„Továbbra is beszélj, és ne hallgass”!

1–3. Miért ment Pál apostol Korintuszba, és mire kellett megoldást keresnie?

I. SZ. 50 második felében járunk. Pál apostol Korintuszban van. Korintusz egy gazdag kereskedelmi központ, ahol sok görög, római és zsidó él.a Pál nem azért jött ide, hogy kereskedjen, vagy hogy munkát keressen. Egy sokkal fontosabb cél vezérli: tanúskodni akar Isten királyságáról. Ugyanakkor valahol laknia kell, és semmiképpen sem akar mások terhére lenni anyagilag. Nem akarja senkiben azt a benyomást kelteni, hogy másoktól várja, hogy gondoskodjanak róla, miközben ő hirdeti a jó hírt. Mit fog tenni?

² Pálnak van szakmája: sátorkészítő. Ez nem könnyű munka, de nem vonakodik a kétkezi munkától, kész gondoskodni magáról. Lesz számára munkalehetőség ebben a nyüzsgő városban? Sikerül majd megfelelő szálláshelyet találnia? Annak ellenére, hogy megoldást kell keresnie ezekre a problémákra, nem feledkezik meg a legfontosabb munkájáról, a prédikálómunkáról.

³ Pál végül jó ideig Korintuszban maradt, és nagyon eredményesen hirdette a jó hírt. Mit tanulhatunk az ott végzett szolgálatából? A válasz segíteni fog, hogy alaposan tanúskodjunk a területünkön Isten királyságáról.

„Sátorkészítők voltak” (Cselekedetek 18:1–4)

4–5. a) Hol lakott Pál, amíg Korintuszban volt, és milyen munkát végzett? b) Hogyan lett Pálból sátorkészítő?

⁴ Valamivel azután, hogy Pál megérkezett Korintuszba, találkozott egy vendégszerető házaspárral, Akvilával és Priszcillával, vagyis Priszkával, akik zsidó származásúak voltak. Azért költöztek Korintuszba, mert Claudius császár elrendelte, hogy „az összes zsidó távozzon Rómából” (Csel 18:1, 2). Akvila és Priszcilla nemcsak az otthonába fogadta be Pált, hanem a vállalkozásukba is bevették őt. Ezt olvassuk: „mivel [Pálnak] ugyanaz volt a mestersége, az otthonukban maradt, és velük dolgozott, ugyanis ők is sátorkészítők voltak” (Csel 18:3). Amíg Pál Korintuszban prédikált, mindvégig ennél a kedves házaspárnál lakott. Elképzelhető, hogy azalatt írta meg néhány ihletett levelét, amíg náluk lakott.b

⁵ Hogy lehet az, hogy Pál, aki Gamálielnél tanult, sátorkészítő is volt? (Csel 22:3). Az első században a zsidók nyilvánvalóan nem érezték kellemetlennek, hogy a gyermekeik kétkezi szakmát tanuljanak, még akkor sem, ha másfajta oktatásban is részesültek. Mivel Pál a ciliciai Tárzuszból jött, valószínűleg még fiatalkorában kitanulta a sátorkészítést. Cilicia a cilicium nevű anyagról volt híres, amelyből a sátrakat készítették. Mi volt a dolga egy sátorkészítőnek? Egyrészt sátoranyagot szőtt, másrészt összeállította a sátrat, tehát méretre vágta és összevarrta a durva, kemény szövetet. Mindkét munkafázis nehéz és fárasztó volt.

6–7. a) Hogyan gondolkodott Pál a sátorkészítésről, és mi mutatja, hogy Akvila és Priszcilla is hasonlóan állt a munkához? b) Hogyan követjük napjainkban Pál, Akvila és Priszcilla példáját?

⁶ Pálnak nem a sátorkészítés volt a legfontosabb az életében. Csak azért dolgozott, hogy legyen miből megélnie, és közben hirdetni tudja a jó hírt, amiért nem várt pénzt (2Kor 11:7). És hogyan gondolkodott Akvila és Priszcilla a munkáról? Bizonyára ugyanúgy, mint Pál. Ezt mutatja az is, hogy amikor Pál 52-ben továbbutazott Korintuszból Efézusba, Akvila és Priszcilla is vele ment, és az ő házukban tartotta az efézusi gyülekezet az összejöveteleit (1Kor 16:19). Később visszatértek Rómába, aztán újra Efézusba költöztek. Ez a buzgó házaspár a királyság érdekeit tartotta szem előtt, és készséggel, önfeláldozóan szolgált másokat, amiért „a nemzetek gyülekezetei... mind” nagyon hálásak voltak nekik (Róma 16:3–5; 2Tim 4:19).

