Így birkózhatsz meg az informatika korával

SZEMBE kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az 1990-es évek informatika korának sok oldala továbbra is aggódóvá tesz majd minket. Néhányuk felett kevés vagy semmilyen ellenőrzésünk sincs. Másrészt vannak bizonyos lépések, melyeket megtehetünk, hogy kiküszöböljünk sok — ha nem minden — ilyenfajta aggodalmat. Azt mondhatjuk hát, hogy a fennmaradás az informatika korában nehéz, mégis kifizetődő feladat.

Az információ közlői és fogadói

Akár besoroltuk magunkat ilyen módon, akár nem, életünk során bizonyos mértékben mindannyian közlünk és fogadunk információt. Az agyunk azonban különböző módokon fogadja be és dolgozza fel az információt. Az egyik mód magában foglalja agyunk bámulatos képességét, hogy tudat alatt dolgozza fel az információt.

Egy másik mód magában foglalja az információ tudatos feldolgozását, például a beszélgetés alatt. Ezt a fajta információfeldolgozást nagymértékben ellenőrizni tudjuk — úgy is mint közlők, úgy is mint fogadók. Amikor jelentéktelen beszélgetésről van szó, a Biblia óva int azoktól, akik „nemcsak dologkerülők, hanem fecsegők is és más dolgába avatkozók, olyanokat szólván, a miket nem kellene” (1Timótheus 5:13). Más szavakkal, légy óvatos, nehogy túlságosan sok időt tölts a jelentéktelen dolgokról vagy akár káros információról való beszélgetéssel. Ne légy olyan személy, aki csak az újabb pletykáknak él. Értékes időt és energiát lehet elpazarolni, és ez aggódóvá tehet minket és másokat is. Talán elmulasztod a lehetőségeket, hogy igazán építő és lényeges információt fogadj be és osszál meg másokkal, ami ahhoz szükséges, hogy fennmaradj ebben a zavaros világban.

Az olvasás által szerzett információ tudatosan van feldolgozva, és ezért ez veszi igénybe a legtöbb időt. Egyáltalán nem szokatlan az aggodalmaktól túlterhelt személy siránkozása: „Nem tudom utolérni magamat az olvasással!” Te is úgy érzed, hogy túl sok mindent kell olvasnod, és túlságosan kevés időd van, hogy ezt megtedd? Az azonnal megszerezhető információnak ebben a korában gyakran elvész az olvasás művészete és öröme az olvasás időigényes természete miatt. Túlságosan is sokan engedik, hogy a tévé sajátítsa ki idejüket. Mégis az írott szó még mindig a leghatékonyabb módja a képzelőerő serkentésének, valamint az információ, gondolatok és fogalmak közlésének.

Hogyan birkózhatunk meg azzal, ha oly sok olvasnivaló igényli a figyelmünket, és versenyez a tévével, a számítógépes játékokkal, valamint más szórakoztató tevékenységekkel? A válasz a rostálás. Sok információ okozta aggodalmat küszöbölhet ki, ha rostáljuk, kiválasztjuk vagy rangsoroljuk azokat a dolgokat, melyeket hallanunk, látnunk, mondanunk, illetve olvasnunk kell. Két szinten lehet hatásos rostálást végezni.

Szükségünk van annyi jelentéktelen dologra?

A szükségleteinkről való elképzelésünket gyakran eltorzítja, hogy mások szerint mire van szükségünk, vagy hogy a média melyik reklámfogása alapján következtettük ki, mire van szükségünk. Hogy kikerülj ebből a zavarba ejtő információs labirintusból, alkalmazd ezt az alapszabályt: „Ne bonyolítsd a dolgokat!” Richard S. Wurman ezt így fogalmazza meg: „Az információ feldolgozásának az a nyitja, hogy annyi információt fogadj be, amennyi az életedhez fontos . . . Mesebeszédnek gondolom, hogy minél több választási lehetőséged van, annál helyesebben tudsz cselekedni, és annál nagyobb szabadságot élvezel majd. Ehelyett inkább úgy tűnik, hogy a több választási lehetőség több aggodalmat okoz.”

