Ne add fel!

„Mi se szűnjünk meg . . . jót cselekedni, mert kellő időben aratunk, ha el nem lankadunk” (GALÁTZIA 6:9, NW).

1., 2. a) Milyen módszerekkel vadászik az oroszlán? b) Különösen kiket szeretne az Ördög zsákmányul ejteni?

AZ OROSZLÁN különféle módszerekkel vadászik. Néha lesből támad zsákmányára nedves üregek vagy forgalmas csapások mentén. Egy könyv magyarázata szerint az oroszlán néha azonban „egyszerűen kihasználja a helyzetet — ha például egy alvó zebracsikóra bukkan” (Portraits in the Wild).

² ’Ellenségünk, az ördög’ — magyarázza Péter apostol — „mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (1Péter 5:8). Tudván, hogy kevés ideje maradt hátra, Sátán egyre nagyobb nyomást gyakorol az emberekre, hogy távol tartsa őket Jehova szolgálatától. Ez az „ordító oroszlán” azonban különösen Jehova szolgáit szeretné zsákmányul ejteni (Jelenések 12:12, 17). Vadászati módszerei hasonlók az ellenpárjáéhoz az állatok királyságában. Miben hasonlók?

3., 4. a) Milyen módszereket használ Sátán, hogy zsákmányul ejtse Jehova szolgáit? b) Mivel „nehéz időkben” élünk, milyen kérdések merülnek fel?

³ Sátán néha lesből próbálkozik lecsapni ránk — üldözéssel vagy ellenségeskedéssel, amelynek célja: megtörni feddhetetlenségünket olyannyira, hogy hagyjuk abba Jehova szolgálatát (2Timótheus 3:12). De az oroszlánhoz hasonlóan az Ördög máskor meg egyszerűen kihasználja a helyzetet. Megvárja, míg elcsüggedünk vagy kimerülünk, és ekkor megpróbálja kihasználni lehangolt érzelmi állapotunkat, arra késztetve minket, hogy adjuk fel. Ne legyünk könnyű prédák!

⁴ Pedig mi az emberi történelem legnehezebb időszakában élünk. Ezekben a „nehéz időkben” sokan talán csüggedtnek, megterheltnek érezzük magunkat időnként (2Timótheus 3:1). Miként kerülhetjük hát el, hogy olyannyira kimerüljünk, hogy könnyű prédájává váljunk az Ördögnek? Igen, miképpen fogadhatjuk meg Pál apostol ihletett tanácsát: „Mi se szűnjünk meg tehát jót cselekedni, mert kellő időben aratunk, ha el nem lankadunk” (Galátzia 6:9, NW )?

Ha mások csalódást okoznak

5. Mi miatt merült ki Dávid, de mit nem tett?

⁵ A bibliai időkben még Jehova leghűségesebb szolgái is megterheltnek érezhették magukat. „Elfáradtam sóhajtozásomban” — írta a zsoltáríró Dávid. „Egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat. Szemem a bánattól elbágyadt.” Miért érzett így Dávid? „Minden szorongatóm miatt” — magyarázta. Mások bántó tettei olyan szívfájdalmat okoztak Dávidnak, hogy peregtek könnyei. Dávid mégsem fordult el Jehovától amiatt, amit embertársai tettek vele (Zsoltárok 6:7–10).

6. a) Hogyan érinthetnek minket mások szavai vagy tettei? b) Hogyan teszik néhányan saját magukat az Ördög könnyű prédájává?

⁶ Ehhez hasonlóan mások szavai vagy tettei nagy szívfájdalmat okozva kimeríthetnek minket. „Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz” — mondja a Példabeszédek 12:17. Ha ez a meggondolatlan személy keresztény testvér vagy testvérnő, „a tőrszúrás” ejtette seb igen mély lehet. Az emberi hajlam sértődéshez vezethet, talán táplálva a neheztelést. Ez különösen akkor van így, ha úgy érezzük, durván vagy igazságtalanul bántak velünk. Azt érezhetjük, nehéz beszélni a sértő féllel; sőt talán szándékosan még kerüljük is. Néhányan megterhelve magukat a neheztelés miatt feladták, s abbahagyták a keresztény összejövetelek látogatását. Sajnos ezáltal ’helyet adtak az Ördögnek’, hogy kihasználja könnyű préda voltukat (Efézus 4:27).

