Legyen gondod a tanításra

„Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is” (1TIMÓTHEUS 4:16, Újfordítású revideált Biblia).

1., 2. Miért van ma sürgősen szükség buzgó tanítókra?

„ELMENVÉN . . . tegyetek tanítványokká minden népeket . . . tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek” (Máté 28:19, 20). Jézus Krisztusnak e parancsát tekintve minden kereszténynek igyekeznie kell, hogy tanítóvá váljon. Szükség van buzgó tanítókra, hogy segítsenek a tiszta szívű embereknek megismerni Istent, amíg nem késő (Róma 13:11). Pál apostol így buzdított: „Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben” (2Timótheus 4:2). Ez mind a gyülekezeten belül, mind a gyülekezeten kívül megköveteli a tanítást. Igen, a prédikálásra szóló megbízás nem csak Isten üzenetének a hirdetését foglalja magában. Ha szeretnénk, hogy az érdeklődők tanítványokká váljanak, akkor hatékonyan kell tanítanunk.

² „Nehéz időkben” élünk (2Timótheus 3:1). Az emberek agymosáson mentek vagy mennek keresztül a világi filozófiák és a hamis tanítások miatt. Sokan „értelmökben meghomályosodtak” és „erkölcsi érzés nélkül” valók (Efézus 4:18, 19). Némelyeknek fájdalmas érzelmi sebeik vannak. Igen, az emberek valóban ’el vannak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok’ (Máté 9:36). De ha alkalmazzuk a tanítás művészetét, akkor segíthetünk a tiszta szívű embereknek, hogy megtegyék a szükséges változtatásokat.

Tanítók a gyülekezetben

3. a) Mit foglal magában a tanításra vonatkozó megbízás, melyet Jézus adott? b) Kik a felelősek elsősorban a tanításért a gyülekezetben?

³ A házi bibliatanulmányozás elrendezése útján több millióan kapnak személyes oktatást. A keresztelkedésük után azonban az újaknak további segítségre van szükségük, hogy ’meggyökerezzenek és alapot vegyenek’ (Efézus 3:18). Miközben teljesítjük Jézusnak a Máté 28:19, 20-ban feljegyzett megbízását, és Jehova szervezetéhez vezetjük az újakat, hasznot merítenek abból, hogy a gyülekezeten belül tanítják őket. Az Efézus 4:11–13 szerint azért neveztek ki férfiakat, hogy szolgáljanak „pásztorokul és tanítókul: a szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére”. A tanítás művészetébe időnként náluk az is beletartozik, hogy ’intenek, feddnek, buzdítanak teljes béketűréssel’ (2Timótheus 4:2). Olyan fontos volt a tanítók munkája, hogy Pál, amikor a korinthusiaknak írt, a tanítókat rögtön az apostolok és a próféták után említi (1Korinthus 12:28).

4. Tanítói képességünk hogyan segít engedelmeskednünk az ösztönzésnek, melyet Pál a Zsidók 10:24, 25-ben adott?

⁴ Igaz, nem minden keresztény szolgál vénként, vagyis felvigyázóként. Ennek ellenére mindannyian arra kapnak ösztönzést, hogy buzdítsák egymást „szeretetre és jó cselekedetekre” (Zsidók 10:24, 25). Az összejöveteleken többek között ezt úgy tehetjük meg, hogy jól felkészülten, szívből jövően szólunk hozzá, ami építhet és buzdíthat másokat. A tapasztalt Királyság-hírnökök azáltal is ’buzdíthatnak másokat jó cselekedetekre’, hogy megosztják az újakkal a tudásukat és a tapasztalatukat, együtt munkálkodva velük a szántóföldi szolgálatban. Ilyenkor is, és kötetlen formában is értékes oktatásban részesíthetünk másokat. Az érett asszonyok például arra kapnak ösztönzést, hogy „jóra oktatók” legyenek (Titus 2:3).

Meggyőzetve hiszünk

5., 6. a) Miben tér el az igaz keresztényiség a hamis imádattól? b) Hogyan segítenek a vének az újaknak bölcs döntéseket hozni?

