Van-e valami, ami elválaszthat téged az Isten szeretetétől?

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem kormányzatok, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem más teremtmény nem képes elválasztani minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (RÓMA 8:38, 39).

1. Milyen módon nyilvánul meg Isten szeretete naponta?

ISTEN szeretet. Naponta kifejezésre jut ez az élet fenntartásának sokféle módjában. A levegőben, amelyet belélegzünk, a vízben, amelyet megiszunk, a táplálékban, amelyet elfogyasztunk — mindenben Isten szeretete nyilvánul meg. S ebben jók és rosszak egyaránt részesülnek, akár értékelik, akár nem. Jézus is emellett tanúskodott, amikor kijelentette mennyei Atyjáról: „Ő felhozza napját a gonoszokra és a jókra, és esőt ad az igazságosaknak és az igazságtalanoknak” (Máté 5:45). Minden élő teremtmény ezen a földön hálával tartozik Istennek az élete fenntartásáért (Zsoltárok 145:15, 16).

2. Hogyan mutatta meg Jehova az emberiség iránti nagy szeretetét, és hogyan mutatta meg Jézus Jehova akarata iránti értékelését?

² Isten szeretete az emberi teremtmények tekintetében sokkal többet tett a jelenlegi életük fenntartásánál, amely élet elhervad, mint a virág, és miként a fű, elszárad (1Péter 1:24). Isten gondoskodott arról, hogy az ember örökké élhessen: „Isten oly nagyon szerette a világot, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Ezért a gondoskodásért mind az Atya, mind a Fiú igen nagy árat fizetett. Jézus a halála előtti éjszakán a Getsemáné-kertben földre borulva imádkozott oly nagy haláltusában, hogy „verejtéke olyan volt, mint a földre hulló vércseppek”. Jézus e gyötrelem idején tudatában volt annak, hogy mennyi gyalázat érte Isten nevét, és arra kérte Atyját, hogy távozzék el tőle a pohár. De hozzátette: „De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd” (Lukács 22:44; Márk 14:36). Jóllehet Jézus rendkívüli haláltusát vívott, Jehova akaratát tette az első helyre. Még a megostorozás és a kínoszlopra szegezés általi lassú halál kilátása sem volt képes elválasztani őt az Isten szeretetétől.

3. Pál apostolnak mely szavait teszik magukévá ma Jehova Tanúi, és milyen következményekkel jár ez rájuk nézve?

³ Jehova Tanúinál, akik ma Jézus nyomdokában járnak, szintén Jehova akarata áll az első helyen. „Ha Isten velünk van — ismétlik Pál apostol szavait —, ki lehet ellenünk? Kicsoda szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy éhezés vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver? Ellenkezőleg, mindezekből igazi győztesként kerülünk ki az által, aki minket szeretett” (Róma 8:31, 35, 37). Jehova Tanúi ebben az évszázadban elszenvedték a csőcselék támadását, megverték őket, szurokkal és tollal tették őket gúny tárgyává, megcsonkították őket, erőszakot követtek el rajtuk, éheztették őket, kivégző osztagok sortűzétől kellett halált szenvedniük, sőt egyeseket le is fejeztek a náci koncentrációs táborokban — mindezt azért tették velük, mert nem voltak hajlandók elszakadni Isten szeretetétől.

4. Milyen benyomást tesz rád annak a fiatalembernek az esete, aki nem volt hajlandó elszakadni Isten szeretetétől?

⁴ Negyven évvel ezelőtt, egy fiatalember, Jehova Tanúinak egyike, egyebek között ezt írta szüleinek a náci koncentrációs táborból:

„Most 9 óra van, ma van a tárgyalásom napja, de. 11.30-ig várnom kell. Egy magános cellában írom e sorokat az állami katonai törvényszéken. Olyan nyugalom árad szét bennem, hogy az szinte hihetetlen; de mindent az Úrra bíztam, így nyugodtan várhatom azt az órát és az állandó bilincseket. Azt mondták nektek, hogy nem leszek megbilincselve. Hazugság! Éjjel-nappal: csak a felöltözéshez és a levetkőzéshez, no meg a cella kitakarításához veszik le a láncokat . . .

