Forduljunk Jehovához éleslátásért!

„Éleslátóvá teszlek, és arra az útra oktatlak, amelyen járnod kell” (ZSOLTÁROK 32:8).

1. Milyen tényezők határozzák meg, hogy bölcsek lesznek-e döntéseink? (Vö. 5Mózes 32:7, 29.)

MINDENNAP döntésekkel nézünk szembe, amelyek némelyike jelentéktelennek tűnik, míg a másik nyilvánvalóan fontos. Vajon bölcsen fogunk dönteni? Ez nagymértékben attól függ, hogy meggondolatlanok vagyunk-e, vagy pedig gondolkozunk, mielőtt szólunk, avagy cselekszünk. Van azonban sok olyan kérdés, amelyben a bölcs döntés megköveteli, hogy képesek legyünk azon túl is látni, mint ami nyilvánvaló. Azt is megkövetelheti, hogy tudjuk, mi lesz ennek a világnak végkimenetele, sőt azt is fel kell ismernünk, mi történik a szellemi birodalomban. Vajon képesek vagyunk-e erre? Lehetséges-e, hogy bármely ember oly módon tegyen ilyesmit, hogy az ne legyen pusztán találgatás?

2. Milyen segítségre van szükségünk ahhoz, hogy sikeres életpályát fussunk be, és miért? (Példabeszédek 20:24).

² Az emberek igazán csodálatos szellemi képességekkel vannak felruházva, mégsem rendelkeznek azzal a tehetséggel, hogy sikeresen irányíthatnák életük folyását Isten segítségének alázatos elfogadása nélkül. Jeremiás, az ihletett próféta ezt írta: „Jól tudom, ó Jehova, hogy nem a földi emberre tartozik az ő útja. Nem a járókelő emberre tartozik, hogy irányítsa lépteit” (Jeremiás 10:23).

3. Hová jutunk, ha elmulasztunk Jehovához fordulni vezetésért? (Vö. 1Mózes 3:4–6, 16–24.)

³ Mit eredményez az, ha figyelmen kívül hagyjuk ezt a tényt, és saját magunkra, vagy más emberre támaszkodunk annak eldöntésénél, hogy mi lenne bölcs dolog, és mi nem, mi lenne helyes, és mi helytelen? Mivel test szerinti érvelés vezet bennünket, előfordulhat, hogy időnként jónak látunk olyasmit, amit Isten rossznak mond, vagy bölcsnek gondolunk olyan eljárást, amelyet Isten balgatagnak minősít (Ésaiás 5:20). Még ha nem szándékosan tesszük is, megütközést, botlást idézhetünk elő másoknál. (Vö. 1Korinthus 8:9.) Azok végkimenetelére vonatkozóan, akik kitartóan vonakodnak Jehovához fordulni vezetésért, az ő Szava ezt mondja: „Létezik olyan út, amely egyenes az ember előtt, de azután a halál útjaiban végződik” (Példabeszédek 14:12).

4. Milyen segítséget ígér Jehova bőkezűen az ő szolgáinak? (Vö. Jeremiás 10:21.)

⁴ Erre való tekintettel, mire van hát szükségünk? Egyszerűen szólva, Jehovától jövő segítségre. Ő bátorítóan szól hozzánk: „Éleslátóvá teszlek, és arra az útra oktatlak, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, rajtad tartva a szememet” (Zsoltárok 32:8).

Mit foglal magában az éleslátás

5. Mi az „éleslátás”?

⁵ Mi is pontosan az „éleslátás”, amelyre a Szentírás utal? Az a képesség, amellyel belelátunk egy helyzetbe, túl látunk azon, ami kézenfekvő. A Theological Wordbook of the Old Testament szerint az „éleslátás” szóval fordított héber kifejezés „a dolgok okainak értelmes felismerésére” utal. Olyan ismeret, amely képessé teszi az embert, hogy bölcsen cselekedjék, és sikert érjen el. Összhangban ugyanennek a héber igének alapjelentésével, és érzékeltetve annak sajátos ízét, az Új Világ fordítás azon túlmenően, hogy ezt a kifejezést így adja vissza: ’éleslátással rendelkezni’, olyan kifejezéseket is használ, mint ’bölcsen cselekedni’, ’körültekintően eljárni’ és ’sikert elérni’ (Zsoltárok 14:2).

