Őrtorony ONLINE KÖNYVTÁR
Őrtorony
ONLINE KÖNYVTÁR
magyar
  • BIBLIA
  • KIADVÁNYOK
  • ÖSSZEJÖVETELEK
  • kr 20. fej. 209–219. o.
  • A szükségben levők megsegítése a szolgálatunk része

A kijelölt részhez nincs videó.

Sajnos a videót nem sikerült betölteni.

  • A szükségben levők megsegítése a szolgálatunk része
  • Isten Királysága uralkodik!
  • Alcímek
  • Hasonló tartalom
  • Miért tekintjük a segélyakciókat szent szolgálatnak?
  • Milyen céllal szervezünk segélyakciókat?
  • A segélyakciók maradandó áldásokat eredményeznek
  • Te is részt vehetsz a segélyakciókban?
  • Segítségnyújtás katasztrófák után
    Keresztényi Életünk és Szolgálatunk – Munkafüzet (2023)
  • Segítenek Jehova Tanúi a katasztrófák áldozatainak?
    Gyakori kérdések Jehova Tanúiról
  • Együtt növekedve szeretetben
    Jehova Tanúi — Isten Királyságának hirdetői
  • Segélyakciók 2023-ban – „Csodálatos volt megtapasztalni Jehova szeretetét”
    Mire fordítjuk az adományokat?
Továbbiak
Isten Királysága uralkodik!
kr 20. fej. 209–219. o.

20. FEJEZET

A szükségben levők megsegítése a szolgálatunk része

A FEJEZET TÉMÁJA:

A keresztény szeretet tettekben nyilvánul meg a katasztrófák idején

1–2. a) Milyen nehézséggel néztek szembe a Júdeában élő keresztények? b) Hogyan tapasztalták a júdeai keresztények a testvéreik szeretetét?

NAGY éhínség sújtja Júdeát i. sz. 46 táján. Krisztus zsidó tanítványai nem tudnak gabonát vásárolni, mivel kevés van belőle, és ezért az árak az egekbe szöktek. Éheznek, és úgy tűnik, nem fog változni a helyzetük. Ám hamarosan Jehova olyan módon nyújt támogatást Krisztus tanítványainak, ahogy addig még sosem tette. Hogyan gondoskodik róluk?

2 A szíriai Antiókiában élő zsidó és nem zsidó keresztényeket arra indítja a jeruzsálemi és a júdeai zsidó keresztények szenvedése, hogy adományokat gyűjtsenek nekik. Majd kiválasztanak maguk közül két felelős testvért, Barnabást és Sault, hogy elvigyék az adományokat a jeruzsálemi gyülekezet véneinek. (Olvassátok fel: Cselekedetek 11:27–30; 12:25.) Gondolj bele, mennyire megérinthette a Júdeában élő keresztények szívét az antiókiai testvéreiktől kapott szeretetteljes segítség!

3. a) Hogyan követi Isten népe napjainkban az antiókiai keresztények példáját? (Lásd „Az első jelentős segélyakció a modern korban” című kiemelt részt is.) b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni ebben a fejezetben?

3 Ez volt az első olyan feljegyzett segélyakció, amikor a világ egyik részén élő keresztények segélyt küldtek a világ másik részén élőknek. Napjainkban követjük az Antiókiában élő testvéreink példáját. Amikor arról értesülünk, hogy a hittársainkat valahol katasztrófa érte, vagy megpróbáltatásokat élnek át, a segítségükre sietünk.a Vizsgáljunk meg három kérdést, hogy megértsük, hogyan függ össze a szükségben levők megsegítése a szolgálatunk többi részével: Miért tekintjük a segélyakciókat a szolgálatunk részének? Milyen céllal szervezünk segélyakciókat? És hogyan válnak a javunkra?

Miért tekintjük a segélyakciókat szent szolgálatnak?

4. Mit írt Pál a korintusziaknak a keresztény szolgálattal kapcsolatban?

4 Pál a korintusziaknak írt második levelében elmagyarázta, hogy a keresztények szolgálata két részből áll. Noha Pál a felkent keresztényeknek írta a levelét, a benne szereplő gondolatok Krisztus más juhaira is vonatkoznak (Ján 10:16). A szolgálatunk egyik részét „a békéltetés” szolgálata alkotja, vagyis az, hogy prédikálunk és tanítunk (2Kor 5:18–20; 1Tim 2:3–6). A szolgálatunk másik része pedig a hittársainknak végzett szolgálat. Ezt Pál „a szenteknek szánt” szolgálatnak nevezi (2Kor 8:4). A „szolgálat” szó mindkét esetben a görög di·a·ko·niʹa szó egyik formájának a fordítása. Miért lényeges ez?

