ETÁNIM

(valószínűleg: ’fennmaradó [folyamok]’; ’örökké áramló [folyamok]’):

Az izraeliták szent naptárjában a 7. holdhónapnak, a mezőgazdasági naptárban az 1. hónapnak a neve (1Ki 8:2). Részben szeptembernek és részben októbernek felel meg. A babiloni száműzetés után tisrinek nevezték, amely elnevezés nem szerepel a Bibliában, de megtalálható a száműzetés utáni írásokban.

Josephus, a történetíró az e hónap 15-én (vagyis október első fele körül) kezdődő ünnepről a következőket mondja: „Ugyanezen hónap tizenötödik napján, mikor már télre hajlik az idő, Mózes parancsa szerint mindenkinek a maga helyén sátort kell állítania, hogy a tél hidege ellen megvédje magát” (A zsidók története. III. könyv, 10. fej., 4. bek.).

A mezőgazdasági év kezdete: Míg az egyiptomi kivonulás után abib (niszán) lett a zsidók szent naptárjában az év első hónapja, addig továbbra is etánimot tekintették a mezőgazdasági év első hónapjának. Ezzel a hónappal majdnem az összes aratási munka befejeződött, jelezvén a mezőgazdasági év végét. A korai esők, melyek ezután estek, meglazították a talajt az ezt követő szántáshoz, amely az új mezőgazdasági tevékenységek kezdetét jelezte. Jehova etánimra utalt úgy, mint az év fordulópontjára, amikor a betakarítás ünnepéről azt mondta, hogy „az év vége felé” és „az esztendő fordultával” kell megtartani (2Mó 23:16; 34:22). Figyelemre méltó az is, hogy ebben a hónapban kezdődött a jubileumi év, nem pedig abib hónapban (3Mó 25:8–12).

Az erre a hónapra későbbiekben használt név, a tisri, azt jelenti, hogy ’az év kezdete’, és a zsidók még ma is tisri 1-jét ünneplik újévként, vagyis rós hasánaként (az év feje).

Ünnepi hónap: Etánim az ünnepek hónapja is volt. Az első nap volt a „trombitafúvás napja” (3Mó 23:24; 4Mó 29:1). Mivel minden egyes újholdat trombitafúvással jeleztek, ezen a napon valószínűleg a szokásoson kívül egy további trombitafúvás szólt, vagy hosszabban fújták a trombitákat (4Mó 10:10). Etánim 10-én tartották az évenkénti engesztelés napját (3Mó 16:29, 30; 23:27; 4Mó 29:7). 15–21-ig a lombsátorünnep, vagyis a betakarítás ünnepe volt, melyet 22-én ünnepi gyülekezés követett (3Mó 23:34–36). Tehát etánim nagy részét ezek az ünnepek tették ki.

Etánimban történt események: Mivel a Biblia az első könyvétől kezdve kronológiai adatokkal szolgál, és mivel az életévek első említése Ádámmal kapcsolatos, úgy tűnik, hogy az etánimnak nevezett hónapnak az év kezdőhónapjaként való ókori használata adhat némi alapot arra, hogy úgy gondoljuk, Ádám létezése ekkor vette kezdetét (1Mó 5:1–5). Az első hónap (melyet később etánimnak neveztek) első napján történt, hogy Noé, miután már több mint 10 hónapja volt a bárkában, eltávolította a bárka fedelét, és felfedezte, hogy a víz felszáradt a földről (1Mó 8:13). Több mint 1300 évvel később Salamon etánimban avatta fel az elkészült jeruzsálemi templomot (1Ki 8:2; 2Kr 5:3). Júda teljes pusztán hagyatását az jelezte, hogy Jeruzsálem i. e. 607-ben elpusztult, Gedália kormányzót megölték, és az, hogy ezután etánim hónapban a hátramaradt izraeliták Egyiptomba menekültek (2Ki 25:25, 26; Jr 41:1, 2). Egyebek mellett ez is ok volt ’a hetedik hónap böjtjére’, melyet a Zakariás 8:19 említ. Hetven évvel később, ugyanebben a hónapban a szabadon engedett izraelita száműzöttek visszatértek Babilonból, hogy megkezdjék a jeruzsálemi templom újjáépítését (Ezs 3:1, 6).

A bizonyítékok arra mutatnak, hogy Jézus ebben a hónapban született, keresztelkedett meg és kenetett fel. (Lásd: JÉZUS KRISZTUS.)