménység, amellyel rendelkezünk, komoly erőt ad az örömteli boldogsághoz (Zsoltárok 103:8–14; Róma 8:1, 2, 32). Ha a reménységünkre tekintünk, az valamennyiünket arra buzdít, hogy sikeres küzdelmet folytassunk.

Szilárdan tartsuk elménkben reménységünket!

12. Milyen reménységre tekinthetnek előre a felkent keresztények?

¹² A szellemtől felkent maradéknak és a más juhoknak egyaránt fontos elméjükben tartani ’megmentésük reménységét’, úgy viselve azt, mint egy védelmező sisakot (1Thessalonika 5:8). A felkent keresztények olyan csodálatos kiváltságokra tekinthetnek előre, mint az égi halhatatlanság elnyerése, a szabad bejárás Jehova Istenhez és a személyes kapcsolat élvezése a megdicsőített Jézus Krisztussal, az apostolokkal és a 144 000 valamennyi más tagjával, akik megőrizték feddhetetlenségüket az évszázadok folyamán. Micsoda leírhatatlan gazdagsága ez a kapcsolatoknak!

13. Hogyan éreznek a még földön élő felkentek a reménységüket illetően?

¹³ Milyen érzései vannak a még földön élő felkenteknek a Királyság-reménységüket illetően? Ezt F. W. Franz, az Őr Torony Társulat elnökének szavaival lehetne összegezni — akit 1913-ban merítették alá: „A reménységünk biztos dolog, és tökéletesen, minden valaha is elképzelt mértéket felülmúlóan meg is valósul majd a kicsiny nyáj 144 000 tagjának maradékára vonatkozóan. Mi, a maradék azon tagjai, akik jelen voltunk 1914-ben, amikor valamennyiünk égbemenetelét vártuk, nem vesztettük el ezen reménységünk értékének érzését. Olyan erősek maradtunk, amilyenek addig is voltunk, és valamennyien annál jobban értékeljük e reménységünket, minél tovább kell várakozni annak beteljesülésére. Olyasmi ez, amire érdemes várni, még ha egy millió évet követelne is. Többre értékelem reménységemet, mint eddig bármikor, és soha nem akarom elveszíteni értékelésemet iránta. A kicsiny nyáj reménysége biztosítékát adja annak is, hogy a más juhok nagy sokaságának várakozása sem vallhat kudarcot, az is megvalósul majd, felülmúlva a legfényesebb elképzeléseket. Ez az, amiért mi éppen ehhez az órához ragaszkodunk, és ragaszkodunk mindaddig, amíg Isten ténylegesen be nem bizonyítja, hogy ő hű a ’drága és felettébb nagyszerű ígéreteihez’ ” (2Péter 1:4; 4Mózes 23:19; Róma 5:5).

Örvendezés a Paradicsom reménységében — most

14. Milyen reménységet kell elméjében tartania a nagy sokaságnak?

¹⁴ Az örvendező hit ilyesfajta kifejezése a más juhok nagy sokaságának is alapos okot ad az örvendezésre (Jelenések 7:15, 16). A nagy sokasághoz tartozó embereknek elméjükben kell tartaniuk Armageddon túlélésének reménységét. Igen, örömmel tekintsenek előre, amikor meglátják, hogy Isten Királysága igazolja Jehova Isten egyetemes szuverenitását és megszenteli az ő dicsőséges nevét, elhozva a nagy nyomorúságot, amely megtisztítja a földet a bűnösöktől, akiknek az Ördög az istenük. Micsoda öröm lesz túlélni a nagy nyomorúságot! (Dániel 2:44; Jelenések 7:14).

15. a) Amikor a földön volt, milyen gyógyító munkát végzett Jézus, és miért? b) Mi lesz az Armageddont túlélők egészségügyi szükséglete, és miért különböznek ők azoktól, akik feltámadásban részesülnek?