5. Miért lényeges az, hogy Pál az anyagi segítségnyújtást szolgálatnak nevezte?

5 Azáltal, hogy Pál ugyanazt a görög szót használja mindkét esetben, az anyagi segítségnyújtást is a keresztény gyülekezet által végzett különféle szolgálatok közé sorolja. Egy korábbi levelében kijelentette: „különböző fajtái vannak a szolgálatoknak, mégis ugyanaz az Úr; és különböző fajtái vannak a munkálkodásoknak”, „de. . . ugyanaz a szellem viszi véghez [őket]” (1Kor 12:4–6, 11). Pál a gyülekezetben végzett szolgálat minden formáját szent szolgálatnak nevezte (Róma 12:1, 6–8).b Nem meglepő hát, hogy jónak látta, hogy az ideje egy részében a szenteknek szolgáljon (Róma 15:25, 26).

6. a) Pál szavai szerint miért alkotja az imádatunk részét az anyagi segítségnyújtás? b) Hogyan vannak megszervezve napjainkban a segélyakciók? (Lásd az „Amikor katasztrófa történik. . .” című kiemelt részt.)

6 Pál segített a korintusziaknak megérteni, hogy az anyagi segítségnyújtás miért alkotja részét a szolgálatuknak és Jehova imádatának. Figyeljük meg Pál érvelését: A keresztények azért támogatják anyagilag a hittársaikat, mert alávetik magukat „a Krisztusról szóló jó hírnek” (2Kor 9:13). Tehát az indítja őket erre, hogy Krisztus tanításaival összhangban akarnak cselekedni. Pál kijelentette, hogy Isten kimagasló ki nem érdemelt kedvessége nyilvánul meg abban, hogy a keresztények kedvesen segítenek a testvéreiknek (2Kor 9:14; 1Pét 4:10). Ezért Az Őrtorony 1976. december 1-jei száma joggal írhatta a következőket a szükségben levő testvéreknek végzett szolgálatról, melybe az anyagi segítségnyújtás is beletartozik: „Sohasem szabad kételkednünk abban, hogy Jehova Isten és Jézus Krisztus igazi fontosságot tulajdonít az effajta szolgálatnak.” Az anyagi segítségnyújtás tehát a szent szolgálat nélkülözhetetlen része (Róma 12:1, 7; 2Kor 8:7; Héb 13:16).

Milyen céllal szervezünk segélyakciókat?

7–8. Mi az egyik célja a segélyakcióinknak?

7 Milyen céllal szervezünk segélyakciókat? A korintusziaknak írt második levél választ ad erre. (Olvassátok fel: 2Korintusz 9:11–15.) Ezekben a versekben Pál rámutat, hogy a „nyilvános szolgálat” végzésének, azaz a segélyakcióknak háromféle célja van. Nézzük meg ezeket egyenként.

8 Először is, a segélyakcióink dicsőséget szereznek Jehovának. Figyeljük meg, hogy Pál milyen sokszor Jehova Istenre irányítja a testvérei figyelmét. Kétszer is megemlíti „az Isten iránti hála kinyilvánítását” (11. és 12. vers). Beszél arról is, hogy a kapott segélyek miatt a keresztények „dicsőítik. . . Istent” és az ő „kimagasló ki nem érdemelt” kedvességét (13. és 14. vers). A következő gondolattal zárja a segélyekkel kapcsolatos fejtegetését: „Hála legyen az Istennek. . .!” (15. vers; 1Pét 4:11).

