„Józan gondolkodás”, ahogy közeleg a vég

„A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek [józan gondolkodásúak, NW]” (1PÉTER 4:7).

1. Mit foglal magában a „józan gondolkodás”?

PÉTER apostol fenti szavainak mélységes hatással kell lenniük a keresztények életmódjára. Mindazonáltal Péter nem azt írta olvasóinak, hogy hátráljanak meg a mindennapos kötelezettségek vagy az élet gondjai elől, és nem is arra biztatta őket, hogy hisztérikus érzéseik legyenek a küszöbönálló pusztulással kapcsolatban. Nem, inkább így ösztönzött: „legyetek mértékletesek [józan gondolkodásúak, NW].” Az, hogy „józan gondolkodásúak” vagyunk, magában foglalja, hogy jó ítélőképességet, megfontoltságot, értelmességet és ésszerűséget nyilvánítunk ki a beszédünkben és tetteinkben. Azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy Isten Szava uralja a gondolkodásunkat és a tetteinket (Róma 12:2). Mivel „elfordult és elvetemedett nemzetség közepette” élünk, józan gondolkodás kell ahhoz, hogy elhárítsuk a bajokat és a nehézségeket (Filippi 2:15).

2. Napjainkban hogyan válik javukra a keresztényeknek Jehova türelme?

² A „józan gondolkodás” abban is segít, hogy kellő komolysággal és a valóságnak megfelelően szemléljük magunkat (Titus 2:12, NW; Róma 12:3). Ez nélkülözhetetlen, ha tekintetbe vesszük a 2Péter 3:9-ben feljegyzett szavakat: „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (Újfordítású revideált Biblia). Figyeld meg, hogy Jehova nemcsak a hitetlenekhez türelmes, hanem „hozzátok”, a keresztény gyülekezet tagjaihoz is. Vajon miért? Mert „nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek”. Egyeseknek talán még mindig változtatásokat vagy kiigazításokat kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy alkalmasak legyenek az örök élet ajándékára. Ezért nézzük, milyen területeken lehet szükség kiigazításokra.

„Józan gondolkodás” a személyes kapcsolatainkban

3. Milyen kérdéseket tehetnének fel maguknak a szülők gyermekeiket illetően?

³ Az otthonnak békés menedéknek kell lennie. Néhány esetben mégis ’háborúsággal teljes ház’ (Példabeszédek 17:1). A te családoddal mi a helyzet? Mentes az otthonod ’a haragtól, a lármától és a káromkodástól’? (Efézus 4:31). Mi a helyzet a gyermekeiddel? Érzik, hogy szeretik és értékelik őket? (Vö. Lukács 3:22.) Időt fordítasz rá, hogy oktasd és neveld őket? ’Igazságosságban neveled’ őket, nem pedig haraggal és dühből? (2Timótheus 3:16, Csia fordítás). Mivel a gyermekek „az Úrnak örökségét” képezik, Jehovát rendkívül érdekli, hogyan bánnak velük (Zsoltárok 127:3).

4. a) Mi lehet a következménye annak, ha a férj durván bánik a feleségével? b) Hogyan segítheti elő a feleség, hogy békében legyen Istennel, s azt is, hogy az egész család boldog legyen?

⁴ Mi a helyzet a házastársunkkal? „Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat” (Efézus 5:28, 29). A durva, zsarnokoskodó vagy ésszerűtlen férfi nemcsak otthonának nyugalmát veszélyezteti, hanem az Istennel ápolt kapcsolatát is tönkreteszi (1Péter 3:7). Mit mondhatunk a feleségről? Neki hasonlóképpen ’saját férjének engedelmesnek kell lennie, mint az Úrnak’ (Efézus 5:22). Ha a feleség arra gondol, mi tetszik Istennek, az segítségére lehet abban, hogy eltekintsen férje hiányosságaitól, és hogy neheztelés nélkül alárendelje magát neki. A feleség időnként talán úgy érzi, köteles véleményt mondani. A Példabeszédek 31:26-ban ez áll a derék feleségről: „Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.” Ha kedvesen, tiszteletteljesen bánik férjével, továbbra is békében lesz Istennel, s az egész család boldogságát elősegíti (Példabeszédek 14:1).

