A világosság felragyogásai — Erősebbek és halványabbak (második rész)

„A te világosságod által látunk világosságot” (ZSOLTÁROK 36:10).

1. Milyen erőfeszítéseket tettek már régen, hogy megértsék a Jelenések könyvének a jelképrendszerét?

A BIBLIÁBAN található Jelenések könyve már régóta érdekli a keresztényeket. Ez jól szemlélteti, hogyan ragyog egyre fényesebben az igazság világossága. 1917-ben Jehova népe kiadott egy magyarázatot a Jelenésekről, A beteljesült titok című könyvben. Bátran leleplezte a kereszténység vallási és politikai vezetőit, de sok magyarázatot különböző forrásokból kölcsönzött. Mégis, A beteljesült titok című könyv arra szolgált, hogy próbára tegye, vajon lojálisak-e a Bibliakutatók ahhoz a látható közlési csatornához, amelyet Jehova felhasznál.

2. Milyen fényt árasztott a Jelenések könyvére a „Nemzet születése” című cikk?

² Erőteljesen ragyogott fel a világosság a Jelenések könyvére, amikor megjelent a „Nemzet születése” című cikk az Őr Torony 1925. március 1-jei [ang.] számában. Korábban azt gondolták, hogy a Jelenések 12. fejezete a pogány Róma és a pápai Róma között dúló háborút írja le, ahol a fiúgyermek a pápaságot jelképezi. Ám ez a cikk rámutatott, hogy a Jelenések 11:15–18 hatással van a 12. fejezet jelentésére, rámutatva, hogy ez Isten Királyságának a megszületésére utal.

3. Milyen kiadványok árasztottak megnövekedett világosságot a Jelenések könyvére?

³ Mindez a Jelenések könyvének sokkal világosabb megértéséhez vezetett, ami az 1930-ban kiadott Light (Világosság) című kétkötetes kiadvánnyal érkezett el. További finomítások jelentek meg a „Nagy-Babilon leomlott!” Isten Királysága uralkodik! (1963, ang.) és a “Then Is Finished the Mystery of God” (1969) („Akkor befejeződik az Isten titka”) című könyvekben. De még sok mindent kellett megtudni a Jelenések prófétai könyvéről. Igen, tisztább világosság áradt ki rá 1988-ban, A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! című könyv kiadásával. Azt mondhatjuk, ennek a fokozatos felvilágosodásnak az a tény volt a nyitja, hogy a Jelenések próféciái az „Úr napjára” vonatkoznak, ami 1914-ben kezdődött meg (Jelenések 1:10). A Jelenések könyvét tehát ennek a napnak az előrehaladtával lehet egyre világosabban megérteni.

„A felső hatalmasságok” kilétének tisztázása

4., 5. a) Hogyan tekintették a Bibliakutatók a Róma 13:1-et? b) Mire jöttek rá később, minek kell lennie az Írások szerinti álláspontnak a „felső hatalmasságokat” illetően?

⁴ A világosság tiszta felragyogása volt látható 1962-ben a Róma 13:1-gyel kapcsolatban, amely ezt írja: „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak [felsőbb hatalmaknak, NW ].” A korai Bibliakutatók úgy értelmezték az előbb említett „felső hatalmasságokat”, mint ami a világi hatalmakra utal. Úgy vélték, ez az írásszöveg azt jelenti, ha egy keresztényt besoroznak a háború idején, akkor köteles magára ölteni az egyenruhát, vállára venni a fegyvert, és ki kell mennie a frontra, a lövészárkokba. Úgy érezték, mivel egy keresztény nem ölheti meg embertársát, ha a legrosszabbra kerülne sor, arra kényszerül, hogy lőjön a levegőbe.a

⁵ Az Őrtorony 1964. június 1-jei (1962. november 15. és december 1., ang.) száma tiszta világossággal ragyogta be ezt a témát, amikor Jézusnak a Máté 22:21-ben található szavait tárgyalta: „Adjátok meg . . . a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.” Fontosak voltak az apostoloknak a Cselekedetek 5:29-ben található szavai: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” A keresztények csak addig alárendeltjei a császárnak — vagy „felső hatalmasságoknak” — amíg az nem követel meg olyasmit a keresztényektől, ami ellentétben áll Isten törvényével. Megértették, hogy a császárnak való alárendeltség viszonylagos, nem abszolút. A keresztények csak azt adják meg a császárnak, ami nem ütközik azzal, amit Isten kér. Micsoda megelégedést jelentett, hogy világosan megértették ezt a témát!

