LEA

(feltehetően a ’tehén’ jelentésű akkád szóval v. a ’vadtehén’ jelentésű arab szóval rokon):

Lábán idősebbik lánya (Lábán Ábrahám testvérének az unokája volt). Mivel Lábán Rebekának, Jákob anyjának a testvére volt, Lea és Jákob unokatestvérek voltak (1Mó 22:20–23; 24:24, 29; 29:16). Lea nem volt olyan szép, mint a húga, Ráhel; külön megjegyzik róla, hogy nem csillogott a szeme, vagyis fátyolos volt a tekintete (1Mó 29:17). A keleti nőknél a szépség sajátos jelének tartják a ragyogó, csillogó szemet. (Vö.: Én 1:15; 4:9; 7:4.)

Lea lett Jákob első felesége, mivel éjjel Lábán becsapta a vejét, és Leát adta hozzá feleségül Ráhel helyett, akit a férfi szeretett. Jákob kifogásolta, hogy rászedték, de Lábán úgy érvelt, hogy feléjük nem szokás a fiatalabb lányt az elsőszülött előtt férjhez adni. Lea valószínűleg fátylat viselt, hiszen az ókorban Keleten általában a menyasszony egész testét fátyol borította, és kétségtelenül ezért is sikerülhetett a csel. Jákob úgy szolgált hét évig, hogy közben Ráhelre gondolt, de ezért a munkáért Leát kapta meg. Ráhelt is hozzáadták, miután egy hétig, vagyis hét napig ünnepelt Leával, de még hét évig kellett dolgoznia fizetségképpen Ráhelért (1Mó 29:18–28).

A beszámoló úgy fogalmaz, hogy Leát ’gyűlölték’ (1Mó 29:31, 33). De azt is elmondja, hogy miután Jákob végre megkapta Ráhelt, őt „jobban szerette, mint Leát” (1Mó 29:30). Jákob kétségkívül nem gyűlölködött Leával szemben, csak nagyobb szeretettel viseltetett Ráhel iránt, aki a kedvenc felesége volt. Nem szűnt meg Leáról gondoskodni, és házaséletet élni vele. Lea „gyűlölt” volta tehát csupán annyit jelent, hogy Jákob kevésbé szerette őt, mint Ráhelt. (Lásd: GYŰLÖLET.)

Lea hét gyermeket szült Jákobnak: hat fiút – Rúbent, Simeont, Lévit, Júdát, Issakárt és Zebulont – meg egy lányt, Dínát (1Mó 29:32–35; 30:16–21). Ezért a Ruth 4:11 azok között említi Leát (Ráhel mellett), akik „építették Izrael házát”. Leának abban a megtiszteltetésben volt része, hogy világra hozhatta Lévit, aki Izrael papi törzsének az alapítója volt, és Júdát, aki a nemzet királyi törzsének az ősatyja lett.

Lea és a gyermekei Jákobbal mentek, amikor az elhagyta Paddán-Arámot, és visszatért a szülőföldjére, Kánaánba (1Mó 31:11–18). Mielőtt Jákob útközben találkozott Ézsauval, olyan óvintézkedéseket tett, hogy felosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel meg a szolgálóik között, előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, utánuk jött Lea a gyermekeivel, majd Ráhel és József leghátul (1Mó 33:1–7). Lea gyermekei Jákobbal együtt Egyiptomba költöztek, de a bibliai beszámoló nem említi, hogy Lea is velük ment volna (1Mó 46:15). Nem tudjuk, mikor, hol és milyen körülmények között halt meg, de feltehetően Kánaánban. Az viszont biztos, hogy a patriarcha elvitette a holttestét a család temetkezési helyére, a Makpela mezején levő barlangba. Amikor Jákob önmaga felől végrendelkezett, az volt a kívánsága, hogy oda temessék, ahová Ábrahámot és Sárát, Izsákot és Rebekát, valamint Leát temették őelőtte (1Mó 49:29–32).