¹⁵ A nagy sokasággal kapcsolatban a Jelenések 7:17 ezt mondja: „A Bárány fogja legeltetni őket . . . és elvezeti őket az élet forrásvizeihez. És Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet.” Bár ennek a próféciának napjainkban szellemi beteljesedése van, Armageddon túlélői látni fogják annak betű szerinti beteljesedését is. Hogyan? Mit tett Jézus, amikor a földön volt? Meggyógyította a megnyomorítottat, a bénát mozgásképessé tette, megnyitotta a süket füleit és a vak szemeit, meggyógyította a leprát, a paralízist és „mindenfajta betegséget és mindenfajta testi fogyatékosságot” (Máté 9:35; 15:30, 31). Vajon nem erre van szükségük ma a keresztényeknek? A nagy sokaság át fogja vinni az új világba a régi világ tökéletlenségeit és fogyatékosságait. Mit várunk: mit tegyen a Bárány ezzel kapcsolatban? Az Armageddont túlélők szükségletei jelentősen különbözni fognak a feltámadásban részesülők szükségleteitől. A feltámasztott egyének valószínűleg újra lesznek teremtve ép, sértetlen, egészséges testtel, azonban még nem emberi tökéletességgel. A feltámadás csodája miatt nekik attól kezdve nyilvánvalóan nem lesz szükséges orvosolni bármely korábbi fizikai tökéletlenségüket a gyógyítás csodája által. Másrészt, a páratlan tapasztalat miatt, hogy túlélik Armageddont, a csodálatos orvoslásra a nagy sokaság közül sokaknak szükségük lesz, és meg is fogják kapni. Jézus gyógyításainak egyik fő célja nyilvánvalóan az volt, hogy bátorítsa a nagy sokaságot, ábrázolva örömteli kilátásukat: nem csupán túlélik Armageddont, hanem attól kezdve gyógyulást is nyernek.

16. a) Mikor és milyen eredménnyel történhet meg az Armageddont túlélők csodálatos gyógyulása? b) Milyen reménységnek fogunk továbbra is örvendeni a Millennium alatt?

¹⁶ Ez a csodálatos gyógyulás Armageddon túlélői között logikusan viszonylag nem sokkal Armageddon után és jóval a feltámadás megkezdődése előtt fog megtörténni (Ésaiás 33:24; 35:5, 6; Jelenések 21:4; vö. Márk 5:25–29). Akkor az emberek eldobják majd szemüvegeiket, botjaikat, mankóikat, tolókocsiaikat, műfogsoraikat, hallókészülékeiket és hasonló dolgaikat. Micsoda ok az örömre! Jézus ezen korai helyreállító tevékenysége milyen jól összhangban van Armageddon túlélőinek mint az új föld alapjainak szerepével! A bénító betegségek félre lesznek téve az útból, azért, hogy a túlélők lelkesen haladhassanak előre, heves vággyal tekintve az előttük álló Millennium csodálatos munkájára, nem pedig lesújtva azoktól a csapásoktól, amelyeket a régi világ hozott rájuk. És a Millennium alatt mindannyian annak a reménységnek örvendenek majd, hogy elérik a tökéletes emberi élet teljességét az ezer év végére. Az egész Millennium alatt ezen boldog cél elérésének reménységében fognak örvendezni.

17. Milyen örömök lesznek, ahogy a Paradicsom helyreállítási munkája halad előre?

¹⁷ Ha neked is ez a reménységed, fontold meg a földi Paradicsom helyreállításában való részvétel örömét is (Lukács 23:42, 43). Nem kétséges, hogy Armageddon túlélői segíteni fognak a föld megtisztításában, és ezáltal kellemes környezetről gondoskodnak majd a halottak feltámadása számára. A temetéseket felválthatják az olyan összejövetelek, amelyeken a feltámadásból előhozottakat, köztük egykor meghalt saját szeretteinket fogjuk üdvözölni. És gondolj az elmúlt századok hűséges férfiainak és nőinek gazdagító társaságára. Kivel szeretnél különösen elbeszélgetni? Ábellel, Énokkal, Noéval, Jóbbal, Ábrahámmal, Sárával, Izsákkal, Jákobbal, Józseffel, Mózessel, Józsuéval, Ráhábbal, Debórával, Sámsonnal, Dáviddal, Illéssel, Elizeussal, Jeremiással, Ezékiellel, Dániellel vagy Alámerítő Jánossal? Nos, ennek nagyszerű kilátása szintén része a reménységünknek. Beszélgethetsz velük, tanulhatsz tőlük és együtt munkálkodhatsz velük az egész föld paradicsommá tételében.

