14., 15. a) Mit ígért Jehova, mit ad a népének, midőn Izraelnek a babiloni fogság utáni helyreállításáról jövendölt? b) Mit tett Jehova annak érdekében, hogy istenfélelmet ültessen népe szívébe? c) Miért tért le Izrael Jehova útjairól?

¹⁴ Jehova azt ígérte, hogy ilyen istenfélő szívet fog adni népének. Megjövendölte Izrael helyreállítását, és amint azt a Jeremiás 32:37–39-ben olvashatjuk, ezt mondta: „visszahozom őket e helyre, és lakni hagyom őket bátorságban. És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek. És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok.” A 40. versben Isten megerősíti ígéretét: „az én félelmemet adom az ő szívökbe, hogy el ne távozzanak tőlem.” Jehova valóban visszahozta őket Jeruzsálembe i. e. 537-ben, amint megígérte. De mi a helyzet az ígéret többi részével, hogy ad majd nekik ’egy szívet, hogy mindenkor féljék őt’? Miután Jehova visszahozta őket Babilonból, miért fordult el az ókori Izrael nemzete tőle, aminek következményeként templomukat i. sz. 70-ben lerombolták, és többé nem épülhetett újjá?

16. Kiknek a szívébe ültetett Jehova istenfélelmet?

¹⁶ Ám Jehova azzal kapcsolatos ígérete, hogy istenfélelmet ad népének szívébe, nem vallott kudarcot. Új szövetséget kötött a szellemi Izraellel, azokkal a keresztényekkel, akik elé égi reménységet helyezett (Jeremiás 31:33; Galátzia 6:16). Isten 1919-ben kiszabadította őket Nagy-Babilonnak, a hamis vallás világbirodalmának fogságából. Szilárdan szívükbe ültette az iránta érzett félelmet. Ez gazdag áldásokat eredményezett nekik és a „nagy sokaságnak”, amelynek tagjai abban reménykednek, hogy a Királyság földi alattvalóiként élhetnek majd (Jeremiás 32:39; Jelenések 7:9). Jehova félelme az ő szívükbe is bekerült!