Legyünk olyanok, akiknek van hitük!

„Olyanok [vagyunk], akiknek van hitük a lélek életben tartására” (ZSIDÓK 10:39, NW).

1. Miért mondható, hogy Jehova minden egyes lojális szolgájának értékes a hite?

LEGKÖZELEBB, amikor a Jehova imádóitól megtelt Királyság-teremben leszel, állj meg egy pillanatra, és nézz széjjel közöttük. Gondolj arra, milyen sokféleképpen mutatják ki a hitüket. Láthatsz időseket, akik már évtizedek óta szolgálják Istent, fiatalokat, akik nap mint nap ellenállnak a társaiktól jövő nyomásnak, és szülőket, akik keményen dolgoznak azon, hogy istenfélő gyermekeket neveljenek. Ott vannak a gyülekezeti vének és kisegítőszolgák is, akikre sok felelősség súlya nehezedik. Igen, láthatsz ott különböző korú szellemi testvéreket és testvérnőket, akik legyőznek mindenféle akadályt, hogy Jehovát szolgálják. Mennyire értékes mindegyikük hite! (1Péter 1:7).

2. Miért hasznos napjainkban Pálnak a Zsidókhoz írt levél 10. és 11. fejezetében található tanácsa?

² Kevés olyan tökéletlen ember akadt, ha egyáltalán volt olyan, aki Pál apostolnál jobban értette volna a hit fontosságát. Valójában arról beszélt, hogy az igazi hit „a lélek életben tartásához” vezet (Zsidók 10:39, NW). Pál azonban tudta, hogy ebben a hitetlen világban a hit támadásnak és rontó befolyásnak van kitéve. Komolyan aggódott a Jeruzsálemben és Júdeában élő héber keresztényekért, akik azért küzdöttek, hogy megőrizzék hitüket. Miközben a Zsidókhoz írt levél 10. és 11. fejezetének egyes részeit vizsgáljuk, figyeljük meg, milyen módszereket használt Pál, hogy építse a hitüket. Eközben majd meglátjuk, hogyan erősíthetjük a saját hitünket és a körülöttünk lévőkét.

Fejezzük ki egymás iránt a bizalmunkat!

3. Hogyan mutatják Pálnak a Zsidók 10:39-ben található szavai, hogy bízott hittestvéreiben és testvérnőiben?

³ Az első dolog, amire felfigyelhetünk, hogy Pál bizakodóan gondolkodott az olvasóiról. Ezt írta: „Mi pedig nem olyanok vagyunk, akik meghátrálnak a pusztulásra, hanem olyanok, akiknek van hitük a lélek életben tartására” (Zsidók 10:39, NW). Pál a legjobbat és nem a legrosszabbat feltételezte hűséges keresztény hittársairól. Figyeld meg azt is, hogy a „mi” személyes névmást használta. Pál igazságos ember volt. Mégsem szólt lekicsinylően az olvasóihoz, mintha jóval felettük szárnyalna az igazságosságban. (Vesd össze: Prédikátor 7:16.) Ő inkább közéjük sorolta magát is. Elmondta, hogy szívből bízik abban, hogy jómaga és hűséges keresztény olvasói mindannyian szembe tudnak szállni az előttük tornyosuló, ijesztő akadályokkal, bátrak lesznek, s nem lesznek hajlandók meghátrálni a pusztulásra, és olyanoknak fognak bizonyulni, akiknek van hitük.

4. Milyen okok miatt bízott Pál a hívőtársaiban?

⁴ Miért bízhatott bennük Pál ennyire? Vajon nem látta a héber keresztények hiányosságait? Épp ellenkezőleg, konkrét tanácsot adott, hogy segítsen nekik megküzdeni szellemi hiányosságaikkal (Zsidók 3:12; 5:12–14; 6:4–6; 10:26, 27; 12:5). Ennek ellenére Pálnak legalább két jó oka volt, hogy bízzon a testvéreiben. 1. Mivel Jehovát utánozta, Pál igyekezett úgy tekinteni Isten népét, mint ahogyan Jehova tekinti. Tehát nemcsak a hiányosságaikat vette észre, hanem a jó tulajdonságaikat is, és azt, hogy a jövőben még dönthetnek a jó cselekvése mellett (Zsoltárok 130:3; Efézus 5:1). 2. Pál fenntartás nélkül hitt a szent szellem erejében. Tudta, hogy nincs olyan akadály vagy emberi gyarlóság, amely visszatarthatná Jehovát attól, hogy „rendkívüli erőt” adjon bármely kereszténynek, aki Őt igyekszik szolgálni hűségesen (2Korinthus 4:7, Újfordítású revideált Biblia, Filippi 4:13, Katolikus fordítás). Pál nem pazarolta alaptalanul vagy túlzott optimizmussal a bizalmát a testvéreire és testvérnőire. Ez a bizalom szilárd alapokon nyugodott, és a Szentíráson alapult.

