Az ősi Babilon „királyságok ékessége” lett (Ésaiás 13:19). Ez a nagy kiterjedésű város a Perzsa-öböltől a Földközi-tengerig vezető kereskedelmi útvonalon stratégiai helyet foglalt el, kereskedelmi központul szolgálva Kelet és Nyugat között a szárazföldi és a tengeri kereskedelem számára egyaránt.

Az i. e. hetedik századra Babilon lett a Babilóniai Birodalom szemmel láthatóan bevehetetlen fővárosa. A város az Eufrátesz folyó mentén terült el, a folyó vizét használták fel egy széles, mély vizesárok, valamint egy csatornahálózat kialakításához. A várost ezenkívül tömör, dupla falak rendszere védte, számos védőbástyával erősítve. Nem csoda, ha lakói biztonságban érezték magukat.

Az i. e. nyolcadik században, mielőtt Babilon a dicsőségének csúcsára érkezett volna, Ésaiás próféta ennek ellenére azt jövendölte, hogy Babilont ’a pusztítás seprőjével söprik el’ (Ésaiás 13:19; 14:22, 23). Ésaiás azt is leírta, ahogy Babilon elesik majd. Támadói ’kiapasztják’ majd folyóit — vizesárka képezte védelmének forrását —, és ezzel támadhatóvá teszik a várost. Ésaiás még a hódító nevét is közölte: „Czírus” — egy hatalmas perzsa király —, aki ’előtt megnyílnak az ajtók, és a kapuk be nem zároltatnak’ (Ésaiás 44:27—45:2).

„Nem telepszik le ott többé senki”

Mi lett Babilonból bukása után? Ésaiás megjövendölte: „Nem telepszik le ott többé senki, nem lakik ott senki a jövő nemzedékek során. Nem sátoroz ott az arab, nem deleltetnek ott pásztorok” (Ésaiás 13:20, Úf). Enyhén szólva is furcsának tűnhetett azt jövendölni, hogy egy ilyen kedvező fekvésű város véglegesen lakatlanná válik. Írhatta-e Ésaiás azután a szavait, miután látta a lakatlan Babilont?

Miután Czírus bevette Babilont, a város még évszázadokig létezett lakott állapotban — noha alacsonyabb rendű városként. Emlékezz rá, hogy a Holt-tengeri tekercsek között van egy másolat Ésaiás teljes könyvéről, amelynek megírását i. e. a második századra teszik. Körülbelül abban az időben, amikor ezt a tekercset másolták, a párthusok vonták ellenőrzésük alá Babilont. Az i. sz. első században volt egy zsidó település Babilonban, és a bibliaíró Péter el is látogatott oda (1Péter 5:13). Ebben az időben Ésaiás holt-tengeri tekercse már majdnem két évszázada létezett. Babilon tehát az i. sz. első században még mindig nem volt teljesen elhagyott, Ésaiás könyvét pedig már jóval azelőtt befejezték.a

Babilon — amint azt meg is jövendölték róla — végül is „kőrakássá” lett (Jeremiás 51:37). A héber tudós, Jeromos (i. sz. negyedik század) szerint az ő napjaiban Babilon már csak vadászterület volt, ahol „mindenféle vadállatok” kóboroltak.⁹ Babilon egészen napjainkig lakatlan maradt.

Ésaiás nem élte meg, hogy lakatlannak lássa Babilont, de ennek az egykor hatalmas városnak a romjai Bagdadtól körülbelül 80 kilométerre délre (a mai Irakban), némán tanúskodnak szavai beteljesedéséről: „Nem telepszik le ott többé senki.” A babiloni restaurálások turistalátványosságként odavonzhatják ugyan a látogatókat, de Babilon „fiai és unokái” eltűntek örökre (Ésaiás 13:20, Úf; 14:22, 23).

Ésaiás próféta tehát nem homályos előrejelzéseket közölt, amelyeket bármelyik jövőbeni eseményre ráilleszthetnek majd. A történelmet se írta újra, hogy az próféciának tűnjön. Gondold csak el: Miért kockáztatná meg egy szélhámos olyasminek a „prófétálását”, ami felett abszolút nincs hatalma, hogy a hatalmas Babilonban soha többé nem laknak majd emberek?