Tiszteljünk másokat!

„A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (RÓMA 12:10).

1., 2. a) Mit kell tennünk ahhoz, hogy kimutassuk elmebeli alázatosságunkat? b) Hogyan használja a Biblia gyakran a „tisztelet” szót, és kinek könnyebb tisztelnie másokat?

ELŐZŐ cikkünk Isten Szavának a következő tanácsát emelte ki: „mindannyian övezzétek fel magatokat elmebeli alázatossággal egymás iránt, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, de ki nem érdemelt kedvességben részesíti az alázatosakat” (1Péter 5:5, NW). Az egyik módja annak, ahogyan felövezhetjük magunkat elmebeli alázatossággal, ha tisztelünk másokat.

² A „tisztelet” szóval a Biblia gyakran a mások iránti értékelésre, nagyrabecsülésre és figyelmességre utal. Akkor tisztelünk másokat, ha kedvesek vagyunk velük, tiszteletben tartjuk a méltóságukat, meghallgatjuk a véleményüket, és készek vagyunk teljesíteni ésszerű kéréseiket. Akikben elmebeli alázatosság van, azok általában ezt nem tartják nehéznek. De akik szívükben büszkék, azoknak nehéz lehet igazán tisztelni a másikat, és talán inkább a saját előnyüket, javukat keresik hízelgéssel.

Jehova tiszteli az embereket

3., 4. Hogyan és miért tanúsított Jehova tiszteletet Ábrahám iránt?

³ Maga Jehova jó példát mutat a tiszteletadásban. Szabad akarattal teremtette meg az embereket, és nem bánik velük robotokként (1Péter 2:16). Amikor például elmondta Ábrahámnak, hogy el akarja pusztítani Szodomát az ott lévő nagy gonoszság miatt, Ábrahám ezt kérdezte: „elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe? Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?” Jehova azt felelte, hogy megkíméli a várost ötven igazért. Ábrahám alázatosan tovább könyörgött. Mi van akkor, ha csak negyvenöt igazságos ember van ott? Vagy csak negyven? Harminc? Húsz? Tíz? Jehova megnyugtatta Ábrahámot, hogy nem pusztítja el Szodomát, ha csak tíz igazságos embert talál is ott (1Mózes 18:20–33).

⁴ Jehova tudta, hogy nincs Szodomában tíz igazságos ember, de tisztelte Ábrahámot, azáltal hogy meghallgatta a véleményét, és figyelmesen bánt vele. Miért? Azért, mert Ábrahám „hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul”. Ábrahámot „Isten barátjának” nevezték (1Mózes 15:6; Jakab 2:23). Jehova ezenkívül látta, hogy Ábrahám tiszteletet tanúsít mások iránt. Amikor vita kerekedett az ő és unokafivére, Lót pásztorai között a terület miatt, Ábrahám tiszteletből azt mondta Lótnak, hogy válasszon először ő, hogy melyik területet szeretné. Lót azt a földet választotta, amely szerinte jobb minőségű volt, Ábrahám pedig máshova költözött (1Mózes 13:5–11).

5. Hogyan tanúsított Jehova tiszteletet Lót iránt?

⁵ Jehova az igazságos Lótot is ugyanígy tisztelte. Mielőtt elpusztította Szodomát, azt mondta Lótnak, hogy meneküljön a hegyekbe. Lót azonban azt mondta, hogy nem szeretne odamenni, hanem szívesebben menne Czóárba, bár az a város is az elpusztítandó területen volt. Jehova így szólt Lóthoz: „Azzal is megtisztellek, hogy nem pusztítom el a várost, amelyről beszéltél.” Jehova azzal tanúsított tiszteletet a hűséges Lót iránt, hogy megtette, amit kért (1Mózes 19:15–22, Katolikus fordítás; 2Péter 2:6–9).

6. Hogyan tanúsított Jehova tiszteletet Mózes iránt?

⁶ Amikor Jehova visszaküldte Mózest Egyiptomba, hogy vezesse ki népét a rabszolgaságból, és beszéljen a fáraóval, hogy engedje el Isten népét, Mózes így felelt: „Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló.” Jehova így nyugtatta Mózest: „én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.” De Mózes továbbra is vonakodott. Jehova ekkor megnyugtatta Mózest, és elküldte vele a bátyját, Áront, hogy legyen a szószólója (2Mózes 4:10–16).

7. Miért mondható, hogy Jehova kész tisztelni másokat?

⁷ Mindegyik példában Jehova kész volt tisztelni másokat, főleg azokat, akik őt szolgálták. Igaz ugyan, hogy kéréseik eltérhettek Jehova eredeti tervétől, de figyelembe vette kérésüket, és engedett nekik, amennyiben ez nem keresztezte a szándékát.