5. Miért kövessék a fiatalok a Bibliának a szüleikkel való bánásmódjukra vonatkozó tanácsát?

⁵ Fiatalok, ti hogyan bántok a szüleitekkel? Gúnnyal és tiszteletlenül beszéltek velük, amit a világban gyakorta megtűrnek? Vagy pedig a következő bibliai parancsnak engedelmeskedtek: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel). Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön” (Efézus 6:1–3).

6. Hogyan kereshetjük a békét azokkal kapcsolatban, akik társaink az imádatban?

⁶ Akkor is „józan gondolkodásról” teszünk tanúbizonyságot, ha ’keressük a békességet, és követjük is azt’ azokkal kapcsolatban, akik társaink az imádatban (1Péter 3:11). Nézeteltérések és félreértések időről időre előfordulhatnak (Jakab 3:2). Ha hagyjuk, hogy az ellenszenv elmérgesedjen, az az egész gyülekezet békéjét veszélyeztetheti (Galátzia 5:15). Ezért gyorsan rendezzük a vitát, s keressünk békés megoldást (Máté 5:23–25; Efézus 4:26; Kolossé 3:13, 14).

A „józan gondolkodás” és a családi kötelezettségek

7. a) Hogyan ösztönzött arra Pál, hogy a mindennapos dolgokkal kapcsolatban is „józan gondolkodást” nyilvánítsunk ki? b) Milyen legyen a keresztény férj és feleség hozzáállása a háztartási kötelezettségekhez?

⁷ Pál apostol azt tanácsolja a keresztényeknek, hogy ’józan gondolkodással éljenek’ (Titus 2:12, NW). Érdekes, hogy a szövegkörnyezetben Pál arra figyelmezteti az asszonyokat, hogy „férjöket és magzataikat szeressék, legyenek mértékletesek [józan gondolkodásúak, NW], tiszták, háziasak” (Titus 2:4, 5). Pál ezt i. sz. 61—64 táján írta, néhány évvel a dolgok zsidó rendszerének vége előtt. Mégis a mindennapos dolgok — mint például a házimunka — még mindig fontosak voltak. Ezért mind a férj, mind a feleség őrizze meg a háztartási kötelezettségeiről alkotott egészséges és pozitív nézetét, hogy „az Isten beszéde ne káromoltassék”. Egy családfő elnézést kért egyik látogatójától, mert az otthona szégyenletesen nézett ki. Azzal magyarázta a lakás elhanyagolt állapotát, hogy „úttörőszolgálatot végez”. Dicséretes, ha áldozatokat vállalunk a Királyság érdekében, de vigyáznunk kell arra, hogy ne a családunk jólétét áldozzuk fel.

8. Hogyan gondoskodhat a családfő kiegyensúlyozott módon családja szükségleteiről?

⁸ A Biblia arra ösztönzi az apát, hogy a családjának biztosítson elsőbbséget, mivel kijelenti, hogy aki családjáról elmulaszt gondoskodni, az „a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8). Az életszínvonal mindenhol más a világon, és jó, ha az anyagi igények szerények maradnak. „Szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem” — így imádkozott a Példabeszédek 30:8 írója. A szülőknek mégsem szabad figyelmen kívül hagyniuk gyermekeik anyagi szükségleteit. Vajon bölcs lenne például, ha valaki szándékosan nem gondoskodna családjának az életben felmerülő alapvető szükségleteiről azért, hogy teokratikus kiváltságokra törekedjen? Ez vajon nem keseríthetné el gyermekeit? Másrészről a Példabeszédek 24:27 (NW) ezt írja: „Lásd el a munkádat odakint, és végezd el azt magadnak a szántóföldön. Azután háznépedet is építened kell.” Igen, bár az anyagiakkal való törődésnek megvan a maga helye, a ’háznép építése’ — szellemileg és érzelmileg is — létfontosságú.