5. Hogyan utánozhatjuk Pált a bizalom kimutatásában, és valószínűleg mi lesz ennek az eredménye?

⁵ A Pál által kimutatott bizalom bizony ragadós volt. Sokat jelenthetett a jeruzsálemi és a júdeai gyülekezeteknek, hogy Pál ilyen buzdítóan beszélt hozzájuk. Ezek a szavak segítettek a héber keresztényeknek — akik a zsidó ellenségeiktől jövő, lesújtó megvetéssel és gőgös közönnyel küszködtek —, hogy szilárdan eltökéljék a szívükben: ők olyanok lesznek, akiknek van hitük. Vajon ezt megtehetjük egymással ma is? Túlságosan is könnyű egymásban csak a hibák és a személyiségbeli hiányosságok hosszú sorát látni (Máté 7:1–5). Sokkal jobban segíthetünk egymásnak, ha felfigyelünk mindenkinek az egyedülálló hitére, és értékeljük azt. Ilyen buzdítás mellett valószínűleg a hit is jobban fog növekedni (Róma 1:11, 12).

Isten Szavának megfelelő alkalmazása

6. Milyen forrásból idézett Pál, amikor a Zsidók 10:38-ban feljegyzett szavakat írta?

⁶ Pál ezenkívül úgy építette hívőtársainak a hitét, hogy szakértelemmel alkalmazta a Szentírást. Többek között ezt írta: „Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem” (Zsidók 10:38). Pál itt Habakuk prófétát idézte.a Ezek a szavak valószínűleg ismerősen hangzottak Pál olvasóinak, a héber keresztényeknek, akik jól ismerték a prófétai könyveket. Ha figyelembe vesszük Pál célját, hogy i. sz. 61 körül erősíteni szerette volna a Jeruzsálemben és a környékén élő keresztényeket, Habakuk példája jó választás volt. Miért?

7. Mikor jegyezte le Habakuk a próféciáját, és milyen állapotok voltak akkor Júdában?

⁷ Habakuk valószínűleg alig több mint két évtizeddel Jeruzsálem i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulása előtt írta a könyvét. A próféta látomásban megfigyelte, hogy a kaldeusok (vagy babiloniak), egy „kegyetlen és vakmerő nemzet”, miközben megrohanták Júdát és elpusztították Jeruzsálemet, népeket és nemzeteket nyeltek el (Habakuk 1:5–11). De erről a szerencsétlenségről már több mint egy évszázaddal azt megelőzően, Ésaiás napjai óta jövendöltek. Habakuk idejében Jósiást, aki jó király volt, Jojákim követte a trónon, és újra elburjánzott Júdában a gonoszság. Jojákim üldözte, sőt meg is ölte azokat, akik Jehova nevében beszéltek (2Krónika 36:5; Jeremiás 22:17; 26:20–24). Nem csoda, hogy a gyötrődő próféta, Habakuk, így kiáltott: „Meddig kiáltok még oh Uram . . . !” (Habakuk 1:2).