12.35. Már mindenen túl vagyunk. Tekintettel arra, hogy fenntartottam álláspontomat [vagyis elutasítottam azt a követelésüket, hogy hagyjak fel Jehova Isten imádatával], kimondták a halálos ítéletet. Végighallgattam, majd a következőket mondtam: ’Légy hű mindhalálig’, és még néhány szót az Úr szavaiból, és mindennek vége volt. De most ne törődjetek ezzel. El sem tudjátok talán képzelni, hogy milyen békés, milyen nyugodt vagyok. . . . Ez a béke, ez az öröm, amely már a tárgyalóteremben elárasztott engem, s amit a világ sohasem lesz képes megérteni, még inkább eltöltött és eluralkodott rajtam, amikor ismét visszatértem a cellámba . . . Ne sírjatok. . . . Ez a legjobb, amit nektek adhatok, és minden szeretett testvérnek ma, az utolsó vasárnap a kivégzésem (lefejezésem) előtt, amely napon már nem viselem a bilincseimet. ” a

„Ő tesz szilárddá, ő tesz erőssé titeket”

5., 6. Miről biztosít minket Pál és Péter, ami vigasztalásul szolgálhat mindazoknak, akiknek azért kell megpróbáltatást elviselniük, mert Isten szeretetéhez ragaszkodnak?

⁵ Ezt a fiatalembert el tudták választani az élettől, de nem tudták elválasztani Isten szeretetétől. Az évszázadok során hasonló kegyetlenségeket követtek el Jehova Tanúi ellen. Isten szolgái nem a saját erejükből, hanem Isten ereje által voltak képesek elviselni az ilyen üldözéseket, egészen a halálig. „Hű az Isten — nyugtat meg minket Pál —, és nem engedi, hogy azon felül legyetek megpróbálva, amit elviselhettek, hanem a próbával együtt kivezető utat is készít, hogy képesek legyetek elviselni azt” (1Korinthus 10:13). Amikor Jehova hű Tanúi próba alá kerülnek ma, ugyanazt mondhatják, amit Pál mondott, amikor börtönben volt: „Az Úr azonban mellettem állt és erőt öntött belém” (2Timótheus 4:17).

⁶ Péter apostol, miután arra intett minket, hogy legyünk résen az Ördög cselszövései ellen, aki ordító oroszlánként jár körül, keresve, hogy elnyeljen valakit, így nyugtat meg minket: „Miután szenvedtek egy kis ideig, a minden ki nem érdemelt kedvesség Istene, aki Krisztussal egységben elhívott titeket örökké tartó dicsőségre, ő maga fejezi be majd kiképzéseteket, ő tesz szilárddá, ő tesz erőssé titeket” (1Péter 5:8–10). Ha figyelembe vesszük ezt az isteni segítséget, egy dolog nyilvánvaló: Isten szeretete kifogyhatatlan; ha bármi is elválaszt tőle, az mindig a mi hibánkból van, sohasem az övéből!

7. Milyen hadicselt alkalmazott Sátán Jézussal szemben, és hogyan mért rá vereséget Jézus?

⁷ Sátán nem mindig támad ordító oroszán módjára. Sokszor ’ravasz kígyó’ módjára teszi azt, sőt hitszegő „világosság angyala”-ként. Gonosz tervei vannak velünk, és nagyon kell vigyáznunk, nehogy a hatalmába kerítsen minket. Magunkra kell öltenünk Isten teljes védőfegyverzetét, hogy képesek legyünk „szilárdan megállni az Ördög cselszövéseivel szemben” (1Mózes 3:1, Jeruzsálemi Biblia; 2Korinthus 2:11; 11:13–15; Efezus 6:11, Ref. Bi., lapalji jegyzet). Jézus szolgálatának kezdetén, Sátán írásszövegeket idézve közelítette meg őt, és hamisan alkalmazta azokat abban az erőfeszítésében, hogy helytelen tettekre kísértse Jézust. Háromszor kísértette meg Jézust és háromszor vallott kudarcot. Jézus azzal védte ki Sátán támadásait, amelyeket az Írások elferdítésével intézett ellene, hogy ő viszont helyesen alkalmazta azokat. Azután pedig távozásra szólította fel Sátánt. Sátán azonban csak újabb, megfelelő alkalomra várva ’távozott el tőle egy időre’ (Lukács 4:13; Máté 4:3–11).