9. Hogyan változhat meg az emberek véleménye a segélyakcióknak köszönhetően? Mondj példát!

9 Pálhoz hasonlóan Isten napjainkban élő szolgái is úgy tekintik a segélyakciókat, mint lehetőségeket arra, hogy dicsőséget szerezzenek Jehovának, és ékesítsék a tanításait (1Kor 10:31; Tit 2:10). A segélyakcióknak köszönhetően gyakran megváltozik az emberek véleménye Jehováról és a Tanúiról. Nézzünk egy példát: Egy asszony házának ajtajára ki volt téve egy tábla ezzel a felirattal: „Jehova Tanúi kíméljenek!” A területet, ahol az asszony élt, hurrikán sújtotta. Az egyik nap észrevette, hogy az utca túloldalán önkéntesek dolgoznak egy megrongálódott házon. Napokig figyelte a barátságos munkásokat, majd odament kideríteni, hogy kik ők. Nagy hatással volt rá, amikor megtudta, hogy az önkéntesek Jehova Tanúi, és ezt mondta: „rosszul ítéltem meg magukat.” Mi történt ezután? Levette a táblát az ajtóról.

10–11. a) Milyen példák mutatják, hogy igyekszünk gondoskodni a szükségben levő hittársainkról? b) Melyik kiadvány segíti az önkéntesek munkáját? (Lásd az „Egy hasznos eszköz a segélyakciók végzéséhez” című kiemelt részt.)

10 Másodszor, gondoskodunk a szükségben levő hittársainkról (2Kor 9:12a). Szeretnénk a lehető leghamarabb segítséget nyújtani a szükségben levő testvéreinknek, és enyhíteni a szenvedésükön. Miért? Mert noha sok tagból áll a keresztény gyülekezet, mégis „e g y test”, és „ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved az összes többi tag is” (1Kor 12:20, 26). Ezért a testvéri szeretet és a könyörület arra indít számos testvért és testvérnőt, hogy félretegye az egyéb teendőit, összeszedje az eszközeit, és a katasztrófa sújtotta területre siessen, hogy segítsen a hittársainak (Jak 2:15, 16). Például azután, hogy 2011-ben cunami sújtotta Japánt, az egyesült államokbeli fiókhivatal levelet küldött az országban működő területi építőbizottságoknak azzal kapcsolatban, hogy szükség lenne „néhány képesített testvérre”, aki segíteni tudna a Japánban levő Királyság-termek újjáépítésében. Hogyan reagáltak a testvérek a felkérésre? Heteken belül közel 600 önkéntes jelentkezett, és mind készek voltak a saját költségükön Japánba utazni! „Nem is számítottunk ennyi jelentkezőre” – számolt be az egyesült államokbeli fiókhivatal. Amikor egy japán testvér megkérdezte az egyik külföldről érkezett önkéntest, hogy miért jött segíteni, ő ezt mondta: „A japán testvéreink is részét alkotják a »testünknek«. Átérezzük a fájdalmukat és a szenvedésüket.” Az önkéntes munkások, akiket önfeláldozó szeretet jellemez, időnként még az életüket is kockáztatják, hogy segíthessenek a hittársaiknak (1Ján 3:16).c

Egy testvérnő segélyszállítmányt készít össze a keresztény hittársai számára 1946-ban, Svájcban

Svájc, 1946

AZ ELSŐ JELENTŐS SEGÉLYAKCIÓ A MODERN KORBAN

CSUPÁN néhány hónappal azután, hogy véget ért a II. világháború Európában, 1945 szeptemberében Knorr testvér bejelentette, hogy egy kiterjedt kampány indul azzal a céllal, hogy „a Közép-Európában élő, szükségben levő testvéreknek anyagi támogatást” küldjenek.

A bejelentést követő néhány héten belül az Egyesült Államokban, Kanadában és más országokban élő Tanúk elkezdtek ruhákat összeválogatni és becsomagolni, valamint élelmiszert gyűjteni. 1946 januárjától kezdve folyamatosan küldtek segélycsomagokat a következő országokba: Anglia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Franciaország, Fülöp-szigetek, Görögország, Hollandia, Kína, Lengyelország, Magyarország, Németország, Norvégia, Olaszország és Románia.

