Olvasók kérdései

Mit jelent „szellemmel” imádni Jehovát?

Amikor Jézus Krisztus egy szamáriai asszonynak tanúskodott, aki Jákob forrásához ment vízért Sikár városához közel, ezt mondta neki: „Az Isten Szellem, és akik imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádatot bemutatniuk” (János 4:24). Az igaz imádatot „igazsággal” kell bemutatni abban az értelemben, hogy összhangban kell lennie azzal, amit Jehova Isten feltárt magáról és szándékairól a Bibliában. Szolgálatunknak ezenkívül szellemtől izzónak, vagyis buzgónak kell lennie, szeretettel és hittel teli szívtől indíttatva (Titusz 2:14). Ám a szövegkörnyezet azt mutatja, hogy Jézusnak az a kijelentése, hogy ’szellemmel kell imádatot bemutatni Istennek’, nem csupán arra az elmebeli hajlamra utal, amellyel szolgáljuk Jehovát; ennél jóval többet foglal magában.

Jézus beszélgetése az asszonnyal nem az imádatban való buzgalomról vagy annak hiányáról szólt. A hamis imádatot is lehet buzgalommal és odaadással bemutatni. Miután megemlítette, hogy Atyját nem a Szamáriában levő hegyen és nem is Jeruzsálemben kell imádni (ezek közül mindkettő földrajzi hely), Jézus ekkor inkább egy új imádati formára mutatott rá, amely Isten igazi természetén alapul (János 4:21). Ezt mondta: „Isten szellemi lény” (János 4:24, Charles B. Williams). Az igaz Isten nem hús-vér lény, és nem lehet látni vagy megtapintani. Imádata nem valamilyen fizikai templom vagy hegy körül forog. Jézus ezért utalt az imádatnak arra a formájára, amely túlmutat a látható dolgokon.

Azon kívül, hogy az elfogadható imádatot igazsággal kell bemutatni, azt a szent szellemnek, vagyis Isten láthatatlan tevékeny erejének kell irányítania. Pál apostol ezt írta: „a [szent] szellem mindent kutat, még az Isten mélységes dolgait is.” Majd hozzátette: „Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem azt a szellemet, amely az Istentől van, hogy megismerhessük azokat, amiket az Isten adott nekünk kedvesen” (1Korintus 2:8–12). Ahhoz, hogy elfogadhatóan imádjuk Istent, birtokolnunk kell a szellemét, és annak kell vezetnie minket. Továbbá elengedhetetlen az is, hogy a mi szellemünk vagy elmebeli hajlamunk Istenéhez hangolódjon azáltal, hogy tanulmányozzuk a Szavát, és alkalmazzuk is az életünkben.

[Kép a 28. oldalon]

Imádjuk Istent „szellemmel és igazsággal”!