9. Miért bölcs, ha a családfő annak eshetőségét is fontolóra veszi, hogy megbetegedhet vagy meghalhat?

⁹ Intézkedsz annak érdekében, hogy gondoskodj a családodról, ha esetleg idő előtt meghalnál? A Példabeszédek 13:22-ben ez áll: „A jó örökséget hágy unokáinak.” A Jehováról szóló ismeret és a vele ápolt kapcsolat örökségén kívül a szülőket az is foglalkoztathatná, hogy anyagilag is gondoskodjanak gyermekeikről. Sok országban a felelősségteljes családfők megpróbálnak megtakarítani valamennyi pénzt, törvényes végrendeletet készíteni vagy életbiztosítást kötni. Végtére is, Isten népe nem mentesül az „idő és előre nem látott események” alól (Prédikátor 9:11, NW [9:13]). A pénz „oltalom”, a gondos tervezés pedig sokszor elháríthatja a bajt (Prédikátor 7:12, Úf). Azokban az országokban, ahol nem az állam állja az orvosi ellátás költségeit, néhányan talán úgy döntenek, hogy félretesznek bizonyos összeget az egészségügyi szükségletekre, vagy valamilyen betegbiztosítást kötnek.a

10. Hogyan ’gyűjthetnek’ gyermekeiknek a keresztény szülők?

¹⁰ A Szentírás ezt is kijelenti: „nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek” (2Korinthus 12:14). A világban általános, hogy a szülők pénzt gyűjtenek gyermekeik jövőbeli taníttatására vagy házasságkötésére, hogy jó kezdetet biztosítsanak nekik az életben. Gondoltál már arra, hogy a gyermekeid szellemi jövője érdekében gyűjts? Tegyük fel például, hogy egy felnőtt gyermek a teljes idejű szolgálatban tevékenykedik. Bár a teljes idejű szolgák nem követelhetnek és nem is várhatnak el támogatást másoktól, a szerető szülők talán amellett döntenek, hogy ’adakozók lesznek szükségeire’ annak érdekében, hogy segítsenek neki a teljes idejű szolgálatban maradni (Róma 12:13; 1Sámuel 2:18, 19; Filippi 4:14–18).

11. Ha a valóságnak megfelelően tekintjük a pénzt, az vajon arra vall, hogy híján vagyunk a hitnek? Magyarázd meg!

¹¹ Ha a valóságnak megfelelően tekintjük a pénzt, az nem arra vall, hogy híján vagyunk az abban való hitnek, hogy Sátán világa a végét járja. Ez pusztán „gyakorlati bölcsesség” és józan ítélőképesség kérdése (Példabeszédek 2:7; 3:21, NW). Jézus egy alkalommal azt mondta, hogy „a dolgok e rendszerének fiai gyakorlati módon bölcsebbek [abban, ahogy felhasználják a pénzüket] . . ., mint a világosság fiai” (Lukács 16:8, NW). Ezek láttán nem csoda, ha néhányan felismerik, hogy kiigazításokra van szükségük abban, ahogyan a vagyonukat felhasználják, hogy ezáltal jobban gondoskodhassanak a családjuk szükségleteiről.

„Józan gondolkodás” az oktatásról alkotott nézetünkben

12. Miképpen oktatta arra Jézus a tanítványait, hogy alkalmazkodjanak az új körülményekhez?

¹² „E világ színtere változik”, technológiai fejlesztések és sodró erejű gazdasági változások pedig gyorsan végbemennek (1Korinthus 7:31, NW). Jézus azonban arra oktatta tanítványait, hogy legyenek alkalmazkodók. Amikor az első prédikálókampányukra küldte őket, ezt mondta nekik: „Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe, se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára” (Máté 10:9, 10). Egy későbbi alkalommal azonban ezt mondta Jézus: „a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát” (Lukács 22:36). Mi változott meg? A körülmények. A vallási környezet ellenségesebb lett, és ekkor már magukról kellett gondoskodniuk.

