Lojalitás — Milyen áron?
„Lojálisan bánsz a lojálissal” (ZSOLTÁROK 18:25, [18:26, KÁROLI]).
1., 2. a) Mi a lojalitás, és hogyan befolyásolják az életünket annak különféle vonatkozásai? b) Miért jó ha Jehovához fordulunk, mint kiemelkedő Példaképünkhöz?
HŰSÉG, kötelességtudat, szeretet, elkötelezettség, ragaszkodás. Vajon mi a közös vonás ezekben a szavakban? Az, hogy ezek a lojalitás különféle oldalai. A lojalitás olyan istenfélő tulajdonság, amely szívbeli odaadásból fakad. Ma azonban sokak számára vajmi keveset jelent a lojalitás szó. A házastárs iránti hűség, az idősebb családtag iránti kötelességtudat, a munkavállaló ragaszkodása a munkaadójához — mindez alkalmi jelenség és gyakran csak átmeneti jellegű. És mi történik, ha a lojalitás összeütközésbe kerül egy másfajta elkötelezettséggel? Nemrég Angliában, amikor egy könyvelő elmondta a vállalata pénzügyi helyzetével kapcsolatos igazságot az adófelügyelőknek, egyszerűen elvesztette az állását.
2 Könnyű csupán beszélni a lojalitásról, ámde az igazi lojalitást tettekkel kell bebizonyítani, ami viszont nem tűri a félelemből eredő megalkuvásokat. Mint tökéletlen emberek, gyakran vétünk e szabály ellen. Ezért jó, ha megvizsgáljuk annak a Személyiségnek a példáját, akinek a lojalitását semmiképpen nem lehet sikeresen kétségbe vonni: magának Jehovának a példáját.
A lojalitás élő példája
3. Hogyan bizonyult Jehova lojállisnak az 1Mózes 3:15-ben kijelentett szándékához?
3 Amikor Ádám vétkezett, Jehova világosan kifejezte az akkor még meg sem született emberi család megváltására vonatkozó szándékát. Ennek a tettének az emberi teremtményei iránt érzett szeretete volt az alapja (János 3:16). A megfelelő időben, Jézus Krisztus, az 1Mózes 3:15-ben bejelentett, megígért mag bizonyult a váltságáldozatnak, és elképzelhetetlen lett volna, hogy Jehova megtagadja kifejezett szándékát. Ha elfogadjuk Jézus áldozatát, a hitünk nem vezet csalódáshoz (Róma 9:33).
4. Hogyan bizonyult Jehova lojálisnak Jézus iránt, és mi lett ennek az eredménye?
4 Jehova Jézus iránti lojális bánásmódja nagyban megerősítette a Fiút a földön eltöltött ideje alatt. Jézus tudta, hogy halállal kell szembenéznie, és eltökélt szándéka volt, hogy mindvégig lojális marad Istenéhez. Alámerítkezése és szent szellemmel való felkenetése alkalmával bővebb ismeret tárult fel előtte az emberként való megszületése előtti létezéséről. Elárulásának éjszakáján azért imádkozott, hogy visszakerülhessen égi Atyjához, ’abba a dicsőségbe, amelyben Jehova mellett volt a világ megalkotása előtt’ (János 17:5). De hogyan válhatott ez lehetővé? Csakis úgy, hogy Jehova nem hagyta lojális Fiát a sírban, hogy ott rothadást lásson. Jehova feltámasztotta őt a halálból halhatatlanságra, lojálisan teljesítve ezáltal a Zsoltárok 16:10-ben feljegyzett prófétai ígéretét: „Nem hagyod lelkemet a Seolban” (Cselekedetek 2:24–31; 13:35; Jelenések 1:18).
5. Milyen egyéb lojális cselekdetek kapcsolódnak Jehova Jézusnak tett ígéreteihez?
5 Jézus a feltámadása után hasonlóképpen tudhatta, hogy megbízhat Jehova azon ígéretében, amely szerint ’ellenségeit lábzsámolyul a lábai alá veti’ (Zsoltárok 110:1). Ez az idő 1914-ben, „a nemzetek meghatározott ideje” végén jött el, amikor a Királyság felállításra került az egekben. Jézusnak az ellenségei fölé helyezése azzal kezdődött, hogy Sátánt és démonait levetették az égből. Csúcspontját pedig akkor éri el, amikor ezeket ezer évre a mélységbe taszítja, ’a föld királyait pedig és seregeiket’ megsemmisíti (Lukács 21:24; Jelenések 12:7–12; 19:19; 20:1–3).