Ez a segélyakció nem csupán egy egyszeri alkalom volt. A testvérek két és fél éven át folyamatosan küldtek segélyszállítmányokat. Ez idő alatt mintegy 85 000 testvér és testvérnő több mint 300 000 kg élelmet, több mint 450 000 kg ruhát, és körülbelül 124 000 pár cipőt küldött a háború sújtotta országokban élő testvéreknek és testvérnőknek. 1948 augusztusában lezárult ez a kiterjedt segélyakció. 1949-ben Az Őrtorony egyik száma megjegyezte: „Ez kétségkívül a testvérek egymás iránti szeretetének kifejeződése volt. Tudjuk, hogy a testvérek az Úr iránti tiszteletből tették ezt, észben tartva, hogy ez az anyagi támogatás sokaknak segíteni fog, hogy továbbra is gyakorolni tudják az igaz imádatot. Nagy megtiszteltetésnek tartották, hogy ilyen módon szolgálhatják a hittársaikat.” Ez a segélyakció dicsőséget szerzett Jehovának, enyhített a szükségben levő testvérek helyzetén, és megerősítette a testvériségen belüli egységet világszerte.

11 Azok is kifejezik az értékelésüket a segélyakcióinkért, akik nem Tanúk. Például, az egyik újság beszámolt arról, hogy amikor 2013-ban katasztrófa sújtotta Arkansas államot (USA), a Tanúk azonnal cselekedtek: „Jehova Tanúi szervezete mesteri szintre fejlesztette azt, ahogyan segítséget nyújt a katasztrófák idején.” Pál apostol is megjegyezte, hogy „bőségesen” gondoskodunk a szükségben levő testvéreinkről.

12–14. a) Miért fontos, hogy a katasztrófa áldozatai újra részt vegyenek Jehova imádatában? b) Hogyan derül ki a testvérek szavaiból, hogy fontos a Jehova imádatában való részvétel?

12 Harmadszor, segítünk a katasztrófa áldozatainak, hogy újra részt vehessenek Jehova imádatában. Miért fontos ez? Pál kijelenti, hogy azok, akik a segélyakciók során segítségben részesülnek, arra éreznek indíttatást, hogy kinyilvánítsák a hálájukat Isten iránt (2Kor 9:12b). A katasztrófák áldozatai úgy tudják a legjobban kifejezni a hálájukat Jehovának, ha a lehető legrövidebb időn belül újra tevékenyen részt vesznek az imádatában (Fil 1:10). Az Őrtorony 1945-ben kijelentette: „Pál helyeselte. . . az adományok gyűjtését, mert ez segít. . . a szükségben levő keresztény testvéreknek, hogy könnyebb legyen a helyzetük, és akadálytalanul, újult erővel vehessenek részt a Jehovának végzett tanúskodómunkában.” Napjainkban is ez a cél. Amikor a testvéreink ismét prédikálni kezdenek, nemcsak a lehangolt embertársaikat erősítik meg, hanem saját magukat is. (Olvassátok fel: 2Korintusz 1:3, 4.)

13 Figyeljük meg, mit mondtak azok, akik katasztrófák idején segítségben részesültek, és megerősödtek azáltal, hogy újra elkezdtek prédikálni. Egy testvér megjegyezte: „Igazi áldás volt a családunknak, hogy részt vettünk a szántóföldi szolgálatban. Miközben másokat vigasztaltunk, egy kis időre elfeledkezhettünk a saját gondjainkról.” Egy testvérnő pedig ezt mondta: „Az, hogy a prédikálásra összpontosítottam, segített elterelni a figyelmemet a körülöttem végbement pusztításról, és biztonságérzetet adott.” Egy másik testvérnő a következőket mondta: „Noha a körülményeinket nem tudtuk megváltoztatni, a szolgálat segített a családunknak a jövőre összpontosítani. Azáltal, hogy megosztottuk másokkal az új világgal kapcsolatos reménységünket, megerősödött az abba vetett bizalmunk, hogy Isten mindent újjá fog tenni.”

14 A katasztrófa áldozatává vált hittársainkat az is megerősíti, ha a lehető legrövidebb időn belül újra részt vesznek az összejöveteleken. Figyeljük meg, mi történt Kijokóval, egy 50-es évei vége felé járó testvérnővel. Amikor egy cunami során mindene odaveszett a rajta levő ruha és szandál kivételével, teljesen kétségbeesett, és nem tudta, mitévő legyen. Egy vén szólt neki, hogy meg lesz tartva az összejövetel az autójában. Kijokó ezt mondja: „A vénnel, a feleségével és egy másik testvérnővel ültünk az autóban. Az összejövetel egyszerű volt, de mintha csoda történt volna, már nem gondoltam a cunamira. Belső béke hatott át. Ez az összejövetel megmutatta, hogy mekkora ereje van a keresztény társaságnak.” Egy másik testvérnő, aki szintén katasztrófa áldozatává vált, a következőket mondta az összejöveteleken való részvételről: „Mentőkötél volt számomra!” (Róma 1:11, 12; 12:12).