8. Miért segítettek és segítenek még most is Habakuk szavai az első századi és a mai keresztényeknek?

⁸ Habakuk nem tudta, mennyire van közel Jeruzsálem pusztulása. Ehhez hasonlóan az első századi keresztények sem tudták, mikor fog véget érni a dolgok zsidó rendszere. Mi sem tudunk arról „a napról és óráról”, amikor Jehova végrehajtja az ítéletét ezen a gonosz rendszeren (Máté 24:36). Figyeljük meg tehát, hogy Jehova két kérdésre is választ adott Habakuknak. Először is arról biztosította a prófétát, hogy a vég a kellő időben fog eljönni. Isten azt mondta, hogy a vég „nem késik el”, bár emberi szemszögből úgy tűnhet, mintha későn jönne (Habakuk 2:3, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Másodszor, Jehova a következőkre emlékeztette Habakukot: „az igaz pedig az ő hite által él [életben marad, NW]” (Habakuk 2:4). Milyen csodálatos, egyszerű igazságok! Nem az a legfontosabb, hogy mikor jön el a vég, hanem, hogy továbbra is hithű életet éljünk.

9. Hogyan maradtak életben Jehova engedelmes szolgái a hűségük miatt a) i. e. 607-ben? b) i. sz. 66 után? c) Miért létfontosságú megerősítenünk a hitünket?

⁹ Amikor Jeruzsálemet i. e. 607-ben kifosztották, Jeremiás, a titkára, Báruk, valamint Ebed-Melek és a lojális rékábiták látták, hogy igaz, amit Jehova Habakuknak megígért. ’Életben maradtak’, mivel megmenekültek Jeruzsálem borzalmas pusztulása idején. Miért? Azért, mert hűségesek voltak, és Jehova ezzel jutalmazta őket (Jeremiás 35:1–19; 39:15–18; 43:4–7; 45:1–5). Ehhez hasonlóan az első századi héber keresztények is biztosan jól reagáltak Pál tanácsára, ugyanis amikor a római seregek megtámadták Jeruzsálemet i. sz. 66-ban, majd megmagyarázhatatlan módon visszavonultak, ezek a keresztények hűségesen megfogadták Jézus tanácsát, hogy meneküljenek (Lukács 21:20, 21). Életben maradtak, mert hűségesek voltak. Mi ugyancsak életben maradunk, ha akkor is hűségesek vagyunk, amikor eljön a vég. Milyen létfontosságú érv ez amellett, hogy már most erősítsük meg a hitünket!

Életre kelnek a hit példái

10. Hogyan jellemezte Pál Mózes hitét, és hogyan utánozhatnánk ebben Mózest?

¹⁰ Pál azáltal is építette mások hitét, hogy hatékony példákat hozott fel. Miközben a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét olvasod, figyeld meg, hogyan kelti életre a bibliai szereplőket. Azt mondja például, hogy Mózes „erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant” (Zsidók 11:27, kiemelés tőlünk). Más szavakkal Mózesnek olyan valóságos volt Jehova, mintha látta volna a láthatatlan Istent. Vajon ez rólunk is elmondható? Könnyű mondani, hogy van kapcsolatunk Jehovával, de a kapcsolat építéséhez és erősítéséhez erőfeszítésre van szükség. Ezt az erőfeszítést nekünk meg kell tennünk! Vajon annyira valóságos számunkra Jehova, hogy figyelembe vesszük, amikor döntéseket hozunk, még ha látszólag kisebbekről van is szó? Az ilyenfajta hit segíteni fog, hogy kiálljuk még a legádázabb ellenségeskedést is.

11., 12. a) Milyen körülmények tették próbára Énókh hitét? b) Milyen buzdító jutalmat kapott Énókh?

¹¹ Gondolj ezenkívül Énókh példájára. Még elképzelni is nehéz, milyen ellenségeskedéssel került szembe. Az akkor élő gonosz emberek ellen szóló, ostorozó ítéletüzenetet kellett hirdetnie (Júdás 14, 15). Nyilván olyan dühödt és erőszakos üldözés fenyegette ezt a hűséges férfiút, hogy Jehova „felvitte”, vagyis az életből halálalvásba helyezte, még mielőtt az ellenségei rávethették volna a kezüket. Énókh ezért nem látta meg az általa hirdetett prófécia teljesedését. De olyan ajándékot kapott, ami bizonyos vonatkozásokban még annál is jobb volt (Zsidók 11:5; 1Mózes 5:22–24).

