Amikor nem lesz többé bűn

„BŰNBEN születtünk?” Ez a kérdés meghökkentett egy végzős egyetemi hallgatót az Egyesült Államokban nem sokkal azután, hogy elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Mivel hindu családból származott, az öröklött bűn fogalma idegen volt számára. De úgy érvelt, ha a bűn valóban öröklött, akkor semmi értelme letagadni vagy figyelmen kívül hagyni a létezését. Hogyan találhatja meg valaki a választ erre a kérdésre?

Ha a bűn öröklött, akkor kell hogy legyen valamilyen kezdete. Vajon gonosznak teremtették az első embert, és ezért adott tovább gonosz jellemvonásokat gyermekeinek? Vagy később alakult ki ez a hiba? Pontosan mikor kezdődött a bűn? Másrészt ha a bűn csupán a tőlünk függetlenül létező rossz tulajdonságok összessége vagy elvi dolog, reménykedhetünk, hogy valamikor majd megszabadulunk tőle?

A hindu hit szerint a szenvedés és a gonoszság a teremtés velejárója. „A szenvedés [vagy gonoszság] — jegyzi meg egy hindu tudós — olyan, mint a krónikus reuma, csak terjed egyik helyről a másikra, és nem lehet gyökerestől megszüntetni.” Kétségtelen, hogy a gonoszság részét képezte az emberi világnak az egész lejegyzett történelem folyamán. Ha az emberi történelem feljegyzései előtti időre nyúlik vissza, akkor eredetére vonatkozóan csak az embernél magasabb forrásból lehet megbízható válaszokra lelni. A válaszoknak Istentől kell származniuk (Zsoltárok 36:10).

Ember — bűn nélkül teremtetett

A Védákban az ember teremtéséről szóló leírások jelképesek, ahogy azt Nikhilananda hindu filozófus beismeri. Éppígy a legtöbb keleti vallás csupán mitológiai magyarázatokat közöl a teremtésről. Mégis léteznek logikus és tudományos érvek amellett, hogy higgyünk abban, ahogyan a Biblia leírja az első ember megteremtését.a A legelső fejezete kijelenti: „Teremté . . . az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket” (1Mózes 1:27).

Mit jelent, hogy „Isten képére” teremtetett? Egyszerűen a következőt: az ember Isten hasonlatosságára készült, Istenéhez hasonló tulajdonságai vannak — például igazságosság, bölcsesség és szeretet —, amelyek megkülönböztetik az állatoktól. (Vö. Kolossé 3:9, 10.) Ezek a tulajdonságok biztosították azt a képességet, hogy választhat a jó vagy a rossz megcselekvése között, vagyis szabad akarata legyen. Semmilyen bűn nem volt az első emberben, semmilyen gonoszság vagy szenvedés nem volt az életében a teremtésekor.

Ádámnak Jehova Isten ezt a parancsot adta: „A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1Mózes 2:16, 17). Ha úgy döntenek, hogy engedelmeskednek, akkor Ádám és felesége, Éva dicséretet és tiszteletet szerezhettek volna Teremtőjüknek, és mentesek maradhattak volna a bűntől. Ezzel szemben bármilyen engedetlenség azt jelezte volna, hogy nem felelnek meg Isten tökéletes irányadó mértékeinek, és így tökéletlenné — bűnössé — válnak.

Ádám és Éva nem isteni természettel teremtetett. Ám bizonyos mértékben isteni tulajdonságaik voltak, és megvolt a képességük, hogy erkölcsi döntéseket hozzanak. Isten teremtményeiként bűntelenek, azaz tökéletesek voltak (1Mózes 1:31; 5Mózes 32:4). Megteremtésük nem zavarta meg azt a harmóniát, amely addig korszakokon át fennállt Isten és a világegyetem között. Hogyan kezdődött akkor a bűn?

A bűn eredete

A bűn először a szellemi birodalomban jelent meg. A föld és az ember megteremtése előtt Isten értelmes szellemteremtményeket is alkotott — az angyalokat (Jób 1:6; 2:1; 38:4–7; Kolossé 1:15–17). Az egyik ilyen angyal túlbecsülte saját szépségét és intelligenciáját. (Vö. Ezékiel 28:13–15.) Isten azt az utasítást adta Ádámnak és Évának, hogy legyenek gyermekeik, és ebből ez az angyal láthatta, hogy hamarosan az egész föld igazságos emberekkel telik meg, és mind Istent fogják imádni (1Mózes 1:27, 28). Ez a szellemteremtmény arra vágyott, hogy őt imádják (Máté 4:9, 10). Elidőzött ezen a vágyon, és ez oda vezetett, hogy rossz útra tért (Jakab 1:14, 15).