A világosság felragyogásai szervezeti dolgokban

6. a) Milyen alapelvet fogadtak el, hogy megszabaduljanak a kereszténységre jellemző, hierarchikus szervezeti felépítéstől? b) Mit értettek meg végül, mi a gyülekezeti felvigyázók megválasztásának a helyes módja?

⁶ Kérdéses volt, ki szolgálhat vénként és diakónusként a gyülekezetekben. Ahhoz, hogy megszabaduljanak a kereszténységre jellemző hierarchikus szervezeti felépítéstől, úgy határoztak, hogy demokratikusan választják meg őket, oly módon, hogy minden gyülekezetben szavaznak a tagok. Ám egyre növekvő világosságot árasztott A hajnal világossága 1932. november 1-jei száma, és Az Őrtorony 1932. december 1-jei száma, rámutatva arra, hogy az Írások nem szolgáltatnak alapot a vének megválasztásához. Ezért ezt felváltotta a szolgálati bizottság, és a Társulat választott egy szolgálatvezetőt.

7. Milyen finomításokat eredményeztek a világosság felragyogásai a gyülekezeti szolgák kinevezésének módjában?

⁷ Az Őrtorony 1938. október 15-i száma felragyogó világosságot tartalmazott, rámutatva, hogy a gyülekezetben levő szolgákat nem választani kell, hanem kinevezni, teokratikusan. 1971-ben a világosság újabb felragyogása rámutatott, hogy egyetlen gyülekezetet se vezessen csupán egyetlen gyülekezetszolga. Ehelyett minden gyülekezetnek legyen egy felvigyázók vagy vének testülete, akiket Jehova Tanúi Vezető Testülete nevez ki. Így csaknem 40 év alatt az egyre növekvő világosságnál nyilvánvalóvá vált, hogy a véneket, csakúgy mint a diakónusokat, akiket ma kisegítőszolgákként ismerünk, a „hű és értelmes rabszolgának” a Vezető Testületén keresztül kell kineveznie (Máté 24:45–47, Vida fordítás). Ez összhangban volt az apostoli időkben történtekkel. A Timótheushoz és Titushoz hasonló szolgákat az első századi vezető testület nevezte ki felvigyázóknak (1Timótheus 3:1–7; 5:22; Titus 1:5–9). Mindez szembetűnő módon az Ésaiás 60:17-et teljesíti be: „Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.”

8. a) Milyen finomításokat eredményezett a növekvő mértékben kibontakozó igazság a Társulat működésében? b) Milyen bizottságai vannak a Vezető Testületnek, és milyen tevékenység, illetve minek a felvigyázása tartozik a hatáskörükbe?

⁸ A Watch Tower Society működésének módja is kérdéses volt. Éveken keresztül Jehova Tanúi Vezető Testülete azonos volt a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania igazgató testületével, s a dolgok javarészt az elnök kezében voltak. Amint azt a 1977 Yearbook of Jehovah’s Witnesses (Jehova Tanúi évkönyve, 1977, 258., 259. oldal) mutatja, 1976-ban a Vezető Testület hat bizottsággal kezdett el működni; minden egyes bizottságot a világméretű munka valamilyen területének ellátására osztottak be. A Személyzeti Bizottság személyzeti dolgokkal foglalkozik, hozzájuk tartozik az is, hogy törődjenek a Bétel-családban szolgálók jólétével az egész világon. A Kiadói Bizottság igazgat mindenféle világi és jogi dolgot, ilyenek például az ingatlanügyletek és a nyomtatás. A Szolgálati Bizottság törődik a tanúskodómunkával, és ez a bizottság felügyeli az utazófelvigyázókat, az úttörőket és a gyülekezeti hírnökök tevékenységét. A Tanítói Bizottság felelős a gyülekezeti összejövetelekért, a különleges kongresszusi napokért, a körzetkongresszusokért, a kerület- és nemzetközi kongresszusokért, valamint az Isten népének szellemi oktatásával foglalkozó különböző iskolákért. Az Írói Bizottság irányítja mindenfajta kiadvány elkészítését és fordítását, gondoskodva arról, hogy minden az Írásokkal összhangban legyen. Az Elnöklő Bizottsága foglalkozik a vészhelyzetekkel és egyéb sürgős ügyekkel.b Ugyancsak az 1970-es évektől kezdődően egy felvigyázó helyett egy bizottság vezeti a Watch Tower Society egyes fiókhivatalait.