6. Miért mondhatjuk arról, „aki féken tartja az ajkait”, hogy értelmesen vagy éleslátással cselekszik?

⁶ Így aki „féken tartja ajkait”, arról azt mondja, ’értelmesen cselekszik’, vagyis éleslátással (Példabeszédek 10:19). Gondolkozik, mielőtt szólna, számításba veszi, hogyan értenék mások, amit mond, valamint hogy amit másokról mondana, bölcs volna-e, szerető és egyáltalán szükséges-e (Példabeszédek 12:18 [12:17, Károli]; Jakab 1:19). Mivel a Jehova útjai iránti szeretet indítja és az őszinte vágy, hogy segítsen embertársainak, mindaz, amit mond, építő lesz mások számára (Példabeszédek 16:23).

7. Mi tette képessé Dávidot arra, hogy hírnevet szerezzen, mint aki megfontoltan cselekszik?

⁷ Dávidra, Jesse fiára vonatkozóan van megírva: „Bárhová küldte Saul, körültekintően cselekedett”, azaz éleslátással. Dávid éles elmével felfogta, hogy az ő munkája többet jelent, mint csupán emberi harcosok közti küzdelmet. Tudatában volt, hogy ő és emberei Jehova háborúját vívják. Ezért Dávid Jehovához fordult irányításért és áldásért (1Sámuel 17:45; 18:5; 2Sámuel 5:19). Ennek eredményeként Dávid hadjáratait siker koronázta.

8. Milyen egyéb gondolatot hordoz még a Keresztény Görög Iratokban az ’éleslátással bírni’ kifejezéssel fordított görög ige?

⁸ A Keresztény Görög Iratokban az ’éleslátással bírni’ kifejezést így is fordítják: ’felfogni az értelmét’ és ’érzékelni’ (Róma 3:11; Máté 13:13–15; Efézus 5:17). Isten tehát azt ígéri a szolgáinak, hogy megadja nekik ezt a képességet. De hogyan ad nekik ilyen éleslátást?

Hogyan jutott Józsué ilyen éleslátáshoz

9. Az ősi Izraelben hogyan adott Jehova éleslátást a népnek?

⁹ Az ősi Izraelben Jehova a lévitákat bízta meg azzal, hogy a Törvényre tanítsák a nemzetet (3Mózes 10:11; 5Mózes 33:8, 10). A Törvényt Isten ihlette, és Isten szelleme működött annak tanítására szolgáló szervezeti elrendezésen is (Malakiás 2:7). Ezen eszközök által Jehova ’körültekintővé tette’ az izraelitákat, azaz éleslátást adott nekik, ahogy a Nehémiás 9:20. vers megállapítja.

10, 11. a) A Józsué 1:7, 8. vers feltárása szerint mi tette képessé Józsuét arra, hogy éleslátással cselekedjen? b) Milyen oktatási intézkedést volt fontos értékelnie Józsuénak? c) Milyen személyes erőfeszítést követelt ez meg Józsué részéről?

¹⁰ De vajon az egyedek is éleslátással cselekedtek-e a nemzeten belül? Ha úgy akartak cselekedni, valamiféle követelménynek kellett eleget tenniük. Amikor Józsué megbízást kapott arra, hogy bevezesse Izraelt az Ígéret földjére, Jehova ezt mondta neki: „Csak légy bátor és nagyon erős, és vigyázz arra, hogy az egész törvény szerint járj el, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked! Ne térj el attól jobbra vagy balra, hogy bölcsen cselekedjél, bárhol jársz. A törvénynek ez a könyve ne távozzék el a te szádtól, és olvass abban halkan éjjel és nappal, hogy vigyázhass arra, hogy mindenben a szerint járj el, amint abban írva van, mert akkor teszed utadat sikeressé, és akkor cselekszel majd bölcsen.” Az itt „bölcsen cselekedni” szavakkal fordított kifejezés azt is jelenti: „éleslátással cselekedni” (Józsué 1:7, 8).

