Örvendező dicsérőkként gyűltek össze

AMIKOR Jehova Isten ókori népe imádatra gyűlt össze, azt a parancsot kapta, hogy csak ’örvendezzen’ (5Mózes 16:15). Az 1995—1996. évi „Örvendező dicsérők” kerületkongresszusok miatt jó okkal örvendeztek Jehova Tanúi.

E kongresszussorozatok kezdetével épült a hitük. Azt is megmutatták, hogyan találhatnak örömet egy örömtelen világban. Nézzük át a kongresszusi napokat egymás után.

’Dicsérjétek az Urat, örvendezzetek!’

A kongresszus első napjának fent idézett témája a Zsoltárok 149:1, 2-re épült. A „Van okunk az örömkiáltásra” című előadás az Ésaiás 35. fejezetében található prófécia alkalmazását vizsgálta. Beteljesedett az ókori Izráelben is, de főleg napjainkban teljesedik azáltal, hogy Jehova imádóinak a jólétét és egészségét helyreállították egy szellemi paradicsomban. A kongresszuson részt vevőknek tehát volt okuk az örömkiáltásra amiatt, amit Isten tenni szándékozik a népéért egy szellemi paradicsomban, és az elkövetkező fizikai Paradicsomban, mely már oly közel van.

Az „Örvendező dicsérőkként különüljünk el világszerte” című kulcselőadás válaszolt arra a kérdésre, hogy mi különít el minket ettől a világtól. Az, hogy egyesülten imádjuk Jehovát. Bárhol éljenek is Jehova Tanúi e földön, egyetértésben beszélnek és tanítanak. Jehova nagyszerű szándéka miatt is örülnek, hogy meg fogja szentelni az ő szent nevét, és igazolni fogja szuverenitását a Királyság által. De hogyan segít minket Jehova, hogy helyet kapjunk a szándékában? Ránk bízta szent Szavának igazságát. Isten a szent szellemét adta nekünk. Világméretű testvériséggel áldott meg minket, és a tiszta imádatra való elrendezéssel. Nemzetközi családunk segít abban, hogy szívünkben nagy örömmel szolgáljuk Jehovát.

Az „Őrizzük meg magunkat elkülönülten és szeplő nélkül a világtól” című előadás kihangsúlyozta, hogy szükséges elkerülni a részrehajlás és az osztályok közötti különbségtétel okozta szennyfoltokat (Jakab 2:5–9). Néhányan talán csak azokkal jönnek össze, akiknek hasonló a hátterük vagy az anyagi helyzetük, elhanyagolva szegény vagy hátrányos helyzetű keresztény társaikat. Mások talán hajlamosak inkább azokat szeretni, akik valamilyen felelősségteljes tisztséget töltenek be a gyülekezetben. Megfeledkeznek arról, hogy mindenkinek az a lehető legnagyobb kiváltsága, hogy Tanúja Jehovának. Ezért nem szabad hagynunk, hogy beszennyezzenek minket a világi irányzatok, és hogy megbontsák a gyülekezet békéjét (2Péter 3:14).

A „Felkészült vagyok a házasságra?” című előadás rámutatott, hogy sokan elhamarkodottan lépnek házasságra. Néhányan azért kötnek házasságot, hogy elmeneküljenek az otthoni nehéz helyzetből, vagy mert a társaik megházasodnak. Ám a házasság igazolható oka az lehet, ha például kölcsönösen teokratikus célokra törekszenek, őszintén szeretik egymást, társra és biztonságra van szükségük, és gyermekeket szeretnének nevelni. Létfontosságú a szellemi képzés a házassághoz való felkészülésben. Többek között szükséges kívánatos tulajdonságokat kiépíteni, felöltve az új egyéniséget. Az is bölcs dolog, ha megbizonyosodunk róla, hogy a leendő házastárs bizonyítékát adja-e annak, hogy valóságos a kapcsolata Jehovával, és tiszteletteljesen bánik másokkal. Az is bölcs dolog, ha idősebb keresztényektől kérünk tanácsot (Példabeszédek 11:14).