6. Milyen biztos reménységet terjesztett ki ránk Isten és hogyan mutathatjuk ki e reménység iránti értékelésünket?
6 A zsoltáros így buzdít: „Reménykedjél Jehovában és tartsd meg útját, és ő felmagasztal téged, hogy birtokba vedd a földet” (Zsoltárok 37:34). Bízhatunk abban, hogy Jehova továbbra is megtartja szavát és egészen e gonosz világ végéig megmenti a férfiakat, nőket és gyermekeket, akik ’megtartják útját’. Ez a kifejezés az eredeti héberben mind a szorgalom, mind a hűség gondolatát magában foglalja Jehova szolgálatát illetően. Most tehát nem annak az ideje van, hogy elfáradjunk vagy feladjuk a ránk ruházott szolgálati kiváltságokat. Ez az erőkifejtés ideje a mi Istenünk és az ő Királysága lojális szolgálatában (Ésaiás 35:3, 4). Szép példák állnak előttünk a mi buzdításunkra. Vizsgáljunk meg ezekből néhányat.
A patriarchák a lojalitást tükrözik vissza
7., 8. a) Milyen munka elvégzésével bízta meg Jehova Noét és családját? b) Hogyan bizonyult Noé háznépe méltónak Isten védelmére a világraszóló Vízözön alatt?
7 Amikor Jehova elhatározta, hogy Vízözönnel pusztítja el a gonosz emberi társadalmat, szövetséget kötött Noéval, egy akkori patriarchális család fejével családja megmentésére, valamint a földi élet folytatására (1Mózes 6:18). Noé hálás volt az isteni védelem kilátásáért, de neki és a családjának méltónak kellett bizonyulni erre a kiváltságra. Vajon hogyan? Nos, annak cselekvésével, amit Jehova megparancsolt. Először is szembe találták magukat a bárka megépítésének óriási feladatával. Amikor azt befejezték, Noénak meg kellett tölteni a bárkát az állatvilág képviselőivel, valamint elegendő élelemmel azok számára, ami hosszú időn át biztosítja létfenntartásukat. De ez még nem minden. A hosszú előkészületi időszak alatt Noé minden tőle telhetőt megtett egy példa nélkül álló prédikáló munka érdekében, az eljövendő isteni ítéletre figyelmeztetve az embereket (1Mózes 6. és 7. fejezete; 2Péter 2:5).
8 A Biblia elmondja nekünk, hogy „Noé mindent aszerint cselekedett, ahogy Isten megparancsolta neki. Pontosan úgy cselekedett” (1Mózes 6:22; 7:5). Noé és családja lojálisan teljesítette megbízatását. Önfeláldozó szellemük azt jelentette, hogy hasznosan töltötték idejüket, bár a feladat kemény, a prédikálás pedig nehéz volt. Noé fiainak és azok feleségének nem volt gyermekük a Vízözön előtt és ez megkönnyítette számukra, hogy minden igyekezetüket az elvégzendő mukára és tevékenységük összehangolására összpontosítsák. A katasztrófa méretű Vízözön a gonosz világ igazságos végítéletét jelentette. Csak Noé, a felesége, három fia és három menye élte túl a Vízözönt. Boldogok lehetünk, amiért lojálisak maradtak Istenhez és utasításaihoz, mivel mindannyian közvetlenül Noétól származunk akár Sém, akár Kám, akár Jáfet révén (1Mózes 5:32; 1Péter 3:20).
9. a) Hogyan volt a lojalitás próbája az a próba, amelyet Jehova Ábrahámnak szánt? b) Hogyan tanúsított ebben Izsák is lojalitást?
