Őrtorony ONLINE KÖNYVTÁR
Őrtorony
ONLINE KÖNYVTÁR
magyar
  • BIBLIA
  • KIADVÁNYOK
  • ÖSSZEJÖVETELEK
  • it-2 „Úr”
  • Úr

A kijelölt részhez nincs videó.

Sajnos a videót nem sikerült betölteni.

  • Úr
  • Tanulmányozd a Szentírást éleslátással! 2. kötet
  • Hasonló tartalom
  • Jehova
    Tanulmányozd a Szentírást éleslátással! 1. kötet
  • „Jézus Krisztus Úr” — Hogyan és mikor?
    Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát – 1994
  • Bibliai beszédtémák
    Bibliai beszédtémák
  • Isten neve és az „Újszövetség”
    Az isteni név, amely mindörökké fennmarad
Továbbiak
Tanulmányozd a Szentírást éleslátással! 2. kötet
it-2 „Úr”

ÚR

Az „úr” (v. a hozzá hasonló „tulajdonos” és „gazda”) szó görög, illetve héber megfelelője vonatkozhat Jehova Istenre (Ez 3:11), Jézus Krisztusra (Mt 7:21), a János látomásában szereplő egyik vénre (Je 7:13, 14), angyalokra (1Mó 19:1, 2; Dá 12:8), emberekre (1Sá 25:24; Cs 16:16, 19, 30) és a hamis istenségekre is (1Ko 8:5). Gyakran olyan valakit jelöl, aki tulajdonosa bizonyos személyeknek vagy dolgoknak, illetve hatalommal bír ezek fölött (1Mó 24:9; 42:30; 45:8, 9; 1Sá 30:13, 15; Lk 19:33; Cs 25:26; Ef 6:5). Sára az ’úr’ címmel illette férjét (1Mó 18:12). A gyermekek az apjukat (1Mó 31:35; Mt 21:28, 29), a fiatalabb testvérek pedig bátyjukat hívták ’úrnak’ (1Mó 32:5, 6). Kiemelkedő személyiségek, hivatalos személyek, próféták és királyok megszólításaként tiszteletet fejez ki ez a cím (1Mó 23:6; 42:10; 4Mó 11:28; 2Sá 1:10; 2Ki 8:10–12; Mt 27:63). Az idegeneket udvariasságból szólították úgy, hogy „uram” (Jn 12:21; 20:15; Cs 16:30).

Jehova Isten: Jehova Isten az ’ég és föld Ura’. Mindenek Teremtőjeként ő a világmindenség szuverén ura (Mt 11:25; Je 4:11). Az égi teremtmények is ’Úrnak’ nevezik őt, ahogy arról a Jelenések 11:15-ben olvasunk: „harsány hangok támadtak az égben, és ezt mondták: »A világ királysága a mi Urunknak [Jehovának] és az ő Krisztusának királysága lett«”. Istent az ő hűséges földi szolgái ’Legfőbb Úrnak’ is szólították. Ez a cím több mint 300-szor jelenik meg az ihletett Írásokban (1Mó 15:2; Je 6:10). Az ’igaz Úr’ elnevezés ugyancsak méltán illeti meg őt (Ézs 1:24). Ő irányítja az aratást, vagyis az emberek begyűjtését, hogy élhessenek. Az aratásban segédkező munkások számbeli gyarapodásáért hozzá kell könyörögni, mert ő ’az aratás Ura’ (Mt 9:37, 38; lásd: Rbi8, függ.: 1566–1568. o.).

Jézus Krisztus: Földi tartózkodása idején Jézus Krisztus úgy beszélt magáról, mint aki „Ura a sabbatnak” (Mt 12:8). Ennek megfelelően arra használta fel a sabbatot, hogy égi Atyjától kapott feladatát végezze, például betegeket gyógyítson. (Vö.: Mt 8:16, 17.) Jézus tudta, hogy a mózesi törvény a sabbatra vonatkozó rendelkezéseivel együtt „az eljövendő jó dolgok árnyéka” (Héb 10:1). Ezekkel ’az eljövendő jó dolgokkal’ függ össze az a sabbat, amelynek ő lesz az Ura. (Lásd: SABBATNAP: „Ura a sabbatnak”.)