⁷ Mi is utánozzuk Pál, Akvila és Priszcilla példáját. Amellett, hogy buzgón hirdetjük a jó hírt, keményen dolgozunk, hogy ne rakjunk másokra „költséges terhet” (1Tessz 2:9). Dicséretet érdemel az a sok teljes idejű szolga, aki részidőben dolgozik, vagy idénymunkát végez, hogy elsőbbséget tudjon biztosítani a prédikálómunkának. Jehova szolgái közül sokan ugyanolyan kedvesek és vendégszeretőek, mint Akvila és Priszcilla, és meghívják az otthonukba a körzetfelvigyázót. Akik keresik az alkalmat, hogy vendégszeretőek legyenek, azoknak sok bátorító és felüdítő élményben van részük (Róma 12:13).

„A korintusziak közül [sokan] hinni kezdtek” (Cselekedetek 18:5–8)

8–9. Mit tett Pál, amikor a zsidók ellenségesen fogadták a jó hírt, és hol folytatta a prédikálást?

⁸ Az, hogy Pálnak nem a munka állt az élete középpontjában, nyilvánvalóvá vált, amikor Silás és Timóteusz eljött hozzá Makedóniából (2Kor 11:9). Mivel sok ajándékot hoztak neki, azonnal „a szó prédikálásának szentelte magát”, vagyis minden idejét erre fordította (Csel 18:5). De a zsidók rendkívül ellenségesen reagáltak. Ekkor Pál megrázta a ruháit, amivel kifejezte, hogy nem terheli felelősség azért, hogy elutasítják a Krisztusról szóló életmentő üzenetet. Ezt mondta nekik: „Ti lesztek a felelősök a halálotokért. Én tiszta vagyok. Mostantól fogva a nemzetekből valókhoz fogok menni” (Csel 18:6; Ez 3:18, 19).

⁹ Hol folytatta Pál a prédikálást? Tíciusz Jusztusz felajánlotta az otthonát erre a célra. Ez a férfi minden bizonnyal prozelita volt, és a háza a zsinagóga mellett állt. Pál ettől kezdve nem a zsinagógában, hanem Jusztusz házában tanított (Csel 18:7). Továbbra is Akvilánál és Priszcillánál lakott, ameddig Korintuszban volt, de Jusztusz házában hirdette a jó hírt.

10. Mi bizonyítja, hogy Pál nem csak a nemzetekből valóknak akart prédikálni?

¹⁰ Mit értett Pál azon, hogy ezentúl a nemzetekből valókhoz fog menni? Vajon azt, hogy mostantól egyáltalán nem foglalkozik a zsidókkal és a prozelitákkal, még azokkal sem, akiket érdekel a jó hír? Természetesen nem. Ez abból is látszik, hogy „Kriszpusz, a zsinagóga egyik vezetője... hinni kezdett az Úrban, és ugyanígy az egész háznépe is”. Úgy tűnik, a zsinagóga több tagja is követte Kriszpusz példáját, mert a Biblia ezt írja: „sokan azok közül a korintusziak közül, akik hallották az üzenetet, hinni kezdtek, és megkeresztelkedtek” (Csel 18:8). Így Tíciusz Jusztusz háza az újonnan megalakult korintuszi gyülekezet összejöveteli helye lett. Ha a beszámoló időrendi sorrendben mondja el az eseményeket – ami jellemző Lukács írói stílusára –, akkor ezek a zsidók és prozeliták azután tértek meg, hogy Pál megrázta a ruháit. Ez pedig azt mutatja, hogy Pál rugalmas volt.

11. Hogyan követhetjük Pál példáját, amikor olyan embereknek tanúskodunk, akik kereszténynek vallják magukat?

¹¹ A magukat kereszténynek valló egyházak ma sok országban nagy múltra tekintenek vissza, és nagy befolyást gyakorolnak a tagjaikra. Néhány országban és szigeten a misszionáriusaik széles körű térítői munkát végeznek. Sokan, akik kereszténynek tartják magukat, az első századi korintuszi zsidókhoz hasonlóan a hagyományokat követik. De mi Pál példáját követve kitartóan felkeressük őket, hogy segítsünk nekik jobban megismerni a Bibliát. Nem mondunk le róluk, még akkor sem, ha ellenségesek, vagy ha a vallási vezetők üldöznek minket. Azok közt, akik „buzgón szolgálják Istent, de nem pontos ismeret szerint”, még sok olyan ember lehet, aki szeretné megismerni az igazságot (Róma 10:2).