13. Mi az oktatás fő célja, és hogyan támogathatják a szülők gyermekeiket ebben a vonatkozásban?

¹³ A szülőknek manapság talán ugyanígy számításba kell venniük a jelenlegi gazdasági tényeket. Gondoskodsz például arról, hogy a gyermekeid megfelelő oktatásban részesüljenek? Az oktatásnak az legyen a fő célja, hogy a fiatalt felkészítse arra, hogy Jehova hatékony szolgája legyen. A legfontosabb oktatás pedig mindenekelőtt a szellemi oktatás (Ésaiás 54:13). A szülők azzal is törődnek, hogy vajon a gyermekeik képesek lesznek-e eltartani magukat. Ezért add meg gyermekeid számára az irányítást, segíts nekik abban, hogy megfelelő tantárgyakat válasszanak, és beszéld meg velük, hogy bölcs dolog-e a továbbtanulás, vagy sem. A család felelőssége meghozni ezeket a döntéseket, másoknak pedig nem szabad bírálniuk a választott utat (Példabeszédek 22:6). Mi a helyzet azokkal, akik amellett döntenek, hogy otthon részesítik oktatásban gyermekeiket?b Bár sokan dicséretre méltó munkát végeztek, némelyek úgy vélik, hogy ez a feladat nehezebb, mint gondolták, a gyermekeik pedig megsínylették ezt. Ha tehát az otthoni taníttatást fontolgatod, bizonyosodj meg róla, hogy kiszámoltad-e a „költségeket”, s a valóságnak megfelelően felbecsülted-e, hogy mind a szükséges hozzáértés, mind az önfegyelem megvan-e a te esetedben ahhoz, hogy végigcsináld (Lukács 14:28).

’Ne kívánj nagyokat’

14., 15. a) Hogyan veszítette el Báruk a kiegyensúlyozottságát szellemileg? b) Miért volt ostoba dolog, hogy ’nagyokat kívánt’?

¹⁴ Mivel még nem jött el ennek a rendszernek a vége, egyesek talán hajlamosak arra, hogy olyasmire törekedjenek, amit a világ képes felajánlani — tekintélyes karrierre, jövedelmező állásra és gazdagságra. Vegyük szemügyre Jeremiás írnokát, Bárukot. Ő így kesergett: „Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam” (Jeremiás 45:3). Báruk elfáradt. Jeremiás írnokaként szolgálni nehéz, megterhelő feladat volt (Jeremiás 36:14–26). És nem is volt kilátás arra, hogy a nehézség véget érjen. Ez 18 évvel Jeruzsálem elpusztítása előtt volt.

¹⁵ Jehova ezt mondta Báruknak: „Ímé, a kiket én felépítettem, elrontom, és a kiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön. És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj.” Báruk elveszítette a kiegyensúlyozottságát. Kezdett ’nagyokat kívánni magának’, talán gazdagságot, kiválóságot vagy anyagi biztonságot. Mivel Jehova ’az egész földet kiszaggatta’, mi értelme volt ilyen dolgokra törekedni? Jehova ezért ezt a kijózanító emlékeztetőt közölte Bárukkal: „ímé én veszedelmet bocsátok minden testre . . . és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy.” Az anyagi javak nem maradtak meg Jeruzsálem pusztulása idején! Jehova csakis Báruk ’lelkének mint zsákmánynak’ a megmentését szavatolta (Jeremiás 45:4, 5).

16. Milyen tanulságot vonhat le ma Jehova népe Báruk tapasztalatából?

¹⁶ Báruk megszívlelte Jehova helyreigazítását, és — Jehova ígéretéhez hűen — élve került ki a helyzetből (Jeremiás 43:6, 7). Milyen hatalmas tanulság ez ma Jehova népének! Nem annak van itt az ideje, hogy ’nagyokat kívánjunk magunknak’. Hogy miért? Mert „a világ elmúlik, és annak kívánsága is” (1János 2:17).

A lehető legjobban használjuk fel a hátralévő időt

17., 18. a) Hogyan reagált Jónás, amikor Ninive lakói megbánást tanúsítottak? b) Hogyan leckéztette meg Jehova Jónást?