A keresztény magatartásra vonatkozó világosság

9. Hogyan érintette az igazság világossága a keresztények kapcsolatát a világ kormányzataival?

⁹ A világosság sok felragyogása a keresztény magatartásra vonatkozott. Vegyük például a semlegesség kérdését. A világosságnak különösen tiszta felragyogása sugárzott ezzel a témával kapcsolatban a „Semlegesség” című cikkben, ami Az Őrtoronyban jelent meg 1939. november 1-jén. Milyen időszerű volt, pont a II. világháború kitörése után jött! A cikk meghatározta, mi a semlegesség, és rámutatott, hogy a keresztényeknek nem szabad belefolyniuk a nemzetek közötti politikai ügyekbe vagy nézeteltérésekbe (Mikeás 4:3, 5; János 17:14, 16). Ez is hozzájárul ahhoz, hogy minden nemzet gyűlöli őket (Máté 24:9). Az ókori Izráel csatái nem példák a keresztényeknek, amint ezt Jézus érthetően elmagyarázta a Máté 26:52-ben. Ezenkívül ma egyetlen nemzet sem teokrácia, ahol Isten az uralkodó, mint amilyen az ókori Izráel volt.

10. Mit tártak fel a világosság felragyogásai, hogyan kell viszonyulniuk a keresztényeknek a vérhez?

¹⁰ A vér szentségére is fény derült. Néhány Bibliakutató úgy gondolta, a Cselekedetek 15:28, 29-ben a vér evésére vonatkozó tiltás csak a zsidó keresztényekre vonatkozott. A Cselekedetek 21:25 azonban arra mutat, hogy az apostoli időkben ez a parancsolat azokra is vonatkozott, akik a nemzetekből lettek hívőkké. A vér szentsége tehát minden keresztényre vonatkozik, amint azt Az Őrtorony 1945. július 1-jei [ang.] száma mutatja. Ez nem csak az állatvér fogyasztásának a visszautasítását jelenti, mint ami például a véres hurkában található, de az embervértől való tartózkodást is, például a vérátömlesztés esetében.

11. Mire jöttek rá a dohány használatáról alkotott keresztény nézettel kapcsolatban?

¹¹ A megnövekedett világosság következményeként az olyan viselkedéseket, amelyeket eleinte egy szemöldök összehúzással elintéztek, később helyénvaló szigorúsággal kezeltek. A dohányzás jó példa erre. A Zion’s Watch Tower 1895. augusztus 1-jei számában Russell testvér az 1Korinthus 10:31-re, valamint a 2Korinthus 7:1-re irányította a figyelmet, és ezt írta: „Nem értem, hogyan válhatna Isten dicsőségére, vagy egy keresztény javára, ha a dohányt bármilyen formában is fogyasztaná.” 1973 óta világosan megértették, hogy egyetlen dohányos sem lehet Jehova Tanúja. 1976 óta világossá vált, az sem fordulhat elő, hogy egy Jehova Tanúja szerencsejátékokkal foglalkozó üzletben dolgozzon, és ugyanakkor a gyülekezetben maradjon.

Egyéb finomítások

12. a) Mit tárt fel a Péterre bízott Királyság-kulcsok számáról a világosság egyik felragyogása? b) Milyen helyzetekben használt fel Péter egy-egy kulcsot?