9 Amikor Ábrahám hozzáfogott, hogy feláldozza Izsákot, Jehova parancsa iránti hű engedelmességből tette azt. Micsoda próba volt ez lojalitása számára! Jehova azonban lefogta Ábrahám kezét és ezt mondta: „Most már tudom, hogy istenfélő vagy, mivel nem tartottad vissza tőlem a fiadat, az egyetlenedet.” Jól tesszük azonban, ha elgondolkozunk az előzményeken. A Mória-hegyére vezető háromnapos út alatt, Ábrahámnak elegendő ideje volt arra, hogy megfontolja a dolgokat és meggondolja magát. És mit szóljunk Izsákról, aki a fát vitte az áldozathoz, és hagyta, hogy kezét éslábát megkötözzék? Nem tétovázott atyja, Ábrahám iránti hű engedelmességében, se nem vonta kétségbe annak szerepét, jóllehet látható volt, hogy lojális magatartása az életébe kerül (1Mózes 22:1–18; Zsidók 11:17).
Keresztény lojalitás
10., 11. Milyen példát mutattak a lojalitás terén az első keresztények?
10 Jehova mindenkor igazi lojalitással cselekszik. „Legyetek Isten utánzói” — buzdít Pál apostol (Efézus 5:1, 2). Ahogy a patriarchák válaszoltak, úgy kell a keresztényeknek is válaszolniuk. Az első keresztények jó példát mutattak a lojális imádatból, ahogyan a következő példa is mutatja.
11 I. Konstantius római császár, Konstantin császár apja minden jel szerint mély tiszteletet tanúsított Jézus Krisztus követői iránt. A palotájához tartozó keresztények lojalitásának kipróbálása végett azt mondta nekik, csak akkor maradhatnak meg szolgálatában, ha hajlandók áldozatot bemutatni a bálványoknak. Ennek megtagadása az elbocsátásukkal jár és kezének bosszúját vonja maga után, mondták a keresztényeknek. Ezzel az egyszerű trükkel akarta Konstantius felismerni azokat, akik sohase lettek vona hajlandók megalkudni lojalitásukban. Akik lojálisnak bizonyultak Istenükhöz és alapelveihez, azokat visszatartotta a császári szolgálat céljára, sőt némelyet közülük bizalmas tanácsadóiul választott. Az Isten parancsa iránt nem lojális egyéneket pedig őket meggyalázó módon elbocsátotta.
12. Hogyan mutassák ki lojalitásukat a keresztény felvigyázók, és miért lényeges ez a gyülekezet jóléte szempontjából?
12 Jóllehet a lojalitásnak kellene jellemezni minden keresztény életét, különösképpen a Titus 1:8-ban tesznek említést erről, abban a felsorolásban, ahol a keresztény felvigyázók számára szükséges tulajdonságokat sorakoztatják fel. William Barclay azt mondja, hogy a hoʹsi·os, vagyis az itt „lojális”-nak fordított görög szó azt a férfit írja le, „aki engedelmeskedik a minden emberi törvényt megelőző örök törvénynek”. Lényeges, hogy a vének az Isten törvénye iránti ilyen lojális engedelmesség mellett foglaljanak állást. Ez a jó példa segíti a gyülekezetet abban, hogy növekedjék és megerősödjön minden megpróbáltatás és nyomás elviseléséhez, amely akár mint testületet, akár mint egyéneket fenyegeti a gyülekezetet (1Péter 5:3). A kinevezett véneken nagy felelősség terhe van a nyájjal kapcsolatban, nehogy az valaha is megalkudjon Jehova iránti lojalitása tekintetében, mert a gyülekezet azt a parancsot kapta, hogy ’utánozza a hitüket’ (Zsidók 13:7).
Lojalitás — milyen áron?
13. Mit jelent ez a mondás: „Minden embernek megvan az ára”, és milyen példák igazolják ezt?
13 „Minden embernek megvan az ára” — tartja a mondás, amit a XVIII. századi angol miniszterelnöknek, Robert Walpole-nak tulajdonítanak. Szépen kifejezi azt a tényt, amely szerint a történelem során a lojalitást gyakran önző nyereségvágyból áruba bocsátották. Vegyük például a bibliafordító William Tyndale-t, aki tévesen lojális barátjának tekintette Henry Phillips-et. Phillips azonban 1535-ben hűtlenül elárulta Tyndale-t az ellenségeinek, ami Tyndale azonnali bebörtönzéséhez majd később halálához vezetett. Egy történész szerint Phillips, aki valószínűleg az angol király vagy az angol katolikusok ügynöke volt, „szép fizetséget kapott ezért a Júdás-munkáért”. A történész nyilván Iskariót Júdásra utalt, aki 30 ezüstpénzt kapott Jézus Krisztus elárulásának díjaként. Ezekből a példákból természetesen nem szabad levonni azt a következtetést, hogy egy személy lojalitásának az „ára” minden esetben pénz. Nem mindig az.