A segélyakciók maradandó áldásokat eredményeznek

15–16. a) Milyen áldásokban részesültek a keresztények Korintuszban, illetve máshol, amiért anyagi támogatást nyújtottak? b) Milyen áldása van napjainkban a segélyakcióknak?

15 Pál a segélyekkel kapcsolatos fejtegetésében azt is elmagyarázta a korintusziaknak, hogy hogyan válik mind az ő javukra, mind más keresztények javára, ha anyagilag támogatnak másokat. Kijelentette: „[a Jeruzsálemben levő zsidó keresztények, akiknek segítettetek] értetek való könyörgéssel vágyakoznak utánatok az Isten rajtatok nyugvó, kimagasló ki nem érdemelt kedvessége miatt” (2Kor 9:14). A zsidó keresztények imádkoztak a korintuszi testvéreikért, beleértve a nem zsidókat is, mivel azok nagylelkűek voltak velük. Ezenkívül elmélyült a szeretetük irántuk.

16 Az Őrtorony 1945. december 1-jei angol száma a következőt írta arról, hogy Pál szavaival összhangban milyen áldásai vannak napjainkban a segélyakcióknak: „Amikor Isten felszentelt népén belül az egyik csoport anyagilag támogat egy másik, szükségben levő csoportot, annak igazán egyesítő ereje van!” Éppen ezt tapasztalják a segélyakcióban részt vevő önkéntesek is. Egy vén, aki egy árvíz után önkéntesként segített, ezt mondja: „Azóta, hogy részt vettem a segélyakcióban, sokkal közelebb érzem magam a testvéreimhez.” Egy testvérnő pedig a következő szavakkal fejezte ki a háláját a támogatásért: „A testvéreink között lenni szinte olyan, mintha már a földi paradicsomban lennénk.” (Olvassátok fel: Példabeszédek 17:17.)

17. a) Hogyan teljesedik az Ézsaiás 41:13-ban található ígéret a segélyakciók során? b) Hogyan szereznek tiszteletet Jehovának a segélyakciók, és hogyan erősítik meg a köztünk lévő egységet? Mondj példát! (Lásd a „Segélyakciók a világ minden részén” című kiemelt részt is.)

17 Amikor az önkéntesek megérkeznek a katasztrófa helyszínére, a kárt szenvedett testvérek különleges módon tapasztalják Isten ígéretének a beteljesedését: „én, Jehova, a te Istened, megragadom jobbodat, én, aki ezt mondom neked: »Ne félj! Én megsegítelek«” (Ézs 41:13). Egy testvérnő, aki túlélt egy katasztrófát, ezt mondta: „A pusztítást látva reménytelennek tűnt a helyzet, de Jehova segített. Óriási segítséget nyújtottak a testvérek.” Amikor egy területet katasztrófa sújtott, két ottani vén a gyülekezetük nevében a következőket írta: „A földrengés sok fájdalmat okozott, de éreztük Jehova támogatását a testvéreink által. Korábban már olvastunk segélyakciókról, de most saját szemünkkel láttuk, hogyan zajlik a valóságban.”

Peter Johnson egy teokratikus létesítmény építkezésén

MEGHATÁROZÓ VOLT AZ ÉLETÉBEN

MILYEN hatással lehet a fiatalokra az, ha segélyakciókban vesznek részt? Figyeljük meg, mi történt Peter Johnsonnal, aki először 18 éves korában vett részt segélyakcióban. Így emlékszik vissza: „Nagyon megérintette a szívemet, amikor láttam, mennyire hálásak a testvérek, és az adakozásból fakadó örömet is átéltem. Megerősödött bennem az a vágy, hogy az életemet a legteljesebb mértékben Jehova szolgálatának akarom szentelni.” Ezután elkezdte az úttörőszolgálatot. A Bételben is szolgált, később pedig az egyik területi építőbizottságnak lett a tagja. Peter most ezt mondja: „Meghatározó volt az életemben, hogy annak idején, 1974-ben részt vettem egy segélyakcióban.” Fiatal vagy? Tudnád követni Peter példáját? A te életedben is meghatározó lehet, ha részt veszel egy segélyakcióban!

