Tanulságok az Írásokból: Sofóniás 1:1–3:20
Keressétek Jehovát, és szolgáljátok őt teljes szívvel
KÖZEL 50 évvel azelőtt, hogy a babiloniak elpusztították a hitehagyott Júdát, Jehova Sofóniás prófétán keresztül kijelentette: „A leghatározottabban elsöprök mindent a föld színéről” (1:1, 2). De Isten megmutatta népének, mi vezet a biztonságukhoz (2:3; 3:9). Sofóniás könyve e tekintetben értékes leckéket tartalmaz mindenki számára, aki ma szembenéz „a Mindenható Isten nagy napja háborújával” (Jelenések 16:14).
Jehova napja közel van
Jehova oly közeli napjára való tekintettel bárki, aki eltávolodott Istentől, gyorsan térjen vissza. Azok között, akiket Isten „elsöpör” a föld színéről, ott vannak azok is, akik „eltértek Jehovától”. Ezek elfordultak, és többé nem törődnek Isten akaratával. Milyen veszélyes helyzet! Azonnali helyreigazítást igényel (Sofóniás 1:3–11).
Az anyagi gazdagság nem nyújt biztonságot Jehova napján. Egyesek, akik azt állítják, hogy Jehovát szolgálják, anyagi javak hajszolásával foglalják el magukat, és keresik a kényelmes helyzetet. De micsoda önámítás ez! „Azon a napon” anyagi javaik nem nyújtanak nekik biztonságot! (Sofóniás 1:12–18).
A megmentés lehetséges
Ahhoz, hogy Jehova napján oltalomban részesüljünk, több szükséges a Szentírás felületes ismereténél. A „szelídek”, akik „az ő bírói döntése szerint cselekszenek”, abban az intelemben részesülnek, hogy „keressék Jehovát, keressék az ő igazságosságát, és keressék a szelídséget”. Csak akik „mindvégig kitartanak”, részesülnek megmentésben (Sofóniás 2:1–3; Máté 24:13).
A Jehova mai népét sanyargató nemzeteknek el kell pusztulniuk. Ugyanazt fogják tapasztalni, mint Moáb, Ammon, Asszíria és a Júda körül élő más nemzetek. Pusztulás vár Nagy-Babilonra is (Jelenések 18:4–8). Mennyire buzdít ez bennünket arra, hogy Isten ítéletét még erőteljesebben kihirdessük! (Sofóniás 2:4–15).
A helyreállított nép
Jehova most felkészíti népét a túlélésre. Elhagytátok-e a babiloni eszméket, és beszélitek-e már az értékes bibliai igazság „tiszta nyelvét”? Segítségül hívtátok-e már Jehova nevét, átadva magatokat neki? ’Hoztok-e neki ajándékot’, azaz „a nevéről nyilvánosan vallást tevő ajkak gyümölcsét”? A túlélés céljából „vállvetve kell szolgálnotok” Jehovát az ő önátadott népével (Sofóniás 3:1–10; Róma 10:13–15; Zsidók 13:15).
A megmentés végett Jehovát kell keresnünk, és az ő nevét kell felmagasztalnunk. A gőgnek, az igazságtalanságnak és a hazugságnak nincs helye Isten népe között (Efézus 4:25–32). Csak az „alázatos és szerény” emberek menekülnek meg, amikor megszenteli Isten az ő nevét (Sofóniás 3:11–20).
Tanulságok az Írásokból: Aggeus 1:1–2:23
AGGEUS könyve visszavisz bennünket i. e. 520-ba, 17 évvel azután, hogy a zsidó maradék visszatért Jeruzsálembe Jehova templomának megépítése céljából (Aggeus 1:1). Eljött az idő, hogy mindenki szívét beleadja Jehova munkájába. Jehova azonban szükségesnek látta, hogy Aggeus prófétán keresztül emlékeztesse őket kötelezettségeikre. Van-e ebben valami fellelhető tanulság számunkra is?
Jehova munkáját tedd életedben az első helyre
Az anyagi érdekeket soha ne tedd a szellemi érdekek elé. A hazájukba visszatért zsidóknak volt okuk, hogy aggodalmaskodjanak gazdasági létbizonytalanságuk, az ellenséges szomszédaik stb. miatt. De nem ezek voltak a templom elhanyagoltságának az okai, tekintettel arra, hogy fényűzően éltek. Csak amikor Aggeus felindította szellemüket, akkor kezdtek a templomi munkákba. Ma is hasonlóképpen ’szívünket rá kell hangolnunk útjainkra’, és meg kell győződnünk arról, hogy a lehető legteljesebb mértékben támogatjuk-e Isten munkáját (Aggeus 1:2–15).