18. Milyen további örömökre tekinthetünk előre?

¹⁸ Képzeld el az egészséges élelmet, a tiszta vizet és tiszta levegőt, és földünket abban a helyreállított tökéletes ökológiai egyensúlyban, ahogyan Jehova teremtette! Az élet akkor nem csupán a tökéletesség passzív élvezete lesz, hanem tevékeny és értelmes részvétel is örömteli tevékenységekben. Képzelj el egy világméretű emberi társadalmat, amely mentes a bűnözéstől, az önzéstől, a féltékenységtől, az ellenségeskedéstől, ahol egy testvériséget alkotva mindenki a szellem gyümölcseit ápolja és termi meg. Milyen szívre ható! (Galátzia 5:22, 23).

Reménység, amely élővé teszi az élet értékét

19. a) Mikor tapasztalható a Róma 12:12-ben említett örvendezés? b) Miért kell elhatároznunk, hogy nem engedjük reménységünket félretolni az élet terhei által?

¹⁹ A beteljesült várakozás többé nem remény, az az öröm tehát, amire Pál buzdított a Róma 12:12-ben, ma tapasztalható (Róma 8:24). Azoknak az áldásoknak, amelyeket az Isten Királysága fog elhozni, már a puszta gondolata is ok arra, hogy most ebben a reménységben örvendezzünk. Határozd hát el, hogy nem engeded dicsőséges reménységedet félretolni egy korrupt világbeli élet terhei miatt! Ne légy megtörtté és kimerültté, elveszítve további reménységedet (Zsidók 12:3). A keresztény út elhagyása nem oldja meg a nehézségeidet. Emlékezz: ha valaki kilép Isten szolgálatából az élet jelenlegi terhei miatt, a terhek megmaradnak, de ő elveszti a reménységét, és így a lehetőségét is annak, hogy a további csodálatos kilátások felett örvendezhessen.

20. Milyen hatással van a Királyság-reménység azokra, akik megragadják azt, és miért?

²⁰ Jehova népének minden oka megvan arra, hogy élete boldog legyen. Ragyogó, lelkesítő reménységük érdemessé teszi számukra, hogy éljenek. És e nép tagjai nem tartják meg maguknak ezt az örömteli reménységet. Nem, buzgón megosztják azt másokkal (2Korinthus 3:12). Azok tehát, akik megragadják a Királyság-reménységet, bizakodó népet alkotnak, és másokat is megkeresnek, hogy buzdítsák őket, elmondva nekik az Istentől származó Jóhírt. Ez betölti azok életét, akik elfogadják az üzenetet, a legcsodálatosabb reménységgel, ami az emberiségnek általában valaha adatott — annak a Királyságnak a reménységével, amely helyreállítja majd a földi Paradicsomot. Ha az emberek nem fogadják el az üzenetet, mi akkor is tovább örvendezünk, mert nekünk megvan a reménységünk. A süket fülűek a vesztesek, nem pedig mi; mi nem (2Korinthus 4:3, 4).

21. Mi van közvetlen közel, és hogyan kell értékelnünk a reménységünket?

²¹ Isten ígérete ez: „Íme, mindent újjáteszek!” (Jelenések 21:5). Az új világ a maga valamennyi elragadó és vég nélküli áldásával közel van. A reménységünk — legyen az akár égi, akár egy földi paradicsomi élet — értékes; ragaszkodjunk hozzá! Tekintsük úgy — ezekben a kritikus utolsó napokban még inkább —, mint ami „lelkünk horgonya, biztos és szilárd”. Reménységünkkel Jehovába, „egy örökké tartó kősziklába — a korszakok Kősziklájába” vetve horgonyunkat, szilárd és örömteli okunk van arra, hogy éppen most ’örvendezzünk a reménységben’, amely előttünk áll (Zsidók 6:19; Ésaiás 26:4, The Amplified Bible).

[Lábjegyzet]

Maradj közel Jehovához!

„Legyetek állhatatosak az imában!” (RÓMA 12:12).