Te is részt vehetsz a segélyakciókban?

18. Mit kell tenned, ha szeretnél részt venni a segélyakciókban? (Lásd a „Meghatározó volt az életében” című kiemelt részt is.)

18 Te is szeretnéd átélni azt az örömet, mely a segélyakciókban való részvételből fakad? Ha igen, vedd figyelembe, hogy az önkénteseket gyakran azok közül választják ki, akik Királyság-terem-építéseken vesznek részt. Ezért kérj a vénektől egy jelentkezési lapot, és töltsd ki. Egy vén, aki már sok segélyakcióban vett részt, ezt javasolja: „Csak akkor utazz el egy katasztrófa sújtotta területre, ha már kaptál hivatalos meghívást egy katasztrófasegély-bizottságtól.” Ezzel hozzájárulsz ahhoz, hogy szervezetten tudjuk végezni a segélyakciókat.

19. Hogyan bizonyítják a segélyakcióink, hogy valóban Krisztus tanítványai vagyunk?

19 A segélyakciók különleges lehetőséget adnak arra, hogy Krisztus parancsának engedelmeskedve, szeretetet mutassunk egymás iránt. Ezzel azt bizonyítjuk, hogy Krisztus tanítványai vagyunk (Ján 13:34, 35). Milyen nagy áldás, hogy napjainkban sok önkéntes készségesen segít a Királyság lojális támogatóinak, dicsőséget szerezve ezzel Jehovának!

a Ebben a fejezetben a hittársaink érdekében végzett segélyakciókról lesz szó. Azonban a segélyakcióink során gyakran olyanoknak is segítünk, akik nem Tanúk (Gal 6:10).

b Pál a di·aʹko·nosz (’szolga’) szó többes számú alakját használta, amikor a kisegítőszolgákat említette (1Tim 3:12).

c Lásd a „Testvéri közösségünk Boszniában levő tagjainak megsegítése” című cikket Az Őrtorony 1994. november 1-jei számának a 23–27. oldalán.

Mennyire valóságos neked a Királyság?

  • Honnan tudjuk, hogy a Jehovának végzett szent szolgálatunkhoz a segélyakciók is hozzátartoznak?

  • Milyen céllal szervezünk segélyakciókat?

  • Milyen áldásokat eredményeznek a segélyakciók?

  • Milyen összefüggés van a János 13:34-ben szereplő parancs és a segélyakcióink között?

SEGÉLYAKCIÓK A VILÁG MINDEN RÉSZÉN

KÖZÉP- ÉS NYUGAT-AFRIKA

1994-ben körülbelül 800 000 embert, vagy még ennél is többet gyilkoltak meg a törzsi népirtás során Ruandában. A vérfürdő hatására más közép-afrikai országokban is feszültté vált a helyzet, ezért zsúfolásig megteltek az ottani menekülttáborok. A Belgiumban, Franciaországban és Svájcban élő Tanúk körülbelül 300 tonnányi ruhát, gyógyszert, sátrat, élelmet és még sok egyéb dolgot küldtek légi úton a szükségben levő hittársaiknak. A szállítmányok pár héten belül eljutottak a Ruandában élő testvéreinkhez.

Ugyancsak Afrikában egy tízfős, orvosokból és ápolónőkből álló csoport, akik mind francia Tanúk, segítséget nyújtanak a testvéreinknek, hogy enyhítsenek a polgárháború, az éhezés és a járványok okozta szenvedésükön. A csoport csak az elmúlt két évben több mint 10 000 beteget látott el tanáccsal azt illetően, hogy milyen kezelésre lenne szükségük. A munkájuk dicsőséget szerez Jehovának és a szervezetének. Az egyik ápolónő ezt mondja: „Amikor megérkezünk egy helyre, hogy segítsünk a testvéreknek és testvérnőknek, az emberek tisztelettel ezt mondják: »Ők Jehova Tanúi, és azért jöttek, hogy segítsenek a testvéreiknek.«” Miután egy Tanú segítséget kapott az egyik ápolónőtől, így kiáltott fel: „Köszönöm, drága testvérnőm! Köszönöm, Jehova!”

