„Ablak” a méhre

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

MANAPSÁG a fejlett terhességi vizsgálatok lehetővé teszik az orvosok számára, hogy növekvő pontossággal meg tudják állapítani egy meg nem született magzat esetleg előforduló sokféle károsodását, legyen az fizikai vagy szellemi. Az alkalmazott népszerűbb eszközök közé tartozik az ultrahangvizsgálat és az amniocentesis (magzatvíznyerés).

Az ultrahangvizsgálat egy nem invazív (nem behatoló) eljárás, amelyhez nem hallható, nagy frekvenciájú hanghullámokat használnak, hogy számítógépes képet alakítsanak ki a méhben lévő magzatról. Az amniocentesis abból áll, hogy fecskendővel mintát vesznek a magzatvízből, abból a folyadékból, amelyben a magzat lebeg a méhben, és megvizsgálják, hogy vannak-e benne magzati hiányosságra, mint például a Down-kórra utaló kémiai jelek.

Ez a fajta orvosi technika, amit a szelektív abortusszala együtt úgy vezettek be a társadalomba, mint egy tavacskába dobott, nagy, gömbölyű követ, nagy hullámokat idéz elő az orvosi etika vizeiben. Sajnos, ennek a világnak az értékrendje nem alkot stabil eszmei síkot, amely alapján meg lehet oldani az erkölcsi és etikai kérdéseket, hanem inkább ahhoz hasonló, amikor egy eltévedt tutaj a robajló hullámverésben úszik.

A technológia által támogatott szelektív abortusz néhány országban nagy iramban halad a jogi reformok előtt. Az Egyesült Államokban az utóbbi 15 évben készült 13 felmérés szerint a válaszadóknak következetesen a 75-78 százaléka úgy vélte, hogy a várandós asszonynak törvényes joggal kellene rendelkeznie arra vonatkozóan, hogy elvetethesse a gyermekét, akinél a jelek határozottan azt mutatják, hogy súlyosan fogyatékos. Néhány országban az „előre megjósolt alkalmatlanság” már önmagában is elég indok arra, hogy megengedjék az abortuszt.

Ausztráliában legutóbb egy anya sikeresen indított kártérítési pert az orvosa ellen, mivel terhessége korai szakaszában az orvos elmulasztotta megállapítani a rubeolát. Ez a betegség, ha valaki a terhessége korai szakaszában kapja el, a meg nem született magzatban súlyos testi fogyatékosságokat okozhat. Az anya azt állította, hogy orvosa mulasztása megfosztotta őt attól a lehetőségtől, hogy elvetesse a gyermeket.

Jennifer Fitzgerald, jogi kérdésekkel foglalkozó kutatónő, ezt a megjegyzést tette ennek az ügynek a jogi és etikai velejárói kapcsán a Queensland Law Society Journal 1995 áprilisi számának egyik cikkében: „Nemcsak azt kell eldöntenie [a várandós asszonynak], hogy »Szeretnék-e gyermeket?«, hanem azt is, hogy »Milyenfajta gyermeket szeretnék?«” De milyen hiányosság szolgáltat elegendő alapot a törvényes abortuszhoz? — kérdezi Fitzgerald. „A nyúlszáj, a farkastorok, a kancsalság, a Down-kór vagy a gerinchasadék?” A világ egyes részein a gyermek neme, különösen, ha lány!

„Érinthetetlenek” a méhben?

Ahogy az emberi genom lelepleződik a tudósok előtt, és a méhre nyíló „ablak” gyakorlatilag a méh mikroszkópjává válik, hogyan fog boldogulni a meg nem született magzat? Vajon a kevesebb hiányossággal bírókat kiválasztják a megsemmisítésre? Az elmúlt évtizedekben igazából az irányzat afelé terelődik, hogy több az abortusz, nem pedig kevesebb. Az orvosok nyugtalankodnak, mivel szembe találják magukat ezzel az óriási kilengéssel, és a nyomában járó pereskedés tajtékával, mint amilyen az előbb említett eset is. Érthető módon ez még inkább védekező megközelítésre kényszerítheti őket az orvostudomány irányában, például hogy bizonyos vizsgálatokat nem annyira az anya és a magzat érdekében fognak igényelni, hanem azért, hogy megvédjék magukat. Következésképpen Fitzgerald azt írja, hogy „a terhességi vizsgálatok száma valószínűleg növekedni fog, és ezért a szelektív abortuszok száma is”. Majd hozzáfűzi, hogy ez „félig-meddig kasztrendszert” fog bevezetni, „amelyben az »érinthetetlenek« »fogyóeszközökké« válnak”.

És mi a helyzet akkor, ha az anya mozgássérült gyermeket hoz a világra, amikor minden lehetőséget megkapott — és talán még buzdították is — arra, hogy vetesse el? „Lehet, hogy eljön az az idő — jelenti ki Fitzgerald —, amikor a szülőknek azt mondják, hogy nem számíthatnak támogatásra a mozgássérült gyermek szükségleteinek kielégítése terén, mert ők döntöttek úgy, hogy megtartják a gyermeket, amikor elvetethették volna.”

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a mondanivalót sem, amit a szelektív abortusz hordoz magában a társadalmainkban élő mozgássérültek számára. Amikor a társadalom a magzat hiányosságai miatt szabadul meg a még meg nem született magzatoktól, vajon jobban éreztetni fogja a mozgássérültekkel, hogy ők terhet jelentenek mások számára? Megnehezíti számukra, hogy megbirkózzanak azzal a negatív képpel, ami talán már amúgy is kialakult bennük saját magukról?

Az, hogy a mai társadalom kiselejtezné a meg nem született magzatokat, mint ahogy a dolgozók kiselejtezik a futószalagon haladó hibás részeket, beleillik abba az egyéni jellemrajzba, amelyet a Biblia fest azokról az emberekről, akik ennek a gonosz világnak az ’utolsó napjaiban’ élnek. Megjövendölte, hogy az emberekből nagymértékben hiányozni fog a „természetes vonzalom” (2Timótheus 3:1–5, NW). A „természetes vonzalom nélkülinek” fordított görög aʹsztor·goi szó arra a természetes kötelékre utal, amely a családtagok között van, mint amilyen az anya szeretete gyermeke iránt.

Ennek a világnak a vezető nélküli emberei, „kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele”, kétségkívül éles ellentétben állnak azokkal, akik követik Isten biztos Szavát (Efézus 4:14). A Biblia mint a lélek horgonya, erkölcsileg szilárdan és biztosan tart minket a viharos tengeren. (Vö. Zsidók 6:19.) Így jóllehet a keresztények elismerik, hogy egy nő esetében előfordulhat, hogy spontán elveszít egy súlyosan deformálódott embriót vagy magzatot, ám teljesen visszataszító számukra annak a puszta gondolata is, hogy csak azért nézzenek bele a méhbe, hogy lássák, elég egészséges-e a magzat ahhoz, hogy megtartsák.b (Vö. 2Mózes 21:22, 23.)

Istennek arra az időre vonatkozó ígérete, amikor „nem mondja a lakos: beteg vagyok!”, megerősíti a keresztény azon elhatározását, hogy megőrizze feddhetetlenségét (Ésaiás 33:24; 35:5, 6). Igen, annak ellenére, hogy a mozgássérültek jelenleg nehézségekkel küszködnek, és a róluk gondoskodó személyeknek áldozatokat kell hozniuk, „az istenfélőknek lészen jól dolgok” (Prédikátor 8:12).

[Lábjegyzetek]