1. Mi Jehova akarata az imával kapcsolatban, és mire buzdított Pál apostol az imádkozást illetően?

JEHOVA „a reménységet adó Isten” egész hű népének. Mint az „ima Meghallgatója” figyel kéréseikre, hogy segítsen nekik valóra váltani azt az örömteli reménységet, amelyet eléjük helyezett (Róma 15:13; Zsoltárok 65:2 [65:3, Károli]). És Szaván, a Biblián keresztül arra buzdítja minden szolgáját: jöjjön hozzá, amikor csak akar. Ő mindig jelen van, és azt óhajtja, hogy reá vessék legbenső gondjaikat. Sőt, arra buzdítja őket, hogy ’legyenek állhatatosak az imában’ és ’szüntelenül imádkozzanak’a (Róma 12:12; 1Thessalonika 5:17). Jehova akarata az, hogy minden keresztény állandóan hívja őt imában, kiöntve neki szívét és pedig az ő szeretett Fia, Jézus Krisztus nevében (János 14:6, 13, 14).

2., 3. a) Miért buzdít Isten arra, hogy legyünk „állhatatosak az imában”? b) Mi a biztosítékunk azt illetően: Isten akarja, hogy imádkozzunk?

² Miért buzdít így bennünket Isten? Azért, mert annyira nyomaszthatnak minket az élet terhei és felelősségei, hogy elfelejtünk imádkozni. Vagy úgy elboríthatnak bennünket a nehézségek, hogy emiatt abbahagyjuk a reménységben való örvendezést és az imádkozást. Mindezekre való tekintettel emlékeztetőre van szükségünk, amely arra buzdít bennünket, hogy imádkozzunk, továbbá közeledjünk a segítség és a vigasz forrásához, Jehova Istenhez.

³ Jakab tanítvány ezt írta: „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8). Igen, Isten nem gőgös, és nincs túl messze ahhoz, hogy tökéletlen emberi állapotunk ellenére meghallja hozzá intézett kijelentéseinket (Cselekedetek 17:27). Ezenkívül nem érzéketlen és nem közönyös. A zsoltáros ezt mondja: „Jehova szemei az igazságosakon vannak és fülei azoknak segélykiáltásán” (Zsoltárok 34:15; 1Péter 3:12).

4. Hogyan lehet szemléltetni azt, ahogyan Jehova figyel az imákra?

⁴ Jehova imára ösztönöz minket. Hasonlíthatjuk ezt egy olyan összejövetelhez, ahol néhány ember azért van együtt, hogy beszélgessen. Te is ott vagy és figyeled mások beszélgetését; a megfigyelő szerepét játszod. Ám egyszer csak valaki hozzád fordul, a nevedet mondja és hozzád intézi szavait. Ez bizonyára különösképpen megragadja a figyelmedet. Hasonlóképpen Isten mindig figyel a népére, akárhol legyen is az (2Krónika 16:9; Példabeszédek 15:3). Ezért hallja a szavainkat, mondhatni védelmezően és érdeklődve figyel. Ha azonban Isten nevét hívjuk imánkban, az megragadja figyelmét és kifejezetten ránk összpontosít. Hatalma által Jehova még az ember szívének és elméjének rejtett zugaiban megbúvó, ki nem mondott kérelmeket is képes felfedezni és megérteni. Isten arról biztosít bennünket, hogy közeledni fog mindazokhoz, akik őszintén hívják az ő nevét és keresik a hozzá való közelséget (Zsoltárok 145:18).

Az Isten szándéka szerinti válasz

5. a) Mit jelez imáinkra vonatkozóan a „legyetek állhatatosak az imában” tanács? b) Hogyan válaszol Isten az imákra?

