Tanulj engedelmességet azáltal, hogy elfogadod a fegyelmezést!

KÉPZELD el, amint ott állsz egy magas hegy kőszirtjén, s úgy érzed, hogy szó szerint a világ tetején vagy! A szabadság micsoda örömteli érzése!

Ennek ellenére szabadságod valójában nagyon is korlátozott. A gravitáció törvénye szigorúan korlátozza minden mozdulatodat; egyetlen rossz lépés balesetet okozhat. Másrészről, mily örvendetes tudni, hogy a gravitációnak ugyanaz a törvénye akadályozza meg, hogy tehetetlenül kisodródj a külső térbe. A törvény tehát nyilvánvalóan javadra van. A korlátozások elfogadása, melyek ott a hegy tetején való mozgásodat befolyásolják, hasznos dolog, sőt életmentő.

Igen, időnként a törvények és az azoknak való engedelmesség korlátozhatják szabadságunkat, de vajon ez nemkívánatossá teszi az engedelmességet?

Hogyan tekinti Isten az engedelmességet?

Mint „Nagy Teremtő”, Jehova „az életnek forrása”. Ezért minden teremtménye jogosan tartozik neki engedelmeséggel. A helyes magatartást tanúsítva, a zsoltáríró azt írta: „Hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk” (Prédikátor 12:3; Zsoltárok 36:10; 95:6, 7).

Jehova kezdettől fogva engedelmességet követelt teremtményeitől. Ádám és Éva folyamatos léte a Paradicsomban az engedelmességtől függött (1Mózes 2:16, 17). Hasonlóképpen engedelmességet vár el az angyaloktól is, bár ők magasabb életformával rendelkeznek, mint az emberek. Mivel ezen szellemi teremtmények közül néhányan „engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban”, az lett a büntetésük, hogy Isten „a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre” (1Péter 3:19, 20; 2Péter 2:4).

Határozottan kijelenthetjük, Isten úgy tekinti az engedelmességet, mint ami követelmény az ő helyeslésének elnyeréséhez. Azt olvassuk: „Vajon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1Sámuel 15:22).

Meg kell tanulni az engedelmességet — miért és hogyan?

Az engedelmesség az Isten előtti igazságos állapothoz vezet, így hát nagyon is szükségszerű, hogy megtanuljuk azt! Miként egy idegen nyelvet, úgy az engedelmesség szokását is megtanulhatjuk fiatal korunkban. Ezért hangsúlyozza a Biblia a gyermekek oktatását csecsemő koruktól (Józsué 8:35).

Néhány mai ember ellentmond a Biblia nézőpontjának, azt állítva, hogy az engedelmesség megkövetelése a gyermekektől egyenlő az elmebeli erőszakkal. Úgy érvelnek, hogy engedni kell a gyermekeknek kifejleszteni saját személyes elképzeléseiket és irányadó mértékeiket azáltal, hogy a felnőttek külső beavatkozása nélkül éljenek.

Az 1960-as években azonban, amikor sok szülő ezt a nézetet tartotta, Wilhelm Hansen, egyetemi docens, szerkesztő és a pszichológia professzora nem értett ezzel egyet. Azt írta: „Egy gyermek számára fejlődésének korai szakaszában, abban az időben, mikor szüleihez való kapcsolata még meghatározó, az a ’rossz’, amit a szülők megtiltanak, és az a ’jó’, amit ők ajánlanak vagy dicsérnek. Ezért hát egyedül az engedelmesség vezeti a gyermeket az erkölcsösség és a legfőbb értékek útján, aminek lététől függ az erkölcsi rendhez való kapcsolatuk.” (Vö. Példabeszédek 22:15.)

Isten Szava kihangsúlyozza, hogy szükséges engedelmességet tanulni. Azt olvassuk: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23). A történelem tele van olyan példákkal, ahol az emberek személyes irányadó mértékeik szerint jelölték ki saját életük irányát, és ezzel komoly nehézségekbe sodródtak. Miért történik ez meg oly gyakran? Mert az emberek nem rendelkeznek olyan ismerettel, bölcsességgel és értelemmel, hogy segítség nélkül kijelöljék életük irányát. S ami ennél is rosszabb, öröklött hajlamuk van arra, hogy rossz döntéseket hozzanak. Közvetlenül a Vízözön után Jehova azt mondta az emberről: „Az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva” (1Mózes 8:21).