¹¹ Hogyan adott Jehova ilyen éleslátást Józsuénak? Nem valami csodás közvetlen beléplántálással. Isten írott Szava volt ennek a kulcsa. Józsuénak meg kellett vele tölteni elméjét és szívét, rendszeresen olvasva azt, és azon elmélkedve. Józsué tudta, hogy Isten Szava szerint a lévitáktól kell oktatást kapnia a Törvényből. Ezért Józsuénak ezt is értékelnie kellett, nem volt szabad elkülönülni tőlük, mintha ő magától is jól megláthatná a dolgokat, tekintettel arra, hogy felelős állást töltött be a nemzetben (Példabeszédek 18:1). Fontos volt tehát, hogy Józsué szorgalmasan tanulmányozza Isten írott Szavát. Ha ezt megtette, és annak a Szónak egyetlen részét sem hanyagolta el, hanem engedelmeskedett neki, akkor éleslátással cselekedhetett. (Vö. 1Királyok 2:3.)

Ma hogyan ad Jehova éleslátást

12. Milyen három dolgot követel meg tőlünk az, hogy javunkra fordíthassuk az éleslátást, amelyet Jehova most elérhetővé tesz számunkra?

¹² Jehova egészen a mi időnkig állandóan ellátta szolgáit a szükséges irányítással, hogy bölcsen cselekedjenek. Ahhoz, hogy javunkra fordítsuk ezt az irányítást, több dolog követeltetik meg tőlünk, egyénektől: 1) Értékelnünk kell Jehova szervezetét úgy, mint Józsué tette. A mi esetünkben ez az értékelés magában foglalja a felkentek krisztusi gyülekezetével, „a hű és értelmes rabszolgá”-val és annak Vezető Testületével való együttműködést (Máté 24:45–47; vö. Cselekedetek 16:4). Ez az értékelés magában foglalja még a rendszerességet az összejövetelek látogatásában (Zsidók 10:24, 25). 2) Szorgalmasaknak kell lennünk Isten Szavának, valamint a „rabszolga” osztály kiadványainak személyes tanulmányozásában, amelyek segítenek megérteni azt. 3) Az is fontos, hogy szakítsunk időt elmélkedésre, hogyan tudnánk a tanultakat saját életünkre és mások megsegítésére alkalmazni.

13. Mi a jelentése annak az ígéretnek, amely a Jeremiás 3:15-ben van feljegyezve?

¹³ Arról, hogy milyenfajta felvigyázásról és szellemi táplálásról fog gondoskodni ma számunkra, Jehova azt mondta a Jeremiás 3:15. vers szerint: „Adok majd nektek szívem szerinti pásztorokat, és ők bizonyára ismerettel és éleslátással táplálnak titeket.” Ez a szellemi tápláló program valóban elláthat bennünket jelentős képességgel a helyzetek felismerésére és annak eldöntésére, hogy milyen pályát kövessünk a siker elnyeréséhez. Ki a forrása annak az éleslátásnak? Jehova Isten.

14. Miért rendelkezik a ’hű rabszolga’ éleslátással?

¹⁴ Miért rendelkezik a ’hű rabszolga’ osztály ilyen éleslátással? Mivel Isten Szavát legfőbb érdeklődésük tárgyává tették, és komolyan követik annak útmutatásait. Továbbá, mivel alávetették magukat Jehova irányításának, kiárasztotta rájuk az ő szellemét, szándékával összhangban használva fel őket (Lukács 12:43, 44; Cselekedetek 5:32). Ahogy az ihletett zsoltáros már régen megírta: „Minden tanítómnál éleslátóbbá lettem, mert törődöm figyelmeztetéseiddel” (Zsoltárok 119:99).

15. a) Mi a lényege annak a tanácsnak, amelyet a „rabszolga” osztály állandó jelleggel ad? b) Hogyan volt lehetséges évekkel ezelőtt, hogy a „rabszolga” osztály ellásson a szükséges „ismerettel és éleslátással” a vérátömlesztés keresztény szemléletét illetően?

¹⁵ A kérdezősködésre, hogy mit helyes tenni, „a hű és értelmes rabszolga” mindig azt tanácsolta: ’Alkalmazd, ami a Bibliában meg van írva. Bízzál Jehovában’ (Zsoltárok 119:105; Példabeszédek 3:5, 6). Amikor a vérátömlesztést általános orvosi gyakorlatnak kezdték tekinteni, és Jehova Tanúival szemben vitakérdéssé lett, Az Őrtorony 1945. július 1-jei száma feltárta a keresztény nézetet a vér szentségéről. Kimutatta, hogy mind az állatok, mind az emberek vére beletartozik az isteni tilalomba (1Mózes 9:3, 4; Cselekedetek 15:28, 29). A fizikai mellékhatás oldaláról nem sok szó esett a cikkben; az ilyen irányú ismeret nagyon csekély volt még abban az időben. Az igazi vitakérdés az Isten törvénye iránti engedelmesség volt, és ma is az. Ma már sok ember felismeri, milyen gyakorlati bölcsességet jelent a vérátömlesztéstől való tartózkodás, és egyre többen teszik ezt. Jehova Tanúi azonban elejétől végig képesek voltak éleslátással cselekedni, mert bíztak a Teremtőjükben, aki sokkal többet tud a vérről, mint bármely ember.