⁵ Az a tanács, miszerint legyünk állhatatosak az imában, azt jelzi, hogy Jehova időnként megengedhet egy ügyért való kitartó imádkozást, mielőtt válasza nyilvánvalóvá lenne. Hajlamosak lehetünk még akár arra is, hogy beleunjunk Isten kegyének vagy szerető-kedvességének kérésébe, amely égetően szükségesnek, de hosszan késlekedőnek tűnhet. Ezért Jehova Isten arra kér bennünket, hogy ne engedjünk az ilyen hajlamnak és tartsunk ki az imában. Folytatnunk kell a gondjainkkal kapcsolatos hozzá intézett kéréseinket, s biztos, hogy ő figyelembe veszi imáinkat és kielégíti valóságos szükségleteinket, nemcsak egyszerűen azt, amit mi kigondoltunk. Jehova Isten kétségkívül egyensúlyba hozza kéréseinket céljaival. Például kérésünk érinthet másokat is. Hasonlíthatjuk ezt annak az apának az esetéhez, akinek a fia egy biciklit kér. Az apa tudja, hogy ha megveszi fiának a biciklit, akkor a másik fia is akar majd egyet. Mivel az a fiú még túl fiatal ahhoz, hogy biciklije legyen, az apa úgy dönthet, hogy az adott pillanatban egyáltalán nem vásárol. Hasonlóképpen céljainak és a dolgok időzítésének figyelembevételével égi Atyánk úgy dönt, ahogyan az számunkra és mások számára valóban a legjobb (Zsoltárok 84:8, 11 [84:9, 12 Károli]; vö. Habakuk 2:3).

6. Milyen szemléltetést adott Jézus az ima tekintetében, és mit mutat az imában való állhatatosság?

⁶ Figyelemreméltó Jézusnak az a szemléltetése, amelyet tanítványainak adott azzal kapcsolatban, hogy szükséges „mindig imádkozni és azt soha abba nem hagyni”. Egy özvegy, mivel képtelen volt igazságot nyerni, kitartóan kérte az emberi ítéletet mindaddig, amíg végül igazságot szolgáltattak neki. Jézus hozzáfűzte: „Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot az ő választottainak?” (Lukács 18:1–7). Az imában való állhatatosságunk mutatja a hitünket, a Jehova iránti bizalmunkat, a hajlandóságunkat arra, hogy közel maradjunk hozzá, és mondjuk el neki kérésünket, a döntést az ő kezében hagyva (Zsidók 11:6).

A Jehovához való közelmaradás példái

7. Hogyan utánozhatjuk Ábel hitét a Jehovához való közelmaradásunkban?

⁷ A Bibliában számos olyan ima olvasható, amelyet Isten szolgái mondtak. Ezeket „a mi okulásunkra írták meg, hogy kitartásunk által és az írásokból merített vigasztalás által reménységünk lehessen” (Róma 15:4). A reménységünket erősíti, ha megvizsgálunk néhányat azok példáiból, akik közel maradtak Jehovához. Ábel elfogadható áldozatot mutatott be Istennek, és bár imáról nem szól a beszámoló, kétségtelen, hogy áldozatának elfogadása érdekében imában fordult Jehovához. A Zsidók 11:4 ezt mondja: „Hit által mutatott be Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Káin, és ezen hit által nyert bizonyságot afelől, hogy igazságos.” Ábel ismerte Istennek az 1Mózes 3:15-ben található ígéretét, de ahhoz képest, amit most mi tudunk, ő nagyon keveset tudott. Viszont Ábel az általa ismertek alapján cselekedett. Ugyanígy van ez ma: némelyek azok közül, akik nemrég kezdtek érdeklődni az Isten igazsága iránt, még nincs sok ismeretük, de imádkoznak és meglévő tudásuk legjavát nyújtják, ahogyan azt Ábel is tette. Igen, hittel cselekszenek.

8. Miért lehetünk bizonyosak afelől, hogy Ábrahám közel maradt Jehovához, és milyen kérdést kell feltenni magunknak?

⁸ Isten egy másik hűséges szolgája Ábrahám volt, „atyja . . . mindazoknak, akik . . . hisznek” (Róma 4:11). Napjainkban minden eddiginél erősebbnek kell lennünk a hitben, és hittel kell imádkoznunk, ahogyan Ábrahám tette. Az 1Mózes 12:8 elmondja, hogy ő egy oltárt épített „Jehovának és elkezdte segítségül hívni Jehova nevét”. Ábrahám ismerte Isten nevét és használta az imáiban. Időről időre őszintén kitartott az imában, segítségül híva „Jehovának, a határtalan ideig tartó Istennek nevét” (1Mózes 13:4; 21:33). Ábrahám abban a hitben hívta segítségül Istent, amely hit híressé tette őt (Zsidók 11:17–19). Az ima segített Ábrahámnak továbra is nagyon örvendezni a Királyság-reménységben. Vajon mi követjük Ábrahám példáját a kitartó imádkozásban?

