6., 7. Igaz ugyan, hogy Jehova Isten imádói voltak, mégis milyen esetekben váltak az izraeliták hűtlenné, és miért?

⁶ Amint Pál rámutatott, ez történt az ókori Izráellel is. Ezt írta: „Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani [mulatni, Békés—Dalos fordítás]. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren” (1Korinthus 10:6–8).

⁷ Pál először arra az esetre utal, amikor Izráel aranyborjút imádott a Sínai-hegy lábánál (2Mózes 32:5, 6). Teljes mértékben ellene szegültek az Istentől jövő parancsnak, pedig csak néhány héttel korábban egyeztek meg abban, hogy engedelmeskedni fognak neki (2Mózes 20:4–6; 24:3). Pál ezután arra az időre utal, amikor Izráel Moáb lányaival együtt meghajtotta magát Baál előtt (4Mózes 25:1–9). A borjúimádatot a nagyfokú önkényeztetés, a ’mulatozás’a jellemezte. A Baál-imádattal pedig felháborító nemi erkölcstelenség járt együtt (Jelenések 2:14). Miért követték el az izraeliták ezeket a bűnöket? Mert engedték, hogy szívük ’gonosz dolgok kívánságával’ teljen meg — akár a bálványimádásról, akár az azzal járó féktelen bujálkodásról legyen is szó.

8. Mit tanulhatunk Izráel tapasztalataiból?

⁸ Pál arra utalt, hogy tanulnunk kell ezekből az esetekből. Mit kell megtanulnunk? Elképzelhetetlen, hogy egy keresztény leboruljon egy aranyborjú előtt, vagy egy ókori moabita isten előtt. De mi a helyzet az erkölcstelenséggel, vagy a korlátlan önkényeztetéssel? Ezek ma általánosak, és ha engedjük, hogy szívünkben ilyen vágyak támadjanak, akkor ezek közénk és Jehova közé fognak állni. Ugyanaz lesz a következménye, mintha bálványimádást követnénk el — elidegenedünk Istentől. (Vesd össze: Kolossé 3:5; Filippi 3:19.) Igen, Pál ezeknek az eseményeknek a felsorolását azzal zárja, hogy figyelmezteti hívőtársait: „kerüljétek a bálványimádást” (1Korinthus 10:14).