’Gyakoroljunk vendégszeretetet’

„A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet” (RÓMA 12:13, Újfordítású revideált Biblia).

1. Mire van az embernek alapvetően szüksége, és ez hogyan nyilvánul meg?

FÉLELMETES élmény lehet napjainkban késő éjszaka egyedül sétálni az utcán egy ismeretlen környéken. De ugyanilyen stresszt okozó élmény lehet olyan tömegben lenni, ahol nem ismerünk senkit, vagy nem vesznek rólunk tudomást. Igen, az emberi természet szerves részeként szükségünk van arra, hogy törődjenek velünk, igényeljék a társaságunkat, és szeressenek. Senki sem szereti, ha idegenként, kívülállóként kezelik.

2. Hogyan gondoskodott Jehova számunkra a szükséges társaságról?

² Jehova Isten, mindennek az Alkotója és Teremtője, jól tudja, hogy az embereknek társaságra van szükségük. Isten az emberi teremtésművének Megformálójaként már a kezdet kezdetén tudta, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”, és tett is ez ellen valamit (1Mózes 2:18, 21, 22). A Biblia beszámolói tele vannak olyan példaértékű, kedves cselekedetekkel, amelyeket Jehova és szolgái tettek meg emberek iránt. Ez lehetővé teszi, hogy megtanuljuk, miként ’gyakoroljuk a vendégszeretetet’ mások örömére, és a magunk megelégedésére (Róma 12:13).

Idegenek szeretete

3. Magyarázd el a vendégszeretet alapjelentését.

³ A Bibliában használatos „vendégszeretet” szót a görög phi·lo·xe·niʹa szóból fordították, amelyik két szógyökből tevődik össze, melyeknek a jelentése: ’szeretet’ és ’idegen’. A vendégszeretet tehát lényegében ’idegenek szeretetét’ jelenti. Ez azonban nem csupán formalitás vagy udvariasság kérdése. Az ember érzelmeit és vonzalmát is magában foglalja. Egy konkordancia (James Strong: Exhaustive Concordance of the Bible) szerint a phi·leʹo ige jelentése: ’baráti érzésekkel van valaki iránt (kedvel [egy személyt vagy egy tárgyat]), azaz vonzódik valakihez (személyes ragaszkodást mutat ki, ami érzelem, illetve érzés kérdése)’. A vendégszeretet ennélfogva túllép az alapelveken nyugvó szereteten, ami talán kényszerből vagy kötelességtudatból van. Ez általában az őszinte szeretet, vonzalom és barátság kinyilvánítása.

4. Kik iránt kell vendégszeretetet mutatnunk?

⁴ Ezt a szeretetet vagy vonzalmat az „idegen” (görögül xeʹnosz) kapja. Ki lehet ez az idegen? Ismét Strongot idézve, konkordanciája a xeʹnosz szót a következőképpen határozza meg: „idegenbeli (szó szerint jövevény, vagy átvitt értelemben szokatlan), következésképpen vendég vagy (vice versa) idegen.” Így hát a Bibliában példázott vendégszeretet olyanok iránt kinyilvánított kedvességet tükrözhet, akihez vonzódunk, de olyanok irányába is kiterjeszthetjük, akik teljesen idegenek. Jézus ezt így magyarázta: „ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?” (Máté 5:46, 47). Az őszinte vendégszeretet felülemelkedik az előítélet és a félelem által kikényszerített megosztottságon és hátrányos megkülönböztetésen.

Jehova, a tökéletes vendéglátó

5., 6. a) Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy „mennyei Atyátok tökéletes”? b) Hogyan látható Jehova nagylelkűsége?

⁵ Jézus, miután a fent idézettek szerint rámutatott, milyen hiányosságai vannak annak a szeretetnek, amelyet az emberek egymás iránt mutatnak ki, még megjegyezte: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Máté 5:48). Jehova természetesen minden téren tökéletes (5Mózes 32:4). Jézus azonban Jehova tökéletességének egy konkrét vonását emelte ki, mint ahogyan korábban is mondta: „[Isten] felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak” (Máté 5:45). Ha a kedvesség kimutatásáról van szó, Jehova nem ismer részrehajlást.

⁶ Teremtőként Jehova a tulajdonosa mindennek. „Enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam” — mondja Jehova (Zsoltárok 50:10, 11). Mégsem halmoz fel semmit sem önző módon. Nagylelkűségében gondoskodik minden teremtményéről. A zsoltáríró ezt mondta Jehováról: „Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt” (Zsoltárok 145:16).

7. Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jehova az idegenekkel és a szükséget szenvedőkkel bánik?

⁷ Jehova megadja az embereknek, amire szükségük van — még az olyan embereknek is, akik nem is ismerik őt, akik idegenek neki. Pál és Barnabás arra emlékeztette a Listra városában élő bálványimádókat, hogy Jehova „nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Cselekedetek 14:17). Jehova különösen a szükséget szenvedők iránt kedves és nagylelkű (5Mózes 10:17, 18). Sokat tanulhatunk Jehovától abban, hogyan mutassunk ki kedvességet és nagylelkűséget, vagyis hogy vendégszeretők legyünk mások iránt.

8. Hogyan mutatott ki Jehova nagylelkűséget, törődve szellemi szükségleteinkkel?

⁸ Jehovának, azon kívül, hogy bőségesen gondoskodik teremtményei fizikai szükségleteiről, szellemi értelemben is gondja van szükségleteikre. Jehova a lehető legnagylelkűbben cselekedett szellemi jólétünkért, még mielőtt bármelyikünk is észrevette volna, milyen kétségbeejtő szellemi állapotban van. A Róma 5:8, 10-ben ezt olvashatjuk: „Az Isten . . . a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt . . . mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által.” Ez a gondoskodás teszi lehetővé a bűnös embereknek, hogy boldog családi kapcsolatba kerüljenek égi Atyánkkal (Róma 8:20, 21). Jehova megfelelő vezetésről és irányításról is gondoskodott, hogy sikeresek legyünk az életben, bűnös és tökéletlen állapotunk ellenére is (Zsoltárok 119:105; 2Timótheus 3:16).

9., 10. a) Miért mondhatjuk el, hogy Jehova a tökéletes vendéglátó? b) Hogyan kell utánozniuk igaz imádóinak Jehovát ebben a vonatkozásban?

⁹ Ebből a szempontból elmondhatjuk, hogy Jehova igazán a tökéletes vendéglátó, ami sok módon megmutatkozik. Nem kerüli el a figyelmét a szűkölködő, az alacsony sorban élő és az egyszerű ember. Őszinte érdeklődést mutat, és törődik az idegenekkel, még az ellenségeivel is, és nem vár érte semmilyen anyagi viszonzást sem. Mindebben vajon nem ő a tökéletes vendéglátó legjobb példája?

¹⁰ Mivel Jehova ilyen szerető-kedvességű és nagylelkű Isten, azt szeretné, ha imádói utánoznák őt ebben. A Biblia egészében ennek a jó tulajdonságnak a kiemelkedő példáit találhatjuk meg. Az Encyclopaedia Judaica megjegyzi, hogy „az ókori Izráelben a vendégszeretet nem csupán a jó modor kérdése, hanem erkölcsi intézmény volt . . . Az a bibliai szokás, hogy szívesen látták a megfáradt utast, és befogadták maguk közé az idegent, volt az alap, amelyből a vendégszeretet és annak minden mellékága igen értékes erénnyé fejlődött a zsidó hagyományban.” A vendégszeretet nem csupán egy bizonyos nemzetiségnek vagy etnikai csoportnak az ismertetőjegye, hanem Jehova minden igaz imádójára jellemzőnek kell lennie.

Angyalokat látott vendégül

11. Milyen kiemelkedő példa mutatja, hogy a vendégszeretet váratlan áldásokat eredményezett? (Lásd még: 1Mózes 19:1–3; Bírák 13:11–16.)

¹¹ A Bibliában az egyik legismertebb beszámoló a vendégszeretet kinyilvánításáról, amikor Ábrahám és Sára Mamré nagy fái között táborozott, Hebronhoz közel (1Mózes 18:1–10; 23:19). Kétségtelenül ez az eset volt Pál apostol előtt, amikor a következő figyelmeztetést adta: „A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg” (Zsidók 13:2). Ennek a beszámolónak az áttanulmányozása segíteni fog meglátnunk, hogy a vendégszeretet nem csupán szokás vagy neveltetés kérdése. Nem, ez inkább egy isteni tulajdonság, amely csodálatos áldásokat eredményez.