9. a) Miért nagyon hasznosak Dávid imái Isten népe számára ma? b) Mi származhat abból, ha úgy imádkozunk, ahogyan azt Dávid tette, hogy közel maradjon Jehovához?

⁹ Dávid kiemelkedő volt az imában való állhatatosság tekintetében; zsoltárai szemléltetik, hogy milyennek kell lennie egy imának. Például Isten szolgái helyesen teszik, ha olyan dolgokért imádkoznak, mint a megmentés vagy megszabadítás (3:7, 8; 60:5 [3:8, 9; 60:7, Károli]), a vezetés (25:4, 5), a védelem (17:8), a bűnök megbocsátása (25:7, 11, 18) és a tiszta szív (51:10 [51:12, Károli]). Amikor Dávid lesújtottnak érezte magát, így imádkozott: „Örvendeztesd meg a te szolgádnak lelkét” (86:4). Mi hasonló módon imádkozhatunk a szív öröméért, tudva, hogy Jehova azt kívánja, örvendezzünk a reménységünkben. Dávid közel maradt Jehovához és imádkozott: „Lelkem szorosan követett téged, jobb kezed mindig erősen tart engem” (63:8 [63:9, Károli]). Vajon mi is közel maradunk Jehovához, ahogyan azt Dávid tette? Ha igen, akkor minket is támogatni fog.

10. Milyen rossz gondolatokra jutott egy alkalommal a zsoltáros Aszáf, de azután mit értett meg?

¹⁰ Ha közel akarunk maradni Jehovához, nem szabad irigyelnünk a bűnösök gondtalan és anyagias életét. A zsoltáros Aszáf egy alkalommal úgy érezte, hogy értéktelen dolog volt Jehovát szolgálni, hiszen a bűnösök „határtalan ideig nyugalomban vannak”. Később mégis belátta, hogy rossz volt az érvelése, és hogy a bűnösök „csúszós talajon” vannak. Megértette, hogy semmi sem jobb, mint közel maradni Jehovához, és így szólt Istenhez: „Szüntelenül veled vagyok, megragadtad az én jobbomat. Mert íme, épp azok pusztulnak el, akik távol maradnak tőled . . . De ami engem illet, olyan jó nekem az Istenhez közeledni. A Szuverén Úrban, Jehovában van az én menedékem, hogy hirdessem minden művedet” (Zsoltárok 73:12, 13, 18, 23, 27, 28). Ahelyett, hogy a remény nélküli bűnösök gondtalan életét irigyelnénk, utánozzuk Aszáfot a Jehovához való közelmaradásban.

11. Miért nagyszerű példa Dániel a Jehovához való közelmaradásban, és hogyan utánozhatjuk őt?

¹¹ Dániel határozottan kitartott az imában, még az oroszlánok vermének veszélyével szembenézve is, ahová az imára vonatkozó hivatalos korlátozás figyelmen kívül hagyása miatt került. De Jehova „elküldte angyalát és becsukta az oroszlánok száját”, megszabadítva Dánielt (Dániel 6:7–10, 22, 27). Dániel az imában való kitartásáért nagy áldásban részesült. Vajon kitartunk-e mi is az imában, különösen akkor, amikor Királyság-prédikálásunk ellenzőivel kerülünk szembe?

Jézus, a mi példánk

12. a) Milyen példát állított fel szolgálatának kezdetén Jézus az imára vonatkozóan, és miért hasznos ez a keresztényeknek? b) Mit tár fel Jézus mintaimája az imáról?