⁵ Az igaz keresztényiség tehát éles ellentétben áll a hamis vallásokkal, amelyek közül sok igyekszik irányítani tagjainak a gondolkodását. Amikor Jézus a földön volt, a vallásvezetők az emberek életének jóformán minden területét az ellenőrzésük alatt akarták tartani elnyomó, ember alkotta hagyományokkal (Lukács 11:46). A kereszténység papsága sokszor tesz ehhez hasonlóan.

⁶ De az igaz imádat „szent szolgálat”, amelyet ’értelmi képességünkkel’ végzünk (Róma 12:1, NW). Jehova szolgái ’meggyőzetve hisznek’ (2Timótheus 3:14, NW). Az elöljáróknak időnként talán irányelveket és szabályzatokat kell bevezetniük ahhoz, hogy zökkenőmentessé tegyék a gyülekezet működését. De a vének nem akarnak keresztény hittársaik helyett dönteni, hanem inkább megtanítják őket „a jó és rossz között való különbségtételre” (Zsidók 5:14). A vének ezt elsősorban azáltal teszik meg, hogy „a hitnek és jó tudománynak beszédeivel” táplálják a gyülekezetet (1Timótheus 4:6).

Legyen gondod a tanításra

7., 8. a) Miért tudnak a szerény képességű emberek tanítókként szolgálni? b) Mi mutatja, hogy személyes erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy hatékony tanítókká váljunk?

⁷ De térjünk most vissza az általános értelemben vett, tanításra vonatkozó megbízatásunkra. Vajon különleges jártasságra, oktatásra vagy képességekre van szükség ahhoz, hogy részt vegyünk ebben a munkában? Nem feltétlenül. Ennek az egész világra kiterjedő tanító munkának a nagy részét átlagemberek végzik, akiknek szerény képességeik vannak (1Korinthus 1:26–29). Pál ezt így magyarázza: „Ez a kincsünk [a szolgálat] . . . cserépedényekben [a tökéletlen testben] van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való” (2Korinthus 4:7). A rendkívüli siker, melyet az egész világra kiterjedő Királyság-prédikáló munkában elértünk, Jehova szelleme erejének a bizonyítéka!

⁸ De azért személyes erőfeszítéseket kell tennünk, összehangolva a dolgokat, hogy olyan munkássá váljunk „a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét” (2Timótheus 2:15). Pál így buzdította Timótheust: „Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is” (1Timótheus 4:16, Úf). De hogyan lehet gondunk a tanításra akár a gyülekezeten belüli tanításról, akár a kívülállók tanításáról van szó? Ehhez vajon feltétlenül fejlesztenünk kell bizonyos képességeket vagy tanítási módszereket?

9. Mi fontosabb az adottságoknál?

⁹ Jézus a híres Hegyi beszédében bizony bemutatta, hogy különösen jól ismeri a tanítási módszereket. Amikor befejezte beszédét, „álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán” (Máté 7:28). Természetesen egyikünk sem tud olyan jól tanítani, mint Jézus. De nem kell ékesszóló előadóknak lennünk ahhoz, hogy hatékony tanítók legyünk. Nos, a Jób 12:7 szerint még „a barmok” és „az égnek madarai” is szép csendben taníthatnak! Bármilyen különleges adottságaink vagy képességeink legyenek is, az számít igazán, hogy „milyenek” vagyunk, vagyis hogy milyen tulajdonságaink vannak, és milyen szellemi szokásokat ápolunk, amelyeket a tanulmányozók utánozhatnak (2Péter 3:11; Lukács 6:40).

