Cselekszed Isten akaratát?

A HÁZRÓL házra végzett szolgálat során Jehova két Tanúja találkozott az episzkopális egyház egyik lelkészével. Kellemes embernek tűnt; szakállas, hatvan év körüli férfi volt, aki egyháza nevével ékesített pólóinget viselt. Szünetet se tartva ezt mondta: „Azt kívánom, bárcsak a mi egyházunk tagjai is olyan buzgóságot mutatnának az Ige terjesztésében, mint Önök; de kérem, hogy az én otthonomat többé ne keressék fel.”

Igen, sok olyan ember van, aki csodálja Jehova Tanúi munkáját, és dicséri őket a buzgalmukért és lelkesedésükért. Mégsem érdeklődnek a legkevésbé sem aziránt, hogy mit tesznek a Tanúk, és nem gondolnak arra, hogy ők maguk végezzék ezt a munkát. Ez a látszólag ellentmondásos helyzet azonban nem új keletű. Jézus a saját korában megfigyelte ezt, és egy elgondolkodtató szemléltetés segítségével kiemelte a lényeget.

„Mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és így szólt: fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe. Megyek uram, felelte, de nem ment ki. Elment a másikhoz és őt is megkérte. Nem megyek, felelte, később azonban megbánta és kiment. Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát?” (Máté 21:28–31, Békés—Dalos fordítás).

A válasz kézenfekvő. A sokasághoz hasonlóan, amely Jézust hallgatta, mi is azt válaszolnánk: „A második.” De a kézenfekvő válaszon túl Jézus ennek a szemléltetésnek a segítségével arra hívta fel a figyelmünket, hogy az apa kívánságának cselekvése volt az, ami számított. Bár a második fiú azt mondta, hogy nem akar elmenni, mindenesetre elment, és ezért dicséretben részesült. Ugyanilyen mértékben fontos az is, hogy a helyes természetű munkát végezzük. A második fiú cselekedett azáltal, hogy az apja szőlőjében dolgozott; nem a saját szőlőjébe ment ki, és nem ott dolgozott.

Milyen jelentőséggel bír ez mindannyiunk számára? Mit követel meg ma Isten az imádóitól? Mit tanulhatunk Jézus életéből, ami segít nekünk az Atyja akaratát cselekedni? Ezek fontos kérdések, és a helyes válaszok megtalálása örök jólétünket jelenti majd, hiszen „a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17; Efézus 5:17).

Mi az „Isten akarata”?

A Comprehensive Concordance of the New World Translation of the Holy Scriptures-ben (átfogó NW-konkordancia) az „akarat” főnév több mint nyolcvan alkalommal szerepel a felsorolásban. Ezek közül mintegy hatvan esetben (vagyis az esetek közel hetvenöt százalékában) az utalás Isten akaratára vonatkozik. Az olyan kifejezések, mint „Isten akarata”, „az én Atyám akarata” és „az Istennek akarata” több mint hússzor fordulnak elő. Ebből láthatjuk: számunkra az isteni akarat elsődleges fontosságú kell, hogy legyen. Életünkben legfőképpen Isten akaratának cselekvésével kell törődnünk.

A magyar nyelvben az „akarat” főnév jelentése: ’kívánság, vágy, elhatározás, valamely kívánt dolog; főképpen egy hatalommal vagy erővel rendelkező személy választása vagy elhatározása.’ Így tehát Jehovának a Legfőbb Hatalomnak akarata, kívánsága vagy elhatározása van. Mi ez az akarat? Az Írások tudatják velünk, hogy Isten részben „azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság [pontos, NW] ismeretére eljusson” (1Timótheus 2:4). Jézus Krisztus és a korai keresztények teljes lélekkel munkálkodtak azon, hogy ezt a pontos ismeretet elvigyék másoknak (Máté 9:35; Cselekedetek 5:42; Filippi 2:19, 22).

Ki végzi ma Isten akaratát? A közel kétmilliárd, magát Jézus Krisztus követőjének valló személy közül hányan hasonlítanak a Jézus szemléltetésében szereplő fiatalabb fiúhoz, aki elment és cselekedte atyja akaratát? Nem nehéz megadni a választ. Jézus igaz lábnyomkövetőinek abban a munkában kellene tevékenykedniük, melyről ő azt mondta, hogy azt fogják tenni: „előbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között” (Márk 13:10). Jehova Tanúi, számban világszerte több mint négy és fél millióan, tevékenyen prédikálják Isten Királyságának a jó hírét, és tanítanak másokat rámutatva, hogy a Királyság az emberiség egyedüli reménye a békére és biztonságra. Te teljes részt vállalsz Isten akaratának cselekvésében? Prédikálod a Királyság jó hírét, ahogyan Jézus tette? (Cselekedetek 10:42; Zsidók 10:7).

Örömet találni Isten akaratának cselekvésében

Jóllehet örömet jelent tanulni Isten akaratáról, még nagyobb örömet jelent tanítani másoknak Isten akaratát. Jézus örömet talált abban, hogy az embereket az Atyával kapcsolatos dolgokra tanította. Ez hasonló volt számára az eledelhez (János 4:34). Mi is valódi boldogságot fogunk érezni, ha úgy cselekszünk, ahogyan Jézus tette, azaz prédikáljuk és tanítjuk azokat a dolgokat, amelyeket ő tanított és amelyeket az Atyjától kapott (Máté 28:19, 20). Ahogyan Jézus megígérte: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket” (János 13:17).