Amikor Jézus Krisztus a földön volt, a tanítványain kívül mások is „Uram”-nak szólították (Mt 8:2; Jn 4:11). Ezekben az esetekben elsősorban tiszteletből vagy udvariasságból használták ezt a címet. Az apostolainak azonban Jézus rámutatott, hogy „Úrnak” hívni őt többet jelent ennél. Kijelentette: „Ti »Tanítónak« és »Úrnak« szólítotok engem, és helyesen mondjátok, mert az vagyok” (Jn 13:13). Ezek az apostolok a tanítványaiként valójában a tanulói voltak. Ő volt az Uruk.

Az „Úr” megjelölés Jézus esetében főleg a halála és feltámadása után vált nagy jelentőségűvé. Áldozati halála révén megvette követőit, és így a Tulajdonosuk lett (Jn 15:13, 14; 1Ko 7:23; 2Pt 2:1; Júd 4; Je 5:9, 10). Királyuk és Vőlegényük is volt egyben, ők pedig alárendelték magukat neki mint Uruknak (Cs 17:7; Ef 5:22–27; vö.: Jn 3:28, 29; 2Ko 11:2; Je 21:9–14). Amikor Jehova megjutalmazta a Fiát, amiért az hű maradt a kínoszlopon elszenvedett szégyenletes haláláig, „magasabb állásba. . . emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll, hogy a Jézus nevében minden térd meghajoljon: az égben levőké, a földön levőké és a föld alatt levőké, s minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Istennek, az Atyának dicsőségére” (Fi 2:9–11). Úrnak ismerni el Jézus Krisztust többet jelent annál, mint hogy egyszerűen csak „Úrnak” hívjuk őt. Az embernek el kell ismernie Jézus állását, és engedelmesen kell élnie. (Vö.: Jn 14:21.) Jézus maga mondta: „Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, hanem az, aki cselekszi égi Atyám akaratát” (Mt 7:21).

Jehova Isten a halhatatlanságot is megadta hűséges Fiának. Ezért bár sok ember uralkodott már királyként és úrként, csakis ’a királyok Királya és az urak Ura’, Jézus Krisztus kapott halhatatlanságot (1Ti 6:14–16; Je 19:16).

A halál és a hádesz kulcsainak birtokában (Je 1:17, 18) Jézus ki tudja szabadítani az embereket az emberiség közös sírjából (Jn 5:28, 29), és meg tudja szabadítani őket a haláltól, amelyet Ádámtól örököltek (Ró 5:12, 18). Ő tehát ’a halottak fölött is Úr’, például Dávid király fölött, aki egyike volt földi ősatyáinak (Cs 2:34–36; Ró 14:9).

Tiszteletet kifejező cím: Az, hogy a keresztényeknek csak ’e g y Uruk’ van, Jézus Krisztus (Ef 4:5), nem zárja ki azt, hogy tiszteletből, udvariasságból vagy a hatalom elismeréseként másokat is az „úr” címmel illessenek. Péter apostol meg is említette Sárát, aki jó példát mutatott a keresztény feleségeknek azzal, hogy engedelmeskedett Ábrahámnak, „»urának« hívva őt” (1Pt 3:1–6). Sára ezt nem pusztán formalitásból tette, ezzel pedig híven tükrözte, hogy alárendeli magát férjének, hiszen „magában” beszélt róla így (1Mó 18:12). Másrészt, mivel a keresztények mindnyájan testvérek, helytelenül tennék, ha egy hívőtársukat „Vezetőnek” vagy „Úrnak” neveznék, mintha szellemi vezetőjüknek tekintenék (Mt 23:8–10; lásd: JEHOVA; JÉZUS KRISZTUS; SZÖVETSÉGES FEJEDELMEK).

A görög „küriosz”: Ez egy melléknév, amely azt fejezi ki, hogy valakinek hatalma (küʹrosz) van, de a kifejezés főnévként is használatos. A Keresztény Görög Iratok minden könyvében előfordul, kivéve a Titusznak írt levelet és János leveleit. Héber megfelelője az ʼá·dhónʹ. Jézus Krisztus Isten megteremtett Fiaként és Szolgájaként helyénvalóan szólítja Atyját és Istenét (Jn 20:17) ’Úrnak’ (ʼAdhó·nájʹ v. Küʹri·osz), olyasvalakinek, aki felette áll hatalomban, aki az ő Feje (Mt 11:25; 1Ko 11:3). Mivel Jézus felmagasztaltatott az Atyja jobbjára, ő az „uraknak Ura” minden tekintetben, kivéve az Atyjához, a mindenható Istenhez fűződő kapcsolatában (Je 17:14; 19:15, 16; vö.: 1Ko 15:27, 28).

