Mi a teendő — Amikor te haragszol, vagy amikor más haragszik rád?

OLYAN társadalomban élünk, ahol az emberek a legkisebb dologért is megharagszanak. Forgalmi dugók, értékítéletek változásai vagy ellentmondó értékek kialakulása, félreértések, igazságtalanságok vagy a mindennapi élet egyéb kudarcai — sok-sok feszültséggel járnak együtt. Ez a stresszhatás azután összegeződik, és ennek következménye az, hogy majdnem mindenki „szétrobban a feszültségtől”. Indokolt, hogy megtanuljuk a lazítás művészetét. Helyes tehát, ha minden reggelt jó hozzáállással kezdünk: legyünk türelmesek, elnézők, s fogjuk fel a dolgokat humorosan. Majdnem mindannyian családosak vagyunk, akiket kedves hozzátartozók vesznek körül. A keresztények ezenkívül még lojális kereszténytársakkal is rendelkeznek a gyülekezetben, sőt van egy szerető Pásztoruk is, Jehova Isten. A keresztény esetében megszűnik az a tényező, ami a haragra legtöbbször okot ad: az elhagyatottság vagy a magára maradottság érzése. (Zsoltárok 23:1–6; Zsidók 13:5, 6.)

De ha mégis megharagudnánk valamiért, vagy ha más haragját lennénk kénytelenek elviselni, ez esetben azt a magatartást sajátítsuk el, amivel legjobban meg tudjuk őrizni boldogságunkat vagy jó közérzetünket. Mi ennek a nyitja? A Biblia ezt mondja: „Aki lassú a haragra, jobb, mint a hatalmas ember, és aki uralkodik szellemén, (jobb) mint aki elfoglal egy várost” (Példabeszédek 16:32). Ahelyett tehát, hogy gyorsak lennénk a haragra, jól tesszük, ha megvizsgáljuk, milyen következményei lehetnek esetleges tettünknek. Ha tudunk ilyenkor tízig számolni, ezzel elkerülhetünk olyan bajt, amit később talán megbánnánk. (Példabeszédek 14:17.)

Ha dühösek vagyunk, de nem tudjuk az okát, aláztosan és becsületesen kérjünk segítséget. Nem a gyengeség jele, ha elismerjük mások, de főleg szeretteink előtt, hogy félünk valamitől, vagy segítségre szorulunk. Inkább bölcsességünket és bátorságunkat mutatja ez a lépésünk. Így eljuthatunk bajaink forrásáig. A Biblia ezt mondja: „Tervek hiúsulnak meg, ahol nincs meghitt beszélgetés, de a tanácsadók sokasága eredményre jut” (Példabeszédek 15:22).

Érzelmeink felett sokkal könnyebben tudunk uralkodni, ha megpróbáljuk megérteni mások velünk kapcsolatos magatartásának okát. Például, ha egy dühös embernek azt mondjuk: „Megértelek, hogy haragszol”, ezzel máris lecsillapítottuk őt. A Biblia ezt tanácsolja: „Az ember mérsékli haragját, ha értelmes, és dicséretére válik, ha elnézi a hibákat” (Példabeszédek 19:11).

Ha véletlenül valakit megbántottunk, menjünk hozzá és kérjünk tőle bocsánatot. Az is előfordul, hogy valaki véletlenül a lábunkra lép. Lehet, hogy dühös leszel. De ha bocsánatot kér, rögtön elpárolog haragod. Igaz, hogy még fáj a lábujjad, de tiszteletben tartották érzéseidet. Hasonlóképpen jó modorunk, tapintatunk és egészséges humorunk sokszor elejét veheti a nehezteléseknek, és hozzájárulhat ahhoz, hogy megmaradjon a jó viszonyunk hitvesünkkel, gyermekeinkkel és a keresztény gyülekezet tagjaival. (Példabeszédek 16:24; Kolossé 4:6; 1Péter 3:8.)