12. Hogyan mutatta ki Ábrahám az idegenek iránti szeretetét?

¹² Az 1Mózes 18:1, 2 azt mutatja, hogy a látogatókat Ábrahám nem ismerte, és váratlanul érkeztek, tulajdonképpen csak három idegen járt arra átutazóban. Néhány szövegmagyarázó szerint a keleti embereknél az volt a szokás, hogy az idegen földön utazónak joga volt elvárni a vendégszeretetet, még akkor is, ha nem ismert ott senkit. Ábrahám azonban nem várta meg, míg az idegenek előjogukkal élnek; ő volt a kezdeményező. Ahogy az Újfordítású revideált Biblia visszaadja, „eléjük futott”, hogy találkozzon ezekkel az idegenekkel, akik még egy kicsit távol voltak tőle — s mindez „a hő napon” történt, pedig Ábrahám 99 éves volt! Vajon ez nem mutatja, miért is hivatkozott Pál Ábrahámra úgy, mint követendő példára? Tulajdonképpen ez a vendégszeretet: az idegenek kedvelése vagy szeretete, gondoskodás a szükségleteikről. Ez egy pozitív tulajdonság.

13. Miért ’hajtá meg magát’ Ábrahám a látogatók előtt?

¹³ A beszámoló azt is elmondja nekünk, hogy Ábrahám, amikor találkozott az idegenekkel, „földig meghajtá magát”. Teljesen idegenek előtt meghajolt? Nos, ahogyan Ábrahám meghajolt, az az üdvözlés egyik formája volt egy tisztelt vendég vagy egy magas beosztású ember iránt, s ezt nem szabad összekeverni olyan imádati tettel, ami csak Istennek jár. (Vö. Cselekedetek 10:25, 26; Jelenések 19:10.) Azáltal hogy meghajolt — nem csupán biccentett, hanem „földig meghajtá magát” —, Ábrahám ezeknek az idegeneknek mint fontos személyeknek megadta a tiszteletet. Egy nagy, jómódú patriarchális család feje volt, mégis úgy tekintette ezeket az idegeneket, hogy nagyobb tisztesség jár nekik, mint őneki. Mennyire más ez, mint a szokásos gyanakvás az idegenekkel szemben, az óvatoskodó hozzáállás! Ábrahám helyesen szemléltette a következő kijelentés lényegét: „a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10).

14. Milyen erőfeszítést tett, és milyen áldozatot hozott Ábrahám, amikor vendégszeretetet mutatott az idegenek iránt?

¹⁴ A beszámoló többi része azt mutatja, hogy Ábrahám érzései őszinték voltak. Már önmagában az étel is rendkívüli volt. Még egy nagy családban is, ahol sok volt a jószág, ott sem ettek mindennap „gyenge kövér borjút”. Az azon a környéken uralkodó szokásokról John Kitto az egyik művében kijelenti: „Sosem engedték meg maguknak a fényűzést, kivéve egyes ünnepeken, vagy ha idegen érkezett; és csakis ilyen alkalmakkor ettek állatból készített ételt, még ha sok nyáj és gulya tulajdonosáról volt is szó” (Daily Bible Illustration). A meleg éghajlat nem tette lehetővé, hogy bármilyen romlandó ételt is tároljanak, ezért az ilyen étel felszolgálásánál mindent azon melegében kellett elvégezni. Nem csoda hát, hogy egy ilyen rövid beszámolóban összesen háromszor is előfordulnak a „besiete”, „siess” és „siete” szavak, és Ábrahám szó szerint „elfuta”, hogy elkészíttesse az ételt! (1Mózes 18:6–8).

15. Ábrahám példáját tekintve mi a helyes szemlélet a fizikai ellátást illetően a vendégszeretet kimutatásában?

¹⁵ Ennek a célja azonban nem az, hogy csupán nagy lakomát rendezzünk, hogy jó benyomást tegyünk valakire. Bár Ábrahám és Sára minden erőfeszítést megtett, hogy elkészítse és felszolgálja az ételt, emlékezz csak vissza, Ábrahám hogyan utalt rá korábban: „Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt. Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz” (1Mózes 18:4, 5). Ez a „falat kenyér”, mint kiderült, hízlalt borjúból és finomlisztből készült pogácsából, vajból és tejből álló díszebéd volt — királyi lakoma. Mi ebből a tanulság? Amikor vendégszeretetet mutatunk, akkor nem az a fontos, illetve nem azt kell kihangsúlyozni, milyen pompás lesz az étel és az ital, vagy milyen nagy előkészületeket igénylő szórakoztató programok lesznek majd és így tovább. A vendégszeretet nem azon múlik, hogy valaki drága dolgokat tud-e nyújtani. Inkább azon alapul, hogy őszintén törődünk mások jólétével, és hogy szeretnénk jót tenni másokkal olyan mértékben, amennyire tudunk. „Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség” — mondja egy bibliai példabeszéd, és ebben benne van, mi az őszinte vendégszeretet nyitja (Példabeszédek 15:17).