A lázadó angyal egy kígyón keresztül beszélt Évával, és azt mondta neki, hogy mivel Isten megtiltotta, hogy gyümölcsöt egyenek a jó és gonosz tudásának fájáról, olyan ismeretet tart vissza, amelynek Éva birtokában kellene lennie (1Mózes 3:1–5). Ez a kijelentés utálatos hazugság volt — bűntett. E hazugság állítása által az angyal bűnössé tette magát. Emiatt hívják Ördögnek, azaz rágalmazónak, és Sátánnak, azaz Istennel szembeni ellenszegülőnek (Jelenések 12:9).

Sátán meggyőző érvelése ártalmas hatással volt Évára. Megbízott a Kísértő szavaiban, engedte félrevezetni magát, és evett a tiltott fa gyümölcséből. Férje, Ádám vele együtt evett a gyümölcsből, és így mindketten bűnösökké váltak (1Mózes 3:6; 1Timótheus 2:14). Világos, hogy mivel az Isten iránti engedetlenséget választották, első szüleink elvétették a tökéletesség célpontját, és bűnössé tették magukat.

Mi a helyzet Ádám és Éva leszármazottaival? A Biblia elmagyarázza: „egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek” (Róma 5:12). Az öröklés törvénye már működésben volt. Ádám nem adhatott tovább gyermekeinek olyat, ami neki sem volt (Jób 14:4). Mivel elveszítette tökéletességét, az első emberpár már bűnös volt, amikor megfogantak gyermekeik. Ennek következményeként mindannyian — kivétel nélkül — bűnt örököltünk (Zsoltárok 51:7; Róma 3:23). A bűn viszont semmi mást, mint csupán gonoszságot és szenvedést hozott magával. Továbbá miatta öregszünk és halunk meg mindnyájan, „mert a bűn zsoldja halál” (Róma 6:23).

A lelkiismeret ’vádol’ vagy ’menteget’

Figyeld meg a bűnnek az első emberpár magatartására gyakorolt hatását is. Befedték egyes testrészeiket, és megpróbálták elrejteni magukat Isten elől (1Mózes 3:7, 8). A bűn így a bűntudatot, a szorongást és a szégyent éreztette velük. Az embereknek napjainkban szintén igen ismerősek ezek az érzések.

Ki ne szenvedett volna már kellemetlen érzésektől amiatt, hogy nem mutatott kedvességet egy szükségben levő személy iránt, vagy ne érzett volna már bűntudatot, mivel valami olyat mondott, amit sosem lett volna szabad kiejtenie a száján? (Jakab 4:17). Miért vannak ilyen nyugtalanító érzéseink? Pál apostol elmagyarázza, hogy egyfajta ’törvény van beírva a szívünkbe’. Hacsak meg nem keményedett a lelkiismeretünk, e törvény bármilyen megszegése előidézi, hogy belül felkavarodnak az érzéseink. Ekkor van, hogy a lelkiismeretünk hangja ’vádol’ vagy ’menteget’ bennünket (Róma 2:15; 1Timótheus 4:2; Titus 1:15). Akár észrevesszük, akár nem, érezzük belül, hogy elkövettünk valami helytelent, valami bűnt!

Pál teljesen tudatában volt bűnös hajlamainak. „Ki a jót akarom cselekedni . . ., a bűn megvan bennem — vallotta be. — Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.” Ezért Pál ezt kérdezte: „Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róma 7:21–24).

Szabadulás a bűntől — hogyan?

„A hindu hagyományban a szabadulás az ismétlődő születésektől és elmúlásoktól való szabadulást jelenti” — mondja egy tudós. Ehhez hasonlóan a buddhisták a nirvánára mutatnak megoldásként, amely a külső valósággal szembeni megszűnés állapota. Mivel nem ismeri el az öröklött bűn fogalmát, a hinduizmus csak a létből való kimenekülést ígéri.

