Maradj közel Jehova szervezetéhez!

„KÖZELEDJETEK Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” – írta Jakab tanítvány (Jak 4:8). Igen, Jehova nem túl fenséges és nincs túl messze ahhoz, hogy meghallgassa az imáinkat, pedig tökéletlenek vagyunk (Csel 17:27). Hogyan közeledhetünk Istenhez? Úgy, hogy bensőséges kapcsolatot építünk ki vele azáltal, hogy buzgón imádkozunk hozzá (Zsolt 39:12). Az is segít meghitt kapcsolatot ápolni Istennel, ha rendszeresen tanulmányozzuk a Szavát, a Bibliát. Így megismerjük Jehova Istent, a szándékát és a ránk vonatkozó akaratát (2Tim 3:16, 17). Megszeretjük őt, mélységes tiszteletet érzünk iránta, és nem szeretnénk megbántani őt (Zsolt 25:14).

² Jehovával azonban csak a Fia, Jézus által kerülhetünk meghitt közelségbe (Ján 17:3; Róma 5:10). Jehova Isten gondolkodásába egyetlen ember sem adhatott volna mélyebb betekintést, mint Jézus. Ő olyan bensőségesen ismerte az Atyját, hogy elmondhatta: „hogy ki a Fiú, azt senki sem tudja, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt senki sem tudja, csak a Fiú, és azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt” (Luk 10:22). Így tehát amikor azt tanulmányozzuk, hogy mit tárnak fel az evangéliumok Jézus gondolkodásmódjáról és érzéseiről, akkor voltaképpen arról tanulunk, hogy miként gondolkodik és érez Jehova. Ennek az ismeretnek a birtokában közelebb tudunk kerülni Istenünkhöz.

³ Isten Fiának vezetése alatt úgy ápolhatunk meghitt kapcsolatot Jehovával, hogy közel maradunk a szervezete látható részéhez, amely segít megértenünk, hogyan cselekedjük Isten akaratát. Ahogy az a Máté 24:45–47-ben meg is lett jövendölve, Jézus Krisztus, az Úr kinevezte a hű és értelmes rabszolgát, hogy a kellő időben megadja az eledelt a hit háznépének. A hű rabszolga ma bőségesen ellát bennünket ilyen eledellel. Jehova a szervezetén keresztül azt tanácsolja, hogy naponta olvassuk a Szavát, rendszeresen látogassuk az összejöveteleinket, és buzgón vegyünk részt a királyságról szóló jó hír hirdetésében (Józs 1:8; Zsolt 1:1–3; Máté 24:14; 28:19, 20). Soha nem szeretnénk emberi szemszögből tekinteni a hű rabszolgára. Igyekezzünk közel maradni Jehova szervezetének látható részéhez, és kövessük az irányítását. Ez közelebb fog vinni minket Jehova Istenhez, és meg fog erősíteni, illetve védelmet fog nyújtani a próbákban.

MIÉRT ÉR BENNÜNKET EGYRE TÖBB PRÓBA?

⁴ Lehet, hogy már hosszú évek óta vagy az igazságban. Ha igen, akkor biztosan tudod, mit jelent kitartani a feddhetetlenségünket érintő próbákban. De még ha rövid ideje ismered is Jehovát, és nemrég kezdtél kapcsolatot ápolni a népével, akkor is tudod, hogy Sátán, az Ördög mindenkivel szembeszáll, aki aláveti magát Jehova uralmának (2Tim 3:12). Akár keveset, akár sok mindent álltál már ki, semmi okod sincs félni vagy elcsüggedni, hiszen Jehova megígéri, hogy támogat és megszabadít, sőt örök élettel fog megajándékozni (Héb 13:5, 6; Jel 2:10).

⁵ Mindegyikünkkel előfordulhat, hogy próbákat kell még kiállnia Sátán rendszerének hátralevő napjaiban. 1914-ben létrejött Isten királysága, és Sátánnak azóta nincs bejárása Jehova égi birodalmába. Ledobták a földre, és attól kezdve csak itt tartózkodhat a gonosz angyalaival. A földön megsokasodtak a bajok, beleértve Jehova önátadott szolgáinak az egyre hevesebb üldözését is. Mindez Sátán haragjának a következménye, és azt bizonyítja, hogy az emberek feletti gonosz uralmának az utolsó napjaiban élünk (Jel 12:1–12).

