SZERZŐDÉS

Írásbeli megállapodás, melyet az előírásoknak megfelelően aláírnak, illetve időnként lepecsételnek; egy adott cél megvalósítását fogalmazzák meg benne jogi kifejezésekkel; hivatalos irat, melynek segítségével másra ruháznak egy ingatlant. A Biblia csak egyszer használja a héber széʹfer szót ebben a konkrét értelemben, mégpedig akkor, amikor arról ír, hogy Jeremiás megvásárolt egy szántóföldet az unokatestvérétől, Hanameltől (Jr 32:6–15).

Nagyon érdekes részleteket közöl velünk a Szentírás a szerződés elkészítéséről. Tanúk jelenlétében kimérték a vételárat, „hét sekelt és tíz ezüstöt” (Jr 32:9). Ha a szerződésben szereplő ’hét és tíz’ kifejezés 17 ezüstsekelt (kb. 37 dollár) jelentett jogi megfogalmazásban, akkor ez egy nagyon ésszerű ár volt, figyelembe véve, hogy milyen időben és milyen körülmények között zajlott az adásvétel. Ekkor ugyanis háború dúlt, és az emberek éheztek (csupán néhány hónappal később Nabukodonozor bevette Jeruzsálemet).

Amikor a pénz ki lett fizetve, két, feltehetően egymással megegyező szerződést készítettek a bírói parancsolat és a jogi rendelkezések szerint. Az egyiket ezek közül úgy nevezték, hogy ’az adásvételi szerződés, a lepecsételt’, a másikat pedig úgy, hogy ’a nyitva hagyott’ (Jr 32:11). Csak az elsőről olvashatjuk azt, hogy a tanúknak is alá kellett írniuk, és az egész ügyintézés „mindazon zsidók szeme láttára történt, akik az Őrség udvarában ültek” (Jr 32:12). Ezután mindkét szerződést egy cserépedénybe tették megőrzésre (Jr 32:14).

Nagyon praktikus volt az a gyakorlat, hogy két egyforma szerződést készítettek, de csak az egyiket pecsételték le. Az érintett felek a nyitva hagyott példányra tudtak hivatkozni. Ha ez a példány megsérült, vagy kérdésessé vált a hitelessége, esetleg az a gyanú merült fel, hogy megmásították, akkor a lepecsételt példányt elvitték a város bíráihoz, akik megvizsgálták a pecsétet, majd feltörték azt, hogy összehasonlíthassák a két példányt.