Így hát, senki sem örökli azt a hajlamot, hogy engedelmeskedjen Jehovának. Gyermekeinkbe kell vésni azt, és tovább kell tanulni egész életünk során. Mindannyiunknak Dávid király szívének állapotát kell kialakítani, aki azt írta: „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged” (Zsoltárok 25:4, 5).

Taníts engedelmességre azáltal, hogy engedelmes vagy!

Jézus anyja és nevelőapja jól ismerték a Jézus születését körülvevő eseményeket. Tudatában voltak tehát, hogy ő fontos szerepet fog játszani Jehova szándékának beteljesítésében. (Vö. Lukács 1:35, 46, 47.) Az ő esetükben az „Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak” szavaknak egyedülálló jelentésük volt (Zsoltárok 127:3). Teljesen felismerték óriási felelősségüket, és így haladéktalanul engedelmeskedtek az isteni utasításoknak, mint például akkor, amikor azt a parancsot kapták, hogy meneküljenek Egyiptomba, vagy később, hogy menjenek Galileába (Máté 2:1–23).

Jézus szülei a fegyelmezésre vonatkozó felelősségüket is felismerték. Igaz, ember előtti létezése idején Jézus mindig engedelmes volt. De amikor a földön tartózkodott, teljesen új körülmények között tanult meg engedelmesnek lenni. Először is engedelmeskednie kellett tökéletlen szüleinek, mert még egy tökéletes gyermeknek is szüksége van fegyelmezésre irányítás és nevelés formájában. Erről szülei gondoskodtak. Másrészről, büntetés formájában történő fegyelmezésre nem volt szükség. Jézus mindig engedelmeskedett; neki sohasem kellett kétszer mondani valamit. Ezt olvassuk: „És aláméne velök, [szüleivel] és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik” (Lukács 2:51).

József és Mária is tudták, hogyan tanítsák Jézust példa útján. Azt olvassuk például, hogy: „Szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére” (Lukács 2:41). Azon intézkedés által, hogy József magával vitte családját, megmutatta, hogy érdekelte őt szellemi jólétük, és hogy komolyan vette Jehova imádatát. Hasonlóképpen ma, a szülők az imádat dolgában tanúsított saját engedelmességük által engedelmességre taníthatják gyermekeiket.

Az igazságban való kitűnő fegyelmezés következtében, amit József és Mária tanúsított, „Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben”. Micsoda kitűnő, követésre méltó példa a keresztény szülők számára ma! (Lukács 2:52).

„Szót fogadjatok . . . mindenben”

„Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak” (Kolossé 3:20). Jézus engedelmeskedni tudott szüleinek mindenben, mert szülei Jehovának való engedelmessége eleve kizárta, hogy ők Jézustól — vagy az ő féltestvéreitől és húgaitól — bármi olyat követeljenek, ami ellentétben van Jehova akaratával.

Sok szülő ma is sikeresen tanítja gyermekeit arra, hogy legyenek engedelmesek mindenben. Figyeljünk meg három apát, akik — immár túl a gyermeknevelésen — jelenleg az Őr Torony Társulat egyik fiókhivatalában szolgálnak.

Theo arról beszél, hogy ő és felesége hogyan neveltek fel öt fiút. Azt mondja: „Fontos nagyon korán tudatni a gyermekekkel, hogy mi felnőttek is követünk el hibákat. Sajnos mi még meg is ismételjük azokat, és állandóan kérnünk kell égi Atyánk bocsánatát és segítségét. Szándékosan engedtük gyermekeinknek meglátni, hogy amikor ők épp a fiatalság aggodalmaival küszködtek, mi a felnőtt kor aggodalmaival küszködtünk.”

Ha egy gyermeknek engedelmességet kell tanulnia, akkor alapvető a közte és szülei között levő szerető kapcsolat. Hermann azt mondja feleségéről: „Ő nemcsak a fiúk anyja volt, hanem a barátjuk is. Ezt ők értékelték, úgyhogy nem volt nehéz számukra engedelmeskedni.” Majd egy gyakorlati tanáccsal kiegészítve, hogyan javítsunk a szülő-gyermek kapcsolaton, azt mondja: „Néhány éven át szándékosan nem használtunk mosogatógépet, azért, hogy az edényeket kézzel kelljen elmosogatni és szárítani. Fiainkat bíztuk meg, hogy felváltva töröljék szárazra az edényeket. Ennél nem létezett jobb idő az alkalmi beszélgetésre.”