16. Miért bizonyult éppen szükségesnek az, amit Az Őrtorony az olyan dolgokról tanácsolt, mint a nemi erkölcs, az egyszülőjű családok és a depresszió?

¹⁶ Ahogy az engedékeny magatartás a szexuális erkölcs terén egyre inkább szembetűnő lett, Az Őrtorony ahelyett, hogy a népszerű irányzatot támogatta volna, egészséges szentírási útmutatást nyújtott. Ez sokakat hozzásegít ahhoz, hogy megőrizzék Jehovához fűződő, drága kapcsolatukat, és a tartós boldogságra összpontosítsák figyelmüket a csupán rövid ideig tartó élvezet helyett. Éppúgy, Az Őrtorony-nak az egyszülőjű családok és a depressziótól szenvedők számára írt nagyszerű cikkei is olyan éleslátást tükröztek, amely csak azoknak a sajátja, akiknek drágák Jehova gondolatai, és akik buzgón imádkozzák: „Taníts engem a te akaratodat cselekednem, mert te vagy az én Istenem” (Zsoltárok 143:10; 139:17).a

17. a) Mit tudtak Jehova szolgái az 1914-es évről évtizedekkel előre? b) Jóllehet voltak még részletek, amelyekre vonatkozóan 1914 után még kérdései lettek volna Isten népének, mit tudtak, ami egészséges irányt adott az életüknek?

¹⁷ Jehova a „hű és értelmes rabszolga” által hozzásegítette szolgáit évtizedekkel előre a felismeréshez, hogy az 1914-es év fogja jelezni a pogányok idejének végét (Lukács 21:24, Károli fordítás). Amikor beléptek az első világháborút követő időszakba, természetesen voltak olyan kérdések, amelyek gondot okoztak nekik. De amennyit tudtak, az elég volt ahhoz, hogy bölcsen cselekedjenek. Tudták az Írásokból, hogy közel van Isten meghatározott ideje a régi rendszer elpusztítására; balgaság lett volna részükről abba vetni reménységüket, és a siker anyagias irányadó mértékeinek engedni át életük irányítását. Azt is jól tudták, hogy Jehova Királysága az igazi megoldás az emberiséget sújtó összes problémára (Dániel 2:44; Máté 6:33). Világosan látták, hogy minden igaz kereszténynek felelősségteljes feladata Jehova felkent Királyának, Jézus Krisztusnak és Királyságának hirdetése (Ésaiás 61:1, 2; Máté 24:14). És  1925-ben, „A nemzet születése” című Őr Torony cikk segítségével, erősítést kaptak a Jelenések 12. fejezetének világosabb megértése által; megértették, mi történt az égben emberi szemek számára láthatatlanul. Az ilyen éleslátás egészséges irányt adott az életüknek.

18. Milyen kiváltságunk és felelősségünk van nekünk most, és milyen kérdést kell feltennünk magunknak?

¹⁸ Hittel cselekedvén az a néhány ezer, aki akkor az ő tanújaként szolgálta Jehovát, élen járt az Isten felállított Királysága jó hírének a világ minden részén való hirdetésében. Ennek eredményeként milliók ismerték és szerették meg Jehovát, és tették magukévá az örök élet kilátását. Mindannyian, akik az ő szerető munkájuk nyomán megismertük az igazságot, kimutattuk, hogy nekünk is kiváltságunk és felelősségünk részt venni a munkában, és alaposan tanúskodni mindenkinek, akit csak el tudunk érni, és ezt addig folytatni, amíg Jehova azt nem mondja, hogy a munka befejeződött (Jelenések 22:17; vö. Cselekedetek 20:26, 27). Vajon a te életmódod azt bizonyítja, hogy értékeled azt az éleslátást, amelyet Jehova adott az ő szervezetén keresztül?