Isten Szavának tanulmányozói

10. Hogyan mutatott Jézus jó példát Isten Szavának a tanulmányozójaként?

¹⁰ A szentírási igazságok hatékony tanítójának egyben Isten Szava tanulmányozójának is kell lennie (Róma 2:21). Jézus Krisztus kiemelkedő példát mutatott ebben. Szolgálata során olyan gondolatokra utalt, illetve olyan gondolatokat mondott, amelyek megegyeznek a Héber Iratok könyveinek mintegy a felében megtalálható részekkel.a Már 12 éves korában nyilvánvaló volt, hogy ismeri Isten Szavát, ugyanis ekkor történt, hogy rátaláltak „a doktorok [tanítómesterek, Úf] között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette” (Lukács 2:46). Amikor felnőtt, Jézus szokása szerint elment a zsinagógába, ahol felolvastak Isten Szavából (Lukács 4:16).

11. Milyen jó tanulmányozási szokásokat kell ápolnia egy tanítónak?

¹¹ Lelkes olvasója vagy Isten Szavának? Ha a mélyére ásol, úgy „megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz” (Példabeszédek 2:4, 5). Fejlessz ki tehát jó tanulmányozási szokásokat. Próbálj meg mindennap olvasni valamennyit Isten Szavából (Zsoltárok 1:2). Tedd szokásoddá, hogy elolvasod Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratok minden egyes számát, amint megkapod. Figyelj oda jól a gyülekezeti összejöveteleken. Tanuld meg, hogyan lehet alaposan utánanézni valaminek. Ha megtanulsz ’szorgalmasan végére járni mindennek’, elkerülheted a túlzásokat és a pontatlanságokat, amikor tanítasz (Lukács 1:3).

Szeressük és tiszteljük azokat, akiket tanítunk

12. Hogyan tekintett Jézus a tanítványaira?

¹² Fontos még az is, hogy megfelelőképpen tekints azokra, akiket oktatsz. A farizeusok megvetették azokat, akik hallgattak Jézusra. „Ez a sokaság, a mely nem ismeri a törvényt, átkozott!” — mondták (János 7:49). Jézus viszont mélységesen szerette és tisztelte a tanítványait. Ezt mondta: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek” (János 15:15). Ez mutatta, hogyan kell tanítaniuk Jézus tanítványainak.

13. Mit érzett Pál a tanulmányozói iránt?

¹³ Pál például nem maradt hűvös és hivatalos a tanulmányozóival. Ezt mondta a korinthusiaknak: „Ha tanítómesteretek sok ezer volna is a Krisztusban, atyátok azonban nincs sok: mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban” (1Korinthus 4:15, Úf). Pál néha még sírt is, amikor a tanulmányozóit intette! (Cselekedetek 20:31). Ezenkívül rendkívül türelmes és kedves volt. Ezért mondhatta a thessalonikaiaknak: „szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit” (1Thessalonika 2:7).

14. Miért olyan fontos, hogy érdekeljen minket a bibliatanulmányozóink személye? Szemléltesd.

¹⁴ Utánozod Jézust és Pált? Bőségesen kárpótolja a netán hiányzó adottságokat, ha őszintén szeretjük a tanulmányozóinkat. Érzik vajon a bibliatanulmányozóink, hogy mi őszintén érdeklődünk a személyük iránt? Szakítunk időt arra, hogy megismerjük őket? Amikor az egyik keresztény testvérnőnek nehéz volt segítenie a tanulmányozójának a szellemi előrehaladásban, kedvesen megkérdezte: „Valami aggaszt?” Az asszony kezdte kiönteni a szívét, elmondta sok gondját, baját. Ez a szeretetteljes beszélgetés fordulópontnak bizonyult az asszony esetében. Ilyen esetekben jó, ha vigasztaló és buzdító gondolatokat és szavakat mondunk a Szentírás alapján (Róma 15:4). De legyünk elővigyázatosak: ha a bibliatanulmányozó gyorsan halad, attól még lehet néhány nem keresztény szokása, amelyet le kell győznie. Nem volna tehát bölcs dolog, ha túlságosan is összebarátkoznánk ezzel a személlyel. Tartsuk meg a keresztényektől elvárt kellő távolságot (1Korinthus 15:33).