7. a) Hogyan kerülhetjük el azt, hogy az Ördög kezére játsszunk, amikor mások csalódást okoznak vagy megbántanak? b) Miért szabaduljunk meg a neheztelés érzésétől?

⁷ Hogyan kerülhetjük el azt, hogy az Ördög kezére játsszunk, amikor mások csalódást okoznak vagy megbántanak? Meg kell próbálnunk, hogy ne tápláljunk neheztelést. Inkább tegyük meg a kezdeményező lépést a béke helyreállítására, illetve az ügy lerendezésére, amilyen gyorsan csak lehet (Efézus 4:26). A Kolossé 3:13 így ösztönöz minket: „megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna.” Különösen akkor helyénvaló megbocsátani, amikor a sértő fél beismeri hibáját, s őszintén bánja. (Vö. Zsoltárok 32:3–5 és Példabeszédek 28:13.) Segít azonban, ha arra gondolunk, hogy a megbocsátás nem jelenti azt, hogy elnézzük, vagy lekicsinyeljük azokat a rossz dolgokat, amelyeket mások elkövettek. A megbocsátásban benne van, hogy megszabadulunk a neheztelés érzésétől. A neheztelés súlyos teher. Eltöltheti gondolatainkat, elrabolva boldogságunkat. Még az egészségünkre is kihatással lehet. Ezzel ellentétben a megbocsátás, ha helyénvaló, a javunkra válik. Bárcsak Dávidhoz hasonlóan sose adnánk fel, és sose távolodnánk el Jehovától amiatt, amit más emberek mondanak nekünk vagy tesznek velünk!

Amikor mi hibázunk

8. a) Miért éreznek néhányan időnként különösen nagy bűntudatot? b) Miért veszélyes olyannyira elmerülni a bűntudat érzésében, hogy lemondjunk magunkról?

⁸ „Mindnyájan sokképen vétkezünk” — mondja a Jakab 3:2. Ilyenkor csak természetes, hogy bűntudatunk van (Zsoltárok 38:4–9). A bűntudat érzése különösen erős lehet, ha a hústest egyik gyengesége ellen küzdünk, és időnként visszaesünk.a Az egyik keresztény testvérnő, aki ilyenfajta harcot vívott, ezt így magyarázza: „Nem akartam tovább élni, mivel nem tudtam, megbocsáthatatlan bűnt követtem-e el vagy sem. Úgy éreztem, minek iparkodjak Jehova szolgálatában, hiszen nekem már valószínűleg úgy is túl késő.” Ha olyannyira elmerülünk a bűntudat érzésében, hogy már lemondunk önmagunkról, akkor lehetőséget adunk az Ördögnek — s ő valószínűleg ezt gyorsan ki is használja! (2Korinthus 2:5–7, 10, 11). Talán kiegyensúlyozottabb nézetet kellene kialakítani a bűntudatról.

9. Miért kellene bíznunk Isten irgalmában?

⁹ Helyénvaló némi bűntudatot érezni, ha bűnt követtünk el. Néha azonban azért marad meg a bűntudat érzése egy keresztényben, mert úgy érzi, sosem lesz már méltó Isten irgalmára. Ám a Biblia meleg szavakkal így bátorít minket: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1János 1:9). Van valami nyomós ok arra, hogy azt higgyük, Isten ezt nem fogja megtenni a mi esetünkben? Ne feledd, Szavában Jehova azt mondja, hogy ’kész megbocsátani’ (Zsoltárok 86:5, NW; 130:3, 4). Mivel ő nem hazudhat, azt fogja tenni, amit Szavában ígér, feltéve, ha bűnbánó szívvel fordulunk hozzá (Titus 1:2).

10. Milyen szívmelengető, megnyugtató szavakat írt az Őrtorony egyik korábbi száma a hústest gyengeségei ellen való harcról?