Szemléltetésül: Egy édesanya, aki nemrégen újra belépett a teljes idejű úttörőszolgálatba, ezt mondta: „Olyan lelkesítő látni, amint a bibliatanulmányozó arca felragyog, amikor a különféle bibliai igazságok megérintik a szívét. Igazi öröm látnom, hogy az egyik nagyon kedves tanuló a tanulmányozás előtt kézírással leírja az összes írásszöveget, és a tanulmányozás közben jegyzeteket készít, hogy később valamennyi ismétlő kérdésre tudjon válaszolni.” Egy másik bibliatanulmányozójának volt némi kapcsolata az igazsággal tizenéves korának kezdetén. Most, hogy férjhez ment, és néhány személyes gond aggasztotta, vágyott rá, hogy megtalálja a Tanúkat. Milyen boldog volt, amikor az úttörőszolgálatot végző testvérnő rátalált. A fiatal nő örömmámorban úszott, hogy újra elkezdte a bibliatanulmányozást.

Őrizzük meg az örömet Isten akaratának cselekvésében

Dávid, az ókori Izrael királya egyike volt azoknak, akik egész életükben Isten akaratának cselekvésére törekedtek. Az előtte tornyosuló sok nehézség és nyomás ellenére ihletést kapott, hogy ezt mondja: „hogy akaratodat teljesitsem; Uram Isten! abban gyönyörködöm, és törvényed szivem’ közepette vagyon” (Zsoltárok 39:8, 9, Báró Szepesy féle fordítás [40:9]). Jehova akaratának cselekvése valóban Dávid lelkének, lényének belsejében volt. Ez volt a titka annak, hogy a Jehova szolgálatában talált öröme nem fakult meg. Isten akaratának cselekvése nem volt nehézség Dávid számára. Sőt gyönyörűség volt; olyasvalami, ami szívéből fakadt. Egész életén át azon igyekezett, hogy Istenének, Jehovának a legjobbat nyújtsa a szolgálatban, még akkor is, ha olykor bűnt követett el vagy vétkezett.

Örömünk időnként megfogyatkozhat. Kimerültekké vagy lehangoltakká válhatunk. Talán múltbeli dolgok kísértenek, vagy olyan helytelen tettek miatt kínoz a lelkiismeretünk, amelyeket valamikor régen követtünk el. Sokszor Isten Szavának elmélyültebb tanulmányozásával legyőzhetjük ezeket az érzéseket. Törekedhetünk arra — ahogyan Dávid tette —, hogy Isten törvényét ’szívünk közepébe’ véssük. Ha megpróbáljuk Isten akaratát teljes lélekkel, azaz képességeink legjavát nyújtva cselekedni, akkor ennek megfelelően megjutalmaz majd minket, mert ő hűséges (Efézus 6:6; Zsidók 6:10–12; 1Péter 4:19).

Érdekes, hogy Pál apostol a Zsidók 10:5–7-ben a Zsoltárok 40:7–9-ből Dávid szavait idézte és Jézusra alkalmazta. Ezáltal kihangsúlyozta, mennyire közel állt Jézus az Atyjához. Az „akaratnak” fordított héber szó a következő gondolatokat hordozza magában: ’gyönyörűség, kívánság, helyeslés vagy tetszés.’ Ennek alapján a Zsoltárok 40:9 Krisztusra vonatkozóan így hangozhat: ’hogy tetszésedet teljesítsem; Uram Isten! abban gyönyörködöm.’a Jézus azt akarta tenni, ami Atyja tetszésére szolgált. Jézus túlment azon, hogy azt tegye, amit ő kért tőle. Azokat a dolgokat tette, amelyek közel voltak Atyja szívéhez, és kedvét lelte ezen dolgok cselekvésében.

Jézus egész élete azon dolog köré összpontosult, hogy tanította másoknak, mi Isten akarata, és mit kell tenniük, hogy elnyerjék Isten áldását. Teljes idejű prédikáló és tanító volt; nagy örömet talált e munka végzésében. Ebből következik, hogy amennyivel többet teszünk Jehova munkájában, annyival nagyobb örömben fogunk részesülni. Vajon te is képes vagy teljes időben szolgálni a prédikálómunkában, hogy ezáltal a te örömed is bőséges legyen?

Egy további segítség az Isten akaratának végzésében érzett öröm megőrzéséhez, ha éles megvilágításban tartjuk a jövőt. Ez volt, amit Jézus is tett. „Az előtte levő öröm helyett [örömért, NW], megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett.” Számára az öröm abban állt, hogy mindvégig hűséges maradt Istenhez, és elnyerte az Atyja jobb kezénél való uralkodás jutalmát (Zsidók 12:2).

Képzeld el az elkövetkezendő örömet, amely azoké lesz, akik továbbra is Isten akaratát cselekszik. Meg fogják látni, hogy elpusztulnak azok, akik még akkor is kitartanak saját önző akaratuk cselekvésében, ha ezzel szenvedést okoznak azoknak, akik Isten akaratának cselekvésére törekszenek (2Thessalonika 1:7, 8). Gondolj a feltámasztott szeretteink abból fakadó örömére, hogy lehetőséget kapnak arra, hogy Isten akaratáról tanuljanak és cselekedjék azt. Vagy gondold át Isten szándékát a föld Paradicsommá történő helyreállítására vonatkozóan. És végezetül képzeld el azt a szabadságot, amely abból származik majd, hogy Sátán, aki ellenszegül Jehova akaratának, teljesen megsemmisül.

Igen, Isten akaratának cselekvése ma sok örömet eredményezhet a jelenben, és vég nélküli boldogságot hozhat a jövőben. Tekintet nélkül arra, milyen reagálásokkal találkozunk a prédikálómunka során, kövessük Jézus példáját abban, hogy gyönyörűséget találunk Atyja akaratának cselekvésében.

[Lábjegyzet]