8., 9. Milyen csalárd módon tért vissza Sátán Jézus megtámadására, és Pál útmutatása szerint mit tegyünk a védelmünk érdekében?

⁸ Sátán kitartó. Különféle álruhában tér vissza időről időre. Jézushoz például az akkori valláspapok révén tért vissza. Jézus felismerte ezt, és nyíltan megmondta nekik: „Ti az Ördögtől vagytok, aki az atyátok.” Vannak emberek, akik talán tudtukon kívül szolgálják Sátán céljait. Péter apostol is ezt tette, amikor noha jó szándékkal így korholta Jézust: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! ” Jézus kénytelen volt keményen rendreutasítani Pétert: „Távozz tőlem Sátán! Botláskő vagy nekem, mert nem Isten szerint, hanem emberek szerint gondolkodol” (János 8:44; Máté 16:22, 23). Hasonlóképpen előfordulhat, hogy egy alkalmazott, munkatárs, iskolatárs, barát, rokon, szülő, vagy házastárs akaratlanul is Sátán szándékát szolgálja. Ezért szüntelenül vigyáznunk kell, és nem szabad megengednünk, hogy bármi meggyengítse Jehovával való kapcsolatunkat.

⁹ Lényeges tehát, hogy magunkra öltsük „Isten teljes fegyverzetét, hogy képesek legyünk szilárdan megállni az Ördög cselszövéseivel szemben, mert a mi küzdelmünk nem hús és vér ellen irányul, hanem . . . mennyei helyeken levő gonosz szellemi erők ellen” (Efezus 6:11, 12).

A bűn hatalma a bukott test felett

10. Mit jelent a „bűn” szó, és minek a gyakorlása választ el minket az Isten szeretetétől?

¹⁰ Sátán ott csap le ránk, ahol a leggyengébbek vagyunk. Ennek megfelelően, kedvenc célpontja a bűnre való testi hajlamunk (Zsoltárok 51:5, [51:6, Károli]). A bűn szóval fordított eredeti görög kifejezés: ha·mar·tiʹa. Az ige ha·mar·taʹno, amely alapjában azt jelenti: „célt téveszteni” (Róma 3:9, Ref. Bi., lapalji jegyzet). Minél inkább célt tévesztünk és elmulasztjuk megtartani Isten parancsait, annál jobban eltávolodunk Isten szeretetétől, mert „az jelenti az Isten szeretetét, hogy megtartjuk az ő parancsolatait” (1János 5:3). Házasságtörés, paráznaság, szexuális eltévelyedések, iszákosság, vad tivornyák, fékevesztett testi szenvedélyek, irigykedés, haragkitörések, anyagias mohóság — mindez elválaszt minket az Isten szeretetétől, és „akik ilyen dolgokat cselekszenek, nem öröklik Isten királyágát” (Galata 5:19–21).

11. Hogyan képes a bűn fokozatosan úrrá lenni rajtunk, és mi lehet idővel ennek az eredménye?

¹¹ A filmek, könyvek, színdarabok, tv-műsorok — amelyek tele vannak anyagias, önzésre serkentő, és a szexuális vágyakat üzleti érdekből felszító szellemmel — a féktelen és elfojthatatlan élvezet vágyát táplálják. Az első bűn könnyebbé teszi a másodikat, ezt a harmadik és a negyedik követi, és az ember nemsokára egészen belemerül a világiasságba. Végül azok, akik „inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent”, már csak azzal törődnek, hogy ’a test kívánságainak tervezzenek’ (2Timótheus 3:4; Róma 13:14). Mind az időseket, mind a fiatalokat elnyeli a bűn torka, és teljesen eltompul a lelkiismeretük. „Miután elvesztették minden erkölcsi érzéküket, átadták magukat a gátlástalan viselkedésnek, hogy mindenfajta tisztátalanságot cselekedjenek, mohósággal” (Efezus 4:19; 1Timótheus 4:2).

