nem is uralkodva azokon, akik az Isten öröksége, hanem mint példaképei a nyájnak” (1Péter 5:1–3).

9. Miért nem szabad a keresztény pásztornak ’uralkodni azokon, akik az Isten öröksége’?

⁹ Péter még azt is mondta, hogy a vének sohase úgy őrizzék az Isten népét, mintha ’uralkodnának azokon, akik az Isten öröksége, hanem mint példaképei a nyájnak’. A szerető pásztor gondosan ügyel arra, hogy ne éljen vissza a hatalmával és ne keltse a felsőbbrendűség látszatát, mintha uralkodna a nyáj felett. A büszkeség szelleme egyáltalán nem keresztény jellemvonás, és mindazok kerüljék, akik szeretnének Jehovának tetszeni. A Példabeszédek 21:4 ezt mondja: „A fennhéjázó szemek, az arcátlan szív és a gonoszok lámpása bűn.” Jézus pedig ezt mondta követőinek: „Tudjátok, hogy a nemzetek uralkodói uralkodnak azokon és a nagyok hatalmat gyakorolnak felettük. Köztetek ilyen nem lehet; hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a ti szolgátok, és aki első akar lenni köztetek, legyen a rabszolgátok” (Máté 20:25–27). A véneknek természetesen arra is gondolniuk kell, hogy a nyáj tagjai az Isten juhai, és nem bánhatnak durván az ilyenekkel.

10. a) Mit tettek a nép egyes pásztorai Ezékiel idejében? b) Hogyan mutatnak jó példát a nyájnak a lojális felvigyázók?

¹⁰ Az Ezékiel idejében élt, önmagukat szolgáló pásztorokhoz így szólt Jehova: „A legyengülteket nem erősítettétek, a betegeket nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem durván, sőt zsarnoki módon hatalmaskodtatok fölöttük.” Isten azután azt mondta, hogy a durva pásztorok ’addig taszítgatták az összes legyengülteket, amíg azok szét nem szóródtak’ (Ezékiel 34:3, 20, 21). De nem ezt látjuk az „az Isten nyája” szerető pásztorainál napjainkban. Ők nem kérkednek a hatalmukkal, és gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen juhnak se okozzanak botlást. (Vö. Márk 9:42.) Inkább szerető segítséget és buzdítást adnak mindenkinek. Azonkívül imádságos szellemben Jehovában bíznak, és komoly erőfeszítéssel munkálkodnak azon, hogy példaképek legyenek „beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban” (1Timótheus 4:12). Ennek eredménye az, hogy a nyáj megelégedett, és biztonságban érzi magát abban a tudatban, hogy szerető, istenfélő pásztorok viselik a gondját.