Áldás vagy átok — Példák napjainkra

„Mindezek . . . példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett” (1KORINTHUS 10:11).

1. Egy alkatrész megvizsgálásához hasonlóan, milyen vizsgálatot kell megtennünk?

A FESTÉKRÉTEG alatt a rozsda láthatatlanul kezdheti ki a vasalkatrészt. Beletelhet egy kis időbe, mire a rozsda láthatóvá válik a felszínén. Ehhez hasonlóan, magatartásunk és szívünk vágya már jóval azelőtt kezdhet megromlani, mielőtt komoly következményei volnának, vagy mielőtt mások észrevennék. Mint ahogyan jól tesszük, ha megvizsgáljuk az alkatrészt, nem lett-e rozsdás, ugyanúgy, ha jobban megvizsgáljuk a szívünket, és időben kezeljük, ezáltal megőrizhetjük keresztény feddhetetlenségünket. Más szavakkal, elnyerhetjük Isten áldásait, és elkerülhetjük az isteni átkokat. Néhányan talán azt gondolják, hogy ezeknek az ősi, Izráelnek kihirdetett áldásoknak és átkoknak nincs túl nagy jelentőségük azok számára, akik a dolgok e rendszerének befejezésével néznek szembe (Józsué 8:34, 35; Máté 13:49, 50; 24:3). Ez azonban nem így van. Ahogyan az 1Korinthus 10. fejezete megállapítja, sok mindenben a javunkra fordíthatjuk az Izráellel kapcsolatos intő példákat.

2. Mit mond az 1Korinthus 10:5, 6 az izraeliták pusztai tapasztalatairól?

² Pál apostol párhuzamot von a Mózes vezetése alatt álló izraeliták és a Krisztus vezetése alatt álló keresztények között (1Korinthus 10:1–4). Izráel népe beléphetett volna az Ígéret földjére, de „azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában”. Ezért mondta Pál keresztény társainak: „Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak” (1Korinthus 10:5, 6). Vágyainkat a szívünkben tápláljuk, így hát meg kell szívlelnünk azokat az intő példákat, amelyeket Pál felidézett.

Figyelmeztetés a bálványimádás ellen

3. Hogyan estek bűnbe az izraeliták az aranyborjúval kapcsolatban?

³ Pál első figyelmeztetése így hangzik: „Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani” (1Korinthus 10:7). Ez az intő példa arról szól, hogy az izraeliták visszatértek Egyiptom útjaihoz, és készítettek egy bálványimádati aranyborjút (2Mózes 32. fejezet). István tanítvány az alapvető hiányosságra utalt: „A kinek [Mózesnek, Isten képviselőjének] nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának, ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele. És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban” (Cselekedetek 7:39–41). Figyeld meg, az akaratos izraeliták „szívökben” helytelen vágyakat tápláltak, amelyek bálványimádáshoz vezettek. „Borjúképet csinálának . . ., és áldozatot vivének a bálványnak.” Ráadásul „gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban”. Volt ott zene, ének, tánc, eszem-iszom. A bálványimádás nyilván csábító és szórakoztató volt.

4., 5. Milyen bálványozó szokásokat szükséges kerülnünk?

⁴ Az ellenképi Egyiptom — Sátán világa — valósággal imádja a szórakozást (1János 5:19; Jelenések 11:8). Bálványozza a színészeket, az énekeseket, a sportsztárokat, valamint a táncukat, a zenéjüket, a szórakozásról és a kellemes időtöltésről alkotott elképzelésüket. Sokan kísértésbe estek, és teljesen elmerültek a szórakozásban, miközben még mindig azt állították, hogy Jehovát imádják. Ha egy keresztényt meg kell feddni, mert helytelenül cselekedett, gyenge szellemi állapota gyakran alkoholfogyasztásra, táncra és arra vezethető vissza, hogy olyan módon töltötte kellemesen az idejét, ami már a bálványimádás határát súrolhatta (2Mózes 32:5, 6, 17, 18). Van olyan szórakozás, amely egészséges és élvezetes. De napjainkban a legtöbb világi zene, tánc, mozifilm és videofilm a romlott testi vágyakat táplálja.

⁵ Az igaz keresztények ellenállnak a bálványok imádatának (2Korinthus 6:16; 1János 5:21). Bárcsak mindannyian eléggé óvatosak volnánk, és nem válna szenvedélyünkké a bálványozó szórakozás, és nem kockáztatnánk meg azt a szenvedést, mely azokból a kártékony hatásokból származik, hogy elmerültünk abban, hogy világi módon érezzük jól magunkat. Ha világi befolyásoknak tesszük ki magunkat, az ártalmas vágyak és magatartásformák szinte észrevétlenül megtelepedhetnek az elménkben és a szívünkben. Ha nem változtatunk, ezek végül oda vezethetnek, hogy ’elhullunk’ Sátán rendszerének a ’pusztájában’.