⁶ Sátán dühöng, amiért megalázták, és tudja, hogy kevés ideje van. Mindent megtesz a démonaival azért, hogy gátolja a királyságprédikáló munkát, és megbontsa Jehova szolgáinak az egységét. Ezért jelképes értelemben háborút kell folytatnunk, amelyről így olvasunk: „nem vér és test ellen küzdünk, hanem a kormányzatok ellen, a hatalmak ellen, e sötétség világuralkodói ellen, az égi helyeken levő gonosz szellemi erők ellen.” Ha Jehova oldalán állva győztesen szeretnénk kikerülni a harcból, nem szabad feladnunk, hanem meg kell őriznünk a jelképes fegyverzetünk épségét, és szilárdan kell állnunk az Ördög mesterkedéseivel szemben (Ef 6:10–17). Mindez kitartást követel meg tőlünk.

HOGYAN LEHETÜNK KITARTÓAK?

⁷ A kitartás azt jelenti, hogy képesek vagyunk elviselni valamilyen nehézséget. Bibliai értelemben arra a tulajdonságra utal, hogy valaki állhatatosan azt teszi, ami helyes, bármilyen nehézséggel, ellenállással, üldözéssel vagy mással nézzen is szembe, aminek az a célja, hogy megtörje az Isten iránti feddhetetlenségét. Időbe telik, mire egy keresztény kifejleszti a kitartást. Ahogy erősödik a hitünk, egyre kitartóbbak leszünk. Ha a keresztényi életpályánkon már a kezdet kezdetén kitartunk a kisebb hitpróbákban, egyre erősebbek leszünk, és a nehezebb próbákban is ki tudunk tartani, amelyek biztosan eljönnek (Luk 16:10). Már most el kell határoznunk, hogy szilárdak maradunk a hitben, nem várhatunk addig, amíg igazán nehéz próbáink lesznek. Ezért már a próbák előtt szilárdan eltökélteknek kell lennünk. Péter apostol a következő szavakkal mutatott rá, hogy az Istennek tetsző tulajdonságok közt a kitartást is ki kell fejlesztenünk: „komolyan törekedjetek arra, hogy hitetek erénnyel párosuljon, erényetek ismerettel, ismeretetek önuralommal, önuralmatok kitartással, kitartásotok Isten iránti odaadással, Isten iránti odaadásotok testvéri szeretettel, testvéri szeretetetek pedig mindenki iránt érzett szeretettel” (2Pét 1:5–7; 1Tim 6:11).

⁸ Hogy milyen fontos a kitartás, arra Jakab is felhívta a figyelmünket, amikor ezt írta: „Teljes örömnek tekintsétek, testvéreim, ha különféle próbákkal kerültök szembe, hiszen tudjátok azt, hogy a hitetek próbája kitartást eredményez. A kitartás pedig hadd érje el a célját, hogy teljesek és minden tekintetben épek legyetek, és semminek se legyetek híján” (Jak 1:2–4). Jakab szerint a keresztényeknek örömmel kell fogadniuk a próbákat, mert segítenek a kitartás kifejlesztésében. Te is így gondolsz a próbákra? Jakab ezután rámutat, hogy magának a kitartásnak is van célja, hiszen csiszolja a keresztényi egyéniségünket, hogy teljesen elfogadhatóak legyünk Isten előtt. Igen, a kitartásunk nap nap után erősödik, miközben próbákat állunk ki. A kitartás pedig más kívánatos tulajdonságokat eredményez, amelyekre szükségünk van.

⁹ A kitartásunk örömet szerez Jehovának. Arra fogja indítani, hogy megjutalmazzon bennünket az örök élettel. Jakab kijelentette: „Boldog az az ember, aki kitartással tűri a próbát, mert miután elnyeri Isten tetszését, megkapja az élet koronáját, amelyet Jehova azoknak ígért, akik nem szűnnek meg szeretni őt” (Jak 1:12). Igen, kitartunk, mert tudjuk, hogy örök élet vár ránk. Kitartás nélkül nem maradhatunk meg az igazságban. Ha engedünk a világtól jövő nyomásnak, akkor előbb-utóbb vissza fogunk térni oda. Ha nincs bennünk kitartás, nem lesz velünk Jehova szelleme, így nem is tudjuk megteremni a gyümölcsét.

¹⁰ Ha ki akarunk tartani ezekben a nehéz időkben, akkor keresztényekként meg kell tanulnunk megfelelően gondolkodni a szenvedésről. Ne feledjük, mit írt Jakab: „Teljes örömnek tekintsétek”. Ez talán nem könnyű, hiszen fizikai szenvedésről vagy gyötrő gondolatokról lehet szó. De emlékezzünk rá, hogy a jövőbeli életünk forog kockán! Ami az apostolokkal történt, az segít megértenünk, hogyan őrizhetjük meg az örömünket a szenvedések közepette. A Cselekedetek könyve így számol be erről: „hívatták az apostolokat, megverették őket, aztán megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében, és elengedték őket. Ők tehát elmentek a szanhedrin elől, ujjongva, amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek Jézus nevéért” (Csel 5:40, 41). Az apostolok számára a szenvedésük azt bizonyította, hogy engedelmeskedtek Jézus parancsának, Jehova pedig támogatta őket. Évekkel később Péter az első ihletett levelében leírta, milyen értékes, ha valaki az igazságosságért szenved (1Pét 4:12–16).