Amikor Isten nevét helyettesíti: Az i. sz. II. vagy III. században az írnokok a Héber Iratokból készült görög Septuaginta-fordítás másolataiban Isten „Jehova” nevét a Küʹri·osz (Úr) és The·oszʹ (Isten) szavakkal cserélték fel. Más fordításokban, egyebek mellett a latin Vulgatában, az angol King James Versionben, illetve számos mai fordításban (RS, NIV, TEV, ÚRB, KNB [mely a Vulgatára épül]) hasonlókat figyelhetünk meg. Isten neve helyére tehát az „Isten” és az „Úr” szó került, gyakran csupa nagybetűvel; ez az írásmód jelzi, hogy a tetragram (Isten neve) helyén más áll.

Eltérve ettől a gyakorlattól az 1901-es American Standard Version fordítói bizottsága kijelentette: „Az amerikai revideálók alapos megfontolás után arra az egyöntetű következtetésre jutottak, hogy az Ótestamentum angol vagy egyéb nyelvű fordításaiban nem szabad tovább teret engedni annak a zsidó babonának, mely szerint Isten neve túl szent ahhoz, hogy kiejtsék, mint ahogy szerencsére a mai misszionáriusok számos fordítása sem teszi ezt . . . Most ez a személynév [Jehova] megannyi szent vonatkozásával együtt a helyére került a szent szövegben, ami kétségkívül meg is illeti” (AS, előszó, IV. o.).

Ezután jó néhány olyan fordítás készült (An, JB [angol és francia], NC, BC [mindkettő spanyol] stb.), amely következetesen „Jahve” vagy hasonló formában adja vissza a tetragramot.

Arra utaló bizonyítékokat, hogy Jehova Isten neve eredetileg benne volt a Keresztény Görög Iratok szövegeiben Mátétól a Jelenések könyvéig, a JEHOVA szócikk is tartalmaz „A Keresztény Görög Iratokban” alcím alatt. Ezért az ebben a műben gyakran idézett Új világ fordítás visszahelyezte Isten nevét a Keresztény Görög Iratokba, ami összesen 237 helyet érint. Más fordítások hasonlóképpen jártak el, főleg amikor héberre ültették át a Keresztény Görög Iratokat.

Isten nevének visszaállítását magyarázva az Új Világ Bibliafordító Bizottság megjegyzi: „Hogy megtudjuk, hol lett felcserélve Isten neve a görög Κύριος és Θεός szóval, megállapítottuk, hogy az ihletett keresztény írók hol idéztek verseket, szövegrészeket és kifejezéseket a Héber Iratokból, majd pedig ellenőriztük a héber szövegben, hogy valóban megtalálható-e Isten neve az adott helyen. Ily módon meg tudtuk határozni, hogy mikor kire vonatkozik, kinek a személyét jelöli a Küʹri·osz, illetve a The·oszʹ.” A bizottság a továbbiakban megjegyzi: „Hogy ne lépjük túl fordítói hatáskörünket, és ne tévedjünk a szövegmagyarázat ösvényére, nagyon ügyeltünk arra, hogy mikor használjuk Isten nevét a Keresztény Görög Iratokban. Minden esetben alaposan megvizsgáltuk a Héber Iratokat, és arra támaszkodtunk. Fordításunk megerősítése végett megkerestük az egyezőséget mutató helyeket a héber nyelvű fordításokban.” Ilyen egyezőség található a héber fordításokban mindazon a 237 helyen, ahol az Új Világ Bibliafordító Bizottság helyreállította Isten nevét a lefordított szövegben (Rbi8, függ.: 1564–1566. o.).

A héber „Ádón” és „Adonáj”: A héber ʼá·dhónʹ 334-szer fordul elő a Héber Iratokban. A kifejezés a tulajdonjog vagy a vezető szerep gondolatát hordozza, és Istenre is, emberekre is utalhat. Az ʼadhó·nímʹ többes alak olykor egyszerűen számbelileg tekintendő többesnek, és ilyenkor az „urak” szóval szokták fordítani (Zs 136:3; Ézs 26:13). Más helyeken a többes szám kiválóságot, vagyis fenséget fejez ki, akár Istenről, akár emberről van szó (Zs 8:1; 1Mó 39:2). Ilyen esetekben az értelmileg hozzá kapcsolódó névmások vagy melléknevek mindig egyes számban állnak (Zs 45:11; 147:5). Néhol két többes szám szerepel egymás mellett, hogy a kiválóságot kifejező többes alak megkülönböztesse Jehovát a számos többi úrtól (5Mó 10:17; Zs 136:3; vö.: 1Ko 8:5, 6).