6. Milyen határozott lépések válhatnak szükségessé a szórakozással kapcsolatban?

⁶ Ahhoz hasonlóan, amit Mózes az aranyborjúval kapcsolatos incidens esetében mondott, tulajdonképpen a „hű és értelmes rabszolga” is ezt mondja: „A ki az Úré [Jehováé, NW], ide hozzám!” Életmentő lehet, ha határozott lépéseket teszünk, kimutatva, hogy kiállunk szilárdan az igaz imádat mellett. Az a törzs, amelyhez Mózes is tartozott, a Lévi törzse azonnal cselekedett, véget vetve a romboló hatásoknak (Máté 24:45–47, Vida fordítás; 2Mózes 32:26–28). Vizsgáld meg tehát alaposan, milyen szórakozást, zenét, videofilmet és ezekhez hasonlót választasz. Ha valahogy romboló hatású, állj ki Jehova mellett. Imateljesen, bízva Jehovában, változtass azon, milyen szórakozást vagy zenét választasz, és semmisítsd meg a szellemileg ártalmas anyagot, ahogyan Mózes is megsemmisítette az aranyborjút (2Mózes 32:20; 5Mózes 9:21).

7. Hogyan védhetjük meg jelképes szívünket?

⁷ Hogyan akadályozhatjuk meg a szív elrozsdásodását? Azáltal, ha szorgalmasan tanulmányozzuk Isten Szavát, hagyva, hogy a benne lévő igazságok az elménkbe és szívünkbe ivódjanak (Róma 12:1, 2). Természetesen rendszeresen el kell járnunk a keresztény összejövetelekre (Zsidók 10:24, 25). Passzív részvételünk az összejöveteleken a rozsdafoltot bevonó festékhez hasonlítható. Talán felélénkít minket egy darabig, de nem oldja meg az alapvető bajt. Ehelyett előzetes felkészüléssel, elmélkedéssel és az összejöveteleken való tevékeny közreműködéssel igen erőteljesen el tudjuk távolítani a rozsdát okozó elemeket, amelyek jelképes szívünk mélyedéseiben tanyázhatnak. Ez segíteni fog nekünk abban, hogy ragaszkodjunk Isten Szavához, és megerősít minket, hogy kiálljuk a hit próbáit, és hogy „épek” legyünk minden vonatkozásban (Jakab 1:3, 4; Példabeszédek 15:28).

Figyelmeztetés a paráznaság ellen

8—10. a) Milyen figyelmeztető példát idéz fel az 1Korinthus 10:8? b) Hogyan alkalmazhatjuk eredményesen Jézusnak a Máté 5:27, 28-ban található szavait?

⁸ Pál következő példájában ezt a tanácsot kapjuk: „Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren”a (1Korinthus 10:8). Az apostol arra az időre utalt, amikor az izraeliták meghajoltak hamis istenek előtt, és ’paráználkodtak Moáb leányaival’ (4Mózes 25:1–9). A nemi erkölcstelenségért halál jár! Ha szabadon engedjük erkölcstelen gondolatainkat és vágyainkat, ez olyan, mintha hagynánk „elrozsdásodni” a szívünket. Jézus kijelentette: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében” (Máté 5:27, 28).

⁹ Hogy hova vezetett az engedetlen angyalok piszkos gondolkodása Noé napjainak Özönvize előtt, az bizonyítja, milyen következménnyel jár, ha „valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért” (1Mózes 6:1, 2). Ne feledd azt sem, hogy Dávid király életében az egyik legtragikusabb esemény amiatt volt, hogy helytelen módon, kitartóan nézett egy asszonyt (2Sámuel 11:1–4). Ezzel ellentétben az erényes házasember, Jób ’szövetségre lépett szemeivel, és hajadonra mit sem ügyelt’, elkerülve ezáltal az erkölcstelenséget, és bebizonyítva, hogy megőrzi feddhetetlenségét (Jób 31:1–3, 6–11). A szem olyan, mintha a szív ablaka volna. A sok gonoszság pedig a romlott szívből származik (Márk 7:20–23).