Egy szerető szülő—gyermek kapcsolat mintául szolgál arra, hogy egy kereszténynek kapcsolatban kell lennie Jehovával. Rudolf megmagyarázza, hogy ő és felesége hogyan fogtak hozzá, hogy segítsenek két fiuknak egy ilyen kapcsolatot kialakítani: „Az alap egy rendszeres családi tanulmányozás volt. Megbíztuk a gyermekeket számos megfelelő témában való kutatással. Együtt végeztük a bibliaolvasásunkat is, majd megbeszéltük az anyagot. Fiaink láthatták, hogy Jehova a szülőktől is engedelmességet vár el, nem csak a gyermekektől.”

A keresztény szülők tudják, hogy az ihletett szöveg, miszerint „életnek úta a tanító-feddések”, ugyanúgy vonatkozik rájuk is, mint gyermekeikre. Tehát, amíg a gyermekek kötelesek szüleiknek engedelmeskedni mindenben, a szülőknek is mindenben engedelmeskedniük kell, amit Jehova megkövetel tőlük. Azonkívül, hogy erősítik a szülő—gyermek kapcsolatot, a szülők és a gyermekek a Jehovával való kapcsolatot is erősíteni akarják (Példabeszédek 6:23).

Tekints pozitívan az engedelmességre!

Milyen hálásak lehetünk, hogy Isten Szava sok gyakorlati tanáccsal lát el bennünket a gyermekek nevelésével kapcsolatban! (Lásd a bekeretezett részt.) Gyermekek, akik olyan szülőktől tanulnak engedelmességet, akik igazságosságban fegyelmezik őket, valódi öröm forrása az egész keresztény testvériség számára.

Mivel az Istennek való engedelmesség életet jelent, még a gondolatát is kerülni kell annak, hogy a saját személyes szabadságunkat helyezzük az Isten parancsai által megszabott korlátok elé — akár pillanatokra is. Gondolj bele például, hogy ha egy rövid időre megszüntethetnénk a gravitáció törvényét. Mennyire felvillanyozna minket, ha a hegy csúcsáról felszállnánk az égbe, anélkül, hogy bármi is akadályozná szabadságunkat! De mi történne, ha egyszer csak a dolgok visszatérnének normális állapotukba? Gondolj arra az esésre, ami ránk várna!

A fegelmezés elfogadása által megtanult engedelmesség hozzájárul egy kiegyensúlyozott egyéniség kifejlesztéséhez, és segít megismerni korlátozottságainkat. Segít elkerülni, hogy követelődzők és érzéketlenek legyünk mások jogait és szükségleteit illetően. Segít elkerülnünk a bizonytalanság vívódásait. Röviden, boldogságot eredményez.

Legyél hát akár felnőtt, akár gyermek, tanulj engedelmességet azáltal, hogy elfogadod a fegyelmezést, azért „hogy jól legyen néked dolgod”, és azért, hogy „hosszú életű légy e földön” (Efézus 6:1–3). Ki akarja azzal veszélyeztetni az örök élet kilátását, hogy elmulaszt engedelmességet tanulni azáltal, hogy nem fogadja el a fegyelmezést? (János 11:26).

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

SZÜLŐK, TANÍTSATOK ENGEDELMESSÉGRE AZ IGAZSÁGOSSÁGBAN VALÓ FEGYELMEZÉS ÁLTAL!

1. A bibliai törvények és alapelvek szerint fegyelmezz.

2. Ne csak azáltal fegyelmezz, hogy engedelmességet követelsz, hanem azáltal is, hogy megmagyarázod, miért a bölcsesség útja az engedelmesség (Máté 11:19b).

3. Se haraggal, se üvöltözéssel ne fegyelmezz (Efézus 4:31, 32).

4. Egy szerető és gondoskodó kapcsolat belső melegségével fegyelmezz (Kolossé 3:21; 1Thessalonika 2:7, 8; Zsidók 12:5–8).

5. Fegyelmezd a gyermeket csecsemőkorától (2Timótheus 3:14, 15).

6. Ismételten és következetességgel fegyelmezz (5Mózes 6:6–9; 1Thessalonika 2:11, 12).

7. Először magadat fegyelmezd, és így példa által taníts (János 13:15; vö. Máté 23:2, 3).

8. Fegyelmezz Jehovába vetett teljes bizalommal, imában kérve az ő segítségét (Bírák 13:8–10).

[Kép a 28. oldalon]

„Életnek úta a tanító-feddések”