Ezt a felvilágosító fejtegetést követte egy másik, „Szülők, akik örömet találnak gyermekeikben” címmel. A gyermek megszületése általában nagy öröm időszaka. Ám egy gyermek világrahozatala egyben nagy felelősséggel is jár (Zsoltárok 127:3). Ezért fontos, hogy a gyermekeknek megtanítsák szeretni Jehovát. A szülők ezt azáltal tehetik meg, hogy rendszeresen beszélnek gyermekeiknek Jehováról, és alkalmazzák a Szavában található alapelveket a családban.

A kongresszus első napja meglepetéssel ért véget — a Jehova Tanúi és az oktatás című füzet közreadásával. A füzet világosan elmagyarázza, a Tanúk „arra buzdítják fiataljaikat, hogy keményen dolgozzanak, és vegyék komolyan a feladatokat, amelyekkel megbízták őket az iskolában”. Ez a kiadvány azt is elmondja, milyen figyelemre méltó eredményeket értek el Jehova Tanúi az írás-olvasást oktató osztályaikkal, amelyeket éveken keresztül Nigériában, Mexikóban és más országokban tartottak. A füzet biztosan segíteni fog a pedagógusoknak megérteni, hogy mi nagyon fontosnak tartjuk az oktatást.

„Vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé”

A második nap fenti témája a Zsidók 13:15-re épült. A délelőtti programban bemutattak egy szimpóziumot: „Válaszoljunk a felhívásra, hogy dicsérjük Jehovát”. Kortól függetlenül válaszolhatunk erre a felhívásra. A Zsoltárok 148:12, 13 ifjakat, szüzeket, véneket és gyermekeket buzdít arra, hogy dicsérjék Jehovát. Jehova sok örvendező szolgája tudta fokozni a dicséretet. Világszerte több mint 600 000-en vesznek részt a teljes idejű prédikálótevékenységben vagy úttörőszolgálatban. Több mint 15 000-en vesznek részt a különlegesúttörő-szolgálatban, és 15 000-nél is többen a Bétel-szolgálatban.

„Szolgáljunk lojálisan Jehova szervezetével” — ez olyan előadás volt, amely azt mutatta be, hogy Jehova szolgáinak létfontosságú lojálisnak lenniük. A Jehova iránti lojalitás azt jelenti, hogy oly nagy odaadással ragaszkodunk hozzá, ami az erős ragasztóhoz hasonlóan működik. A lojalitás megkívánja, hogy kerüljük a Biblia parancsainak szándékos áthágását, akár látnak minket mások, akár nem. Azt is megkívánja tőlünk, hogy lojálisan álljunk ki az Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratokban, illetve más szellemi táplálékokban található bibliai tanítások mellett, amelyekről a Watch Tower Society gondoskodik. Ezt az előadást a keresztelkedési beszéd követte. Milyen öröm volt, amikor a keresztelkedésre jelöltek bizonyságát adták annak, hogy átadták magukat Jehovának!

A Hóseás 4:1–3 adta meg a hangot a délutáni „Erény vagy erkölcstelenség — melyiket követed?” című előadásnak. Bár a világ erényről alkotott szemléletmódja elkorcsosult, a keresztényeknek „teljes igyekezettel” erkölcsi kiválóságra kell törekedniük (2Péter 1:5). Ez az ember gondolkodásmódjával kezdődik. Ha gondolatai erényesek, tiszta, egészséges és építő szavakat fog szólni, s azon lesz, hogy becsületes legyen másokkal való kapcsolatában. Az erényre való törekvés azt is magában foglalja, hogy igyekszik megértő és együtt érző lenni szorongástól vagy depressziótól gyötrődő keresztény társa iránt (1Thessalonika 5:14).

Egy másik, „Őrizkedjetek az Ördög csapdáitól!” című előadás arra figyelmeztette a keresztényeket, hogy ne tegyék ki magukat démoni hatásoknak. A gyógyítás területén a keresztényeknek óvakodniuk kell az olyan módszerektől, mint például a hipnotizmus, aminek okkultista íze van. Egyébként személyes ügy, mit tesz valaki a fizikai egészsége érdekében.