„Sok emberem van ebben a városban” (Cselekedetek 18:9–17)

12. Miről biztosította Jézus látomásban Pált?

¹² Elképzelhető, hogy Pálnak voltak kétségei afelől, hogy folytassa-e a szolgálatát Korintuszban. De ezek biztosan szertefoszlottak azon az éjszakán, amelyen az Úr Jézus megjelent neki egy látomásban, és ezt mondta: „Ne félj, hanem továbbra is beszélj, és ne hallgass, mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni, hogy ártson neked; mert sok emberem van ebben a városban” (Csel 18:9, 10). Milyen bátorító lehetett ez Pálnak! Maga Jézus biztosította őt arról, hogy nem fog baja esni, és hogy még sok ember van a városban, akinek hirdetnie kell a jó hírt. Mit tett Pál, miután megkapta a látomást? „Ott maradt hát egy évig és hat hónapig, tanítva közöttük Isten szavát” – olvashatjuk (Csel 18:11).

13. Mi juthatott eszébe Pálnak, amikor a bírói szék elé vitték, de mitől nem kellett félnie?

¹³ Pál már körülbelül egy éve volt Korintuszban, amikor újabb biztosítékot kapott arra, hogy Jézus támogatja. „A zsidók együttes erővel rátámadtak Pálra, [és] a bírói szék elé vitték”, az úgynevezett béʹma elé (Csel 18:12). Néhányak szerint a béʹma egy kék és fehér márványból készült emelvény volt, gazdagon díszítve faragványokkal. A korintuszi piactér közepe táján állhatott. A béʹma előtti tér elég nagy volt ahhoz, hogy jókora tömeg gyűlhessen ott össze. A régészeti ásatások alapján a bírói szék valószínűleg csak néhány lépésre volt a zsinagógától, így Jusztusz házától is. Amint Pál a béʹma felé tartott, talán eszébe jutott István megkövezése, akit az első keresztény mártírnak tekintenek. Pál, akit akkor még Saulként ismertek, „helyeselte István meggyilkolását” (Csel 8:1). Vajon most vele is végezni fognak? Nem, mert azt az ígéretet kapta, hogy senki sem fog ártani neki (Csel 18:10).

14–15. a) Milyen vádat emeltek a zsidók Pál ellen, és miért zárta le Gallió az ügyet? b) Mi történt Szosztenésszel, és feltehetően milyen hatással volt ez az életére?

¹⁴ Mi történt, amikor Pál odaért a bírói székhez? A bíró Gallió volt, Akhája prokonzulja, a római filozófusnak, Senecának a bátyja. A zsidók a következő vádat emelték Pál ellen: „Ez a férfi arra veszi rá az embereket, hogy a törvénnyel ellentétes módon imádják Istent” (Csel 18:13). Lényegében azt mondták, hogy Pál megszegi a törvényt azzal, hogy át akarja téríteni a zsidókat a keresztény hitre. Gallió azonban tisztában volt vele, hogy Pál semmilyen helytelenséget vagy súlyos bűncselekményt nem követett el (Csel 18:14). Gallió nem kívánt belefolyni a zsidók vitás ügyeibe. Sőt, még mielőtt Pál bármit is mondhatott volna a saját védelmében, lezárta az ügyet. A zsidók forrtak a dühtől, ezért nekiestek Szosztenésznek, aki feltehetően Kriszpusz helyét vette át mint a zsinagóga vezetője. Megragadták, és „verni kezdték a bírói szék előtt” (Csel 18:17).

¹⁵ Miért nem akadályozta meg Gallió, hogy megverjék Szosztenészt? Talán azt hitte, hogy ő állt a Pál elleni csőcseléktámadás élén, és csak azt kapta, amit megérdemelt. Akár így volt, akár nem, elképzelhető, hogy a történteknek végül is jó kimenete lett. Pál néhány évvel később a korintuszi gyülekezetnek írt első levelében testvérként utalt egy bizonyos Szosztenészre (1Kor 1:1, 2). Vajon ő ugyanaz a Szosztenész, akit megvertek Korintuszban? Ha igen, akkor ennek a fájdalmas élménynek talán szerepe volt abban, hogy keresztény lett belőle.