Ezzel szemben a Biblia olyan szabadulásról beszél, amely a bűnös állapot tényleges eltörlését eredményezi. Miután megkérdezte, hogy miként szabadulhat meg a bűnből, Pál apostol megadja a választ: „Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róma 7:25). Igen, a megmentés Istentől jön Jézus Krisztus által.

Máté evangéliuma szerint „az embernek Fia”, Jézus Krisztus azért jött, hogy „adja az ő életét váltságul sokakért” (Máté 20:28). Az 1Timótheus 2:6-ban Pál azt írta, hogy Jézus „adta önmagát [megfelelő, NW] váltságul mindenekért”. A „váltság” szó annak az árnak a kifizetését jelzi, amelyen kiválthatók a foglyok. Az a tény, hogy ez megfelelő váltság, kihangsúlyozza, hogy az ár hathatósan kiegyenlítette az igazságosság törvényes mérlegét. De hogyan lehet egy ember halálát úgy tekinteni, hogy az ’megfelelő váltság mindenkiért’?

Ádám eladta az egész emberiséget — bennünket is beleértve — a bűnnek és a halálnak. Az ár, vagyis a bírság, amelyet kifizetett, tökéletes emberi életét jelentette. Ennek fedezésére egy másik tökéletes emberi életet — megfelelő váltságot — kellett kifizetni (2Mózes 21:23; 5Mózes 19:21; Róma 5:18, 19). Mivel egyetlen tökéletlen ember sem volt képes kifizetni ezt a váltságot, Isten határtalan bölcsességében megnyitotta az utat ebből a szorult helyzetből (Zsoltárok 49:7, 8). Átültette egyetlen-nemzett Fiának tökéletes életét az egekből egy szűz méhébe a földön, és így lehetővé tette, hogy tökéletes emberként szülessen meg (Lukács 1:30–38; János 3:16–18).

Azért, hogy elvégezhesse az emberiség megváltásának feladatát, Jézusnak egész földi élete során meg kellett őriznie feddhetetlenségét. Így is tett. Majd áldozati halált halt. Ezáltal Jézus biztosította, hogy egy tökéletes emberi életnek — a saját életének — az értéke álljon rendelkezésre, hogy kifizesse a váltságot az emberiség megmentéséért (2Korinthus 5:14, 15; 1Péter 1:18, 19).

Ahogyan Krisztus váltsága javunkra lehet

Jézus váltságáldozata már most javunkra lehet. Ha hitet gyakorolunk benne, tiszta állapotnak örvendhetünk Isten előtt, és Jehova szerető, gyöngéd törődésében részesülhetünk (Cselekedetek 10:43; Róma 3:21–24). Nem sújt le bennünket túlzottan az általunk esetlegesen elkövetett bűnök miatt érzett bűntudat, hanem inkább szabadon kereshetjük Isten megbocsátását a váltság alapján (Ésaiás 1:18; Efézus 1:7; 1János 2:1, 2).

Az előttünk levő napokban a váltság lehetővé teszi majd, hogy az emberiség teljesen meggyógyuljon abból a beteg állapotból, amelyet a bűn okozott. A Biblia utolsó könyve leírja „az élet vizének . . . folyóját”, amely Isten trónjától folyik alá. A folyó partjai mellett gyönyörű gyümölcsfák vannak, amelyeknek a levelei „a pogányok gyógyítására valók” (Jelenések 22:1, 2). A Biblia jelképesen itt a Teremtő csodálatos gondoskodásáról beszél, amely örökre megszabadítja az emberiséget a bűntől és a haláltól Jézus váltságáldozata alapján.

A Jelenések könyvének prófétai látomása hamarosan beteljesedik (Jelenések 22:6, 7). Akkor majd az összes helyes szívállapotú ember tökéletessé válik, és „megszabadul a rothadandóság rabságától” (Róma 8:20, 21). Vajon nem kellene ennek arra indítania bennünket, hogy többet tudjunk meg Jehova Istenről és lojális Fiáról, Jézus Krisztusról, aki a váltság lett? (János 17:3).

[Lábjegyzet]

[Kép a 6. oldalon]

Ádám bűnt és halált hozott az emberiségre

[Kép a 7. oldalon]

Jézus váltságáldozata megszabadít a bűntől és a haláltól