¹² Pál ezt így magyarázza: „felvitetése előtt [Énókh] bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek” (Zsidók 11:5). Mit jelentett ez? Mielőtt még Énókh halálalvásba merült volna, valószínűleg valamilyen látomása lehetett, talán a földi Paradicsomról, amelyben majd hamarosan fel fog ébredni. Mindenesetre Jehova tudatta Énókh-kal, hogy nagyon is kedves volt a szemében hűséges életútjáért. Énókh megörvendeztette Jehova szívét. (Vesd össze: Példabeszédek 27:11.) Megható Énókh életére gondolni, nem igaz? Szeretnél ilyen hithű életet élni? Akkor gondolkodj el az ilyen példákon; tekintsd őket valóságos személyeknek. Határozd el, hogy nap mint nap hűségesen fogsz élni. Ne feledd azt sem, hogy az, akinek van hite, nem annak a dátuma vagy határideje alapján szolgálja Jehovát, hogy mikor fogja Isten beteljesíteni valamennyi ígéretét. Nem, inkább arra határoztuk el magunkat, hogy örökké szolgáljuk Jehovát! Ha ezt tesszük, az a legjobb életút a dolgok mostani és az eljövendő rendszerében egyaránt.

Hitünk erősítésének a módja

13., 14. a) Hogyan segítenek Pálnak a Zsidók 10:24, 25-ben feljegyzett szavai abban, hogy örömteli alkalommá tegyük összejöveteleinket? b) Mi a keresztény összejövetelek fő célja?

¹³ Pál a héber keresztényeknek számos gyakorlatias módszert javasolt, amellyel megerősíthették a hitüket. Vizsgáljunk meg most csak kettőt. Valószínűleg jól ismerjük a Zsidók 10:24, 25-ben adott figyelmeztetését, melyben arra buzdít minket, hogy jöjjünk össze rendszeresen a keresztény összejöveteleinken. Ne feledd azonban, hogy Pálnak az ihletett szavai nem arra utalnak, hogy csak tétlen szemlélődők legyünk az ilyen összejöveteleken. Pál inkább úgy írja le az összejöveteleket, hogy ezek lehetőséget adnak egymás jobb megismerésére, arra, hogy Isten teljesebb szolgálatára ösztönözzük és buzdítsuk egymást. Azért vagyunk ott, hogy adjunk, nemcsak azért, hogy kapjunk. Ez segít abban, hogy összejöveteleink örömteli alkalmak legyenek (Cselekedetek 20:35).

¹⁴ Azonban főleg azért járunk el a keresztény összejövetelekre, hogy Jehova Istent imádjuk. Ezt azáltal tesszük meg, ha együtt imádkozunk és énekelünk, feszülten figyelünk, és hozzászólásainkban, valamint a programjainkban az összejövetelen felajánljuk az „ajkaknak gyümölcsét”, vagyis a Jehovát dicsőítő szavakat (Zsidók 13:15). Ha szem előtt tartjuk ezeket a célokat, és minden egyes összejövetelen dolgozunk az elérésükön, akkor hitünk biztosan épülni fog minden egyes alkalommal.

15. Miért buzdította Pál a héber keresztényeket, hogy ragaszkodjanak a szolgálatukhoz, és miért helyénvaló napjainkban is ez a tanács?

¹⁵ Egy másik módja hitünk építésének a prédikálómunka végzése. Pál ezt írta: „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett” (Zsidók 10:23, Úf). Talán akkor buzdítanál másokat arra, hogy ragaszkodjanak valamihez, ha annak a veszélyét látod, hogy azt a bizonyos tevékenységet abba akarják hagyni. Sátán biztosan nyomást gyakorolt ezekre a héber keresztényekre, hogy hagyják abba a szolgálatukat, és ma ugyanúgy nyomást gyakorol Isten népére. Mit tehetünk az ilyen nyomás ellen? Vizsgáljuk meg, mit tett Pál.

16., 17. a) Honnan merített Pál bátorságot a szolgálathoz? b) Milyen lépéseket tegyünk meg, ha a keresztény szolgálat valamelyik ága félelemmel tölt el?