Jehova megáldja azok erőfeszítéseit, akik az ő munkáját teljes szívből végzik. Isten megáldotta Zorobábelnek és zsidó társainak a templomépítés terén kifejtett munkáját, és a templom dicsősége felülmúlta az előző templom dicsőségét. A Királyság-üzenetre reagáló mai „nagy sokasággal” „a minden nemzet kívánatosai” bejönnek Jehova szellemi templomába, és ’betöltik az ő házát dicsőséggel’ (Aggeus 2:1–9; Jelenések 7:9).
Teljes szívű szolgálat szükséges
Csak akkor értékes a mi imádatunk, ha erkölcsileg tiszták vagyunk, indítékaink is tiszták, és teljes szívvel szolgáljuk Jehovát. Isten házának elhanyagolásával a zsidók tisztátalanokká lettek Isten előtt, de mihelyt a templomépítés elkezdődött, Jehova megáldotta őket. Ha mi is élvezni akarjuk Jehova áldását, mindazt ki kell javítanunk, ami javításra szorul, és szívünket bele kell adnunk az ő munkájába. (Vö. 4Mózes 19:11–13.) Miközben Istenre várunk, hogy megrendítse az egeket és a földet, megdöntve a királyságokat, kövessük az ellenképi Zorobábelt, Jézus Krisztust, és vegyük ki teljes szívvel részünket Jehova munkájából (Aggeus 2:10–23).
[Kiemelt rész a 32–33. oldalon]
BIBLIAI SZÖVEGEK MEGVIZSGÁLÁSA
○ Sofóniás 1:5 – Malkám föltehetőleg azonos Milkommal, Molochhal vagy Molechhel, aki az ammoniták fő istene volt (1Királyok 11:5, 7). Moloch imádata magában foglalta az utálatos gyermekáldozatot is, amit a Törvény elítélt (3Mózes 20:2–5; Cselekedetek 7:42, 43).
○ Sofóniás 2:14 – A jövendölésnek megfelelően az elpusztított Ninive ledöntött oszlopain és oszlopfőin madarak és vadállatok tanyáztak. Az elhagyatott ablakokon át madarak énekeltek, és valószínűleg a szél is „süvöltött”. Még a küszöbök és a paloták belső díszítései is tönkrementek.
○ Sofóniás 3:9 – A közös emberi nyelv önmagában nem garancia az egységre. Ez kitűnik azokból a háborúkból, ahol a harcoló felek egy nyelvet beszélnek. A „tiszta nyelv” maga a szentírási igazság, „az egészséges szavak mintája” (2Timótheus 1:13). Ez képes módosítani a büszkeségen, ez dicsőíti Istent, és ez egyesíti azokat, akik e nyelvet beszélik.
○ Aggeus 1:6 – Mivel a zsidók elhanyagolták Jehova templomát, nem volt rajtuk Isten áldása. Bár sokat vetettek, mégis keveset takarítottak be, és így nem volt elegendő eleségük és italuk a felmerült szükségletek kielégítésére. Ruházatuk is hiányos volt, és ami volt is, az sem volt alkalmas, hogy melegítse őket, és úgy tűnt, mintha a pénzért dolgozók is pénzüket lyukas erszénybe rakták volna. Nekünk sem szabad sohasem elhanyagolni az isteni érdekeket, miként azok a zsidók tették (Példabeszédek 10:22; Nehémiás 10:39).
○ Aggeus 2:9 – Míg az „előző”, Salamon által épített templom 420 évig állt fenn, az „utóbbi ház” 584 évig létezett (i. e. 515-től i. sz. 70-ig). A második templom időben tovább maradt fenn. Több zsidó sereglett ide, például i. sz. 33 pünkösdjén is, amikor a zsidók és a prozeliták messzi helyekről, Júda területén túlról oda gyülekeztek. Ebben az „utóbbi házban” tanított a Messiás, Jézus Krisztus. Ezek a tényezők nagyobb vallási dicsőséget adtak e templomnak.