¹¹ Egy másik történetben Pálról és Silásról olvashatunk. Amikor Filippiben a misszionáriusi munkájukat végezték, letartóztatták és azzal vádolták őket, hogy zavart keltenek a városban, és törvénybe ütköző szokásokat hirdetnek. Ezért nagyon megverték és börtönbe vetették őket. A bibliai beszámolóból megtudjuk, hogy mi történt, amikor sebesülten ott voltak a börtönben: „Éjféltájban Pál és Silás imádkozott, és énekkel dicsérte Istent, a rabok pedig hallgatták őket” (Csel 16:16–25). Pál és a társa helyesen gondolkodtak a Krisztusért elviselt szenvedéseikről. Nemcsak azt bizonyították nekik, hogy feddhetetlenek Isten és az emberek előtt, hanem lehetőségnek tekintették őket arra, hogy tanúskodjanak azoknak, akik talán hajlandók odafigyelni a jó hírre. Tudták, hogy életekről van szó. Még aznap éjjel a börtönőr a háznépével együtt odafigyelt rájuk, és mindnyájan tanítványok lettek (Csel 16:26–34). Pál és Silás bíztak Jehovában, a hatalmában, és abban, hogy kész támogatni őket, amikor szenvedéseket élnek át. Nem csalódtak.

¹² Jehova ma is ellát bennünket mindennel, amire szükségünk van ahhoz, hogy helyt tudjunk állni a próbákban. Azt szeretné, ha kitartanánk. Ihletett Szavát adta, hogy pontosan megismerhessük a szándékát. Ez megerősíti a hitünket. Összejöhetünk a hittestvéreinkkel, és szent szolgálatot végezhetünk. Az ima által magával Jehovával is bensőséges kapcsolatban lehetünk. Meghallgat bennünket, amikor dicsérjük őt, és segítségért könyörgünk, hogy továbbra is tisztán állhassunk előtte (Flp 4:13). És abból is erőt meríthetünk, ha elgondolkodunk az elénk helyezett reménységen (Máté 24:13; Héb 6:18; Jel 21:1–4).

TARTSUNK KI A KÜLÖNFÉLE PRÓBÁKBAN!

¹³ A próbáink igen hasonlóak azokhoz, amelyek Jézus Krisztus tanítványait érték. Jehova Tanúit szóban és fizikailag is bántalmazzák a félrevezetett ellenségeik. Csakúgy, mint az apostolok napjaiban, az ellenségeskedést többnyire azok a vallási fanatikusok szítják, akiknek a hamis tanításait és helytelen szokásait Isten Szava leleplezi (Csel 17:5–9, 13). Jehova népe olykor úgy talál enyhülést, hogy igyekszik érvényesíteni a kormányok által biztosított jogait (Csel 22:25; 25:11). Ugyanakkor az is megtörténik, hogy a hatalmon levők tiltják be a munkánkat, mivel le akarják állítani a keresztényi szolgálatunkat (Zsolt 2:1–3). Ilyenkor bátran követjük a hűséges apostolok példáját, akik ezt mondták: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Csel 5:29).

¹⁴ Mivel az egész földön erősödik a nacionalizmus, egyre nagyobb nyomás nehezedik a jó hír hirdetőire, hogy hagyjanak fel az Istentől kapott szolgálatukkal. Isten minden szolgája egyre jobban megérti a Jelenések 14:9–12-ben található figyelmeztetést a vadállatnak és a képmásának az imádatával kapcsolatban. Felismerjük, milyen jelentőséggel bírnak János szavai: „Emiatt van szükség arra, hogy kitartsanak a szentek, akik megtartják Isten parancsait, és úgy élnek, hogy hisznek Jézusban.”

¹⁵ A háborúk, forradalmak, üldözés vagy betiltás miatti próbák idején lehetetlenné válhat, hogy nyíltan imádd Jehovát. Olyan helyzet is előállhat, hogy nem lehet gyülekezeti összejöveteleket tartani. Megszakadhat a fiókhivatallal való kapcsolat. Elmaradhatnak a körzetfelvigyázók látogatásai. Talán kiadványok sem érkeznek. Mit tegyél, ha ilyesmi történik?