¹⁰ Ha alkalmazzuk Jézus szavait, nem engedünk szabad utat helytelen gondolatainknak pornográf anyagot nézve, vagy erkölcstelen gondolatokat táplálva egy keresztény társunkkal, munkatársunkkal vagy bárki mással kapcsolatban. A fémről nem távolítható el a rozsda azáltal, ha csak lekefélik. Épp ezért ne hessegesd el csak úgy könnyedén magadtól az erkölcstelen gondolatokat, mintha nem volna túl nagy jelentőségük, hanem tégy erőteljes lépéseket, hogy megszabadulj az erkölcstelen hajlamoktól. (Vö. Máté 5:29, 30.) Pál így figyelmezteti hittársait: „Öldököljétek meg . . . a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás; melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira.” Igen, az olyan dolgok miatt, mint amilyen például a nemi erkölcstelenség, „jő az Isten haragja”, az ő átkának kifejeződéseként. Ezért az ilyen dolgokra nézve meg kell ’öldökölnünk’ testünk tagjait (Kolossé 3:5, 6).

Figyelmeztetés a lázadozó panaszkodás ellen

11., 12. a) Mire figyelmeztet az 1Korinthus 10:9, és milyen eseményt idézett fel? b) Hogyan kellene Pál figyelmeztetésének érintenie minket?

¹¹ Pál ezután így figyelmeztet: „Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, ezért kígyók pusztították el őket” (1Korinthus 10:9, Katolikus fordítás). A pusztai vándorlás során, közel Edom határához „szóla a nép [Izráel] Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt [a csoda útján kapott mannát] útálja a mi lelkünk” (4Mózes 21:4, 5). Gondold csak el! Ezek az izraeliták ’Isten ellen szóltak’, hitványnak nevezve gondoskodásait!

¹² Panaszkodásaikkal az izraeliták próbára tették Jehova türelmét. Nem maradt el a büntetés, mivel Jehova mérges kígyókat küldött közéjük, és sokan meghaltak a kígyómarástól. Miután a nép megbánta bűnét, és Mózes közbenjárt értük, véget ért a csapás (4Mózes 21:6–9). Ez az esemény kétségtelenül intő példaként kell hogy szolgáljon nekünk, hogy ne mutassunk ki lázadozó, panaszkodó szellemet, különösen ne Isten ellen és az ő teokratikus elrendezése ellen.

Figyelmeztetés a zúgolódás ellen

13. Mire figyelmeztet az 1Korinthus 10:10, s milyen lázadásra gondolt Pál?

¹³ Pál apostol a pusztában vándorló izraelitákkal kapcsolatos utolsó példáját idézve fel, ezt írja: „Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által” (1Korinthus 10:10). Lázadás tört ki, amikor Kóré, Dáthán és Abirám a társaikkal a teokratikus rend ellen tettek, és megkérdőjelezték Mózes és Áron tekintélyét (4Mózes 16:1–3). A lázadók pusztulása után az izraeliták elkezdtek zúgolódni. Azért tették, mert kezdték úgy gondolni, hogy a lázadók elpusztítása igazságtalan volt. A 4Mózes 16:41 kijelenti: „másnap felzúdula Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes ellen és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét!” Amiért kritizálták, hogy akkor miként lett igazság szolgáltatva, 14 700 izraelita veszett el az Istentől származó veszedelem miatt (4Mózes 16:49).

14., 15. a) Mi volt a gyülekezetbe belopózó „istentelenek” egyik bűne? b) Mit tanulhatunk a Kóréval kapcsolatos esetből?

¹⁴ I. sz. az első században a keresztény gyülekezetbe belopózkodó „istentelenek” hamis tanítóknak és zúgolódóknak bizonyultak. Ezek az emberek ’a hatalmasságot megvetették, és a méltóságokat — azokat a felkenteket, akiket akkor a gyülekezet szellemi felvigyázásával bíztak meg — káromolták’. Az istentelen hitehagyottakról Júdás tanítvány még ezt mondta: „Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók” (Júdás 3, 4, 8, 16). Néhány személy ma azért válik zúgolódóvá, mert engedi, hogy szellemileg rozsdásító hozzáállás fejlődjön ki a szívében. A gyülekezetben gyakran a felvigyázói tisztséget betöltők tökéletlenségeire összpontosítanak, és elkezdenek zúgolódni ellenük. Zúgolódásuk és panaszkodásuk talán még odáig is elmegy, hogy a ’hű rabszolga’ kiadványait kritizálják.