¹⁶ Pál ezt írta a thessalonikabeli keresztényeknek: „elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben [bátorságot merítettünk a mi Istenünkből, Vida fordítás], hogy közöttetek is hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással” (1Thessalonika 2:2). Pál milyen értelemben ’szenvedett bosszúságot’ Filippiben a társaival együtt? Némelyik tudós szerint a Pál által használt görög szó sértő, megszégyenítő vagy durva bánásmódot fejez ki. A filippibeli hatóság bottal verte, börtönbe vetette, és kalodába zárta őket (Cselekedetek 16:16–24). Milyen hatással volt Pálra ez a fájdalmas tapasztalat? Vajon misszionáriusi útján a következő városban, Thessalonikában meghátrált félelmében? Nem, hanem ’bátorságot merített’. Legyőzte félelmét, és bátran tovább prédikált.

¹⁷ Honnan merítette Pál a bátorságát? Belülről fakadt? Nem, hiszen azt mondta, hogy a bátorságot „Istenünkből” merítette. Egy bibliafordítóknak készült kézikönyv azt írja, hogy ezt a kijelentést így is lehet fordítani: „Isten száműzte szívünkből a félelmet.” Ha tehát nem érzed magad különösebben bátornak a szolgálatodban, vagy ha egyes ágai különösen félelmetesnek tűnnek, miért nem fordulsz Jehovához, hogy tegye meg ugyanezt veled is? Kérdd, hogy száműzze szívedből a félelmet. Kérdd meg, hogy segítsen neked bátorságot meríteni a munkádhoz. Nézzünk még néhány gyakorlatias lépést. Szervezd meg például, hogy olyan valakivel munkálkodj, aki jártas a tanúskodásnak abban az ágában, amely nyugtalanít téged. Ez lehet az üzleti terület, az utcai tanúskodás, a kötetlen formájú prédikálás vagy a telefonos tanúskodás. Társad talán kész lesz eleinte átvenni a kezdeményezést. Ha ez így történik, figyeld meg, és tanulj tőle. De azután meríts bátorságot, és próbáld ki te is.

18. Milyen áldásokat tapasztalhatunk, ha bátorságot merítünk a szolgálatunkhoz?

¹⁸ Ha bátorságot merítesz, gondolj az eredményre. Amennyiben állhatatos vagy, és nem hagyod magad elkedvetleníteni, akkor valószínűleg jó tapasztalataid lesznek az igazság terjesztésében, olyan tapasztalatok, amelyeket egyébként elmulasztottál volna. (Lásd a 25. oldalt.) Elégedettséggel fog eltölteni az a tudat, hogy Jehova kedvére tettél, mert olyasmit vittél véghez, ami nehéz neked. Tapasztalni fogod áldását, és hogy segítséget nyújt félelmed legyőzéséhez. Erősebb lesz a hited. Hiszen kétségtelen, hogy nem fáradozhatsz mások hitének az építésén, ha ugyanakkor a saját hitedet nem építed (Júdás 20, 21).

19. Milyen értékes jutalom vár az „olyanokra, akiknek van hitük”?

¹⁹ Erősítsd továbbra is a hitedet és a körülötted lévők hitét. Ezt úgy teheted meg, ha Isten Szavának ügyes alkalmazásával építed magadat is, másokat is, ha tanulmányozol a hit bibliai példáiról, és életre kelted őket, ha felkészülsz és közreműködsz a keresztény összejöveteleken, és ha szilárdan ragaszkodsz a nyilvános szolgálat értékes kiváltságához. Miközben ezeket teszed, biztos lehetsz benne, hogy valóban ’olyan vagy, akinek van hite’. Ne feledkezz meg arról sem, hogy az ilyen emberekre értékes jutalom vár. Ők „olyanok, akiknek van hitük a lélek életben tartására”.b Bárcsak továbbra is erősödne a hited, és életben tartana Jehova Isten örökké!

[Lábjegyzetek]

Hogyan válaszolnál?

◻ Hogyan fejezte ki Pál, hogy bízik a héber keresztényekben, és mit tanulhatunk mi ebből?

◻ Miért volt igazán találó, hogy Pál Habakuk prófétára utalt?

◻ A hit milyen szentírási példáit keltette életre Pál?

◻ Milyen gyakorlatias módszereket javasolt Pál a hit építésére?

[Kép a 23. oldalon]

Miután Pál fájdalmas tapasztalatokat élt át Filippiben, bátorságot merített, hogy folytassa a prédikálást

[Képek a 24. oldalon]

Te vajon bátorságot tudsz meríteni, hogy kipróbáld a tanúskodás különböző formáit?