Isten szolgái olyanok, mint a fák — Milyen módokon?

A ZSOLTÁRÍRÓ egy olyan személyről, aki gyönyörűségét leli a Biblia alapelveiben, és alkalmazza azokat az életében, megjegyezte: „Olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely megtermi gyümölcsét a maga idején. Nem hervad el lombja, és minden tettét siker koronázza” (Zsoltárok 1:1–3). Miért megfelelő ez a hasonlat?

A fák nagyon sokáig élhetnek. Egyes olajfák például a Földközi-tenger vidékén állítólag egy-két ezer évesek. A közép-afrikai majomkenyérfa szintén nagy kort ér meg, egy kaliforniai szálkásfenyőről pedig úgy vélik, hogy körülbelül 4600 éves. Egy erdőben a kifejlett fák gyakran hasznára vannak a környezetüknek. A magas fák például védelmet nyújtanak árnyékukkal a csemetéknek, lehulló leveleik pedig táplálják a talajt.

A világ legmagasabb fái általában együtt nőnek erdőkbe tömörülve, ahol egymást támogatják. Mivel gyökereik jobbára összefonódnak, valószínű, hogy több fa együttesen sokkal jobban ellen tud állni a viharnak, mint egy magányos fa a réten. A kiterjedt gyökérrendszer ezenkívül abban is segítségére van a fának, hogy elegendő vizet és tápanyagot vegyen magához a talajból. Egyes esetekben a gyökerek mélyebbre nyúlnak, mint amekkora maga a fa, vagy vízszintes irányban jóval nagyobb területre terjednek ki, mint a fa lombozata.

Pál apostol a Bibliában valószínűleg egy fára utalt, amikor azt magyarázta, hogy a keresztényeknek ’továbbra is Krisztussal egységben kell járniuk, meggyökerezve és épülve őbenne, és szilárddá válva a hitben’ (Kolosszé 2:6, 7). Való igaz, hogy a keresztények is csak akkor tudják állni a sarat, ha szilárdan meggyökereznek Krisztusban (1Péter 2:21).

Milyen más módon hasonlíthatók még Isten szolgái a fákhoz? Nos, amint egy ligetben a fák támogatást kapnak a közelükben lévő fáktól, úgy mindazok, akik közel maradnak a keresztény gyülekezethez, támogatást kapnak hívőtársaiktól (Galácia 6:2). A hűséges, érett keresztények, akiknek kiterjedt szellemi gyökereik vannak, segítenek az újabbaknak abban, hogy szilárdak maradjanak a hitben még a viharhoz hasonló ellenállás közben is (Róma 1:11, 12). Az újabb keresztények Isten tapasztaltabb szolgáinak védelmező árnyékában élnek és virulnak (Róma 15:1). A világméretű keresztény gyülekezet valamennyi tagja pedig hasznot merít abból az erőt adó, szellemi táplálékból, melyről ’az igazságosság nagy fái’ gondoskodnak, vagyis a felkent maradék (Ézsaiás 61:3).

Mennyire felpezsdítő, hogy Isten összes szolgája előretekinthet annak az ígéretnek a beteljesedésére, mely az Ézsaiás 65:22-ben található: „mint a fának napjai, olyanok lesznek népem napjai.”

[Kép forrásának jelzése a 28. oldalon]

Godo-Foto