Járjunk úgy, mint a bölcsek!
1 Amikor Jézus arra kért négy halászt, hogy legyenek a követői, ők nem halogatták a döntéshozatalt, hanem „rögtön . . . követték őt” (Máté 4:18–22). Ehhez hasonlóan, amikor a tárzuszi Saul megtért és visszanyerte a látását, ő sem késlekedett, hanem „azonnal elkezdte prédikálni a zsinagógákban Jézust” (Csel 9:20). Az idő megállás nélkül halad; ami elmúlik, örökre elmúlik. Ezért fontos, hogy ’mint bölcsek járjunk’ abban a tekintetben, miként használjuk fel az időnket (Ef 5:15, 16).
2 Előre nem látható események: Azok az alkalmak, melyek ma adódnak Jehova szolgálatára, lehet, hogy holnapra már a múltéi lesznek (Jak 4:14). Az „előre nem látható események” mindenkire hatással vannak (Préd 9:11). Ezenkívül mindannyian egyre idősebbek leszünk, és a „vészterhes napok”, amelyek az előrehaladott kor velejárói, és amelyek korlátozzák, hogy mennyit tudunk tenni Jehova szolgálatában, elkerülhetetlenek a jelenlegi világrendszerben (Préd 12:1). Éppen ezért nem bölcs halogatni, hogy átadjuk magunkat Istennek, vagy ideális körülményekre várni azért, hogy olyan mértékben kiterjesszük a szolgálatunkat, amilyen mértékben jelenleg lehetőség van rá (Luk 9:59–62). Ábrahám békét és nyugalmat talált késői éveiben, „idősen és elégedetten” halt meg, mert bölcsen élte az életét, teljesen Jehovának szentelve azt (1Móz 25:8).
3 Az idő rövidre van szabva: Azért is szeretnénk bölcsen felhasználni az időnket, mert „a hátralevő idő rövidre van szabva” (1Kor 7:29–31). Ez a régi világrendszer nagyon rövid időn belül véget ér. A lehetőségek, hogy részt vegyünk a juhszerű egyének nagy begyűjtésében a ’föld aratnivalójának’ betakarítása során, meg fognak szűnni (Jel 14:15). Vigyáznunk kell, nehogy az élet aggodalmai és a figyelemelterelő dolgok elrabolják tőlünk azt az időt, amit jobb volna, ha a szolgálatra fordítanánk (Luk 21:34, 35). Milyen megnyugtató lesz majd azzal a tudattal visszatekinteni, hogy teljes mértékben részt vettünk az aratásban!
4 Folyton ébereknek kell lennünk, nehogy lemaradjunk a szolgálat örömteli kiváltságairól, melyek megnyílnak előttünk. Határozzuk el, hogy „amíg [ez az időszak] »mának« nevezhető”, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy szolgáljuk Jehovát (Héb 3:13). Így igazán bölcseknek bizonyulunk, mert „aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Ján 2:17).