¹² Jézust földi szolgálatának kezdetétől fogva megfigyelték, amint imádkozott. Alámerítkezése alatti imateljes viselkedésével nagyszerű példát állított a mai idők alámerítkezőinek (Lukács 3:21, 22). Imádkozhat valaki Isten segítségéért annak végrehajtásához, amit a vízalámerítés jelképez. Jézus másoknak is segített elérni Jehovát imában. Egy alkalommal, amikor Jézus egy bizonyos helyen volt imádkozni, utána az egyik tanítványa ezt mondta neki: „Uram, taníts meg minket imádkozni!” Akkor mondta el Jézus azt, amit rendszerint mintaimaként ismerünk, és amelyben a témák sorrendje azt mutatja, hogy Isten nevének és céljának elsőbbséget kell adni (Lukács 11:1–4). Imáinkban tehát bizonyos nézőpontot és egyensúlyt kell megtartanunk, nem hanyagolva el a „fontosabb dolgokat” (Filippi 1:9, 10). Természetesen előfordul, hogy valamilyen különleges szükségletet vagy nehézséget kell elmondani. Jézushoz hasonlóan a keresztények Istenhez fordulhatnak imában erőért egy bizonyos megbízás végrehajtásához, vagy amikor rendkívüli próbákkal vagy veszélyekkel kell szembenézniük (Máté 26:36–44). Valójában a személyes imák gyakorlatilag az élet szinte minden oldalát felölelhetik.

13. Hogyan mutatott rá Jézus a másokért való imádkozás szükségességére?

¹³ Jézus, nagyszerű példája által, rámutatott a mások érdekében mondott ima fontosságára. Tudta, hogy tanítványait gyűlölni és üldözni fogják, éppen úgy, ahogyan őt (János 15:18–20; 1Péter 5:9). Ezért arra kérte Istent, ’hogy őrködjön felettük a gonosz miatt’ (János 17:9, 11, 15, 20). És ismerve azt a különleges próbát, amely Péterre várt, ezt mondta neki: „De én könyörögtem érted, hogy a te hited el ne fogyjon” (Lukács 22:32). Mennyire hasznos az, ha mi is kitartunk a testvéreinkért való imádkozásban, nem csupán a saját nehézségeinkre és érdekeinkre gondolva, hanem a másokéra is (Filippi 2:4; Kolossé 1:9, 10).

14. Honnan tudjuk, hogy Jézus közel maradt Jehovához földi szolgálata során, és hogyan utánozhatjuk őt?

¹⁴ Szolgálata során Jézus kitartott az imában, nagyon közel maradva Jehovához (Zsidók 5:7–10). Péter apostol a Cselekedetek 2:25–28-ban idézi és az Úr Jézus Krisztusra alkalmazza a Zsoltárok 16:8-at: „Dávid ugyanis ezt mondja rá vonatkozóan: ’Jehova állandóan a szemem előtt volt, mert Ő a jobb kezem felől van, hogy soha meg ne rázkódtassam’.” Mi hasonlóképpen cselekedhetünk. Imádkozhatunk Istenhez, hogy legyen hozzánk közel, és kimutathatjuk bizalmunkat Jehovában azáltal, hogy állandóan szellemi szemünk előtt tartjuk őt. (Vö. Zsoltárok 110:5; Ésaiás 41:10, 13.) Akkor mindenféle bajt el fogunk kerülni és soha nem fogunk meginogni, mivel Jehova támogat bennünket.

15. a) Mire való tekintettel nem kellene soha elmulasztanunk az imában való kitartást? b) Milyen figyelmeztetést kapunk a hálánkra való tekintettel?

¹⁵ Soha ne mulasszuk el kifejezni hálánkat Jehovának minden irántunk való jóságáért; igen, „Isten páratlan ki nem érdemelt kedvességéért”, amely magában foglalja Fiának ajándékát, mint bűneinkért való váltságáldozatot (2Korinthus 9:14, 15; Márk 10:45; János 3:16; Róma 8:32; 1János 4:9, 10). Valóban, Jézus nevében „adjatok hálát mindenkor mindenért Istenünknek és Atyánknak” (Efézus 5:19, 20; Kolossé 4:2; 1Thessalonika 5:18). Nem szabad engednünk, hogy az amiatt érzett hálánk amink van, megkeseredjen azért, mert mi elsősorban a személyes gondjainkkal és azzal foglalkozunk, amink nincs.

Vessük terhünket Jehovára!