Jézus tisztelt másokat

8. Hogyan tanúsított Jézus tiszteletet egy igen beteg asszony iránt?

⁸ Jézus Jehovát utánozta abban, hogy tisztelt másokat. Egyik alkalommal a tömegben volt egy asszony, aki 12 éve szenvedett vérfolyásban. Az orvosok nem tudták meggyógyítani. A Mózesi Törvény előírásai szerint tisztátalannak tartották, és nem lett volna szabad a tömegben lennie. De ő Jézus mögé került, megérintette a ruháját, és meggyógyult. Jézus nem ragaszkodott makacsul a Törvény részleteihez, s nem szidta meg az asszonyt azért, amit tett. Sőt, mivel tudta, hogy milyenek a körülményei, tisztelte őt ezért, és ezt mondta: „Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból” (Márk 5:25–34; 3Mózes 15:25–27).

9. Hogyan tanúsított Jézus tiszteletet egy nem zsidó asszony iránt?

⁹ Máskor egy föníciai asszony ezt mondta Jézusnak: „Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.” Jézus, mivel tudta, hogy Izráel nemzetéhez küldetett, nem pedig a nem zsidókhoz, ezt mondta: „Nem jó elvenni a[z izraelita] gyermekek kenyerét, és odavetni a [nem zsidó] kiskutyáknak” (NW). Az asszony így felelt: „de hiszen az ebek [kiskutyák, NW] is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.” Jézus erre ezt mondta: „Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint.” Az asszony lánya meggyógyult. Jézus tisztelte ezt a nem zsidó asszonyt a hitéért. Az, hogy „kiskutyákat” mondott a vad kutya helyett, enyhítette egy kicsit a helyzetet, és egyben a könyörületét is mutatta (Máté 15:21–28).

10. Milyen hatásos leckét tanított Jézus a tanítványainak, és miért volt erre szükségük?

¹⁰ Jézus továbbra is arra tanította a tanítványait, hogy mutassanak fel elmebeli alázatosságot, és tiszteljenek másokat, ugyanis még mindig énközpontúak voltak. Egyszer, miután vitatkoztak, Jézus megkérdezte tőlük: „Mi felett vetekedtetek egymással az úton?” Csöndben maradtak, mivel „egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb” (Márk 9:33, 34). Még a Jézus halála előtti éjszakán is ’versengés támadt köztük, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak’ (Lukács 22:24). Jézus ezért a pászkavacsorán „vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait”. Micsoda lecke ez a tanítványoknak! Jézus Isten Fia volt, az egész világegyetemben második volt Jehova után. Ennek ellenére, mivel megmosta a lábukat, alázatosságból feladta a tiszteletre méltó leckét a tanítványainak. Ezt mondta: „példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek” (János 13:5–15).

Pál tiszteletteljes volt

11., 12. Mit tanult meg Pál, miután keresztény lett, és hogyan alkalmazta a tanultakat Filemon esetében?

¹¹ Pál apostol, Krisztust utánozva, tiszteletet tanúsított mások iránt (1Korinthus 11:1). Ezt mondta: „emberektől való dicsőítést nem kerestünk . . . De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit” (1Thessalonika 2:6, 7). A gyermekét dajkáló anya törődik gyermekeivel. Pál, miután keresztény lett, megtanulta az elmebeli alázatosságot, és azt, hogy tiszteletet tanúsítson keresztény hittársai iránt, gyengéden bánva velük. Ezáltal szabad akaratukat is tiszteletben tartotta. Ezt bizonyította az az eset is, amely akkor történt, amikor egy római börtönben volt.

¹² Egy Onézimus nevű szökött rabszolga hallgatott Pál tanítására. Kereszténnyé vált, és Pál barátja lett. A rabszolga tulajdonosa Filemon, aki ugyancsak keresztény volt, Kis-Ázsiában élt. Pál megírta levélben Filemonnak, milyen nagy hasznát vette Onézimusnak, és ezt mondta: „Őt én magamnál akartam tartani.” Pál azonban visszaküldte Onézimust Filemonnak, és ezt írta: „a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen.” Pál nem élt vissza azzal, hogy apostol volt, hanem tiszteletet tanúsított Filemon iránt, mivel nem kérte őt arra, hogy hadd maradjon vele Onézimus Rómában. Sőt, inkább arra buzdította Filemont, hogy tanúsítson tiszteletet Onézimus iránt, és bánjon vele úgy, mint aki ’szolgánál nagyobb, szeretett atyafi’ (Filemon 13–16).

Tanúsítsunk tiszteletet napjainkban!