¹² Egyre világosabb lett a jelképes kulcsok számának az értelme is, amelyeket Jézus adott Péternek. A Bibliakutatók úgy vélték, hogy Péter két kulcsot kapott, amelyek utat nyitottak az emberek előtt, hogy Királyság-örökösök lehessenek — az egyiket i. sz. 33-ban használta fel a zsidók érdekében, a másikat pedig a nem zsidókért, először i. sz. 36-ban, amikor Kornéliusnak prédikált (Cselekedetek 2:14–41; 10:34–48). Idővel megértették, hogy itt egy harmadik csoportról is szó volt, a szamaritánusokéról. Péter a második kulccsal nyitotta meg előttük a Királyság lehetőségét (Cselekedetek 8:14–17). Így a harmadik kulcsot használta fel Péter, amikor Kornéliusnak prédikált (Az Őrtorony 1980/7 1—12., 15. oldal).

13. Mit tártak fel a világosság felragyogásai a János 10. fejezetében említett juhok aklairól?

¹³ Egy másik fénysugárból azt értették meg, hogy Jézus nem csak kettő, hanem három juhakolról beszélt (János 10. fejezet). Ezek a következők voltak: 1. a zsidó juhakol, amelynek Keresztelő János volt az ajtónállója, 2. a felkent Királyság-örökösök akla és 3. a „más juhok” akla, amely juhoknak földi a reménységük (János 10:2, 3, 15, 16; Az Őrtorony 1984/16 9—24. oldal).

14. Hogyan tisztázott dolgokat a megnövekedett világosság a Jubileum ellenképének kezdetéről?

¹⁴ A Jubileum ellenképének megértésével szintén tisztázódott néhány dolog. A Törvény alatt minden 50. évben nagy Jubileum volt, amikor a dolgok visszakerültek az eredeti tulajdonosukhoz (3Mózes 25:10). Úgy értelmezték hosszú ideig, hogy ez Krisztus Ezeréves Uralmát árnyékolta elő. De az utóbbi időben felismerték, hogy a Jubileum ellenképe valójában i. sz. 33 Pünkösdjén kezdődött, amikor azok, akikre kitöltetett a szent szellem, felszabadultak a mózesi törvényszövetség köteléke alól (Az Őrtorony 1987/2 3—20. oldal).

Növekvő világosság a szóhasználatban

15. Milyen fény áradt a „tervezni” szó használatára?

¹⁵ „A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni és az igazság szavait őszintén leírni” (Prédikátor 12:10, Katolikus fordítás [12:12]). Ezek a szavak jól illenek jelenlegi témánkhoz, mivel a világosság nemcsak olyan fontos kérdésekre áradt ki, mint például a tantételek vagy a magaviselet, hanem a keresztény szóhasználatra és annak pontos jelentésére is. A Bibliakutatók egyik kedvenc kiadványa például a Bibliai tanulmányok első kötete volt, amelynek címe: A korszakok terve. Idővel azonban felismerték, hogy Isten Szava csak az emberekről beszél úgy, mint akik terveznek (Példabeszédek 19:21). Az Írások sehol sem mondják, hogy Jehova tervez. Nincs szüksége tervre. Bármit határoz is el, sikerülni fog, végtelen bölcsessége és hatalma miatt, pontosan úgy, ahogyan az Efézus 1:9, 10-ben olvassuk: „az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt [elhatározott, Vi] magában, az idők teljességének rendjére nézve.” Így fokozatosan megértették, hogy az „elhatározni” kifejezés helyénvalóbb, ha Jehovára utalunk.

16. Mire jöttek rá fokozatosan, mi a Lukács 2:14 pontos értelme?

¹⁶ Majd ott volt a Lukács 2:14, amely világosabbá vált előttük. A Károli fordítás ezt így írja: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” Megértették, hogy ez nem adta vissza pontosan a gondolatot, mivel Isten a gonoszok felé nem mutatja ki jóakaratát. A Tanúk ezért úgy vélték, olyan embereké a béke, akik jóakarattal vannak Isten iránt. Így rendszerint azokra is a jóakarat embereiként utaltak, akik érdeklődtek a Biblia iránt. Később azonban megértették, hogy nem az emberek részéről, hanem Isten részéről megmutatkozó jóakaratról van szó. Ezért a New World Translation of the Holy Scriptures with References lábjegyzete a Lukács 2:14-nél ezt írja: „olyan emberek, akiket ő [Isten] helyesel.” Minden olyan keresztény iránt jóakarattal van Isten, aki önátadási esküjének megfelelően él.

17., 18. Mit fog Jehova igazolni, és mit fog megszentelni?