Az ʼÁ·dhónʹ, illetve ʼAdhó·nímʹ cím 25-ször vonatkozik Jehovára az Írásokban. A maszoréta szövegben az ʼÁ·dhónʹ szó előtt kilenc esetben határozott névelő (há) áll, tehát ezekben a versekben csakis Jehovára utalhat a cím (2Mó 23:17; 34:23; Ézs 1:24; 3:1; 10:16, 33; 19:4; Mi 4:13; Ma 3:1). Azon a hat helyen, ahol nincs határozott névelő az ʼÁ·dhónʹ előtt, mindig Jehovát kell érteni alatta, mivel úgy esik szó róla, mint aki a föld Ura (Tulajdonosa), tehát nem homályos a jelentés (Jzs 3:11, 13; Zs 97:5; 114:7; Za 4:14; 6:5). Azon a tíz helyen pedig, ahol az ʼAdhó·nímʹ szó jelöli Jehovát, a közvetlen szövegkörnyezetből világosan kiderül, hogy valóban őróla van szó (5Mó 10:17; Ne 8:10; 10:29; Zs 8:1, 9; 135:5; 136:3; 147:5; Ézs 51:22; Hó 12:14).

A héberben a kiválóságot kifejező többes számnak egy másik formája az ʼá·dhónʹ szóhoz illesztett -áj végződés. Amikor az ʼAdhó·nájʹ szó minden további toldalék nélkül jelenik meg, akkor kizárólag Jehova értendő alatta, és arra utal, hogy Jehova a szuverén Úr. A The International Standard Bible Encyclopedia (1986, 3. köt. 157. o.) szerint „ez a forma kiemeli Jahvénak mint »Úrnak« a hatalmát és uralkodási jogát”. Amikor az emberek így szólítják Jehovát, akkor kifejezik, hogy alárendelve neki magukat, elismerik ezt a nagyszerű igazságot (1Mó 15:2, 8; 5Mó 3:24; Jzs 7:7).

Időszámításunk korai szakaszában a zsidó rabbik már nyilván úgy tekintettek Isten nevére (JHWH), mint ami túl szent ahhoz, hogy kiejtsék. Amikor felolvastak az Írásokból, Isten nevét az ʼAdhó·nájʹ (néha az ʼEló·hímʹ) szóval helyettesítették. A szóférek, vagyis az írnokok még tovább mentek, mert az írott szövegben is felcserélték Isten nevét az ʼAdhó·nájʹ szóval, 134-szer (a Biblia Hebraica Stuttgartensiában 133 ilyen hely van). A maszoréták az i. sz. kb. V–IX. században nagyon gondosan másolták a szöveget, és a maszórában (a maszoréta szöveg jegyzeteiben) megjelölték, hol változtatták meg így a nevet a szóférek. Ez a 134 változtatás tehát ismeretes. (A felsorolás végett lásd: Rbi8, függ.: 1562. o.) Ezek után 306 olyan hely marad még, ahol az eredeti szövegben az ʼAdhó·nájʹ szó szerepelt.

Az ʼAdhó·nájʹ címet leginkább a próféták használják, Ezékiel pedig mindenki másnál többször. Ő csaknem mindig Isten nevével kapcsolja össze ezt a szót, tehát az ʼAdhó·nájʹ Jehwiʹ, („legfőbb Úr, Jehova”) formával él. Egy másik összetett cím, az ʼAdhó·nájʹ Jehwiʹ cevá·ʼóthʹ („a legfőbb Úr, a seregek Jehovája”) 16-szor fordul elő, és két hely kivételével (Zs 69:6; Ám 9:5) mindig Ézsaiás és Jeremiás használja. Ez a megjelölés olyannak mutatja be Jehovát, akiben nemcsak ahhoz van meg az erő és az elhatározás, hogy bosszút álljon elnyomott népéért, de ahhoz is, hogy megbüntesse azt hűtlenségéért.

    Magyar kiadványok (1978–2025)
    Kijelentkezés
    Bejelentkezés
    • magyar
    • Megosztás
    • Beállítások
    • Copyright © 2025 Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania
    • Felhasználási feltételek
    • Bizalmas információra vonatkozó szabályok
    • Adatvédelmi beállítások
    • JW.ORG
    • Bejelentkezés
    Megosztás