13. Mit mond a Róma 12:10, mit tegyünk meg?

¹³ Isten Szava ezt tanácsolja: „a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). Ez azt jelenti, hogy ne várjunk másokra, hogy először ők tanúsítsanak tiszteletet irántunk, hanem legyünk mi a kezdeményezők. „Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét” (1Korinthus 10:24, Újfordítású revideált Biblia; 1Péter 3:8, 9). Jehova szolgái tehát keresik az alkalmat, hogy tiszteletet tanúsíthassanak egymás iránt a családban, a keresztény hittársaik iránt a gyülekezetben, sőt még a gyülekezeten kívül álló személyek iránt is.

14. Hogyan tisztelheti egymást a férj és a feleség?

¹⁴ A Biblia kijelenti: „minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú” (1Korinthus 11:3). Jehova megköveteli a férfiaktól, hogy úgy bánjanak a feleségükkel, mint ahogyan Krisztus bánt a gyülekezettel. Az 1Péter 3:7-ben a férjek azt az utasítást kapják, hogy feleségüknek, ’az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek tisztességet kell tenniük’. Ezt egy férj azáltal teheti meg, hogy őszinte érdeklődéssel meghallgatja feleségét, és figyelembe veszi javaslatait (1Mózes 21:12). Engedheti, hogy a felesége döntsön, ha nem nagy dologról van szó, ezenkívül a kedvéért megtesz sok mindent, és kedvesen bánik vele. A feleségnek ugyancsak ’tisztelnie kell a férjét’ (Efézus 5:33, Úf). Figyel rá, nem akarja mindig a maga akaratát érvényesíteni, nem becsüli le a férjét, illetve nem zsémbeskedik vele. A feleség azáltal mutat ki elmebeli alázatosságot, hogy nem próbál uralkodni a férje felett, még akkor sem, ha jobbak a képességei néhány területen.

15. Hogyan tanúsítsunk figyelmességet az idősebbek iránt, és ők hogyan reagáljanak?

¹⁵ A keresztény gyülekezetben vannak olyanok, akik különösen megérdemlik, hogy tiszteljük őket, így például az idősebbek is. „Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg” (3Mózes 19:32). Ez még inkább igaz azokra, akik éveken át hűségesen szolgálták Jehovát, mivel „ékes korona az ősz haj, ha az igazságosság útján találjuk” (Példabeszédek 16:31, NW). A felvigyázóknak példát kell mutatniuk abban, hogy megadják a kellő tiszteletet azoknak a keresztény hittársaiknak, akik idősebbek náluk. Természetesen az idősebbeknek is tisztelettel kell bánniuk a fiatalabbakkal, főleg azokkal, akik a nyáj legeltetésének a felelősségét viselik (1Péter 5:2, 3).

16. Hogyan tisztelik egymást a szülők és a gyermekek?

¹⁶ A fiataloknak tisztelniük kell a szüleiket: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel). Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön.” A szülők is tisztelik gyermekeiket, elvégre azt az utasítást kapták, hogy ’ne ingereljék gyermekeiket, hanem neveljék azokat az Úr tanítása és intése szerint’ (Efézus 6:1–4; 2Mózes 20:12).

17. Kik érdemelnek „kétszeres tiszteletet”?

¹⁷ Azoknak is tisztelet jár, akik keményen dolgoznak a gyülekezetért: „A helyesen elnöklő vének kétszeres tiszteletben részesüljenek, különösen azok, akik keményen munkálkodnak a beszédben és a tanításban” (1Timótheus 5:17, NW). Egyik módja annak, ahogyan megadhatjuk nekik ezt a tiszteletet, ha megtesszük, amit a Zsidók 13:17 mond: „Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót.”

18. Mit kell tennünk a gyülekezeten kívül álló személyekkel?

¹⁸ Vajon tisztelnünk kell a gyülekezeten kívül álló személyeket? Igen. Többek között ezt az utasítást is kaptuk: „Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak” (Róma 13:1, NW). Ezek a felsőbb hatalmak a világi uralkodók, akiknek Jehova megengedi, hogy hatalmat gyakoroljanak, míg a Királysága fel nem váltja őket (Dániel 2:44). Ezért ’megadjuk mindenkinek, amivel tartozunk: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet’ (Róma 13:7). ’Mindenfajta embert tisztelnünk kell’ (1Péter 2:17, NW).