16. Milyen hatással lehetnek ránk Jézus következő szavai: „Ne félj, hanem továbbra is beszélj, és ne hallgass, mert én veled vagyok”.

¹⁶ Emlékezz csak, hogy amikor a zsidók ellenségesek voltak Pállal, az Úr Jézus így nyugtatta meg őt: „Ne félj, hanem továbbra is beszélj, és ne hallgass, mert én veled vagyok” (Csel 18:9, 10). Ne feledjük ezeket a szavakat, és idézzük fel őket, amikor elutasítják az üzenetünket. Tartsuk észben, hogy Jehova belelát az emberek szívébe, és magához vonzza azokat, akiknek tiszta a szíve (1Sám 16:7; Ján 6:44). Ez nagyon nagy bátorságot tud adni, hogy szorgalmasan folytassuk a szolgálatunkat. Minden évben százezrek keresztelkednek meg, több százan naponta. Jézus a következőkről biztosítja azokat, akik engedelmeskednek a tanítványképzésre vonatkozó parancsának: „veletek leszek mindennap a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:19, 20).

„Ha Jehova úgy akarja” (Cselekedetek 18:18–22)

17–18. Min tűnődhetett Pál úton Efézus felé?

¹⁷ Nem tudjuk, hogy Gallió döntését követően békés időszak következett-e az újonnan megalakult korintuszi gyülekezet számára. Mindenesetre Pál még „jó néhány napig” Korintuszban maradt, mielőtt elbúcsúzott az ottani testvérektől. 52 tavaszán ugyanis úgy döntött, hogy a Korintusztól körülbelül 11 kilométerre keletre található Kenkrea kikötőjéből elhajózik Szíriába. De mielőtt elhajózott, „rövidre nyíratta a haját, ugyanis korábban fogadalmat tett” (Csel 18:18).c Aztán maga mellé vette Akvilát és Priszcillát, átkeltek az Égei-tengeren, és elmentek Kis-Ázsiába, Efézus városába.

¹⁸ A hajón Pál biztosan eltűnődött a Korintuszban töltött időszak eseményein. Szép emlékekkel gazdagodott, melyek jó érzéssel tölthették el. Az ottani, másfél éves szolgálata nagyon eredményes volt. Megalakult az első gyülekezet Korintuszban, Jusztusz házában. Jusztusz, Kriszpusz és a háznépe, és még sokan mások is keresztények lettek. Biztosan mindannyian Pál szívéhez nőttek, hiszen ő segített nekik Krisztus követőivé válni. Később azt írta nekik, hogy olyanok, mint egy ajánlólevél, mely a szívére van felírva. Hozzánk is nagyon közel állnak azok, akiknek segíthettünk megismerni az igazságot. Olyanok számunkra, mint az ajánlólevelek, és nagy örömet szereznek nekünk (2Kor 3:1–3).

19–20. Mit tett Pál, amint megérkezett Efézusba, és mit tanulhatunk tőle a céljainkkal kapcsolatban?

¹⁹ Pál azonnal belevetette magát a szolgálatba, amint megérkezett Efézusba. „Bement a zsinagógába, és érvelt a zsidóknak” (Csel 18:19). Ez alkalommal csak rövid ideig maradt a városban. Bár kérték, hogy maradjon még, „nem egyezett bele”. Így búcsúzott el az efézusiaktól: „Visszatérek hozzátok, ha Jehova úgy akarja” (Csel 18:20, 21). Pál biztosan látta, hogy még sok munka van Efézusban. El is határozta, hogy visszatér, de Jehovára bízta a dolgokat. Milyen jó példa számunkra! Nekünk kell eldöntenünk, hogy milyen célokra törekszünk Jehova szolgálatában. De mindig figyelnünk kell, hogy merre vezet minket Jehova, és ezzel összhangban kell cselekednünk (Jak 4:15).

²⁰ Pál Efézusban hagyta Akvilát és Priszcillát, és tengerre szállt. A következő állomás Cezárea volt. „Aztán felment” – nyilvánvalóan Jeruzsálembe –, és üdvözölte az ottani gyülekezetet. (Lásd a Cselekedetek 18:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet, nwtsty.) Majd hazatért a szíriai Antiókiába. Ezzel befejeződött a második misszionáriusi útja, ami nagyon eredményes volt. Mi várt rá az utolsó misszionáriusi útján?