A második nap örömteli meglepetéssel ért véget — egy új, zsebméretű kiadvány közreadásával, amely úgy készült, hogy segítsen a tiszta szívű személyeknek gyorsan haladni az önátadás és a keresztelkedés felé. Ennek az új, 192 oldalas könyvnek a címe: Ismeret, amely örök élethez vezet. Az Ismeret könyv építő módon mutatja be az igazságot. Nem időzik a hamis tantételek megcáfolásánál. A világos nyelvezet és a logikus felépítés biztosan megkönnyíti a könyv használatát a bibliatanulmányozások vezetésénél, és abban, hogy segítsünk az embereknek megérteni Isten szívmelengető ismeretét.

„Örüljetek és örvendjetek . . . mindörökké”

Az Ésaiás 65:18-nak ezek a szavai adták meg a kongresszus harmadik napjának a témáját. A bibliai prófécia beteljesedése 1914-re mutat, hogy abban az évben lépett ez a gonosz rendszer az utolsó napjaiba. Épp ezért az „Örvendező dicsérők a jelenlegi rendszer befejezésekor” című, több előadásból álló szimpózium felcsigázta a hallgatóság figyelmét. Az előadók rámutattak, hogyan ragad magával több milliárd embert a világ kapzsi és erőszakos szelleme. Idővel a Sátán uralta világ részeként ítélet alá kerülnek. Így hát most van itt az ideje a választásnak. Melyik oldalon szeretnénk állni? Jehovát szeretnénk imádni, és védelmezni szuverenitását, vagy engedjük, hogy Sátán uraljon minket azáltal, hogy olyan dolgokat cselekszünk, amelyek neki tetszenek? Mindannyiunknak egyértelműen Jehova oldalára kell állnunk.

A kongresszus nyilvános előadása, melynek „Dicsérd az örökkévalóság Királyát!” volt a címe, gondolkodást serkentő szilárd táplálékkal látott el a hallgatóságból mindenkit. Bár az örökkévalóság gondolata a gyarló emberi agyunk értelmét úgy tűnik meghaladja, Jehovának azonban teljes mértékben érthető. „Az Úr király mindenha és mindörökké” — énekelte a zsoltáríró (Zsoltárok 10:16). Az örökkévalóság e királya megnyitotta az utat az emberiség előtt, hogy élvezhesse az örök életet az ő Fia, Jézus Krisztus által (János 17:3). „Igen, mi bűnös emberek isteni oktatás és Jézus váltságáldozatába vetett hit által elnyerhetjük az örök életet” — mondta az előadó.

Ahogy a kongresszus a végéhez közeledett, a hallgatóságra építő hatással volt a befejező előadás, melynek a címe: „Vidáman dicsőítve Jehovát napról napra”. Buzdító volt hallani a beszámolókat, mennyire haladt előre a tanítványképző munka a földön mindenütt. A kongresszuson részt vevők arra éreztek indíttatást, hogy ’minden napon áldják Jehovát, dicsérve nevét örökkön örökké’ (Zsoltárok 145:2).

A leírhatatlanul embertelen tettek megfosztják a világot az örömtől. De azok az egyének, akik teljes mértékben hisznek Jehovában, Isten szerinti örömre tesznek szert. Világméretű testvériségként Jehova Tanúi a Zsoltárok 35:27, 28 következő szavait visszhangozhatják: „Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét. Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.”

[Képek a 7. oldalon]

A családok jó hasznát fogják venni a „Jehova Tanúi és az oktatás” című füzetnek

[Képek a 8–9. oldalon]

Az „Ismeret, amely örök élethez vezet” című új könyv építő módon mutatja be a bibliai igazságokat

[Kép a 9. oldalon]

Sokan keresztelkedtek meg, szimbolizálva Jehovának való önátadásukat

[Kép a 9. oldalon]

A kongresszus résztvevőit mélyen megindította a dráma: „Tiszteljük időskorukban az arra érdemeseket”