Időnként olyankor is szükség lehet segélymunkára, amikor súlyos baleset történik. 2012-ben egy nigériai közúti balesetben életét vesztette 13 Tanú, akik mind egy kis gyülekezet tagjai voltak. Emellett 54-en súlyos sérüléseket szenvedtek. Egy segélybizottság megszervezte, hogy a nap 24 órájában önkéntesek gondoskodjanak a sérültekről. Amikor az egyik kórházi beteg felfigyelt arra, hogy milyen sok segítséget kapnak a sérült testvérek és testvérnők, felhívta a lelkipásztorát, és a következőket mondta neki: „A mi egyházunkból senki sem látogatott meg. Jöjjön el a kórházba, és nézze meg, mennyire szeretik egymást Jehova Tanúi!”

Noha a testvéreinknek ebben a kis gyülekezetben fájdalmas veszteséget kellett elszenvedniük, nagy vigaszt jelentett számukra a hittársaiktól kapott szeretet. Továbbá néhányan a gyülekezetből fokozták a szolgálatukat, miután megfigyelték, hogy az önkéntesek milyen szeretettel törődtek a sérült testvérekkel. A baleset előtt 35 hírnök volt a gyülekezetben, azonban egy éven belül 60-ra nőtt a számuk!

AUSZTRÁLIA

2013-ban Queensland partvidékének több részén is áradások voltak, és emiatt 70 Tanú maradt otthon nélkül. Miután Mark, Rhonda és a lányuk kimenekültek az otthonukból, melyet elárasztott a víz, egy evakuációs központba mentek. Ám a központ tele volt. Rhonda így emlékszik vissza: „Annyira kevés volt a hely, hogy nem tudtunk leülni.” A közelben felszálló és leszálló helikopterek fülsüketítő hangja miatt csak még nagyobb lett a feszültség a központban. Rhonda aggódva ezt kérdezte a férjétől: „Most mit fogunk csinálni?” Mark buzgón Jehovához imádkozott segítségért. Rhonda ezt mondja: „Úgy fél órával később egy autó érkezett a központba, és három testvér szállt ki belőle. Amikor találkoztunk velük, ezt mondták: »Elviszünk benneteket egy testvérhez, akinek a házában meg tudtok szállni.«” Rhonda még hozzáteszi: „Nehéz leírni, mennyire hálásak voltunk abban a pillanatban a szerető törődésért, melyet Jehova szervezetétől kaptunk.”

Több mint 250 önkéntes sietett a katasztrófa sújtotta területre, hogy segítsen a hittársainak. Egy idős testvér ezt mondja: „A Tanúknak egy csoportja előbukkant a semmiből, és úgy serénykedtek, mint a szorgos hangyák, hogy megtisztítsák az otthonomat a szennyeződéstől. A feleségemmel sosem fogjuk elfelejteni, amit értünk tettek.”

BRAZÍLIA

2008-ban a sárlavinák és az áradások miatt körülbelül 80 000 embernek kellett elhagynia az otthonát Santa Catarina államban. Az egyik lakos azt mondta a sárlavináról, hogy olyan volt, mint „egy agyagból, sárból és fákból álló cunami”. Néhány testvér az egyik kongresszusi teremben talált menedékre. Márcio, a terem gondnoka ezt mondja: „A menekülőknek semmijük sem maradt, csak a rajtuk levő, sárral átitatott ruhájuk.” Egy testvérnő így emlékszik vissza: „A házunk összedőlt. Szörnyű volt látni, ahogy pillanatok alatt eltűnik, de sosem fogom elfelejteni, hogy a testvéreink hogyan vigasztaltak minket. Nagyon sok szeretetet kaptunk tőlük! A történtek megtanítottak arra, hogy mennyire fontos megbecsülnünk a szellemi dolgokat.”