12. Mely írásszövegek mutatják, hogy a bűnnek hatalma van felettünk, és hogyan siránkozott emiatt Pál?

¹² Akiknek eltökélt szándékuk, hogy nem engedik magukat elválasztani Isten szeretetétől, jól meg kell hogy erősödjenek, nehogy hatalmába ejtse őket a bűn a bukott test miatt. Hatalmas ellenséggel állunk itt szemben, ahogyan a Biblia ismételten hangsúlyozza: „Mindenki a bűn rabszolgája, aki bűnt követ el”, mindenki . . . bűn alatt van”, „mindannyian vétkeztek”, „ne engedjétek tehát királyként tovább uralkodni testeteken a bűnt”, „annak vagytok a rabszolgái, mivel engedelmeskedtek neki”, „a bűn zsoldja a halál”, és mindannyian „a bűn alá [vannak] rekesztve” (János 8:34; Róma 3:9, 23; 6:12, 16, 23; Galata 3:22). Pál ’el volt adva a bűnnek’, ’a bűn törvényének rabja’ volt, s ez arra késztette őt, hogy ekképpen siránkozzék: „A jót, amit kívánok, nem teszem meg, de a rosszat, amit nem kívánok, megteszem” (Róma 7:14, 19, 23). Ezért így kiált fel: „Én gyomorúságos ember! Ki szabadít meg engem ettől a halálra szánt testtől?” Majd pedig örömteli válasz következik: „Hála legyen Istennek Jézus Krisztus, a mi Urunk által! ” (Róma 7:24, 25).

13., 14. a) Hogyan lettünk szabaddá a bűntől? b) Hogyan maradhatunk meg a Krisztus szeretetében?

¹³ Amíg el nem jött Krisztus Jézus, addig „a bűn uralkodott királyként a halállal” (Róma 5:14, 17, 21). Jézus halála és feltámadása következtében azonban a bűn király letaszíttatott a trónjáról azok esetében, akik helyesen reagálnak Isten szerető adományára: a saját Fiára. Ő megszabadított minket bűneinktől, lemosta azokat rólunk, megtisztított tőlük minket, teljesen felszabadított minket a bűn alól (Máté 1:21; Cselekedetek 3:19; 22:16; 2Péter 1:29; 1János 1:7; Jelenések 1:5). Ezért nemcsak Pál apostolnak kellett hálát adnia Istennek Jézus Krisztus, a mi Urunk által, hanem mindazoknak, akik hisznek Krisztus Jézus kiontott vérében, mert megnyitotta számunkra a szabadulás útját, hogy megszabaduljunk a bűn és a halál nyomorúságos fogságából.

¹⁴ Parancsoló szükségesség tehát, hogy ne csupán kerüljük az Isten szeretetétől való elszakadást, hanem megmaradjunk Krisztus szeretetében is. A Krisztus közelségében való megmaradás ugyanolyan módon lehetséges számunkra, mint az Istennel való szoros kapcsolat fenntartása. Jézus így mutatott rá erre a lehetőségre: „Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket; maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én is megtartom Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében” (János 15:9, 10).

Az elsodródás veszélye

15. Milyen tekintetben vagyunk sebezhetőek, és mit kell tennünk, hogy elkerüljük ezt a veszélyt?

¹⁵ Ne veszítsük el ezt a bűntől és a haláltól való megszabadulásunkat azáltal, hogy visszaesünk, vagy messzire sodródunk! Ez olyan fokozatos módon is megtörténhet, hogy szinte észre sem vesszük. Ahogy a Galata 6:1 mondja: „Testvérek, még ha valaki félrelép is anélkül, hogy észrevenné, ti, szellemi képesítésűek, próbáljátok meg helyreigazítani az ilyen embert a szelídség szellemében, mialatt állandóan tartsd szemmel magad, nehogy te is kísértésbe ess.” Még amikor egyik a másiknak tanácsot ad, akkor is ’tartsa szemmel magát’ . Mindannyian sebezhetőek vagyunk! „Ezért szükséges a szokásosnál jobban oda figyelnünk a hallottakra, hogy soha el ne sodródjunk” (Zsidók 2:1).