15. Hogyan mutathatunk tiszteletet a bibliatanulmányozóink iránt?

¹⁵ A tanulmányozóink iránt érzett tiszteletben az is benne van, hogy nem próbáljuk meg irányítani a magánéletüket (1Thessalonika 4:11). Tegyük fel, olyan hölggyel tanulmányozunk, akinek élettársa van. Talán még közös gyermekeik is vannak. Ha ez a hölgy pontos ismeretet szerez Istenről, szeretné Jehovával rendezni ezt az ügyet (Zsidók 13:4). Vajon összeházasodjon a férfival, vagy hagyja ott? Bennünk talán erőteljes érzések vannak: ha összeházasodik egy olyan férfival, aki csak kicsit vagy egyáltalán nem érdeklődik a szellemiek iránt, az hátráltatná az előrehaladását a későbbiekben. Vagy pedig talán aggódunk, mi lesz a gyermekekkel, és úgy gondoljuk, jobb volna, ha hozzámenne ehhez a férfihoz. Bármelyik esetről legyen is szó, nem mutatnánk tiszteletet iránta, és nem vallana szeretetre, ha beleavatkoznánk a tanulmányozó életébe, és megpróbálnánk a saját véleményünket ráerőltetni az ilyen kérdésekben. Végtére is neki kell együtt élnie döntésének a következményeivel. Nem az volna a legjobb tehát, ha úgy oktatnánk ezt a tanulmányozót, hogy használja a saját ’felfogóképességét’ és ő döntse el, hogy mit kell tennie? (Zsidók 5:14, NW).

16. Hogyan mutathatják ki a vének az Isten nyája iránt érzett szeretetüket és tiszteletüket?

¹⁶ Különösen fontos, hogy a gyülekezeti vének szeretettel és tisztelettel bánjanak a nyájjal. Pál ezt írta Filemonnak: „jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, a mi illendő, a szeretetért inkább kérlek” (Filemon 8, 9). Időnként elkeserítő helyzetek adódhatnak a gyülekezetben. Talán még határozottságra is szükség van. Pál így buzdította Titust: „fedd őket [a tévelygőket] kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek” (Titus 1:13). De a felvigyázóknak így is törekedniük kell arra, hogy sose beszéljenek nyersen a gyülekezethez. „Az Úr szolgájának . . . nem kell torzsalkodni — írta Pál —, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes [féken tudja magát tartani, NW]” (2Timótheus 2:24; Zsoltárok 141:3).

17. Milyen hibát követett el Mózes, és mit tanulhatnak ebből a vének?

¹⁷ A felvigyázóknak folytonosan emlékeztetniük kell magukat, hogy ’Isten nyájával’ van dolguk (1Péter 5:2, kiemelés tőlünk). Bármilyen alázatos volt is Mózes, egy kis időre megfeledkezett erről. Az izraeliták „megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival” (Zsoltárok 106:33). Istennek nagyon nem tetszett, hogy ily módon rosszul bánt az Ő nyájával, pedig az izraeliták egyáltalán nem voltak ártatlanok (4Mózes 20:2–12). Amikor hasonló nehézségek támadnak napjainkban, a véneknek igyekezniük kell, hogy éleslátóan, kedvesen tanítsanak és oktassanak. Testvéreink akkor reagálnak a legjobban, ha figyelmesen bánnak velük, mint akiknek segítségre van szükségük, és nem úgy, mint akik javíthatatlanok. A véneknek meg kell őrizniük azt a fajta pozitív szemléletmódot, amilyen Pálnak is volt, amikor ezt mondta: „Bízunk . . . az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat, a miket parancsolunk” (2Thessalonika 3:4).

Reagáljunk érzékenyen a szükségleteikre

18., 19. a) Hogyan reagáljunk, ha valamilyen szükséget látunk a bibliatanulmányozó korlátozott képességei miatt? b) Hogyan segíthetünk az olyan tanulmányozóknak, akiknek nehézségeik akadnak valamilyen konkrét témánál?