Jehova Tanúi segélyszállítmányt szortíroznak és osztanak szét Brazíliában

2009-ben a brazíliai Santa Catarinában levő egyik kongresszusi termet segélyközponttá alakították át

A Rio de Janeiro városához közeli hegyoldalakon teljes városrészeket pusztítottak el a sárlavinák. A testvérek létrehoztak egy állandó katasztrófasegély-bizottságot, hogy felkészültek legyenek az újabb katasztrófákra. Amikor sárlavina veszélye fenyeget egy területet, az ott élő, kijelölt testvérek azonnal értesítik a bizottságot. Rövid időn belül önkéntesek érkeznek a katasztrófa helyszínére teherautókkal, melyeken a következő felirat áll: „Jehova Tanúi – humanitárius segély”. A jól felszerelt mentőcsapatok minden tagjának előre kijelölt feladata van. Az önkéntesek mellényt viselnek, mely egyértelműen Jehova Tanúiként azonosítja őket. A kórházi összekötő bizottságokban szolgáló testvérekkel együttműködve segítenek a sérült testvéreknek. Élelemről, vízről, gyógyszerről, ruházatról és tisztítószerekről gondoskodnak. Ám a házakat nem könnyű megtisztítani a sártól. Nemrégiben az egyik sárlavina után 60 önkéntes négy teherautónyi sarat távolított el csupán egyetlen házból.

A KATASZTRÓFÁKRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS

A vezetőtestület irányítását követve minden fiókhivatal útmutatást ad a gyülekezeti véneknek és az utazófelvigyázóknak arra vonatkozóan, hogy hogyan készüljenek fel a katasztrófákra, és mit tegyenek katasztrófa esetén. Például, még mielőtt bekövetkezne egy katasztrófa, a véneknek gondoskodniuk kell arról, hogy naprakész legyen a gyülekezet tagjainak elérhetőségét tartalmazó lista.

AMIKOR KATASZTRÓFA TÖRTÉNIK. . .

  1. Egy vén egy Tanú-családdal beszél

     A helyi vének felveszik a kapcsolatot minden hírnökkel.

  2.  A vének tájékoztatják a vének testületének koordinátorát.

  3. Ábra a kommunikációról a gyülekezeti koordinátorok, az utazófelvigyázók és felelős testvérek, valamint a fiókhivatal között

     A koordinátorok tájékoztatják az utazófelvigyázókat és más felelős testvéreket, akik kapcsolatban vannak a fiókhivatallal.

  4. Segélyként küldött élelem és víz

     A felelős testvérek a lehető leghamarabb élelmiszerről, vízről, szállásról és orvosi ellátásról gondoskodnak; valamint érzelmi támogatást és vigaszt nyújtanak a Szentírásból.

  5. Átnézik a katasztrófa során felmerült igényekről készült jelentést

     A fiókhivatal jelentést küld a koordinátorok bizottságának a helyzetről és a felmerült szükségletekről.

  6. Kiosztják a segélyszállítmányt

     A katasztrófasegély-bizottság megszervezi a segélyakciót és a hosszú távú segítségnyújtást.

  7. Egy repülőgép a levegőben

     A koordinátorok bizottsága áttekinti a beérkezett jelentést, és ha szükséges, jóváhagyja, hogy más országokból is segítsenek önkéntesek.

EGY HASZNOS ESZKÖZ A SEGÉLYAKCIÓK VÉGZÉSÉHEZ

A Jehova Tanúi segítenek a katasztrófák idején című füzet

AZ Egyesült Államokban a katasztrófavédelem megszervezéséért felelős kormányhivatalnokok számára készült egy füzet. Ez 2013 júniusában jelent meg, Jehova Tanúi segítenek a katasztrófák idején címmel. A füzet megemlít néhány példát az 1940-es évek közepe óta szervezett segélyakciók közül. Tartalmaz egy világtérképet is, mely jól mutatja, hogy az egész földre kiterjednek a segélyakcióink. Egy vén, aki részt vesz a segélyakciók szervezésében, ezt mondja: „Olyan területeken, ahol gyakran vannak katasztrófák, a katasztrófasegély-bizottságokban szolgáló testvérek már jóval a katasztrófa bekövetkezése előtt elviszik a füzetet a felelős hivatalnokoknak. Ha a hivatalnokok már tudnak arról, hogy a katasztrófák idején segélyakciókat szoktunk szervezni, könnyebben megkapjuk az engedélyeket ahhoz, hogy a katasztrófa sújtotta területekre bejussunk.”

    Magyar kiadványok (1978–2025)
    Kijelentkezés
    Bejelentkezés
    • magyar
    • Megosztás
    • Beállítások
    • Copyright © 2025 Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania
    • Felhasználási feltételek
    • Bizalmas információra vonatkozó szabályok
    • Adatvédelmi beállítások
    • JW.ORG
    • Bejelentkezés
    Megosztás