¹⁵ Az rendjén van, ha szentírási témában őszinte kérdéseket teszünk fel. De mi lenne, ha negatív hozzáállást fejlesztenénk ki, ami közeli barátaink körében folytatott kritikus beszélgetésekben mutatkozna meg? Jól tennénk, ha megkérdeznénk magunktól: Mi lesz ennek valószínűleg a vége? Nem volna sokkal jobb, ha abbahagynám a zúgolódást, és alázatosan bölcsességért imádkoznék? (Jakab 1:5–8; Júdás 17-21). Kóré és hívei, akik fellázadtak Mózes és Áron tekintélye ellen, talán olyannyira meg voltak róla győződve, hogy az álláspontjuk indokolt, hogy meg se vizsgálták indítékaikat. Ennek ellenére egyáltalán nem volt igazuk. Ugyanígy az izraelitáknak sem, akik Kóré és a többi lázadó elpusztítása miatt zúgolódtak. Mennyire bölcs dolog hagyni, hogy ezek a példák arra indítsanak minket, hogy vizsgáljuk meg az indítékainkat, vessük el a zúgolódást vagy a panaszkodást, és engedjük, hogy finomítson rajtunk Jehova! (Zsoltárok 17:1–3).

Tanulj, és élvezd az áldásokat

16. Mi az 1Korinthus 10:11, 12-ben található figyelmeztetés veleje?

¹⁶ Isteni ihletés alatt Pál a következő figyelmeztetéssel zárja az intő példák sorát: „Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék” (1Korinthus 10:11, 12). Bárcsak sose vennénk magától értetődőnek a keresztény gyülekezetben betöltött szerepünket.

17. Mit kell tennünk, ha helytelen indítékot észlelünk a szívünkben?

¹⁷ Mint ahogyan a vas hajlamos rozsdásodni, a bűnös Ádám leszármazottaiként mi is örököltük a rosszra való hajlamot (1Mózes 8:21; Róma 5:12). Ne keseredjünk el tehát, ha a szívünkben helytelen indítékot észlelünk. Tegyünk inkább határozott lépéseket. Ha a vas nedves levegőnek van kitéve, vagy maró közegben van, igencsak felgyorsul a rozsdásodás. Kerülnünk kell, hogy Sátán világa „levegőjének” tegyük ki magunkat, annak vad szórakozásával, az általános erkölcstelenséggel és az elme negatív hajlamával együtt (Efézus 2:1, 2).

18. Mit tett Jehova az emberiség rosszra való hajlamaival kapcsolatban?

¹⁸ Jehova gondoskodott az emberiség örökölt rossz hajlamainak az ellensúlyozásáról. Egyetlen nemzett Fiát adta, hogy akik hitet gyakorolnak benne, örök életük legyen (János 3:16). Ha szorosan követjük Jézus nyomdokait, és Krisztushoz hasonló egyéniséget mutatunk fel, akkor áldásnak bizonyulunk majd mások számára (1Péter 2:21). Ezenkívül nem átkokat kapunk, hanem isteni áldásokat.

19. Hogyan fordíthatjuk a javunkra, ha megvizsgáljuk a szentírási példákat?

¹⁹ Bár mi ugyanúgy hajlamosak vagyunk arra, hogy hibázzunk, mint az ókori izraeliták, de nekünk megvan Isten teljes írott Szava, hogy az vezessen minket. Lapjain keresztül megtudjuk, hogyan bánt Jehova az emberiséggel, és megismerjük az ő tulajdonságait, melyet Jézus példázott, „a ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása” (Zsidók 1:1–3; János 14:9, 10). Ima által, és az Írások szorgalmas tanulmányozásával a miénk lehet „Krisztus értelme” (1Korinthus 2:16). Ha kísértésekkel és a hit egyéb próbáival kerülünk szembe, javunkra válhat, ha megvizsgáljuk az ókori, szentírási példákat, főleg Jézus Krisztus felülmúlhatatlan példáját. Ha így teszünk, akkor nem kell tapasztalnunk az isteni átkok beteljesedését. Ehelyett inkább Jehova kegyét élvezzük már most napjainkban, az áldásait pedig örökké.

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

◻ Hogyan alkalmazhatjuk Pál tanácsát, hogy ne váljunk bálványimádókká?

◻ Hogyan fogadhatjuk meg az apostolnak a paráznasággal kapcsolatos figyelmeztetését?

◻ Miért kell kerülnünk a zúgolódást és a panaszkodást?

◻ Hogyan nyerhetünk isteni áldásokat, nem pedig átkokat?

[Kép a 18. oldalon]

Ha szeretnénk elnyerni az isteni áldásokat, kerülnünk kell a bálványimádást

[Képek a 20. oldalon]

Mint ahogyan a rozsdát is el kell távolítani, tegyünk mi is határozott lépéseket, hogy eltávolítsuk szívünkből a helytelen vágyakat