¹⁷ Ehhez hasonlóan, a Tanúk hosszú időn keresztül Jehova nevének igazolásáról beszéltek. De vajon Sátán megkérdőjelezte Jehova nevét? Sátán képviselői közül vajon ezt megkérdőjelezte valamelyikük, mintha Jehovának nem volna joga ehhez a névhez? Nem, egyáltalán nem. Nem Jehova neve volt az, amelyet Sátán kifogásolt, és amelyet igazolni kell. A Watch Tower Society utóbbi kiadványai ezért nem írnak Jehova nevének igazolásáról. Jehova szuverenitásának igazolásáról, és a nevének megszenteléséről szólnak. Ez összhangban van azzal, amiről Jézus azt mondta, hogy imádkozzunk érte: „szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:9). Jehova újra meg újra elmondta, hogy meg fogja szentelni a nevét, amelyet az izraeliták nem kifogásoltak, hanem meggyaláztak (Ezékiel 20:9, 14, 22; 36:23).

¹⁸ Érdekes módon az 1971-ben kiadott “The Nations Shall Know That I Am Jehovah”​—How? („A nemzetek megtudják, hogy én vagyok Jehova” — Hogyan?) című könyv a következő különbséget tette: „Jézus Krisztus . . . Jehova egyetemes Szuverenitásának igazolásáért harcol és azért, hogy megdicsőítse Jehova nevét” (364., 365. oldal). 1973-ban a God’s Kingdom of a Thousand Years Has Approached (Isten ezeréves Királysága elközelített) című könyv ezt írta: „Az eljövendő »nagy nyomorúságkor« jön el annak az ideje, hogy a Mindenható Isten, Jehova igazolja egyetemes szuverenitását, és megszentelje dicső nevét” (409. oldal). Majd 1975-ben a Man’s Salvation Out Of World Distress at Hand! (Közel van az ember megmenekülése a világ lesújtott állapotából!) című könyv kijelentette: „S ezzel beteljesül az egyetemes történelem legnagyobb eseménye, Jehova egyetemes szuverenitásának igazolása és szent nevének megszentelése” (281. oldal).

19., 20. Hogyan mutathatjuk ki, hogy értékeljük a szellemi világosság felragyogásait?

¹⁹ Mennyire áldott Jehova népe, hogy ebben a szellemi világosságban sütkérezhet! Ezzel éles ellentétben áll az egyik lelkész kijelentése, amely igen jól kifejezi, milyen sötét állapotban vannak a kereszténység vezetői szellemileg: „Miért van bűn? Miért van szenvedés? Miért létezik az Ördög? Ezek olyan kérdések, melyeket fel akarok tenni az Úrnak, amikor a mennybe megyek.” Jehova Tanúi azonban meg tudják neki mondani, miért: Jehova szuverenitása jogosságának a vitakérdése miatt, és amiatt, hogy megkérdőjelezték, vajon az emberi teremtmény feddhetetlen tud-e maradni Istenhez az Ördög ellenségeskedése ellenére.

²⁰ Évek óta a világosság erősebb és halványabb felragyogásai árasztják el fénnyel Jehova önátadott szolgáinak ösvényét. Ez beteljesít olyan írásokat, mint amilyeneket a Zsoltárok 97:11-ben és a Példabeszédek 4:18-ban találhatunk. De ne feledjük soha, világosságban járni azt jelenti, hogy értékeljük a megnövekedett világosságot, és azzal összhangban élünk. Amint már láttuk, ez a megnövekedett világosság magában foglalja a magatartásunkat is és azt a megbízatásunkat is, hogy prédikáljunk.

[Lábjegyzetek]

Emlékszel?

◻ Milyen világosság áradt ki „a felső hatalmasságoknak” való alárendeltség kérdésében?

◻ Milyen szervezeti fejlődéseket eredményeztek a világosság felragyogásai?

◻ Hogyan érintette a keresztényi magatartást a megnövekedett világosság?

◻ Milyen finomításokat vont maga után a szellemi világosság az Írások bizonyos részeinek az értelmezésében?

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

A 24. oldalon látható kulcsok: A rajzok a Cooper-Hewitt, National Design Museum, Smithsonian Institutionben felvett kép alapján készültek