¹⁰ Mit kell tenned, ha egy gyengeség ellen küzdesz és visszaesel? Ne add fel! A visszaesés nem feltétlenül semmisíti meg a már elért eredményt. Ennek a folyóiratnak az 1954. február 15-i száma [ang.] a következő szívmelengető, megnyugtató szavakat írta: „[Talán] azt vesszük észre, sokszor megbotlunk és elesünk néhány rossz szokás miatt, amely sokkal mélyebben meggyökeresedett korábbi életformánkban, mint gondoltuk . . . Ne ess kétségbe. Ne könyveld el úgy, hogy megbocsáthatatlan bűnt követtél el. Sátán éppen azt szeretné, ha így gondolkodnál. Már önmagában az is azt bizonyítja, hogy nem mentél túl messzire, hogy bánatos vagy, és haragszol magadra. Sose fáradj bele abba, hogy Istenhez fordulj alázatosan és őszintén, kérve a bocsánatát, a megtisztítást és a segítségét. Úgy fordulj hozzá, mint ahogyan a gyermek fordul apjához, ha bajban van, nem számít, hányszor fordulsz hozzá ugyanamiatt a gyengeség miatt; Jehova kegyesen megadja a segítséget az ő ki nem érdemelt kedvességéből, s ha őszinte vagy, a megtisztult lelkiismeret érzését fogja adni.”

Amikor úgy érezzük, nem teszünk eleget

11. a) Hogyan kellene éreznünk a Királyság-prédikáló munkában való részvételünkkel kapcsolatban? b) Milyen érzésekkel küzd néhány keresztény, amelyek a szolgálatban való részvételét érintik?

¹¹ A Királyság-prédikáló munka fontos szerepet játszik a keresztények életében, s örömet jelent részt venni benne (Zsoltárok 40:9). Néhány keresztény azonban nagy bűntudatot érez amiatt, hogy nem tud többet tenni a szolgálatban. Az ilyen bűntudat még alá is áshatja örömünket, s arra késztethet minket, hogy adjuk fel, azt képzelve, hogy Jehova úgy érzi, sosem teszünk eleget. Figyeld meg, milyen érzésekkel küzdenek néhányan.

„Tudod milyen időrabló a szegénység? — írta egy keresztény testvérnő, aki férjével együtt három gyermeket nevel. — Ahol csak tudok, takarékoskodnom kell. Ez azt jelenti, időt kell fordítanom arra, hogy bejárjam a bizományi áruházakat, leértékelések után kutassak, vagy hogy éppen ruhákat varrjak. Azzal is eltöltök hetente egy vagy két órát, hogy [árengedményes élelmiszerre szóló] szelvényeket vágok ki, gyűjtök össze és cserélek be. Néha olyan bűntudatom van ezek miatt, arra gondolok, ezt az időt a szántóföldi szolgálatban kellene töltenem.”

„Arra gondoltam, biztos nem szeretem Jehovát eléggé — mondja egy négygyermekes családanya, akinek hitetlen férje van. — Így küszködés volt Jehovának végzett szolgálatom. Igazán keményen próbálkoztam, de sosem éreztem úgy, hogy elegendő lett volna. Tudod, semmi önbizalmat sem éreztem, s így el sem tudtam képzelni, hogy Jehova egyáltalán el tudja fogadni a neki végzett szolgálatomat.”

Az egyik keresztény, aki szükségesnek találta, hogy abbahagyja a teljes idejű szolgálatot, ezt mondta: „Nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy nem voltam képes eleget tenni a kötelességemnek, hogy Jehovát teljes időben szolgáljam. El sem tudod képzelni, mennyire csalódott voltam! Most is sírok, ahogy visszaemlékszem rá.”

12. Miért érez néhány keresztény nagy bűntudatot amiatt, hogy nem képes többet tenni a szolgálatban?

¹² Az csak természetes, hogy olyan mértékben szeretnénk Jehovát szolgálni, amennyire csak lehetséges (Zsoltárok 86:12). Miért éreznek azonban néhányan nagy bűntudatot amiatt, hogy nem képesek többre? Egyesek valószínűleg azért, mert általában véve értéktelennek érzik magukat, ami talán kellemetlen élettapasztalatok miatt alakult ki bennük. Más esetekben pedig azért alakulhat ki helytelenül bűntudat, mert nem tekintjük reálisan, mit vár el tőlünk Jehova. „Úgy éreztem, míg nem okoz fájdalmat, biztosan nem tettem eleget” — ismeri el egy keresztény. Emiatt renkívül magas mércét állított fel magának — s utána még nagyobb bűntudatot érzett, mert nem tudta elérni.

