5. Milyen tanácsot adott Péter a felvigyázóknak?

⁵ Péter apostol, akitől elvárták, hogy legeltesse Jézus juhait, ezt mondta felvigyázótársainak: „Őrizzétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként,

(1Péter 5:1–3). Lássuk tehát, hogyan követhetik ezt a tanácsot kielégítő módon a szent szellem által kinevezett vének.

6. Milyen magatartással kell a véneknek szolgálniuk az „Isten nyáját”?

⁶ Péter így buzdította véntársait: „Őrizzétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként.” Akik abban a kiváltságban részesültek, hogy szellemi pásztorokként szolgálhatnak, azoknak nem szabad a nyájról való gondoskodást kelletlenül, kényszer-érzettel végezni. Nem szabad olyasmit érezniük, mintha rájuk erőltetett, lélekölő robot lenne ez a feladat, mintha mások ösztökélnék őket arra, hogy legeltessék a nyájat. A vének inkább készséges szellemmel szolgáljanak. (Vö. Zsoltárok 110:3.) Amikor valaki kész jót tenni másoknak, általában teljes szívből teszi azt, erőfeszítéseket tesz annak érdekében, és hajlandó még kitérőket is tenni azért, hogy másokat kiszolgáljon. A készséges vén bőven adakozik az idejéből és az erejéből. Tudja, hogy a juhok néha eltévelyednek, segíteni akar nekik, és úgy akar törődni velük, ahogy Isten törődik a juhszerű emberekkel. Nos, Jehova oly nagy érdeklődést tanúsított az eltévelyedett izraeliták iránt, hogy ezek voltak a szavai: „Azt mondtam: ’Itt vagyok, itt vagyok!’ annak a nemzetnek, amely nem hívta segítségül a nevemet” (Ésaiás 65:1).

7., 8. a) Mit jelent „tisztességtelen haszonlesés” nélkül végezni a pásztorkodás munkáját? b) Mit jelent buzgósággal szolgálni?

⁷ Péter azt is mondta, hogy a legeltetést vagy őrzést nem szabad „tisztességtelen haszonlesésből” végezni, hanem „buzgósággal” kell azt cselekedni. A kinevezett vének nem akarnak terhére lenni a nyájnak. Pál apostolnak is ez volt a véleménye, mert ezt mondta a thessalonikai keresztényeknek: „Biztosan emlékeztek, testvérek, fáradozásunkra és vesződségünkre. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkit se terheljünk közületek nagy kiadással, s úgy hirdettük nektek az Isten jó hírét.” A következőkre is emlékeztette őket” „Nem viselkedtünk rendetlenül köztetek. Nem ettük ingyen senkinek a kenyerét. Ellenkezőleg, éjjel-nappal fáradozva és gürcölve dolgoztunk, hogy senkinek ne legyünk közületek felettébb terhére” (1Thessalonika 2:9; 2Thessalonika 3:7, 8).

⁸ Hasonlóképpen, Isten nyájának hű pásztorai ma sem sóvárognak a nyáj javai után és nem próbálnak meg jogtalan haszonhoz jutni azok terhére (Lukács 12:13–15; Cselekedetek 20:33–35). Pál rámutatott, hogy akik alkalmasak akarnak lenni a felvigyázói munkára, azoknak nem szabad ’tisztességtelen nyereségre vágyni’ (Titus 1:7). Inkább buzgósággal kell szolgálniuk, lelkes érdeklődést kell mutatniuk a munkájuk iránt, és a gondjaikra bízott nyáj érdekeit kell keresniük (Filippi 2:4). Ezek a pásztorok ily módon ugyanolyan önzetlen érdeklődést tanúsítanak a juhok iránt, mint Jehova Isten és az ő Fia, Jézus Krisztus tanúsított.