16. Hogyan mutatott ki Ábrahám nagyraértékelést a szellemi dolgok iránt abban, amit a látogatókért tett?

¹⁶ Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ennek az egész eseménynek szellemi színezete volt. Ábrahám valahogyan rájött, hogy ezek a látogatók Jehova hírvivői. Erre mutat az, hogy a következő szavakkal szólította meg őket: „Jehova, ha már kegyet találtam szemedben, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat”a (1Mózes 18:3, NW; vö. 2Mózes 33:20). Ábrahám nem tudta előre, hogy vajon üzenetet hoznak-e neki, vagy csak arra járnak átutazóban. Ennek ellenére felismerte, hogy Jehova egyik szándéka van éppen kibontakozóban. Ezek a személyek valamilyen, Jehovától származó küldetésben jártak. Ha tudna valamit tenni, amivel ehhez hozzájárulna, az nagy örömet szerezne neki. Felismerte, hogy Jehova szolgái a legjobbat érdemlik, és a körülményekhez képest a legjobbat is fogja adni nekik. Ha így tesz, szellemi áldásban részesül akár ő, akár másvalaki. Mint ahogy kiderült, Ábrahám és Sára gazdag áldást nyert őszinte vendégszeretetéért (1Mózes 18:9–15; 21:1, 2).

Vendégszerető nép

17. Mit kívánt meg Jehova az izraelitáktól a köztük élő idegenekkel és szűkölködőkkel kapcsolatban?

¹⁷ Ábrahám kiemelkedő példájáról nem volt szabad megfeledkeznie annak a nemzetnek, amely tőle származott. A Törvény, melyet Jehova adott az izraelitáknak, olyan gondoskodásokról is írt például, hogy mutassanak vendégszeretetet a köztük élő idegenek iránt. „Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek” (3Mózes 19:34). A népnek különös figyelmet kellett fordítania azokra, akiknek anyagi támogatásra volt szükségük, és nem volt szabad könnyedén elutasítania őket. Amikor Jehova bőséges terméssel áldotta meg az izraelitákat, amikor vigadoztak az ünnepeiken, amikor megpihentek munkáikból a sabbath években, és más alkalmakkor is, a népnek meg kellett emlékeznie a kevésbé szerencsésekről — az özvegyekről, az apátlan fiúkról és a jövevény lakosokról (5Mózes 16:9–14; 24:19–21; 26:12, 13).

18. Mennyire fontos a vendégszeretet abban, hogy elnyerjük Jehova kegyét és áldását?

¹⁸ Abból is látható, milyen fontos, hogy kedvesek, nagylelkűek és vendégszeretők legyünk másokkal, de különösen a szükséget szenvedőkkel, ahogyan Jehova az izraelitákkal bánt, amikor ők elmulasztottak ilyen tulajdonságokat kimutatni. Jehova nyilvánvalóvá tette, hogy az idegenek és a szűkölködők iránti kedvesség és nagylelkűség olyan követelmények közé tartoznak, amelyeket elvár a népétől, ha az szeretne folyamatos áldásban részesülni (Zsoltárok 82:2, 3; Ésaiás 1:17; Jeremiás 7:5–7; Ezékiel 22:7; Zakariás 7:9–11). Amikor a nemzet igyekezett eleget tenni ezeknek és egyéb elvárásoknak, jól boldogult, anyagi és szellemi bőségben élt. Ha elmerültek önző, személyes törekvéseikben, és elmulasztották kimutatni ezeket a jó tulajdonságokat a szűkölködők iránt, akkor Jehova nemtetszését vonták magukra, s végül kedvezőtlen ítéletben részesültek (5Mózes 27:19; 28:15, 45).

19. Mit kell még megvizsgálnunk?

¹⁹ Mennyire fontos tehát, hogy önvizsgálatot tartsunk, és megfigyeljük, vajon mi Jehova elvárásai szerint élünk-e ebben a vonatkozásban! Ez különösen fontos napjainkban, látván a világ önző és széthúzó szellemét. Hogyan tudunk keresztényi vendégszeretetet kimutatni egy megosztott világban? Ezt a témát tárgyalja a következő cikk.

[Lábjegyzet]

Emlékszel rá?

◻ Mi a jelentése a „vendégszeretet”-nek fordított bibliai szónak?

◻ Milyen vonatkozásokban Jehova a tökéletes példa a vendégszeretet kimutatásában?

◻ Meddig ment el Ábrahám a vendégszeretetben?

◻ Miért kell minden igaz imádónak ’vendégszeretetet gyakorolnia’?