13. Mit vár el tőlünk Jehova?

¹³ Mit vár el tőlünk Jehova? Egyszerűen fogalmazva Jehova teljes szívű szolgálatot vár el tőlünk, hogy azt tegyük, amit a körülményeink megengednek (Kolossé 3:23). De talán nagy a különbség aközött, amit szeretnénk és amit képesek vagyunk ésszerűen megtenni. Talán korlátoznak minket bizonyos tényezők, például a korunk, az egészségünk, a fizikai állóképességünk vagy családi felelősségeink. De ha mi mindent megteszünk, ami tőlünk telik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy Jehovának végzett szolgálatunk teljes szívű — nem jobban és nem is kevésbé teljes szívű, mint másé, akinek az egészsége és a körülményei lehetővé teszik, hogy a teljes idejű szolgálatban legyen (Máté 13:18–23).

14. Mit tehetsz, ha segítségre van szükséged, hogy meghatározd, mit várhatsz el ésszerűen önmagadtól?

¹⁴ Hogyan határozhatod akkor meg, mit várhatsz el ésszerűen önmagadtól? Ezt talán szeretnéd megbeszélni egy olyan keresztény barátoddal, akiben megbízol, mondjuk egy vénnel vagy egy tapasztalt testvérnővel, aki ismeri képességeidet, korlátaidat és családi kötelezettségeidet (Példabeszédek 15:22). Ne feledd, Isten nem aszerint értékel, mennyit teszel a szántóföldi szolgálatban. Jehova minden szolgáját értékesnek tartja (Aggeus 2:7, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása; Malakiás 3:16, 17). Lehet, hogy többet, lehet, hogy kevesebbet teszel a prédikálómunkában, mint mások, de míg ez a legtöbb, ami tőled telik, addig Jehovának ez kedves, és nem kell bűntudatot érezned (Galátzia 6:4).

Amikor sokat várnak el tőlünk

15. Mikben követelnek meg sokat a gyülekezeti vénektől?

¹⁵ „Valakinek sokat adtak — mondta Jézus —, sokat követelnek tőle” (Lukács 12:48). Nyilván „sokat követelnek” azoktól, akik gyülekezeti vénként szolgálnak. Pálhoz hasonlóan a gyülekezet érdekében adják önmagukat (2Korinthus 12:15). Előadásokat kell készíteniük, pásztori látogatásokat kell tenniük, bírói ügyeket kell lebonyolítaniuk — s mindezt úgy, hogy ne hanyagolják el saját családjukat (1Timótheus 3:4, 5). Néhány vén buzgón segít Királyság-terem építéseknél, a Kórházi Összekötő Bizottságban szolgál, és önkéntes munkát végez a kongresszusokon. Hogyan tudják ezek a dolgos, odaadó férfiak elkerülni a kimerülést ekkora felelősségek súlya alatt?

16. a) Milyen gyakorlatias megoldást ajánlott Jethró Mózesnek? b) Milyen tulajdonság fog segíteni egy vénnek, hogy meg tudjon osztani bizonyos felelősségeket másokkal?

¹⁶ Amikor a szerény és alázatos ember, Mózes kimerült mások problémáinak az elrendezésében, apósa, Jethró egy gyakorlatias megoldást ajánlott neki: ossza meg a felelősséget más képesített férfiakkal (2Mózes 18:17–26; 4Mózes 12:3). „A szerénységgel . . . bölcsesség jár” — mondja a Példabeszédek 11:2 az Újfordítású revideált Biblia szerint. Szerénynek lenni azt jelenti, hogy felismerjük és elfogadjuk korlátainkat. A szerény ember nem vonakodik megbízni másokat, s nem is fél attól, hogy kiengedi a kezéből az irányítást, ha megoszt más képesített férfiakkal bizonyos felelősségeketb (4Mózes 11:16, 17, 26–29). Inkább buzgón segít nekik, hogy fejlődjenek (1Timótheus 4:15).

17. a) Hogyan könnyíthetnek a gyülekezet tagjai a vének terhein? b) Milyen áldozatokat vállalnak a vének feleségei, s hogyan mutathatjuk meg nekik, hogy ezt mi nem vesszük magától értetődőnek?