14. Hogyan került próba alá József Jehova iránti lojalitása, és mi lett a kimenetele?
14 Amikor Potifár felesége azzal zaklatta Józsefet, hogy ’feküdjön le vele’, ezzel próbára tette József Jehova iránti lojalitását. Vajon mit tett József? Teljes tudatában az érintett alapelvnek, József elfutott a házból, abban az elhatározásában, hogy sohasem fogja ’elkövetni ezt a nagy gonoszságot és nem fog vétkezni Isten ellen’. A kilátásba helyezett szexuális öröm nem győzhette le József lojalitását Istene, Jehova iránt (1Mózes 39:7–9).
15. Hogyan tanúsított Absolon hűtlenséget, és milyen következménnyel járt az?
15 De vannak egyéb veszélyek is: a becsvágy például tönkreteheti a lojalitást. Ez rejtőzött Absolon lázadása mögött amelyet atyja, Dávid király ellen indított. Cselszövéssel és ármánykodással Absolon elnyerte a nép bizalmát. Idővel azután hadsereget toborzott magának, hogy szembe forduljon atyja lojális támogatóival. Joáb kezétől elszenvedett halála véget vetett Absolon hűtlenségét apja, Dávid iránt, de micsoda árat kellett fizetnie azért, mert felborította a teokratikus elrendezést! (2Sámuel 15:1–12; 18:6–17).
A lojalitás, amelynek nincsen ára
16. Mit tár fel a 2Korinthus 11:3 Sátán indítékai tekintetében?
16 Bár Sátán azt állítja, hogy mindenkinek megvan az ára, és ez így is volt Absolon esetében, nem volt azonban igaz József esetében, és sohasem igaz Jehova lojális imádóinak esetében sem. Sátán mindazonáltal mindent felkínál azért, hogy megtörje Teremtőnk iránti lojalitásunkat. Pál apostol hangot adott abbeli félelmének, hogy „amiképpen a kígyó megcsalta Évát a maga ravaszságával”, nehogy a mi elménk is megromoljon és rávegyen minket arra, hogy megalkudjunk Jehova iránti lojalitásunk és az ő imádata tekintetében (2Korinthus 11:3).
17. Hogyan kereskedtek egyesek a felbecsülhetetlen értékű szolgálati kiváltságaikkal?
17 Helyénvaló tehát, hogy megkérdezzük magunktól: ’Létezik-e olyan ár, amiért odaadnám cserébe Teremtőm lojális imádatának kiváltságát?’ Szomorú tény, hogy Józseftől eltérően némelyek, akik Jehova önátadott imádói voltak, igen keveset kértek cserébe. Még néhányan a vének közül is eladták felbecsülhetetlen értékű szent szolgálati kiváltságaikat erkölcstelen, érzéki gyönyörök ideig-óráig tartó élvezetéért. És akár vének, akár mások, akik ezt megtették, sokan helyrehozhatatlanul elveszítették a családi egységet, a gyülekezet szeretetét és tiszteletét, és Jehova helyeslését — azét az egyetlen Személyiségét, aki képes erőt adni a lojalitás megőrzéséhez és a Sátán részéről jövő kísértés leküzdéséhez (Ésaiás 12:2; Filippi 4:13).
18. Miért fontos megszívlelni az 1Timótheus 6:9, 10-ben olvasható figyelmeztetést?
18 Mások, abbeli elhatározásukban, hogy sikert érjenek el világi törekvéseikben, „átszegezték magukat sok fájdalommal” a Biblia világos figyelmeztetése ellenére (1Timótheus 6:9, 10). Démás, a Pál által említett keresztény kudarcot vallott ebben a tekintetben akár időlegesen, akár véglegesen (2Timótheus 4:10). Sohasem lehet megalkudni a Jehova iránti lojalitás tekintetében katasztrofális következmények nélkül. „Isten nem hagyja magát kicsúfolni. Mert amit az ember elvet, azt fogja learatni is” (Galata 6:7).