19. a) Mondj egy példát olyan valakiről, akinek az élete tanúsítja, hogy értékeli azt az éleslátást, amelyet Jehova ad szervezetén keresztül. b) Mit tanulhatunk ebből a példából?

¹⁹ Egyének nagy sokaságának az élete azt bizonyítja a föld minden részén, hogy az ő esetükben a felelet a feltett kérdésre: igen. Figyeld meg például John Cutforthot. Már mintegy 48 év telt el azóta, hogy megszívlelte a bibliai tanácsot, amelyre a ’hű rabszolga’ osztály irányította a figyelmét akkor is, ahogyan most is, tudniillik: „Továbbra is keressétek először a királyságot és az ő igazságosságát, és mindezeket az egyéb dolgokat ráadásul megkapjátok. Tehát soha ne aggódjatok a következő nap miatt” (Máté 6:33, 34). A Jehova szolgálatában szerzett több évi tapasztalat után Cutforth testvér ezt mondta: ’Az egyik dolog, amit én mélyen bevéstem az elmémbe az, hogy Jehovának van egy szervezete a földön, amelyet ő irányít, én mint egyén együttműködhetek ezzel a szervezettel; és ha teljes mértékben követem vezetését és irányítását, az nekem békét, megelégedést és megnyugvást, sok barátot, és még egyéb gazdag áldást is hoz majd.’ Ez a meggyőződése ismételten újra megerősödött, amikor szellemi áldásokban gazdag életnek örvendhetett az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Pápua Új-Guineában.b Igaz, mindannyiunk számára az a bölcs eljárás, ha értékelést tanúsítunk az iránt az eszköz iránt, amely által Jehova éleslátást ad az ő népének (Máté 6:19–21).

Védekezzünk az éleslátás elvesztése ellen

20, 21. a) Hogyan vesztették el egyesek az Istentől kapott éleslátást, amellyel egykor rendelkeztek? b) Mi segít majd megvédeni magunkat az ártalmas viselkedéstől?

²⁰ Az éleslátás, amelyet Jehova ad, nagy kincs, amelyet gondosan őrizni kell. Tudatában kell hát lennünk, hogy ha nem azon az úton haladunk tovább, amely képessé tesz minket arra, hogy isteni éleslátást nyerjünk, el is veszíthetjük ezt a kincset. Sajnos, néhányan éppen ezt tapasztalták (Példabeszédek 21:16; Dániel 11:35). Elutasítván a fegyelmezést, amely a személyüket érintette, megpróbálták igazolni azt, amit tettek. A büszkeség tőrbe ejtette őket. Kezdték jónak tekinteni azt, amit Jehova Szava rossznak mutat be, és eltávoztak Jehova szervezetétől. Milyen szomorú!

²¹ Olyan ezeknek a helyzete, amilyennek a Zsoltárok 36:1–3. [36:2–4, Károli] leírja, ahol ezt olvassuk: „A törvényszegés kijelentése a gonosz részére az ő szívének közepette van.” Azaz, saját önző gondolatai és vágyai vitték bűnbe őt. „Az ő szemei előtt nincs istenfélelem” – folytatja a zsoltáros. „Mert túl enyhén cselekedett önmagával a saját szemében ahhoz, hogy hibáját észrevegye, és gyűlölje azt. Ajkának beszédei: gonosztett és csalás.” És mi a végeredmény számára? Ez: ’megszűnik éleslátónak lenni, és jót cselekedni.’ Meggyőzi magát, hogy amit ő tesz, az helyes, és másokat is félrevezet, hogy őt kövessék. Mennyire fontos tehát, hogy ne csupán rendelkezzünk éleslátással, hanem óvjuk is meg azt azáltal, hogy nagyra értékeljük azokat az eszközöket, amelyek által Jehova képessé tett minket annak megszerzésére!

[Lábjegyzetek]

Mire emlékszel?

◻ Mi segít nekünk bölcs döntéseket hozni?

◻ Mit foglal magában az „éleslátás”?

◻ Hogyan ad Jehova éleslátást szolgáinak a mi időnkben?

◻ Mit követel meg tőlünk az, ha teljes mértékben javunkra akarjuk fordítani az éleslátást, amelyről Jehova gondoskodik?