¹⁷ Akkor hát hogyan használhatjuk fel a lehető legjobban a hátralévő időt? Tanuljunk Jónás próféta tapasztalatából. Ő „elméne Ninivébe . . . és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” Jónás legnagyobb meglepetésére Ninive lakói reagáltak az üzenetére, és megbánást tanúsítottak! Jehova elállt attól, hogy elpusztítsa a várost. S vajon hogyan reagált erre Jónás? „Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!” (Jónás 3:3, 4; 4:3).

¹⁸ Jehova ekkor fontos dologban leckéztette meg Jónást. Jehova „egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött . . . És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.” Jónás öröme azonban rövid életű volt, mivel a növény gyorsan elszáradt. Jónás ’megharagudott’ a kényelmetlenség miatt. Jehova e szavakkal hangsúlyozta ki a saját álláspontját: „Te szánod a tököt . . . Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!” (Jónás 4:6, 7, 9–11).

19. Milyen önző gondolkodásmódtól szeretnénk távol tartani magunkat?

¹⁹ Mennyire önző volt Jónás okfejtése! Egy növényt képes volt sajnálni, de szemernyi könyörületet sem érzett Ninive népe iránt — a nép iránt, mely szellemi értelemben véve ’nem tudott különbséget tenni a jobb és bal keze között’. Ehhez hasonlóan talán mi is sóvárgunk azért, hogy pusztuljon már el ez a gonosz világ, s ezt méltán tesszük! (2Thessalonika 1:8). De mialatt erre várunk, annak felelőssége nyugszik a vállunkon, hogy segítsünk a tiszta szívű embereknek, akik szellemi értelemben véve ’nem tudnak különbséget tenni a jobb és bal kezük között’ (Máté 9:36; Róma 10:13–15). Arra fogod felhasználni a hátralévő rövid időt, hogy a lehető legtöbb embernek segíts megszerezni a Jehováról szóló értékes ismeretet? Melyik munka érhetne fel bármikor is azzal az örömmel, hogy segítünk valakinek életet nyerni?

Továbbra is éljünk „józan gondolkodással”

20., 21. a) Milyen módokon nyilváníthatunk ki „józan gondolkodást” a jövőben? b) Milyen áldások származnak majd abból, ha „józan gondolkodással” élünk?

²⁰ Ahogy Sátán rendszere a vesztébe rohan, biztos, hogy szembetaláljuk magunkat újabb nehézségekkel. A Timótheushoz írt második levél 3:13-ban megjövendölték: „A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban.” De ’lelkedben megfáradva el ne csüggedj’ (Zsidók 12:3, Úf). Jehovára támaszkodj erőért (Filippi 4:13). Tanulj meg hajlékonynak lenni, alkalmazkodni az egyre rosszabbra forduló körülményekhez, ahelyett hogy elidőznél a múltnál (Prédikátor 7:10). Alkalmazz gyakorlati bölcsességet, tarts lépést a „hű és értelmes rabszolga” osztály irányításával (Máté 24:45–47, Vida fordítás).

²¹ Nem tudjuk, mennyi idő van még hátra. Mégis bizakodva mondhatjuk, hogy „a vége . . . mindennek közel van”. Amíg a vég el nem jön, éljünk „józan gondolkodással” a másokkal való bánásmódunk, a családunkról történő gondoskodás és a világi kötelezettségeink terén. Ha ezt tesszük, mindnyájan biztosra vehetjük, hogy végül ’szeplő nélkül és hiba nélkül találtatunk békességben’! (2Péter 3:14).

[Lábjegyzetek]

Kérdések az ismétléshez

◻ Hogyan nyilváníthatunk ki „józan gondolkodást” a személyes kapcsolatainkban?

◻ Hogyan nyilváníthatunk ki kiegyensúlyozottságot a családi kötelezettségeink ellátásában?

◻ Miért kell hogy érdekelje a szülőket gyermekeik világi oktatása?

◻ Milyen tanulságot vonhatunk le Báruk és Jónás esetéből?

[Kép a 18. oldalon]

Ha a férj és a feleség rosszul bánik egymással, tönkreteszik a Jehovával ápolt kapcsolatukat

[Kép a 20. oldalon]

A szülőket kell hogy érdekelje gyermekeik oktatása