19., 20. a) Milyen veszélyekkel jár a túlzott televízió-nézés? b) Milyen példát állított fel egy Tanú család?
19 Néha igen ravasz módon jelenik meg az előnyösnek látszó alkalmi üzlet. Az Egyesült Államokból származó egyik tudósítás például azt mondja, hogy számos család tölti álmatlan óráinak felét otthon tévénézéssel, amelynek különösen a fiatalok a rabjai. Ha egy keresztény elsősorban a televízió műsoraival tölti meg az elméjét, ahol a szex és az erőszak van túlsúlyban, az könnyen aláássa keresztény alapelveit. Könnyen oda vezethet, hogy illojális lesz, elidegenedik Jehovától. Az ilyen rossz társaság feltétlenül megront hasznos szokásokat (1Korinthus 15:33). Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Írások arra intenek, szakítsunk időt Jehova Szavának tanulmányozására és az azon való elmélkedésre. A televízió képernyője előtt kikapcsolódással eltöltött túl sok idő talán megfelelő csereár azért az időért, amit olyan ismeret megszerzésére fordíthatnánk, amely örökké tartó élethez vezet el minket, mint Jehova lojális imádóit? Sokan azok közül, akik ma az igazsághoz jönnek, nagyobb változásokat hajthatnának végre a gondolkodásukban ebben a tekintetben! (1Timótheus 4:15, 16; 2Timótheus 2:15).
20 Takashi egy japán üzletember aki Angliában él. A legtöbb estén három-négy órát szokott ülni a televízió előtt a családjával. Amióta ő és a felsége alámerítkeztek három évvel ezelőtt, ő elhatározta, hogy a személyes és a családi biblitanulmányozásnak kell az első helyre kerülni a televízióval szemben. Azzal, hogy átlagosan 15 vagy 30 percre csökkentette a napi tv nézést, nagyszerű családi vezetés honosodott meg náluk. Jóllehet Takashinak két Bibliát használva kell tanulni, egy angol és egy japán Bibliával, szellemi előmenetele igen gyors volt és most kisegítő szolgaként működik egy angol nyelvű gyülekezetben. Felesége kisegítő úttörő. „Hogy megóvjuk két fiatal fiúgyermekünk szellemiségét — mondja — mindennap gondosan megvizsgáljuk, mit engedélyezzünk, a feleségem és én, a gyermekeknek a televízió műsorából.” Ez az önfegyelmezés nagy jutalommal jár.
21. Mit tudunk Sátán taktikájáról, és hogyan óvhatjuk meg magunkat?
21 Egy dologban biztosak lehetünk: Sátán ismeri gyengeségeinket, talán jobban, mint mi magunk. Semmi sem fogja őt leállítani abbeli törekvésében, hogy megalkuvásra késztessen minket vagy meggyengítsen bennünket Jehova iránti engedelmességünkben. (Vö. Máté 4:8, 9.) Hogyan védhetjük meg hát magunkat? Azáltal, hogy mindig szem előtt tartjuk önátadásunkat, és örömet találunk képességeink kifejlesztésében mások szellemi szükségleteinek a szolgálata terén. Mint Jehova lojális szolgái, maradjunk mindig szorgalmasak az ő szolgálatában és minden időben az ő szent Szava irányítson minket. Ez segíteni fog nekünk abban a szilárd elhatározásunkban, hogy a Sátán által felkínált semmilyen árért nem fogunk soha eltérni az Isten iránti lojalitástól (Zsoltárok 119:14–16).
Hogyan válaszolnál?
◻ Hogyan nyilvánított ki lojalitást Jehova és Jézus?
◻ A lojalitás milyen egyéb bibliai példáit ismerjük?
◻ Mit kínálhat fel nekünk Sátán vagy mit próbálhat megtenni?
◻ Hogyan erősíthetjük meg magunkat ahhoz, hogy lojálisak maradjunk Jehova imádatában?