Ne akarj „nagy dolgokat”!

Az első tekercs megírása idején Báruk zaklatott időszakot élt át. Így kiáltott fel: „Jaj nekem, mert Jehova bánattal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam már a sóhajtozásba, nem találom nyugalmam helyét.” Mi volt ennek a lelki válságnak az oka? (Jeremiás 45:1–3).

Közvetlen választ nem kapunk erre. De próbáld magad elé képzelni Báruk helyzetét. Számba vette a 23 évnyi figyelmeztetést, melyet Izrael és Júda népe kapott, és ez teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy hitehagyókká váltak és elutasítják Jehovát. Biztosan megrémítette Bárukot az, amit még abban az évben Jehova feltárt, és talán még a tekercsben is leíratott: Jehova úgy döntött, hogy Jeruzsálem és Júda el fog pusztulni, és a nemzet 70 évre fogságba megy Babilonba (Jeremiás 25:1–11). Továbbá azzal is számolnia kellett, hogy ha ilyen szilárdan támogatja Jeremiást ebben a kritikus időszakban, akkor az akár a rangjába és a hivatásába is kerülhet.

De bármi volt is a helyzet, Jehova maga lépett közbe, hogy segítsen Báruknak az elméjében tartani a közelgő ítéletet. „Amit felépítettem, lerombolom, és amit elültettem, kigyomlálom, igen, az egész földet” — modta Jehova. Majd ezt tanácsolta Báruknak: „Te meg nagy dolgokat akarsz magadnak. Hát ne akarj!” (Jeremiás 45:4, 5).

Jehova nem határozta meg, hogy mik azok a ’nagy dolgok’, de Báruk biztosan tudta, hogy ezek a nagyravágyást, a kiválóságra való törekvést vagy az anyagi jólétet jelentik-e. Jehova arra kérte, hogy tekintse reálisan a dolgokat, és ne felejtse, hogy mi előtt állnak: „íme, veszedelmet hozok minden testre . . . , és neked zsákmányul adom a lelkedet minden helyen, ahová csak mész.” Báruk legértékesebb vagyona, az élete, megmarad, bárhová is megy (Jeremiás 45:5).

Amikor Jehova arra emlékeztette Bárukot, hogy Júda utolsó napjaiban nem annak van itt az ideje, hogy „nagy dolgokat” akarjon magának, ő kétségtelenül jól reagált erre, hiszen valóban megkapta a lelkét zsákmányul. Ezt a tanácsot okkal alkalmazhatjuk magunkra is, ugyanis mi ennek a világrendszernek az utolsó napjaiban élünk. Jehova nekünk is azt ígéri, hogy megmenti az életünket. Vajon mi is úgy fogadjuk az emlékeztetőket, ahogyan Báruk?