¹⁸ A hatékony tanítók készek alkalmazkodni a tanulmányozóik adottságaihoz és korlátaihoz. (Vesd össze: János 16:12.) Jézusnak a talentumokról szóló példázatában az úr „kinek-kinek az ő erejéhez képest” adott kiváltságot (Máté 25:15). Hasonlóan járhatunk el, amikor bibliatanulmányozásokat vezetünk. Természetesen jó, ha ésszerűen rövid idő alatt veszünk át egy Biblián alapuló kiadványt. De el kell ismerni, hogy nem mindenki tud jól olvasni, illetve nem mindenki tudja gyorsan befogadni az új gondolatokat. Ezért tisztánlátásra van szükség, hogy mikor menjünk tovább a tanulmányozáson, ha a kedvezően reagáló személyek nehezen tudják követni az iramot. Sokkal fontosabb, hogy segítsünk a tanulmányozónak megérteni a tanultakat, mint hogy egy bizonyos ütemben átvegyük az anyagot (Máté 13:51).

¹⁹ Ugyanez igaz azokra a bibliatanulmányozókra is, akiknek nehézségük van valamilyen konkrét témánál, mondjuk a Háromságnál vagy a vallásos ünnepeknél. Bár általában nem kell a tanulmányozás közben külön kutatni a Biblia alapján, de időnként megtehetjük, ha ez egyértelműen hasznos. Jó ítélőképességet kell alkalmaznunk, nehogy feleslegesen lelassítsuk a tanulmányozó előrehaladását.

Legyél lelkes!

20. Hogyan mutatott Pál példát abban, hogy lelkesedéssel és meggyőződéssel tanított?

²⁰ „Lélekben buzgók legyetek” — mondja Pál (Róma 12:11). Igen, akár házi bibliatanulmányozást vezetünk, akár a gyülekezeti összejövetel valamely részében van feladatunk, buzgón és lelkesedéssel végezzük. Pál ezt mondta a thessalonikaiaknak: „a mi evangyéliomunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Lélekben is, sok bizodalomban [meggyőződéssel, Vida fordítás] is” (1Thessalonika 1:5). Pál és a társai tehát ’nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelküket is’ közölték (1Thessalonika 2:8).

21. Hogyan őrizhetjük meg a tanításra vonatkozó megbízatásaink iránti lelkesedésünket?

²¹ Az őszinte lelkesedés abból a szilárd meggyőződésből fakad, hogy a bibliatanulmányozóinknak hallaniuk kell, amit szeretnénk elmondani nekik. Sose vegyünk rutinszerűen egyetlen tanításra vonatkozó megbízatást sem. Az írástudó Ezsdrásnak biztosan ilyen szempontból is gondja volt a tanításra. ’Felkészítette szívét arra, hogy Jehova törvényéhez forduljon tanácsért, és aszerint cselekedjen, és tanítson Izraelben’ (Ezsdrás 7:10, NW). Nekünk is így kell tennünk. Készüljünk fel alaposan, és elmélkedjünk az anyag fontosságán. Imádkozzunk Jehovához, hogy adjon nekünk hitet és meggyőződést bőségesen (Lukács 17:5). Lelkesedésünk segíthet a bibliatanulmányozóknak, hogy igazi szeretet fejlődjön ki bennük az igazság iránt. Ha gondunk van a tanításra, az természetesen magában foglalhatja, hogy különleges tanítási módszereket alkalmazunk. A következő cikkünk néhány ilyen módszerről fog szólni.

[Lábjegyzet]

Emlékszel?

◻ Miért van ma szükség ügyes keresztény tanítókra?

◻ Milyen jó tanulmányozási szokásokat ápoljunk?

◻ Miért létfontosságú, hogy szeressük és tiszteljük azokat, akiket tanítunk?

◻ Hogyan reagálhatunk a bibliatanulmányozóink szükségleteire?

◻ Miért olyan fontos a lelkesedés és a meggyőződés, ha másokat tanítunk?

[Kép a 10. oldalon]

A jó tanítók maguk is tanulmányozzák Isten Szavát

[Kép a 13. oldalon]

Érdeklődjünk a bibliatanulmányozóink személye iránt