¹⁶ Tedd meg, amit az adott helyzetben megtehetsz. A személyes tanulmányozásra valószínűleg mindig lesz lehetőség. Közös tanulmányozásra általában kisebb csoportokban, magánlakásokban össze lehet jönni. Az összejövetelek alapjául fel lehet használni a régebben tanulmányozott kiadványokat és magát a Bibliát is. De ne nyugtalankodj. A vezetőtestület rendszerint rövid időn belül fel tudja venni valamilyen formában a kapcsolatot a felelős testvérekkel.

¹⁷ Még ha el is vagy szigetelve minden keresztény testvéredtől, ne felejtsd el, hogy Jehovától és a Fiától, Jézus Krisztustól semmi nem választhat el. Szilárd maradhat a reménységed. Jehova így is meg tudja hallgatni az imáidat, és erőt adhat a szelleme által. Kérd a vezetését. Emlékezz rá, hogy Jehova szolgája és Jézus Krisztus tanítványa vagy, ezért ha alkalmad nyílik a tanúskodásra, élj vele. Jehova meg fogja áldani az erőfeszítéseidet, és hamarosan talán mások is csatlakoznak hozzád az igaz imádatban (Csel 4:13–31; 5:27–42; Flp 1:27–30; 4:6, 7; 2Tim 4:16–18).

¹⁸ Még ha az apostolokhoz és másokhoz hasonlóan téged is halállal fenyegetnek, bízzál „Istenben, aki feltámasztja a halottakat” (2Kor 1:8–10). A feltámadásba vetett hited még a leghevesebb ellenállás közepette is segíthet kitartanod (Luk 21:19). Krisztus Jézus példát mutatott. Tudta, hogy a próbákban tanúsított hűsége erőt ad másoknak a kitartáshoz. Ugyanígy te is az erő forrása lehetsz a testvéreidnek (Ján 16:33; Héb 12:2, 3; 1Pét 2:21).

¹⁹ Az üldözésen és az ellenálláson kívül más nehéz helyzetek is kitartást követelhetnek tőled. Némelyek elcsüggednek, mert az emberek közönyösek a területükön. Másoknak fizikai vagy érzelmi betegségekkel, illetve az emberi tökéletlenség miatti korlátokkal kell megküzdeniük. Pál apostolnak is ki kellett tartania valamilyen próbában, amely időnként megnehezítette a szolgálatát (2Kor 12:7). Megemlíthetnénk az első századi keresztényt, Epafrodituszt is, aki Filippiben élt, és lehangolttá vált, mert a barátai hallották, hogy megbetegedett (Flp 2:25–27). Saját emberi tökéletlenségeink és másokéi különösen próbára tehetik a kitartásunkat. A keresztény társainkkal, sőt a családtagjainkkal is lehetnek nézeteltéréseink. De az ilyen akadályokat is le tudják küzdeni vagy el tudják viselni azok, akik követik Jehova Szavának tanácsait (Ez 2:3–5; 1Kor 9:27; 13:8; Kol 3:12–14; 1Pét 4:8).

HATÁROZZUK EL, HOGY HŰSÉGESEK MARADUNK!

²⁰ Mindig ragaszkodjunk Jézus Krisztushoz, akit Jehova a gyülekezet fejévé tett (Kol 2:18, 19). Szorosan működjünk együtt a hű és értelmes rabszolgával és a kinevezett felvigyázókkal (Héb 13:7, 17). Ha elfogadjuk a teokratikus rendet, és együttműködünk azokkal, akik vállalják a vezetést, akkor szervezetten tudjuk cselekedni Jehova akaratát. Mindig éljünk az ima lehetőségével. Emlékezzünk rá, hogy még a börtönfalak vagy a magánzárka sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy kapcsolatot ápoljunk szerető égi Atyánkkal, és nem bonthatja meg a köztünk és a hívőtársaink közti egységet.

²¹ Eltökélten és kitartással tegyünk meg hát minden tőlünk telhetőt, hogy teljesítsük a prédikálásra vonatkozó megbízatásunkat, állhatatosan végezve azt a munkát, amellyel a feltámasztott Jézus Krisztus bízta meg a követőit: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20). Jézushoz hasonlóan tartsunk ki. Mindig maradjon erős a reménységünk, hogy a királyság uralma alatt örökké élhetünk majd (Héb 12:2). Krisztus megkeresztelt tanítványaiként részt vehetünk a világrendszer befejezésével kapcsolatos prófécia beteljesítésében. Jézus ezt mondta: „a királyságról szóló jó hírt hirdetni fogják az egész lakott földön, hogy minden nemzet halljon róla, és akkor jön el a vég” (Máté 24:3, 14). Ha most szívvel-lélekkel végezzük ezt a munkát, abban az örömben lesz részünk, hogy örökké élhetünk Jehova igazságos új világában!