Amikor olvasásról, illetve tévénézésről van szó, jó megvizsgálni szokásaidat. Kérdezd meg magadtól: „Ez szükséges a munkámhoz vagy az életemhez? Tényleg szükséges, hogy tudjak minden jelentéktelen dolgot, valamint pletykát a világ híres és úgynevezett gyönyörű embereiről? Hogyan változna életem, ha nem nézném meg ezt a tévéműsort, nem olvasnám el ezt a könyvet vagy azt a folyóiratot, illetve nem töltenék annyi időt a hírlap elolvasásával?” Néhányan fel tudták mérni, mennyit olvasnak, illetve mennyit nézik a tévét, és kirekesztették azokat az anyagokat, amelyek zűrzavart teremtettek mind az elméjükben, mind az otthonukban. Eldöntötték például, hogy csak egy napilapra fizetnek elő. A legtöbb újság egyébként ugyanazokat a lényeges híranyagokat közli. Néhány ember kifejezetten kérte, hogy ne dobjanak kéretlen reklámcédulákat a postaládájukba.

A valaha élt legnagyobb ember, Jézus Krisztus támogatta, hogy az emberek egyszerűnek és rendezettnek őrizzék meg az életüket (Máté 6:25–34). Sok ázsiai kultúrában javasolják, valamint magasztalják az egyszerűséget, és még a nyugati kultúrákban is sokan a legkiválóbb életmódként ismerik el. Duane Elgin író kijelentette: „Egyszerűbben élni annyit tesz: céltudatosabban és a legkevesebb szükségtelen figyelemelterelődéssel élni.”

Most miután szükségleteid figyelembevételével rangsoroltad, milyen információt fogadsz be, tedd ugyanezt az érdeklődési körrel, mivel az érdeklődési kör tanulásra ösztönző erő. Itt azonban az a nehézség, hogy különbséget kell tenned aközött, ami tényleg érdekel téged, és aközött, amiről esetleg azt gondolod, hogy érdekelnie kellene téged, hogy tetsszél másoknak — talán a munkahelyeden dolgozó személyeknek. De ha éppúgy meg tudod tervezni, mennyit olvasol, és mennyit nézed a tévét, illetve mennyit számítógépezel, mint bármely más tevékenységet, akkor azt fogod tapasztalni, hogy a valódi érdeklődésed köré építve az élet élvezetesebb, és mentes a túlzott aggodalmaktól.

Tehát hogyan birkózhatsz meg az információ okozta aggodalommal? Talán sohasem tudod majd teljesen kiküszöbölni ezt, de sokat segít majd, ha követed azt a néhány egyszerű szabályt, melyet körvonalaztunk. Ne bonyolítsd a dolgokat, osztályozd az információt személyes szükségleteid és érdeklődési köröd alapján. Eljön az az idő, amikor az élet minden komplikációja, ideértve az információ okozta aggodalmat is, a múlté lesz. De addig tartsd a modern technika csodáit a maguk helyén. Bánj velük úgy, mint amelyek a célhoz vezető eszközök. Ne légy szolgájuk és ne töltsenek el áhítattal sem. Így a hasznos információ építő, bátorító és jótékony hatású lesz, anélkül hogy aggodalmat okozna.

Próbálj váltani

„Mondd le a kábeltévé-szolgáltatást . . . és fordítsd ugyanazt . . . [az összeget] havonta egy-két jó könyvre. A könyv a tévé ellentéte: lassú, leköti a figyelmed, ösztönöz, gondolatébresztő és serkenti a kreativitást.”

„Azt is fontolóra veheted, hogy minden héten bizonyos számú órára korlátozod azt az időt, melyet az Internetre fordítasz, vagy legalábbis egyensúlyban tartod azt az időt, melyet a hálózatban töltesz azzal az idővel, melyet könyvek olvasására fordítasz” (Data Smog​—Surviving the Information Glut).

Úr legyél, s ne szolga

„Kapcsold ki a televíziót. Nincs gyorsabb módja annak, hogy visszaszerezd az ellenőrzést az élettempód felett és afelett, amiről gondolkodsz, valamint otthonod békéjét, minthogy kikapcsolod azt a készüléket, amely túlságosan is sokunk életének atmoszféráját határozza meg. Amerikaiak milliói találják meg a kikapcsológomb használatával járó nyugalmat és a maguk fölötti uralmat, hogy ne is említsük az újonnan szerzett szabadidő óráit, melyekben néhány olyan tevékenységbe kezdhettek, melyekre korábban soha nem találtak időt” (Data Smog—Surviving the Information Glut).