16. Mit kell tennünk, ha bizonyos terhek nyugtalanítanak bennünket?

¹⁶ Az imában való kitartás önátadásunk mélységét mutatja. Amikor nevén szólítjuk Istent, az már a tőle jövő válasz előtt is jó hatást gyakorol ránk. Ha bizonyos teher nyugtalanítja elménket, közel maradhatunk Jehovához azáltal, ha követjük a tanácsot: „Vesd a terhed Jehovára, és majd ő támogat” (Zsoltárok 55:22 [55:23, Károli]). Ha minden terhünket — aggodalmat, gyötrődést, csalódást, félelmet stb. — az Istenben való teljes hittel reá vetünk, a szív nyugalmát kapjuk meg, ’az Isten békéjét, amely minden gondolatot felülmúl’ (Filippi 4:4, 7; Zsoltárok 68:19 [68:20, Károli]; Márk 11:24; 1Péter 5:7).

17. Hogyan kaphatjuk meg az Isten békéjét?

¹⁷ Vajon Isten ezen békéje azonnal érezhető lesz? Bár azonnal is érezhetünk bizonyos enyhülést; az, amit Jézus a szent szellemért való imádkozásról mondott, ez esetben is érvényes: „Folyton kérjetek és adni fognak nektek, folyton keressetek és találtok, folyton zörgessetek és megnyitnak nektek” (Lukács 11:9–13). Mivel a szent szellem az eszköz, amely által eltávolítjuk az aggodalmat, kitartóan kell kérnünk az Isten békéjét és a terheinkkel kapcsolatos segítséget. Biztosak lehetünk abban, hogy az imában való kitartás meg fogja hozni az áhított enyhülést és a szív nyugalmát.

18. Mit tesz Jehova értünk, ha nem tudjuk pontosan, miért is imádkozzunk egy bizonyos helyzetben?

¹⁸ De mi van akkor, ha nem tudjuk pontosan, miért imádkozzunk? Belső sóhajtásaink gyakran kifejezhetetlenek maradnak, mert nem értjük teljesen helyzetünket vagy tanácstalanok vagyunk, mit is adjunk elő Jehovának. Ilyen esetekben a szent szellem közbenjárhat értünk. Pál ezt írta: „Mivel gond az, hogy amiért imádkoznunk kellene, ahogyan az szükséges, úgy nem tudunk, de a szellem maga esedezik értünk kimondhatatlan sóhajtozással” (Róma 8:26). Hogyan? Isten Szavában a mi helyzetünkkel összefüggő ihletett próféciák és imák is vannak. Mintha megengedné, hogy ezek közbenjárjanak értünk. Isten ezeket úgy fogadja el, mintha mi imádkoznánk ezeket, és mintha tudnánk, mi a jelentésük a mi esetünkben és aszerint tesz eleget nekik.

Az ima és a remény folytatódik

19. Miért fog az ima és a remény örökké folytatódni?

¹⁹ Az égi Atyánkhoz intézett ima örökre megmarad, különösen az új világ és annak valamennyi áldása miatt érzett hála kifejezéseként (Ésaiás 65:24; Jelenések 21:5). Folytatni fogjuk a reménységben való örvendezést is, mivel a remény bizonyos formája örökre fennmarad. (Vö. 1Korinthus 13:13.) El sem tudjuk képzelni, milyen új dolgokat fog hozni az, amikor Jehovát nem köti többé a maga választotta Sabbath pihenőnap a földdel kapcsolatban (1Mózes 2:2, 3). Az örökkévalóságig lesznek szerető meglepetései népe számára, és a jövő nagyszerű dolgokat tartogat számunkra az ő akaratának cselekvése útján.

20. Mit kell elhatároznunk, és miért?

²⁰ Előttünk ezzel a szívderítő reménységgel, maradjunk közel Jehovához az imában való kitartás által. Soha ne hagyjuk abba az égi Atyánkat illető hála kifejezését a reánk áradó áldásaiért! A megfelelő időben reményeink örömteli módon megvalósulnak majd, túlszárnyalva minden addigi elképzelésünket, mivel Jehova „mindent megtehet, jóval azon felül, amit mi kérünk vagy felfogunk” (Efézus 3:20). Erre való tekintettel adjunk minden dicséretet, dicsőséget és hálát az örökkévalóságon át Jehovának, a mi Istenünknek, az „ima Meghallgatójá”-nak!

[Lábjegyzet]