De ha olyan helyzet áll elő, amikor jogos lenne a haragunk, még akkor is nagyon hasznos, ha úgy mutatjuk ki haragunkat, hogy az ne sértsen másokat. Igen nagy a különbség, ha azt mondjuk („Te barom! vagy: „Mindjárt becsapok neked egyet!”), vagy ha így fejezzük ki magunkat („Fel vagyok háborodva!” vagy : „Sértve érzem magamat”). Olyan esetben rendszerint elmarad a szóbeli sértegetés, ha az érzések kinyilvánítása nem támadó jellegű, sőt képes még a másik személyt esetleg engedékenységre is bírni, míg a provokáló megjegyzés az ellenkező hatást váltja ki. Ahogyan mondja a Biblia: „A szelíd válasz elhárítja a haragot, de a fájdalmat okozó szó haragra ingerel. A feldühödött ember viszályt szít, aki azonban lassú a haragra, lecsendesíti a veszekedést” (Példabeszédek 15:1, 18).

Jogos harag

Legtöbben természetesnek tartjuk, ha időnként valamiért megharagszunk. A Biblia beszámol arról, hogy maga Jehova is érez haragot. (Sofóniás 2:2, 3; 3:8.) Nincs semmi meglepő abban, ha az ő képmására teremtett ember is hasonlóképpen érez. (1Mózes 1:26.) Önmagában a haragérzés nem bűn.

Jehovánál a harag mindig jogosult. Ugyanis igazságos alapelveit sértik meg. Reagálása ennek megfelelően mindig helyes, és tökéletes ura marad érzéseinek. De más a helyzet a tökéletlen emberekkel. Gyakran az emberek akkor haragudnak meg, amikor büszkeségüket megsértik vagy egyéb emberi gyengeségük kerül felszínre. Szükségünk van ezért arra, hogy fékezzük haragunkat. Pál apostol így figyelmeztet bennünket: „Haragudjatok, és mégse vétkezzetek! Ne nyugodjék le a nap felettetek ingerültségetekben, se ne adjatok teret az Ördögnek” (Efézus 4:26, 27). Igen, Sátán kihasználhatja helyzetünket, ha nem tudunk uralkodni indulatunkon. A „dühkitöréseket” a Biblia a „hústest cselekedetei” között említi, és ezek kizárhatnak bennünket Isten Királysága örökléséből. (Galata 5:19–21.)

Jakab tanítvány tanácsa ezért így hangzik: „Tudjátok meg ezt, szeretett testvéreim! Mindenki legyen . . . lassú a haragra! Mert a férfi haragja nem szolgálja Isten igazságosságát” (Jakab 1:19, 20). Tökéletlenségünk folytán, mégha jogosult lenne is haragunk, nem biztos, hogy kellő önuralommal, helyesen reagálunk az adott helyzetben. Ezért jó, ha a következő alapelvet tartjuk szem előtt: „Magatokért bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem adjatok helyet a haragnak, mert meg van írva: ’Enyém a bosszúállás; én megfizetek — mondja Jehova’ ” (Róma 12:19). És azt se felejtsük el, hogy valamennyien tévedhetünk, hiszen tökéletlenek vagyunk. Mennyire veszélyes volna a jogos felháborodás hevében másokat gyorsan megítélni. (Jakab 2:13; 4:11, 12; 5:9.)

A Szentírás szerint a vég idején élünk. Ezekben az utolsó napokban a „nemzetek megharagudtak” Isten Királyságára és az Ördög „nagyon dühös, mivel tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 11:17, 18; 12:10–12). Ezért a legbiztosabb védelem számunkra, ha Isten Szava szerint élünk. (Zsoltárok 119:105.) Isten hamarosan kinyilvánítja ítéletét a nemzetek felett és a földet megtisztítja az összes igazságtalanságtól. (Ésaiás 35:10; 65:23; Mikeás 4:3, 4.) Addig is azonban arra kell ügyelnünk, hogy ne kövessük e dühösködő világ útjait. Haragunk féken tartásával előmozdíthatjuk a házastársi szeretetet, a keresztényi egységet és a személyes békénket és boldogságunkat. De ami még ennél is lényegesebb: így tudjuk elnyerni ezután is Jehova Isten kegyét és áldását. (Zsoltárok 119:165.)