16., 17. Mi szemlélteti a szellemi tekintetben történő elsodródás veszélyét, és mit tehetünk annak elkerülésére?

¹⁶ Az elsodródáshoz nem kell erőfeszítés. Ezért olyan könnyű — és olyan veszélyes, szellemileg szólva. Még mielőtt észrevennéd, már el is szakadtál Isten szeretetétől. Olyan ez, mint amikor a juhok közül valamelyik eltévelyedik. Hogyan vész el az ilyen? Nos, egy pásztor ezt így magyarázza: ’Apró harapásokkal sodorja magát a vesztébe. Meglát egy zöldelő fűcsomót néhány lépéssel arrább az egyik oldalon, és oda megy, hogy lerágja. Aztán tíz lépéssel még tovább megy, és ott harapdálja a füvet. Egy harmadik füves rész is csalogatónak látszik, és a juh oda megy legelészni. Nemsokára már messze van a nyájtól. Apró harapásokkal a vesztébe sodorta magát. ”

¹⁷ Így van ez azokkal is, akik szellemi vonatkozásban sodródnak el. Elég ártatlanul kezdődik apró anyagi dolgokkal, világi társasággal, vagy bizonyos írásszövegekkel kapcsolatos okoskodásokkal. Ámde az ilyen egyének apránként, lépésről lépésre egyre távolabb kerülnek az Isten nyájától, és nemsokára már el is szakadtak a gyülekezettől és Isten szeretetétől. Nem fogadták meg Pál figyelmeztetését: „Mindig vizsgáljátok meg, vajon a hitben vagytok-e. Mindig próbáljátok meg magatokat, hogy mik vagytok” (2Korinthus 13:5).

18., 19. Hogyan lehetünk képesek megfutamítani Sátánt, és hogyan kerülhetünk közelebb Istenhez?

¹⁸ „Álljatok ellen az Ördögnek — kapjuk a tanácsot —, és az elmenekül tőletek.” ’A szellem kardjának, vagyis az Isten Szavának’ ügyes használata által visszaverhetjük Sátán ravasz támadásait. Így késztette távozásra Jézus is Sátánt a pusztában. Mi is ezt a tanácsot kapjuk: „Közeledjetek Istenhez és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:7, 8; Efezus 6:17). Miként a Zsoltárok írói, mi is maradjunk szoros kapcsolatban Istennel és ragaszkodjunk az ő Szavához: „Jehova figyelmeztetése megbízható, bölccsé teszi a tapasztalatlant.” „A te intelmeidre figyelek. A te szavad lábaim lámpása és ösvényem világossága. . . . Intelmeidtől nem fordultam el” (Zsoltárok 19:7; 119:95, 105, 157).

¹⁹ Ha imádkozunk, ha Isten Szavát tanulmányozzuk, ha szeretjük testvéreinket és rendszeresen összejövünk velük, ha másoknak Isten Királyságáról beszélünk, ezek azok a módok, amelyeken keresztül szorosabbra fűzhetjük a kapcsolatunkat Istennel és az ő szeretetével, ami megnyilvánul Krisztus Jézusban, a mi Urunkban (1Thessalonika 5:17; Róma 12:2; Zsidók 10:24, 25; Lukács 9:2).

20. Milyen elhatározásának adott hangot Pál, amit Jehova Tanúi is magukénak vallanak napjainkban?

²⁰ Pál apostol lendületes és erőteljes kijelentésben adott hangot Jehova összes hű Tanúja elhatározásának ezen a földgolyón, amikor ezt mondta: „Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem kormányzatok, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem más teremtmény nem képes elválasztani minket Isten szeretetétől, amely [láthatóvá lett, JB] Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róma 8:38, 39).

[Lábjegyzet]

Emlékszel rá?

◻ Hogyan nyilvánul meg Jehova szeretete az életről való gondoskodásában?

◻ Milyen módszerekkel próbálkozik Sátán elválasztani Jehova Tanúit az Isten szeretetétől?

◻ Mely írásszövegek mutatják, hogy a bűnnek hatalma van rajtunk, és hogyan tudjuk letörni ezt a hatalmát?

◻ Miért olyan veszélyes az elsodródás, és hogyan tudjuk azt megakadályozni?