19. Hogyan ’cselekedhetünk jót’ másokkal, egyben tisztelve is őket?

¹⁹ Igaz ugyan, hogy tisztelnünk kell még a gyülekezeten kívül álló személyeket is, de azért figyeld csak meg, mit emel ki Isten Szava: „míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel” (Galátzia 6:10). Természetesen leginkább azáltal ’cselekedhetünk jót’ másokkal, ha felkeltjük szellemi érdeklődésüket, és kielégítjük szellemi szükségleteiket (Máté 5:3). Ezt úgy tehetjük meg, ha megfogadjuk Pál apostol figyelmeztetését: „Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.” Ha tapintatosan kihasználunk minden alkalmat a tanúskodásra, ’szolgálatunkat teljesen betöltve’, akkor nemcsak jót cselekszünk másokkal, hanem tiszteljük is őket (2Timótheus 2:15; 4:5).

Tiszteljük Jehovát!

20. Mi történt a fáraóval és a seregével, és miért?

²⁰ Jehova tiszteli a teremtményeit. Ebből ésszerűen következik, hogy nekünk is tisztelnünk kell őt (Példabeszédek 3:9; Jelenések 4:11). Jehova Szava még ezt is kijelenti: „a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak” (1Sámuel 2:30). Amikor az egyiptomi fáraónak megmondták, hogy engedje el Isten népét, pökhendin így válaszolt: „Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak” (2Mózes 5:2). Amikor a fáraó elküldte seregeit, hogy megsemmisítse az izraelitákat, Jehova kettéválasztotta a Vörös-tengert az izraeliták előtt. De amikor az egyiptomiak is bementek utánuk, Jehova visszaengedte a vizet. „A Faraónak szekereit és seregét [Jehova] tengerbe vetette” (2Mózes 14:26–28; 15:4). A fáraó büszkeségében nem volt hajlandó tisztelni Jehovát, ami így katasztrofális halálát okozta (Zsoltárok 136:15).

21. Miért volt Jehova Belsazár ellen, és mi lett ennek a következménye?

²¹ Babilon királya, Belsazár nem volt hajlandó tisztelni Jehovát. Egy tivornyán csúfot űzött Jehovából, mivel a bort azokból az arany és ezüst szent edényekből itta, amelyeket a jeruzsálemi templomból hoztak. S eközben pogány isteneit dicsérte. De Jehova szolgája, Dániel megmondta neki: „nem aláztad meg a szívedet . . . Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen.” Azon az éjszakán Belsazárt megölték, királyságát pedig elfoglalták (Dániel 5:22–31).

22. a) Miért haragudott meg Jehova Izráel vezetőire és a népre? b) Kiket tartott Jehova a kegyében, és mi lett ennek az eredménye?

²² Heródes király i. sz. az első században nyilvánosan szólt a tömeghez, és a tömeg ezt kiáltotta: „Isten szava ez és nem emberé.” Ez a büszke király nemhogy nem szabadkozott, sőt inkább vágyva vágyta a dicsőséget. Erre „megveré őt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget” (Cselekedetek 12:21–23). Heródes magát tisztelte, nem Jehovát, és ezért lesújtott rá a halál. Az akkori vallásvezetők sem tisztelték Istent, mivel összeesküdtek, hogy megölik a Fiát, Jézust. Néhány főember tudta, hogy Jézus az igazságot tanítja, de nem követte őt, „mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét” (János 11:47–53; 12:42, 43). A nemzet egésze nem tisztelte sem Jehovát, sem kinevezett Képviselőjét, Jézust. Emiatt Jehova sem tisztelte többé őket, hanem hagyta, hadd pusztuljanak a templomukkal együtt. De életben tartotta azokat, akik őt is, és a Fiát is tisztelték (Máté 23:38; Lukács 21:20–22).

23. Mit kell tennünk ahhoz, hogy Isten új világában éljünk? (Zsoltárok 37:9–11; Máté 5:5).

²³ Mindannak, aki szeretne Isten új világában élni a dolgok jelenlegi rendszerének a pusztulása után, tisztelnie kell Istent, valamint a Fiát, Krisztus Jézust, és engedelmeskednie kell nekik (János 5:22, 23; Filippi 2:9–11). Akik nem adják meg ezt a tiszteletet, „a földről kivágattatnak”. Az igazak viszont, akik tisztelik Istent és Krisztust, és engedelmeskednek nekik, azok ’a földön fognak lakni’ (Példabeszédek 2:21, 22).

Áttekintésként

◻ Mit jelent tisztelni másokat, és hogyan tette ezt meg Jehova?

◻ Hogyan tanúsított tiszteletet Jézus és Pál mások iránt?

◻ Kik érdemelnek tiszteletet napjainkban?

◻ Miért kell tisztelnünk Jehovát és Jézust?

[Kép a 17. oldalon]

Jehova azáltal tisztelte Ábrahámot, hogy figyelembe vette kérését

[Kép a 18. oldalon]

A sikeres házasságban a férj és a feleség tiszteli egymást