¹⁷ A gyülekezet tagjai sokat könnyíthetnek a vének terhén. Megértve, hogy a véneknek saját családjuk van, amellyel törődniük kell, a többiek nem fognak ésszerűtlenül követelőzni a vének idejével és figyelmével. S nem is fogják magától értetődőnek venni a készséges áldozatot, amelyet a vének feleségei tesznek, önzetlenül megosztva férjüket a gyülekezettel. Egy háromgyermekes anya, akinek a férje vénként szolgál, ezt így magyarázza: „Sosem panaszkodom a plusz teher miatt, amelyet készségesen hordozok a háztartásban, hogy a férjem vénként szolgálhasson. Tudom, hogy Jehova gazdag áldása van családunkon szolgálata miatt, és nem irigylem, amit másoknak ad. De ésszerű módon gyakran több levelet kell összegereblyéznem, s többet kell fegyelmeznem a gyermekeinket, mint egyébként tenném, mivel a férjem elfoglalt.” Ez a testvérnő megállapította, néhányan sajnos, ahelyett hogy értékelnék, hogy plusz terheket hordoz, érzéketlenül megjegyzéseket tettek, mint például: „Miért nem végzel úttörőszolgálatot?” (Példabeszédek 12:17). Mennyivel jobb, ha megdicsérünk másokat azért, amit tesznek, s nem pedig kritizáljuk őket azért, amit nem tudnak megtenni! (Példabeszédek 16:24; 25:11).

Mivel még nem jött el a vég

18., 19. a) Miért nem annak van most az ideje, hogy leálljunk az örök életért folytatott versenyfutásban? b) Milyen időszerű tanácsot adott Pál apostol a Jeruzsálemben élő keresztényeknek?

¹⁸ Amikor a futó tudja, hogy a hosszú verseny végéhez közeledik, nem adja fel. Teste talán tűrőképességének a határán van — kimerült, felhevült, kitikkadt —, de oly közel a célhoz, ez nem a leállás ideje. Ehhez hasonlóan mint keresztények az élet díjáért folyó versenyben veszünk részt, s már nagyon közel vagyunk a célvonalhoz. Most nem annak van az ideje, hogy leálljunk! (Vö. 1Korinthus 9:24; Filippi 2:16; 3:13, 14.)

¹⁹ Az első századi keresztények hasonló helyzettel kerültek szembe. Pál apostol körülbelül i. sz. 61-ben írt a Jeruzsálemben élő keresztényeknek. Az idő már szinte lejárt — a gonosz „nemzetség”, a dolgok hitehagyott zsidó rendszere már az ’elmúlás’ szélén állott. Különösen a Jeruzsálemben élő keresztényeknek kellett ébereknek és hűeknek lenniük; majd menekülniük kellett a városból, amint meglátták, hogy táborozó seregek vették körül (Lukács 21:20–24, 32). Időszerű volt tehát Pál ihletett tanácsa: ’lelketek ne ernyedjen el, és a küzdelembe bele ne fáradjon’ (Zsidók 12:3, Csia fordítás). Pál apostol itt két kifejezésteljes igét használt: „belefárad” (kaʹmno) és „elernyed” (e·klüʹo·mai). Az egyik bibliatudós szerint ezeket a görög szavakat „Arisztotelész a futókra használta, akik ellankadtak és összerogytak, miután átjutottak a célegyenesen. Az olvasók [Pál levelét olvasók] még mindig versenyben voltak. Nem volt szabad idő előtt összeroskadniuk. Nem volt szabad megengedniük önmaguknak, hogy elájuljanak és összerogyjanak a kimerültségtől. Egy újabb felhívás, hogy tartsanak ki a nehézséggel szemben.”

20. Miért időszerű Pál tanácsa napjainkban?

²⁰ Mily időszerű Pál tanácsa napjainkban! Az egyre növekvő nyomások közepette lehetnek olyan időszakok, amikor úgy érezzük magunkat, mint egy kimerült futó, akinek a lábai szinte elernyednek. De oly közel a célvonalhoz nem szabad feladnunk! (2Krónika 29:11). Ellenségünk, az „ordító oroszlán” éppen ezt szeretné. Hála érte, Jehova gondoskodott arról, hogy ’erőt adjon a megfáradottnak’ (Ésaiás 40:29). Hogy milyen módokon gondoskodott, és hogyan meríthetünk ezekből hasznot, azt a következő cikkben fogjuk tárgyalni.

[Lábjegyzetek]

Mit válaszolsz?

◻ Hogyan kerülhetjük el, hogy feladjuk, amikor mások csalódást okoznak vagy megbántanak?

◻ A bűntudatról alkotott milyen kiegyensúlyozott nézet fog visszatartani minket attól, hogy feladjuk?

◻ Mit vár el tőlünk Jehova?

◻ Hogyan segíthet a szerénység a keresztény véneknek abban, hogy elkerüljék a kimerülést?

◻ Miért időszerű napjainkban Pál apostol tanácsa a Zsidók 12:3-ban?