A gyalázkodó beszéd gyökereinek felfedése

„A szívnek teljességéből szól a száj” (MÁTÉ 12:34).

MINTEGY kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus a fenti szavakat jelentette ki. Igen, egy ember szavai gyakran a legmélyebb érzéseit és indítékait tükrözik vissza. Ezek lehetnek dicséretesek (Példabeszédek 16:23). Másrészt alattomosak is lehetnek (Máté 15:19).

Egy asszony a következőt mondta a házastársáról: „Úgy tűnik, a férjem váratlanul gurul dühbe, és gyakran olyan vele élni, mintha egy aknamezőn sétálnál keresztül — sohasem tudod, mi fog robbanást előidézni.” Richard hasonló helyzetről beszél a feleségével kapcsolatban. „Lydia mindig kész egy ütközetre — mondja. — Ő nem csupán beszél, hanem harcias modorban csípős megjegyzéseket tesz, és úgy mutogat rám, mintha gyerek lennék.”

Természetesen még a legjobb házasságokban is kirobbanhat a vita, és minden férj és feleség mond olyan dolgokat, amiket később megbán (Jakab 3:2). De a házasságon belüli gyalázkodó beszéd ennél többet foglal magában — itt lealacsonyító és bíráló beszédről van szó, mellyel valaki uralni akarja, vagy ellenőrzése alá akarja vonni házastársát. Az ártalmas beszédet néha a szelídség álcája mögé bújtatják. A zsoltáríró Dávid például olyan emberről írt, aki nyájas, ám belül mégis gonosz: „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok” (Zsoltárok 55:22; Példabeszédek 26:24, 25). Akár láthatóan rosszindulatú, akár álcázott, a durva beszéd feldúlhatja a házasságot.

Ahogyan elkezdődik

Mi késztet egy személyt arra, hogy gyalázkodóan beszéljen? Az ilyen beszéd használata általában arra vezethető vissza, amit az egyén lát és hall. Sok országban a maró gúnyt, a sértegetéseket és a megalázó megjegyzéseket elfogadottnak, sőt még humorosnak is tartják.a Különösen a férjekre lehet hatással a média, mely gyakran önkényeskedőnek és agresszívnak ábrázolja az „igazi” férfit.

Ehhez hasonlóan sokan, akik rágalmazó beszédet használnak, olyan otthonokban nőttek fel, ahol a szülő rendszeresen ontotta szájából a harag, a neheztelés kifejezéseit és a gúnyolódást. Így gyermekkoruktól fogva úgy értelmezték, hogy ez a viselkedésforma normális.

Az ilyen környezetben nevelkedett gyermek nem csupán egy beszélgetési mintát sajátíthat el, hanem magáról és másokról torz képet szívhat magába. Például, ha durván beszélünk a gyermekhez, az az értéktelenség érzésével nőhet fel, és még arra is ösztönzést érezhet, hogy haragos legyen. De mi a helyzet, ha a gyermek csak véletlenül hallja meg, amint apja szavakkal ostromolja az anyát? Még akkor is, ha a gyermek nagyon fiatal, magába szívja apjának a nőkkel szembeni megvető érzését. Egy fiú az apa viselkedéséből megtanulhatja, hogy egy férfinak ellenőrzése alatt kell tartania a nőket — annak módja pedig, ahogyan ezt az ellenőrzést megszerezheti, az, hogy félelmet kelt a nőkben, vagy bántalmazza őket.

Egy haragos szülő talán haragos gyermeket fog felnevelni, aki viszont „a düh gazdájává” válhat, és ’sok törvényszegést’ követhet el (Példabeszédek 29:22, NW, lábjegyzet). A bántó beszéd öröksége így egyik nemzedékről a következőre szállhat. Pál jó okkal tanácsolta az apáknak: „ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket” (Kolossé 3:21). Lényegében a „bosszantani”-nak fordított görög szó a Theological Lexicon of the New Testament című kiadvány szerint a következő értelmet hordozhatja magában: ’felkészíteni és felszítani a harcra’.

Természetesen a szülői befolyás még nem mentség arra, hogy másokat szóban vagy másképpen szidalmazzunk, de ez segít magyarázatot adni arra, hogy a durva beszédre való hajlam hogyan gyökerezhet meg mélyen. Egy fiatalember talán nem bántalmazza fizikailag a feleségét, de vajon szavaival és változékony kedélyállapotával bántja őt? Az önvizsgálat feltárhatja egy személy előtt, hogy belé ivódott apjának a nők iránti megvetése.

Nyilvánvaló, hogy a fenti alapelvek a nőkre is alkalmazhatók. Ha egy anya szóban gyalázza a férjét, a lány a férjhezmenetele után ugyanígy bánhat a férjével. Egy bibliai példabeszéd ezt mondja: „Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal” (Példabeszédek 21:19). Ennek ellenére a férfinak különösen elővigyázatosnak kell lennie ezen a téren. Miért?

A zsarnokok ereje

A férjnek általában nagyobb ereje van a házasságban, mint a feleségnek. Fizikailag szinte mindig erősebb, így bármilyen fizikai bántalmazással fenyegethet, sőt még rémítgethet is.b Továbbá a férfi gyakran nagyobb jártasságra tesz szert, amely szükséges egy állás betöltéséhez, függetlenebb a megélhetés szempontjából, és jobb anyagi helyzetben van. Emiatt a szóban bántalmazott nő valószínűleg csapdába ejtettnek és elhagyatottnak érzi magát. Talán egyetért bölcs Salamon király kijelentésével: „látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt szenvednek, és vígasztalójuk nincs nékik” (Prédikátor 4:1).

Egy feleség talán összezavarodik, ha a férje szélsőségek között ingadozik, egyik pillanatban előzékeny, a másikban viszont bírálgató. (Vö. Jakab 3:10.) Ezenkívül, ha a férje megfelelően gondoskodik az anyagiakról, a feleség, aki a durva beszéd célpontja, bűnösnek érezheti magát, mivel azt gondolja, hogy valami nincs rendben a házasságban. Még saját magát is okolhatja a férje viselkedése miatt. „Éppen úgy, mint egy fizikailag bántalmazott feleség, mindig úgy gondoltam, hogy okot adtam a bántalmazásra” — ismeri be egy nő. Egy másik feleség ezt mondja: „Azt hitették el velem, hogy ha csak megpróbálnám jobban megérteni őt, és ha türelmes lennék hozzá, akkor békét találnék.” Sajnos a bántalmazás gyakran tovább folytatódik.

Valóban tragikus, hogy sok férj rosszul használva fel az erejét, uralja a nőt, aki felől azt fogadta, hogy szeretni fogja, és becsben fogja tartani (1Mózes 3:16). De mit lehet tenni ilyen helyzetben? „Nem akarom elhagyni — mondja egy feleség —, csak azt akarom, hogy hagyja abba a bántalmazást.” Kilencévi házasság után egy férj beismeri: „Látom, hogy egy olyan kapcsolat részese vagyok, melyben szóbeli bántalmazás folyik, és amelyben én vagyok az, aki bántalmaz. Határozottan meg akarok változni, és nem akarom elhagyni a feleségemet.”

Ahogyan azt a következő cikk mutatja, van segítség azoknak, akiknek a házasságát a fájdalmat okozó beszéd sújtja.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 6. oldalon]

Tragikus, hogy sok férj rosszul használva fel az erejét, uralja a nőt, aki felől azt fogadta, hogy szeretni fogja, és becsben fogja tartani

[Kép a 7. oldalon]

Egy gyermekre hatással van az, ahogyan a szülei egymással bánnak